Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ígértük — megtettük. Az uj év első számát küldjük meg tisztelt olvasóinknak, akiknek egyúttal boldog újévet kívánunk. Ez az év a lapunk életének har- minczötödik szaka. A tisztelt olvasóközönség jóakaratától függ, hogy az utolsó meddig ne következzék el. Harminczöt év a társadalom örök éle­télen csak egy pillanat. A munka tehát, amit a sajtónak egyik e téren mozgó orgá­numa e pillanat alatt végezhet, sem befe­jezett, sem tökéletes nem lehet. Egy pillanat alatt alkotni, rombolni, gyógyítani, — csak az isteni hatalom képes. Azért menten a szokásos nagyzási hó­borttól, mi nem hivatkozunk büszkén, büsz­kébben és legbüszkébben lapunk sikereire. Csak azt kívánjuk konstatálni, hogy amit Ígértünk, azt meg is tettük: az igaz­ság részrehajlatlan kimondását. A jónak, a szépnek elismerését; a rossznak, csúnyá­nak lekritizálását, jobbra is balra is, ön­érdek, elfogultság és személyi tekintet nélkül; annak a szolgálatában, akinek harczosává ajánlottuk magunkat: a közérdek szolgála­tában. ígértük — megtettük. Megtesszük a jövőben is! A lelkiismeretünk megnyugtat, de nyu­godtan tekintünk a müveit olvasóközönség kritikája elé is, mely megmondja: kellünk-e még továbbra ? S ha tekintettel vagyunk arra a nagy és széleskörű pártfogásra, melyben lapunk városunk és megyénk müveit közönsége részéről részesittetett: úgy bátran hihetjük, hogy lapunkra és szolgálatunkra a köz­érdeknek továbbra is szüksége van. Ezen tudatban s lankadatlan erővel léptük át az uj év határmesgyéjét, áldást két ve munkánkra és olvasóinkra, melylyel kapcsolatban a ,,Szatmármegyei Közlöny“-re uj előfizetést nyitunk és kérjük Szatmárvár­megye magyar közönségét, hogy részesítse támogatásában, pártfogásában lapunkat. A „Szatmármegyei Közlöny“ nem dolgozik a reklám eszközével, nem tesz nagyhangú ígéreteket: azt óhajijuk, kisérjék figye­lemmel lapunkat és annak komoly hangja, megbízható hírszolgálata, pontos tudósításai szolgáljanak alapjául a támogatásnak. A „Szatmármegyei Közlöny,, egyik legnagyobb terjedelmű hetilap a vármegyé­ben, mely csupán a közönséget szolgálja; e hasábokon más, mint a köz érdekének szol­gálata, nem talál helyet. A „Szatmármegyei Közlöny“ lelkese­déssel, elszántsággal küzd a vármegye jó­voltáért s a köz minden felemlítésre érde­mes mozgalma visszhangra talál e lapokon. A megye csaknem minden pontjáról tudósítóink teljesitik a hírszolgálatot és igy a legcsekélyebb mozzanatról is megbízható, gyors tudósítással szolgálunk. Ismételten csak arra kérjük várme­gyénk magyarságát, kisérjük figyelemmel a „Szatmármegyei Közlöny“-tés előfizetésekkel, szellemi támogatással adjanak erőt nekünk, hogy a „Szatmármegyei Közlönyu-nyel mind nagyobb mértékben szolgálhassuk várme­gyénk előhaladását. Azokat pedig, akik abonálási dijaikkal netalán hátralékban vannak, kérjük az elő­fizetési összeg szives beküldésére. Előfizetési árak -. Egész évre . ... 8 korona, Fél „ .... 4 „ Negyed „ .... 2 Tanítóknak és községeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetni bármely naptól kezdve lehet Mutatványszámot díjtalanul küld a kiadóhivatal. Hirdetések igen jutányos árakon közöl­téinek. Telefon: Szerkesztőség 59. sz. Kiadó- hivatal 56. sz. Hazafias tisztelettel a „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. 1909. Ezerkilenczszáznyolczat eltemettük! . . . Komor szemfedőjét foszlott reményeink vé­kony szálaiból fontuk. Sírját mulasztásaink ásták. Koporsója a vallás és haza iránt elfásult szivek kérgéből készült. A szegeket csontjainkon is át- nyilaló fájdalmaink adták. Hosszú haldoklása bántott. Temetésén sir­tunk eleget. Nem a. letűnt esztendőt, hanem a vele sírba került kegyetlen csalódásainkat sirattuk. Könnyeinktől megázott homokba tüztük a fakó fejfát, hogy szüntelen okulásra intsen s halottunk emlékét idézte eszünkbe. Mellette az első ásőnyom már egy készülő uj sirhelyet jelöl. Az emésztően dolgozó idő már az 1909. évre számit. Halálra készül, érte nyomja az ásót a fagyos földbe. Hisz alig pitymallott, született: már a vé­gét lesik. Rettenetes múlandóság I Az idő egy választó-mesgyéjéhez értünk, az élet sűrűn váltakozó egyik határkövéhez, me­lyen gondolkodva pihenünk meg, mig fáradt eszünk vissza tévedez a múltba és sóhaj fakad zaklatott keblünkből. Az uj esztendő titokzatos függönye ketté hasadt, de a szürke homály csak bizonytalan, közeli bepillantást enged. Biztató remények csillognak felénk. Tán beljebb a halál vigyorog hiszékeny­ségünkön ? Ki tudja, mit takar az uj esztendő köde ? Örömet, vagy keserűséget ? Vig danát, vagy halálhörgést? Tervek koronáját, vagy kegyetlen felsülést ? Ki ismeri velejét a jövőnek ? . . . Kétségek között indulunk egy rejtélyes út­nak, melynek jelző-táblájára „1909.“ van felírva. Sok tilalomfával találkozunk majd s ha okosan kitérünk, ha ügyesen lépést változtatunk : a bajok elmaradnak, mint a zörgő kórók az árokparton. De ha eszélytelenséggel, lustán taszigáljuk dol­gainkat; ha a szeszélyes sorsra bízzuk zsibbadó erőnket: akkor ránk zúdulnak a veszedelmek és égető panaszok hullanak ölünkbe. Munka, becsület és bátor kitartás van 1909. év kárpitjára felírva. E vezérszavakra hullanak a bőség szarujából az áldások. Ezek adhatnak biztató reményt. Osztályrészünk: szenvedni és tütni. Ez átok nyomja vállainkat és ha a kötelesség helyén talál bennünket, akkor közelebb jutunk czélunkhoz. Segítsen az Isten és buzgó igyekezetünk ! Legyen ez az év jobb, mint apja volt 1 Por. * — Kinevezés. Az avasi járási orvosi állásra vármegyénk főispánja dr. Sárközy Adorján nyir- acsádi járásorvost kinevezte. — Helyettesítés. Dr. Falussy Árpád főispán a nagysomkuti főszolgabírói állásra dr. Gróf Teleky Jenő szolgabírót helyettesítette, akinek helyére Pavella Zsigmond közigazgatási gyakor­nokot nevezte ki.- Előléptetések. A kultuszminiszter Kurcz Erzsébetet és Suránszkyné Jánossy Jolán nagy- károlyi tanítónőket, továbbá Medzihradszky Péter és Somogyi Arthur mátészalkai polgári iskolai tanárokat a X-ik fizetési osztályba léptette elő. — Értekezlet. A helyben lakó vármegyei bizottsági tagok hétfőn este a Polgári Olvasókör helyiségében Papp Béla országgyűlési képviselő elnöklete alatt értekezletet tártottak, melyen el­határozták, hogy a Nagykárolyban és vidékén lakó vármegyei bizottsági tagok — politikai kér­désektől eltekintve — minden fontosabb kérdés­ben és a személyi kérdésekben is egyetértőleg jár el; felkéri az értekezlet a bizottsági tagokat, hogy ezen megállapodást Nagykároly város és vidéke szempontjából szem előtt tartani és vá­lasztási kérdésekben előzetes Ígéretektől tartóz­kodni szíveskedjenek. Az értekezlet foglalkozott a keddi rendkívüli közgyűlés tárgyaival és elhatá­rozta, hogy ezután minden vármegyei közgyűlést megelőzőleg mindjárt a tárgysorozat összeállítása után a tárgysorozat főbb tárgyai megbeszélése czéljából az értekezlet összehivassék. — A sajtó gyásza. Egy derék, becsületes, köztisztelt polgárral ismét kevesebb van. Elköl­tözött az élők sorából Sarkadi Nagy Zsigmond, nyomdatulajdonos, a „Nagykároly és Vidéke“ czimü lap kiadótulajdonosa. Az élte delén álló, puritán jellemű és becsütetességü férfiú egyike volt azoknak, aki lelkes ambiczióval töltötte be évtizedeken át a sajtótechnika terén hivatását. Megboldogult már csaknem egy év óta beteges­kedett, de azért mindaddig résztvett a munkában, amig a kór ágyba nem döntötte, amelyből többé ki sem léphetett. Halálával nemcsak szerető hit­vesének és nagyszámú rokonságnak okozott pó­tolhatatlan veszteséget, hanem nagyszámú tiszte­lőinek is, akik a f. hó 1-én végbement temetésen impozáns tömegben keresték fel a gyászházat, hogy elkísérjék utolsó útjára városunk e derék polgárát. A gyászháznál Bogdán János ref. s. lelkész, a temetőben pedig Gv. Kovács József mon­dott könyekig megható oeszédet, méltatva az el­hunyt sokoldalú érdemeit. — A nagykárolyi ruthén egyháznak a nagy­váradi gór. kath püspökségtől a munkácsihoz való áthelyezése múlt hó 27-én végleges befeje­zés nyert. A római pápa, illetve a bécsi nunczius megbízásából az átadás foganatosítására dr. Bo- rotnissza Tibor megyéspöspök jelent meg. Az átadó, illetve átvevő püspökségek egy-egy papi kiküldöttel képviseltették magukat. A vonatkozó okmányoknak a nagykárolyi róm. kath. plébániai hivatalban történt alairása után a kiküldöttek a nagykárolyi ruthén egyház templomába mentek, ahol a pápai rendelet felolvasása után a megyés­püspök az egyházközséget a munkácsi gör. kath püspökségnek átadta. Az ünnepséget a jelenvolt közönség a Hymnusz elcneklésével fejezte be. A templomban jelen voltak: Debreczeni István, dr. Falussy Árpád, a róm. kath., ref. és gör. kath. egyházak lelkészei stb. — A helybeli „Régi Gasinó“ január hó 6-án vizkereszt napján délután 5 órakor rendes köz­gyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a lapok elárverezése és megrendelése. — Halálozások. Nagy csapás érte múlt hó 28-án dr. Gtózner Elek nagykárolyi ügyvédet. Fiatal neje, szül. Schillervein Ilonka életének 25-ik, boldog házasságának 3-ik évében, hosszas betegség után Tátrafüreden elhunyt. Megbogultat szülővárosában, Nagykárolyban helyezték nagy részvét mellett a mosterrészi temetőben örök nyu­galomra. Halálát férjén kívül nagyszámú rokon­ság gyászolja, — kiknek gyászában Nagykároly város egész uriintelegentiája osztozik. A meg­boldogult emléke élni fog azok szivében, kik iz- merték és egyszersmind szerették az oly korán elhunyt szeretetreméltó fiatal úrnőt. — Hájek Férencz nagykárolyi szappanosmester deczember 31-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Uj doktor. Vetzák Sándor ügyvédjelöltet deczember hó 23-án a kolozsvári egyetemen jogtudományi doktorrá avatták. — Gyászesetek. Péchy Kálmánná született Móricz Erzsébet, dr. Péchy István vármegyei főjegyző és dr. Péchy Péter főszolgabíró édes­anyja, deczember 24-én, életének 61-ik évében Debreczenben elhunyt. — Griszháber Erzsébet, Griszháber Antal polgártársunk leánya, deczem­ber 22-én 22 éves korában Nagykárolyban meghalt. — Áthelyezett csendőrtisztek. Barényi Fe- rencz Vili. sz. csendőrkerületbeli hadnagy, nagy- károlyi szakaszparancsnok, hasonló minőségben a II. sz. csendőrkerületbe Lúgosra a 2-ik sza­kaszhoz, Mráz Henrik, VI. sz. csendőrkerü­letbeli főhadnagy, szekszárdi szak. parancsnok, hasonló minőségben a Vili. sz. csendőrkerületbe, Nagykárolyba helyeztetett át. — Kristaiin. Aki ezt a kiváló szépitőszert csak egyszer is használta, az sohase fog más szerrel kísérletezni, hogy bőrét higiénikusan ápolja. A „Krisztáim“ egy növényekből összeállított kris­tálymassza, mely a bőrt fiatalítja és szépiti. Szeplők, virmerlik, májfoltok s minden arcztisztáta- lanságok rövid időn belül eltűnnek. Egy üvegdo­boz ára 3 korona. Próbadoboz 50 fillér. Kapható mindenütt. Postán naponta küldi szét a vezér- képviselet : Budapest, Barossutcza 91. — Vége a vakácziónak. Az u. n. „kará- csonyi-vakáczió“' eltelvén, az előadások a nagy­károlyi rkath., ref., evang. iskolákban holnap, e hó 4-én ismét megkezdődnek.

Next

/
Thumbnails
Contents