Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-14 / 7. szám
SZ A TMAR MEGYEI KÖZLÖNY asphalt gyalogjárónak a telektulajdonosok költségére leendő készíttetése iránt. A pénzügyi bizottság ésitanács véleményével egy3zőleg a képviselő-testület a javaslatot azon módosítással fogadta el, hogy a 36 népsorszámu ház előtt az asphaltjárda elkészítését nem határozta el. A királyi tanfelügyelő abbeli értesítése, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a régi" kertészlakot a gazdasági ismétlőiskolai szaktanító természetbeni lakásául el nem fogadja, a jog- és pénzügyi bizottság javaslata alapján tudomásul vette és a további intézkedéssel polgármestert megbízta. Mangu (Irma) Mária menhelyvezetőnő kérelmére a képviselő-testület úgy nevezettnek, mint Turcsányi Mária menhelyvezetőnőnek 1909. évi január hó 1-től szeptember hó 30-ig személyenként és havonként 20 K drágasági pótlékot engedélyezett. Deszkabódé f e 1 ál li t h at ás á é r t adtak be kérvényt Torna István, Gaál József Epstein Menyhért és Szabó József, kiknek üzletei a tavaszon lebontás alá kerülő u. n. Szokolovszky-házban vannak, hogy engedtessék meg az nekik az épület felemeléséig. A képviselő-testület a kérelemnek helyt adott. Elutasított kérelmek: ífj. Asztay Józsefnek az iránt beadott kérvénye, hogy a Petőfi-utczai telke Csokonay-utczai része előtt készített aszfalt gyalogjáró készítési költsége felerészben, Mangold Györgynek pedig egészben engedtessék el, úgyszintén N Szabó Antal és Fazekas Vilmos azon kérelme, hogy a Kölcsey, illetve Kaplony-utczai telkük Kaszinó-utczai része előtti gyalogjáró közjárdák módja szerint takarittassék. Ezután több illetőségi ügy került szőnyegre, melyek után polgármester a pénztárvizsgálat jegyzőkönyvét mutatta be s ezzel a gyűlés véget ért. Hátralékos előfizetőinkhez! Azon tizztélt előfizetőinket, akik 1907. vagy 1908. évről lapunk abonálási diját be nem küldötték, tisztelettel kérjük, hogy azt mielőbb eszközölni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL. HÍREK. Az adó. Valamelyik angol politikus — a nevére és mondására pontosan már nem emlékezünk — egyszer, évtizedekkel ezelőtt, avval gúnyolta ki az akkor még a mienknél is rosszabb és igazságtalanabb angol adórendszert, hogy kimutatta a következőket: — Az angol ember megadóztatott szobájában felkel, megadóztatott szövetből készült ruhájába felöltözik, adóval sújtott reggelijét megeszi, megadóztatott aszfalton neki indul munkájához, melynek adó alá eső jövedelméből megadóztatott élelmiszereket vásárol. Ha beteg, orvossága adótárgy, ha meghal, megadóztatott fából elkészített koporsóját adó alá eső sirgödörbe teszik, ahol végre megszabadulhat az adók tengerétől E panaszos, de kitünően gúnyos bírálat óta a vén Anglia kiszivattyúzott, valamit adótengeréből. Modernebbé és progresszivebbé tette azt, sőt — aminek lehetőségét a mi pénzügyminiszterünk kétségbe vonta, — még a földadónál is be merte hozni a fokozatosságot. Ennek daczára van a britteknek most is elég adójuk, ha nem is annyi, mint nekünk magyaroknak. Mert mi bizony teljes joggal és okkal elmondhatjuk magunkról azt, amit a brittek politikusa az angolokról mondott: Kora reggeltől késő estig szoros konnekszusban vagyunk mindazzal, ami közvetlen vagy közvetve, egyenesen vagy görbén, de adó alá esik. Csakúgy fuldoklunk a sokféle egyenes, fogyasztási és pótadók tengerében és ha az egyik alól valami kevésbé őszinte, mint hasznos csalafintasággal sikerül kibújnunk, egy őrizetlen pillanatban nyakoncsipnek bennünket a másikkal Az állam szépen kimondja, hogy példának okáért a biczikli-adó fizetése ezután polgári kötelesség lesz és nincs Isten, aki ez alól felmentsen. Sőt adót fizetsz akkor is, amikor nem is gondolsz reá. Ha a trafikban szivart vásárolsz, ha a vendéglőben bort iszol, honpolgári kötelességgel az adófilléreket rovod le. És mindezt azért, mert ami monarkiánk nagyhatalmi állása olyan hadsereg tartását követeli meg, amilyennek költségei csak horribilis adókkal préselhe- tők ki a néptől. Az adóprés tehát nem tehet róla: ő szőrit, mert legfelsőbb parancsra szorítania kell. Már most csak az a kérdés, kiket és hogyan szőrit? Ha onnan vesz sokat, ahol amúgy is alig lé- legzenek: bűnt követ el. Ebből a szempontból, ebből az egyedüli humánus és jogos szempontból kell néznünk a mostani adóreformot is, amelyet a hazai fináncziák főmestere: Wekerle, a törvényhozás elé terjesztett. Ebbe a nézőpontba állítva a tizenkét év óta Ígért adóreformot, a nehány tagadhatatlanul jó oldala mellett sok hibát, sőt vétket találunk benne. Csak egy kicsikét kell belenézni a számok csoportositásába, már is gazdagabbak leszünk egy csomó szomorú tapasztalattal, hogy majd egykor, ha a javaslatból törvény lesz, szegényebbé legyünk egy csomó adófillérrel. De ne kezdjük a szomorúságon, nézzük előbb a reform hasznos oldalait. Vannak ilyenek is, — ha nem is nagy számmal. Ilyen elsősorban a régi rossz és tűrhetetlen kereseti adóknak részben eltörlése, részben megváltoztatása. Ez a szerény nevű adó sanyargatta eddig iparosainkat és kereskedőinket, ügyvédeinket és más szellemi munkásainkat és általában azokat, akik „személyes keresetükből“, nem pedig apáik örökéből és mások zsírjából éltek. Ilyen azután az adókezelés egyszerűsítése, amely régi vágya a sokat zaklatott adófizető közönségnek. Hogy ez az egyszerűsítés tényleg beválik-e: azt majd a jövő fogja megmutatni. A vén .kereseti adó helyébe a jövedelmi adó lépett. Éppúgy, mint elődje, ez is a személyes keresetet terheli, de már fokozatosan, így mondja ezt Wekerle, de másképen érti ezt az ország. Most mindössze 300 forint az adómentes létminimum, aminek csekély volta mindjárt kitűnik, ha megmondjuk, hogy például a nálunk sokkal gazdagabb Ausztriában csak a 600 forintnál nagyobb jövedelem esik adó alá. Maga a fokozatosság pedig csak a középfokú jövedelmeknél van meg, de egyszerre meglassul 200,000 koronánál és egy kevéssel feljebb teljesen megáll. Körülbelül igy vagyunk az adóreform többi tételeivel is. A kis- és középjövedelmeket elnyomja s a nagy vagyonnak kedvez. Ez fokozatosság visszafelé. Mindennél súlyosabb azonban az, amiről Wekerle csak burkoltan szólt, de ami a maga teljes ijesztő voltában a költségvetésből tűnt ki. Hivatalos nyelven a fogyasztási adók felemelése ez, kevésbé hivatalosan, de sokkal érthetőbben a már is tűrhetetlenül drága megélhetésnek olyan megnehezítése, amihez szinte szemérmetlen bátorság és felelőtlenség kell. Élelmi szereink és úgynevezett fényűzési czik- keink már is oly drágák, hogy nagyrészükről vagy le kell mondanunk, vagy tönkremegyünk. Most pedig majd jön a finánczminiszter és monopóliummá teszi a gyufát, a petróleumot, megdrágítja a szeszt, a czukrot, a dohányt és megdrágítaná talán a levegőt is, ha államosíthatná. Ha pedig majd ezek megdrágulnak, szidja a közönség a kereskedőt, a korcsmárost, a trafíkost, aki mind ebben ártatlan lesz, de nem üt oda, ahonnan ered ez a nagyszerű gondolat, az államháztartásnak ez a kitűnő mentőhorgonya. A közvetlen adóemelésért bevernék a kormány fejét, az elrejtett pióczákat nem veszik észre, legfeljebb csak akkor, ha már végleg kiszivták a vérünket. Akkor aztán beletemetkezhetünk a sirgödörbe — ott már befejeztük adóalanyi működésünket. Mindaddig pedig teljesítsük hiven polgári kötelességünket. Tartsunk ankéteket a drágaság ellen, küldjünk onnan üdvözlő sürgönyöket Wekerlének, a finánczzseninek, aki oly szépen és olyan progresszive visz be bennünket az adótengerbe, amely fokozatosan, de biztosan elmerüléssel fenyegeti az egész magyar középosztályt. A tengervíz — az még nem esik adó alá... Por. — Kaszinói közgyűlés. A helybeli régi kaszinó vasárnap délután tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Ilosvay Aladár alispán akadályoztatása folytán Dr. Jékel László igazgató elnöklete alatt. A jegyzői teendőket Szintay Gábor jegyző helyett Csipkés Károly kaszinói tag látta el. A pénztárnok jelentését, mely szerint a múlt év folyamán a bevétel 7936 K 85 f, a kiadás pedig 5831 K 10 f volt, tehát 2105 K 75 f pénztáregyenleg maradt, a számvevő jelentése alapján a közgyűlés tudomásul vette és Dr. Somossi Ignácz pénztárnoknak a felmentvényt megadta. A folyó évi költségvetési előirányzat 7759 K bevétellel, 4745 K 19 f kiadással és 2014 K pénztári maradványnyal állapíttatott meg. A könyvtári választmány jelentése, mely szerint a könyvtár rendesen leltároztatott és a könyvekről a pótlajstrom kinyomattatott, tudomásul vétetett, a folyó évben 700 K értékben beszerzendő könyvek beszerzésére a választmány feljogosittatott. A felvett uj tagok névsora tudomásul vétetett, a tagdíj a folyó évre 24 koronában állapíttatott meg. Pénztárnok tiszteletdija évi 300 koronára felemeltetett. Helybenhagyatott a választmány abbeli elhatározása, hogy az egy évnél régibb tagsági dijak behajtása körüli tevékenységért az ügyésznek a behajtott összeg 20 százaléka engedtessék át. Tudomásul vétetett az, hogy a néhai Károlyi György gróf örökösei által tett alapítvány befizettetett. Ezután a 9 kilépett és egy elhalt választmányi tag és 2 könyvtári választmányi tag helyének betöltése következvén, a szavazatszedő küldöttség Dr. Adler Adolf elnöklete alatt Jenser Mihály és Schnébli János tagokból megalakittatott s a szavazás megejtetvén, a választmány tagjaivá Dr. Péchy István, Plachy Gyula, Dr. Schönpflug Béla, Várady János dr., Nonn Gyula, Reök Gyula, Róth Károly, N. Szabó Pál és Papp Béla, a könyvtári választmány tagjaivá pedig Toóth Sándor és Dr. Blum József eddigi tagok újból megválasztattak, uj választmányi tagul Hegedűs Ferencz pénzügyi titkár választatott meg, inire elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Berger Ármin és Debreczeni István tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette. — A Kossuth Lalos asztaltársaság f. hó 6-án rendezett tánczmulatsága a Polgári Olvasókörben igen szépen sikerült. Bár a bálanya Ilosvay Aladárné gyengélkedése miatt nem vett részt (leányával helyettesítette magát), igen nagy közönség töltötte meg a termet, mely nemzetiszinü drapperiákkal, zászlókkal, viráguir- landokkal, hazafias jelmondatokkal ékes trans- parentekkel igazán Ízlésesen volt feldíszítve. A színpad hátrészén valóságos rózsaliget volt, alatta a bálanyának elkészitett diszhelylyel. A rendézőség szép tearózsacsokrot is készíttetett a lady patronessnek. A bálon jelen volt Ilosvay Aladár alispán, Dr. Aáron Sándor főorvos, Madarassy István központi főszolgabíró is. A nagyterem, mint már sokszor, most ismét kicsinek bizonyult a sok tánczos befogadására. Körülbelül 100 pár tánczolta a négyest. Éjfélkor vacsora volt, melyen Drágus István az asztaltársaság elnöke, Orosz Lajos vigalmi bizottsági elnök köszönték meg az estély sikerét előmozdítók fáradozását. Úgy az erkölcsi, mint az anyagi siker nagy volt. Ä leszámolást legközelebb adjuk. — Áthelyezett tanítónők. A kultuszminiszter Kádár Mária érendrédi és Lovas Erzsébet nyir- megyesi áll. elemi iskolai tanítónőket kölcsönösen áthelyezte. — A kereskedö-ifjak tánczestélye, mely e hó 20-án fog a Polgáriban megtartatni, egyike lesz a farsang legkedvesebb összejöveteleinek. A rendezőség a következő meghívót küldte szét a napokban : A nagykárolyi Kereskedő-ifjak köre Irsik Ferenczné és Nonn Jánosné úrnők, mint háziasszonyok szives közreműködésével 1909. február hó 20-án a Polgári Olvasókör összes helyiségében zártkörű farsangi vig-estólyt tart, melyen a hölgyek csakis honi gyártmányú, egyszerű ruhában jelenhetnek meg. Kezdete este 8 órakor. Kohn Márkusz alelnök, Kovács György vig. elnök, ifj. Matolcsy Sándor elnök, Szegő Ödön titkár, Petz János pénztárnok, Grünfeld Samu jegyző, Fried Jenő Klein Ignácz ellenőrök, Frank Albert háznagy. Személyjegy 2 KJ családjegy 5 K, karzatjegy 2 K. Felülfizetéseket a könyvtárunk javára köszönettel veszünk. — A legmelegebben ajánljuk a közönség figyelmébe derék kereskedő:gárdánknak e mulatságát. — A Kossuth-serlegre szükséges összeg már csaknem teljesen együtt van. Az adományozások még mindig javában folynak. A serleget vármegyénk főispánja már meg is rendelte a bizottság kérelmére egy bupapesti ezüstft
