Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága kedden d. e. rendkivüli közgyűlést tartott a bizottsági tagok igen csekély részvétele mellett. A gyűlés elején Kende Zsigmond biz. tag interpellált a miatt, hogy a tavaszszal készítendő utakhoz szükséges anyagokat a válal- kozó már most a helyszínére viteti és ezáltal még nehezebbé teszi az időjárás miatt is többé kevésbbé járhatatlan utakon a közlekedést. Ilosvay Aladár alispán és Kacsó Károly áll. épit. hiv. főnök megnyugtató választ adtak az interpellátióra. A kereskedelemügyi miniszter a közúti alap terhére felveendő 500,000 K folyószámla kölcsön helyett csak 400,000 K-t engedélyezett, de ezt sem 5, hanem 4 évi visszafizetésre. A bejelentés tudomásul vétetett s a kölcsön ügyletről szóló okiratot jóváhagyás végett a miniszterhez felterjesztik. A vármegyei dijnokok lakbérügyük rendezése iránt kérvényt nyújtottak be, mivel azonban a vármegyének nem áll módjában e részről intézkedni, méltányossági okból felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, hogy jövő évtől kezdve részükre állami pótjavadalmazást adjon. Jásznagykunszolnok vármegye a tanácskozási ügyrend kiegészítése iránt intézett átiratot a vármegyenkhez, amely szerint 100 bizottsági tag kérelmére 10 napon belül gyűlést lehessen összehívni. Pártolólag intéztetett el. Bemutattatott és • tudomásul szolgált az 1910. évi virilis bizottsági tagok névjegyzéke, az egyes választókerületekben megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltése tárgyában pedig a választás napját deczember 30-ra jelölték ki s kijelölték az elnököket és helyetteseiket is. A vármegyei gazdasági egyesület évi 2000 K segély iránt nyújtott be kérvényt. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy e kérelemnek hely adassék s az összeget az ebadó alapból folyósitsák, mit a közgyűlés is magáévá tevén, az ügyel jóváhagyás végett felterjesztik a földmivelésügyi miniszterhez. Az orsz. tisztviselői nyugdíjalap fizető- képességének helyreállítása tárgyában a belügyminiszterhez kérvényt nyújtanak be 15,000 K segélyt megadása iránt. Elutasította a közgyűlés Nyírbátor község azon, szerénynek és komolynak legkevésbbé nevezhető kérelmét, hogy vármegyénkből nehány község Szabolcsmegyéhez és igy közvetve hozzájuk csatoltassék. Nagy és élénk vitát provokált Dr. Aáron Sándor várm. főorvos azon, az állandó választmány által,magáévá tett indítványa, hogy dr. Goldstein Ármin és dr. Grósz Dezső körorvosoknak lakhelyükön elfoglalt pénzintézeti igazgatói állása, hivatali állásukkal összeférhet- lennek mondassák ki, mert előbbi állásuk akadályozza őket hivatali kötelességük teljesítésében. A vitában, melybe a főispán Hitelbanki elnöksége és a központi tisztviselők pénzintézeteknél viselt igazgató és felügyelő bizottsági tagsági állása is bevonatott Luby Géza, Dr. Jármy Béla, Dr. Falussy főispán, Dr. Szabó Albert, Dr. Aáron Sándor vettek részt és a felszólalássok utána közgyűlés a főorvos és az állandó választmány javaslatát fogadta el. Sopronvármegyónek a kath. antonomia törvényhozás utján leendő szabályozása tárgyában a vármegyéhez intézett átirata legke- vésbbó sem helyes vallási vitát provokált, melynek befejeztével a közgyűlés az átiratot pártolólag vette tudomásul. A tárgysorozat következő pontja nyomán oly parázs vihar tört ki, a minőt már rég nem láttak a vármegyei székház sok mindent átélt falai, élénk bizonyságául annak, hogy Szatmárvármegye igenis nemzetiségi mozgalmak tüze által van megtámadva, hogy a magyarság eme védbástyája fontos missiója teljesítése közben erősítésre és támogatásra van reáutalva, noha a közgyűlés ez alkalommal oly egyöntetű akaratot és erélyt árult el, ami dicséretére válik a vármegye törvényhatósági bizottságának intő például szolgálván egyúttal a nemzetiségek szószólóinak, hogy törekvéseik erőteljes akadályba ütköztek. Maga a vihar tulajdonképeni oka a király- daróczi állami iskola felállításából eredt. Lukács Konstantin királydaróczi gkath. lelkész felebbezett a község képviselőtestületének azon határozata ellen, hogy ott állami iskola állíttassák fel. Hosszú beszédben fejtegette, hogy azért nincs Királydaróczon szükség újabb iskolára, mivel a mostani négy teljesen modern és nem áll az, hogy mint a tanfelügyelő jelentette, azok túlzsúfoltak. Hivatkozott a község nagy terheire, de ha már mégis javasolná a gyűlés az állami iskola felállítását, teljesítse azt maga a kultuszminisztérium. Gerzon Kázmér azonban halomra döntötte Lukács állításait s kimutatta, hogy tényleg fenn nem áll a túlzsúfoltság s előtte szóló szavaiból nem láthat ki mást, minthogy Lukács attól tart, hogy a románság érdeke egy uj állami iskolával veszélyeztetve lesz. Pártolja az áll. vál. javaslatát. Dr. Szabó Albert részletesen fejtegette az ügyet és indítványozta, hogy vegyék le a kérdést egyelőre napirendről, mig ezzel szemben Cseh Lajos azt fejtegette, hogy a papok csak oktassák növendékeiket vallásosságra, de az állami iskola kell, hogy hazafiakat neveljen az országnak. Cseh Lajos beszéde után tört ki az elfojtott indulatok árja, a midőn Lukács Konstantin Cseh Lajost támadó beszédét figyelmeztetés daczára sem hagyta abba, hanem szinte megrészegedve a vallási és politikai vita forró légkörében megmerte koczkáztatni azt a kijelentést, hogy „A román mindig különb lesz, mint a magyar.“ Ami ezt a kijelentést követte, azt már a történetírónak kell arany betűivel megörökíteni, mert ez a jelenet erre volt méltó és röviden összegezve a történteket csak annyit Írhatunk, hogy nem Lukács Konstantin volt az, a kit insultus és kidobatás nem ért, hanem a rajta lévő papi reverenda, mert ő mindent megkapott, amit csak érdemelt, mert e pillanatban ebben a megyében, ebben a törvényhatósági bizottságban ő örök időkre elvérzett . . . A közgyűlés méltó válaszként az ő szavazata kivételével egynangulag fogadta el az állandó választmánynak Királydaróczon állami iskola felállítására vonatkozó határozatát. Megválasztattak ezután az 1910. évi fősorozás polgári elnökei és orvosai, valamint a vármegyei földadóbizottság, mely utóbbiba városunkba Schusterits Ferencz került be. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. Karácsonyi ajándék Nagykároly városnak. Hónapok óta folyik szerte az országban a beszéd és a vitatkozás arról a bizonyos két millióról, melyet a kormány a rendezett tanácsú városoknak helyezett kilátásba tisztviselőik fizetéséhez hozzájárulás czimén. Már hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy az egyes városok között a felosztás rövidesen meg fog történni, azonban más laptársainkban, fővárosiakban és vidékekhen egyaránt azt olvashattuk, hgyami pénz csak volt, mind kellett az annexió költségeire stb. Azonban a remény, mely hónapok óta élt szivünkben és tartotta magát a tiszviselök lelkében a napokban valóra vált és ime pár nappal karácsony előtt a belügyi kormány egyetértőleg a pénzügyi kormánnyal kiutalta a várva-várt összeget, amelyből Nagykároly városnak 15000 korona jutott. Szerdán délelőtt magasztalásokat Írtak az uj csodáról s Pierre Leducz nevét csaklramar a világ legnagyobb építőművészei között emlegették. Belül, közel tiz emeletnyi magasságban még rendületlenül állt az állványerdő. A hatalmas faalkotmány emeléséhez csakugyan kivágtak és felhasználtak egy egész erdőt. Az állványok tetején Chabran mester dolgozott, a nagyhírű festőművész, aki a mennyezet freskóit festette. A mennyezetkép, az ipart allego- rizáló gyönyörű csoportozat elkészült; a alkonyat felé jelentették Leducznak, hogy a mester megtette az utolsó ecsetvonást és holnap hozzá lehet fogni az állványok szétszedéséhez. Chabran hazament, a munkások szétszéledtek és Pierre Leducz bezárkózott szobájába, hogy közeli diadaláról és világraszóló dicsőségéről álmodozzék. Pierre Íróasztalánál ült s a villamos lámpa fényénél remekműve különböző szelvényeinek vázalatait nézegette. Az asztalon hevert az államtitkár sürgönye, melyben ez tudatja vele, hogy a szépmüvészetek minisztere másnap délután M.-be jő remekének megtekintésére. Pierre már látta a miniszter barátságosan mosolygó arczát, mellyel mestermüvéhez a nemzeti építőművészet dicsőségéhez gratulál s lelkét eltöltetíe a büszkeség. Végre legszebb álma művészi ábrándja megvalósul s ő leszedheti, annyi átvirrasztott éj, fáradságos tanulmány és gondos munka édes gyümölcsét. . . . Ábrándjai közben egyszerre megmagyarázhatatlan izgatottság fogta el. Holnap korán reggel megkezdik az állványok szétszedését s akkor ellenei nagy bosszúságára kifog tűnni, hogy számítása helyes volt, hogy az óriási kupola emelése nem megoldhatatlan feladat. De csakugyan helyes volt-e a számítás és a falak megbirják-e az óriási súlyt, melylyel a kupola rájuk nehezedik ? Pierre Leducz izgatottan előkereste terveit, számításait, s pontró 1-pontra újra átnézte. Egyszerre elhalványodott és minden tagjában remegni kezdett. Ä számításban hiba volt, egyszerű összeadási hiba, egyetlen alacsony számjegy, mely azonban a sor végén óriásira emelkedett. A kupola súlya egy tizedrészszel meghaladta az oldalfalak ellentálló képességét. Ha holnap az állványokat, melyek a falakat tartják s melyeken részben a kupola is nyugszik, megbontják, a világcsodának készült remekmű menthetetlenül összeomlik, . . . Leducz kétségbeesetten bámult a villamos lámpa vakító fényébe. Agyában és szivében hevesen lüktetett a vér. Újra átnézte a számítást. Nincs mentség sehol! Holnap alkotmányával együtt hírneve, dicsősége és jövője is összeomlik. Piere fázva felemelkedett. Magára vette felöltőjét, eltávozott a szomszéd szobába, honnan rövid idő múlva viaszkosvászonba burkolt nagyobb csomaggal visszatért. Azután halkan kinyitotta az ajtót s a sötét folyóson át, lopva kisietett a koromsötét éjszakába. ________________________________ Fé lóra múlva tüzilárma verte fel M. lakosságát. A tüzfény a kiállítás területe felől világított. Az iparcsarnok belső állványzata égett. Az őrök mélyen alhattak, mert mire a tüzet valaki észrevette, az egész állványerdő lángban állt. Az oltást épen meg akarták kezdeni, mikor a kupola, M. büszkesége és Leducz remeke óriási dörejjel összeomlott s a lehulló törmelék ezerfelé szórta a tűz izzó zsarátnokát. Hetek múlva, a törmelék eltávolítás1» közben kövek és égett gerendák alatt megtalálták Pierre Leducz félig megszenesedett holttestét. Haldoklik a király. I. Egykor. Haldoklik a király. Fölvitette magát egy magas hegyen épült komor várba és ott dőlt le medvebőrös ágyára. Sajgott a csatában kapott halálos seb, égette a király testét és lassan fölperzselte az életerejét. A végtusájában is daczos férfi nem bánta: ezért a jó vágásért cserébe ő is mért egyet az ellensége koponyájára. Olyat, hogy nyomban két felül esett le a lóról. A bolthajtásos folyóson vitézek koczkáztak. Ezeket szólította a király : — Fiuk, isten veletek. Hü bajtársaim voltatok, az ég áldjon benneteket.___________ Ugyanott egy tanuló fizetéssel felvétetik. GŐZNEK KÁLMÁNNÁL ............NAGYKÁROLY, Deák tér 12. szám.----------M W LEGOLCSÓBBAN SZEREZHETŐK BE. “W
