Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY A megyei közigazgatás inkább az ellenőrző felsőbb szerepét tölti be, mintsem hogy a magukra hagyott, tengernyi bajokkal küzködő és többnyire súlyos anyagi viszonyokkal vegetáló községek segitője, istápolója volna. A kormány, a törvényhozás inkább a városok fejlesztésén fáradozik, azok felvirágoztatásával van elfoglalva. Ki törődik tehát a községekkel? Úgyszólván senki sem! Magyarország tízezernél több községe teljesen magára van hagyatva a létért való küzdelem súlyos napjaiban. Most, mikor annyira megrosszabbodtak a pénzügyi viszonyok és az évek óta tartó politikai válság nyomasztólag nehezedik az országra, kétszeresen súlyos a helyzete a községeknek. Az állam és a vármegye a közigazgatási, rendőri, tanügyi és száz meg száz egyéb feladatok elvégzését követeli a községektől, de a rendkívül nagy terheket nem könnyíti meg. Ha a község anyagi helyzetének rendezése czéljából például kölcsönt akar felvenni, vagy egyéb szükséges pénzügyi műveletet akar kötni, azonnal felemeli tiltó szavát a vármegyei köz- igazgatás és az állam. Nem is szólva arról, hogy viszont sok esetben a községek éppen e felsőbb hatalmasságok részéről kényszerittet- nek, hogy káros, sokszor valóban végzetes tervekhez adják hozzájárulásokat. Spekuláns bankok, közgazdasági törtetők kerítik vajmi sokszor hálójukba a teljesen magukra hagyott községeket, amelyek csak akkor érzik a fel- sőbbség részéről a néha illetéktelen gyámságot, amikor fontos érdekeik forognak koczkán s araikor legsajátosabb ügyeikbe egyszerre húsz oldalról is beleszólnak. Olyan a helyzet, hogy a községe boldogulását lelkén viselő jegyző úgyszólván semmit sem érhet el jelenleg községe érdekében. Mindenütt csukva áll előtte az ajtó. A minisztériumokban meghallgatják ugyan a naiv községi küldöttségeket, amelyek azt hiszik, hogy a sok kilincselésnek eredménye is lesz. Meghallgatják, de kérelmüket azon módon az irattárba is teszik s a nagy kilincselésnek nincs semmi haszna. Az egyedül álló, magára hagyatott község éppen olyan gyámoltalan, mint az előkelő rokonság, magas összeköttetések, kellő protektió hijján szűkölködő ember. Nem tud semmit sem elérni. A városok megmutatták már a példát, mint kell érdekeiket megoltalmazni és minden lehető hasznot a maguk javára fordítani. Közös akczióra léptek, szövetségek s ez a frigyük már kezdi teremni áldásos gyümölcseit. Legszállt volna ki belőle, olyan merően nézett folyton — a koporsóra. A temetőben a gyászrendező hiába fáradozott, hogy a vén kisasszonyt a sírtól eltávolítsa. ... A kihányt földön, a nyitott sir szélén megállóit, figyelmére sem méltatva az embereket, kik egymásnak nyújtották a szentelt víztartót: még arra sem gondolt, hogy szentelt vízzel fecskendezze a sötét sirüreget, csak siirü könnyei hullottak szünetlenül mind nagyobb cseppekben koszoruzott koporsóra. . . . Valami csodát várt . . . hogy az Isten ő érte és a halottért valami rendkívülit fog cselekedni. . . . Ekkor közeledett hozzá a tanácsos ur, a ki Kővágóék szalonjában úgy megbotránkozott könnyelmű nyilatkozatán, félre vonta és föllázadva a fülébe súgta: — Mindenki gyanította, hogy Kővágót szereti! De, hogy ilyen őrült legyen, érzelmeit a nyilvánosság élé hurczolja senki se tételezte föl. Mintha mély álomból ébredt volna fel, úgy sóhajtott: — Szerettem . . . jobban mint bárki; és szeretni fogom mindég. És a vén leány egészen leroskadt a sírra, és még görcsösebb, még fuldoklóbb zokogásba tört ki. utóbb, amint ez köztudomású, a kormány két millió koronát adott a városok segítésére. A községekről is megfeledkeztek. Manapság, amikor mindent csak szövetkezés, egyesülés segítségével lehet elérni, igazán elsőrangú például szolgálhat a községek előtt a magyarországi városok kitűnő szervezete. Minden egyes város külön-külön ügyeiben maga a szövetség jár el és kezd erőteljes akcziót. És az ilyen lépéseket — amint a gyakorlat is megmutatta — komolyan veszik az illetékes körök. A siker biztosabb, sőt a legtöbb esetben egészen biztos. De csak azért, mert egyöntetű, nyomatékos, súllyal biró féllépést tanúsíthatnak. Ez imponál mindenkinek. A kormánynak és hatóságoknak. De a községek védtelenül, elhagyatottan, minden erkölcsi támogatás nélkül kénytelenek küzdeni az egyre nehezedő siralmas viszonyokkal. A súlyos helyzetből csak egy kivezető ut van: Meg kell teremteni a Magyarországi községek szövetségét. Egy hatalmas, erős szervezetet kell létrehozni, amelynek kebelében helyet foglaljon az ország minden egyes községe kivétel nélkül, így egyszerűen leírva, vagy szóval kimondva el sem lehet képzelni azt az óriási erőt és jelentőséget, amelyet majd ez a szövetség képvisel. K. 1. HÍREK. Mariska és Steinheilné. Haverda Mária és Steinheilné neve vélet- lenségből most egymás mellé kerül az újságokban. Párisban most kezdődött a Steinheil- ügy tárgyalása. Ez a véletlenség megtéveszti az embereket és egymáshoz közel hozzák, egyforma asszonyfajtának és szörnyetegnek kezdik látni a két asszonyt, akiket pedig bünük különfélesége mellett belső differencziák is messze dobnak egymástól. Steinheilné maga gyilkolt ismeretlen bűntársakkal. Megtévesztő rafinériákkal tudta fedezni magát és hónapokon át tartó hajsza után tudta meg Páris, hogy ő az édesanyja, Madame Japy és ura, a festő Steinheil gyilkosa. Mariskáért limonádés szerelemért küldte másvilágra Haverda Boldi- zsárnét Jánossy Aladár. Nem egy a bűn, de semmikép sem egyforma asszonyszemély Steinheilné és Mariska és semmiképen sem magyar Steinheilné és a bácskai mákvirág, ennyire nem elsőrangú. Steinheilné a párisi legelőkelőbb társaság demi- mondja, a köztársasági elnök szeretője, társasága, nevelése és modora szerint is müveit nő, legalább is, a műveltség külső allűrjeivel. Egy ujforma Madame Bovary, akit bűnre ragad a hisztériája. A Steinheil-ügy bonyodalmas nyomozása alatt feltárult egészen az Impasse Ronsinbeli család bomlott élete. A férj fest, képeit eladja felesége barátainak és ezek a barátok szolgáltatják a pénzt a gazdag vacsorákhoz, mikor még az utczán is folyik a pezsgő. A leányuk semmit sem sejt az anyja életéből, naiv szűz és menyasszony, akit szívesen venne feleségül a kiszemelt fiatalember. Ha Steinheilné bűne közbe nem jön, folyik még ez a feslett élet tovább és nem botránkozik meg rajta Párisban senki, mert nemcsak egy Steinheilné él a franczia társadalomban. Beteges és romlott erkölcsök hisztériás nője volt ez a Steinheilné, de ahogy élte ezt a romlott életet, érdekes volt, stílust tudott csinálni magának, szinte rokonszenves és gyermekes volt élete folytatásában. A szabadkai rémregény hősnőjének nincs ilyenféle bekapcsolása a mi társadalmi életünkbe. Mariska alapjában csak egy alacsonyfajta rósz asszony. Tempóiban, erkölcseiben és szerelmi hanezurozásaiban olyan, mint egy jobbfajta kasziros leány, akit már mulattat az, hogy két szegény ördögöt kerített a hálójába. Ezeket meg is fogta kegyetlenül, rájuk csapott, mint egy nagy ragadozó és sodorta piszkos utakon a mocsár felé Bomlott nő, kissé ideges, élvezetre vágyó, de távol áll az elsőrendű hisztérikáktól. A két asszony, Mariska és Steinheilné, éppen egyszerre és egy napon léptek a biráik elé. Gyilkosság terhelte mindkettőjük lelkét és valószínűleg szabadulni fognak mindaketten a börtön elől esküdteik jóvoltából amint Steinheilné már sabadult is. Ha még ez a nagy véletlen is össze fogja kapcsolni őket, akkor sem lesznek egyformák, sőt még különbözőbbek, mert a mi társadalmunk még nincs berendezkedve Steinheilnék gusztusa, módja és erkölcsei szerint. Elég tisztességesek vagyunk arra, hogy még ritkák, alacsonyrendüek és csak mákvirágok legyenek a Haverda Máriák. — Hivatalvizsgálat. Róth Ferencz dr. a szatmári kir. törvényszék elnöke e hó 2i-ike óta a helybeli járásbíróságnál a szokások vizsgálatot foganatosítja. — Felmentés. Az igazságügyminiszter Ba- lázsy Miklós a mátészalkai járásbírósághoz kinevezett helybéli jegyzőt, az itteni jbiróságnál teljesített működése alól felmentette és uj állása elfoglalásáig szabadságolta. — Városunk a Kossuth mauzóleum felavatásán. Kossuth Lajos halhatatlan dicsőségét hirdető máusoleumot csütörtök d. e. avatták fel Budapesten. Hazánk örök dicsőségű nagy fia egyszersmind városunk díszpolgára is volt, miért is a felavatáson Papp Béla orsz. gyűl. képviselőnk a város babér koszorúját helyezte el a mauzóleumban. A város színét viselő moirée szalagon a következő felirat volt: „Halhatatlan emlékű díszpolgárának — Nagykároly város közönsége“. —- Bankett. Kaufmann Jenő, a Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója tiszteletére abból az alkalomból kifolyólag, hogy a tulajdonát képező helybeli Kaufmann Ignácz és fiai ezég a napokban érte el fenállásának. 50 éves évfordulóját a „Magyar Király“ éttermében asztaltársasága nagyszabásúvá fejlődött bankettet rendezett, amely a késő éjjeli órákban ért véget. A banketten több pohárköszöntővel éltették a jubilánst. — A városok két milliója. Hetek óta foglalkoztatja a vidéki városok vezetőségét és a sajtóját az az ominosus 2 millió államsegély, a mi egyik nap van, másnap nincs. Legújabban Justh Gyula nyilatkozott a tárgyban a makói polgármester Galambos Ignátz előtt és felvilágosította, hogy a városok ne reménykedjenek, mert nem kapnak semmit, mivel Bosznia annexiója oly zavarólag hat az államháztartásra, hogy minden pénzkészletet és így azt a 2 milliót is az annexió költségeire kellett fordítani. — Nyilvános nyugta. Az izr. Nőegylet által fentartott népkonyha részére szívesek voltak adakozni: Méltóságos gr. Károlyi Istvánná 100 K, Váczi Jolánka és Weinberger Ilonka urhölgyek gyűjtő-ivén: Reök Gyula 50 K, Ja- kabbfy Gáborné, Serly Gusztávné, Péehy Lászlóné 10—10 K, Gulácsy Tiborné, Imrey Ferencz 4—4 K, Kacsó Károlyné, Yáradiné, Schiff Bernát, Vadnay, Szegő Ödönné 2—2 K, Matolcsi Sándor, Griezhaber Antalné, Szabados Kálmán, Pap Kálmán, Marián Ferencz, Kun Károlyné, Bartáné, Galgóczyné, ifj. Vidáné, dr. Falussy Alajos, N N., Weinberger Benczóné 1 — 1 K, Kináí Józsefné 60 f, Blum Gyula, Tóth Ferenczné 50—50 f, Füzeséri Lajos 40 f, N. N. 20 f. Összesen 112 K 60 f. — Dr. Roóz Elemérné és dr. Sternberg Zoltánná úrnők gyűjtő-ivén: Róth Károlyné 10K, dr. Adler Adolfné, Kardos Aurél 6—6 K, Singer Márton, Szilágyiné 5—5 K, Kardos Li- pótné, Rubleczky Istvánná, ifj. Sternberg Sán- dorné, dr. Sternberg Zoltánná, Gallasz 4--4 K, Czukor Lajosné, Schiffbeck Károlyné, Brichtáné, dr. Jékelné, dr. Lucz Ignáczné 3—3 K, dr. Jászy Ferenczné 2 K és 20 lit, bab, Márkis Sirofín Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roehe“ eredeti csomagolást. I\ Sloffmaiin-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roehe“ kapható orvost rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Ovegenkict 4.— korod.
