Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY

és igen sokszor kell a járó-kelőknek a sárból kiemelniük az abban megragadt sárczipőket. Ajánljuk ezt a kérdést az illetékes hatóság figyelmébe. (Beküldetett.)

— A népkonyha megnyitása. A szegényeknek télen étellel való ellátására szolgáló népkonyhát a jövő hó 15-én nyitják meg.

— Uj állás városunk rendőrségénél. Az

1907. évi XX. t.-cz. 13—22. §-aiban körülirt rendőri büntető bíráskodás a kiadott miniszteri Vendeletek értelmében 1910. évi január 1-én lépnek életbe, minek következtében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes ki- hágási ügyekre kiterjedő egységes eljárási szabályzat értelmében a bíráskodást a rendőri osztály látja el; minthogy rendőrségünk mostani személyzete e teendőket ellátni nem tudja, a jogügyi bizottság egy rendőrtanácsosi állás szervezését fogja a közgyűlésnek javaslatba hozni, mely állás jogvégzett egyénnel lenne betöltendő 2GOO K fizetés és 300 K lakbérrel dotálva. Ezen ügy képezte tárgyát a városi jogyügyi bizottság f. hó 7-én délelőtt 10 órakor tartott ülésének.

— A vármegyei fegyelmi választmány f. hó 12-én Uosvay Aladár alispán elnöklete alatt ülést tartott. A választmány Péchy István főjegyző előterjesztése mellett a következő fegyelmi ügyekben Ítélkezett; 1. Danka Gábor dengelegi "községi bírót, — kit vármegyénk főispánja az iskolai pótadónak saját czéljaba felhasználása s több vétség miatt állásától felfüggesztett, — vármegyei alispán a lefolytatott fegyelmi eljárás során Leigazolást nyert tényállás alapján 300 korona pénzbüntetésre Ítélte. Ugyancsak ezen ügyből kifolyólag Becsky Géza körjegyző a köteles ellenőrzés elmulasztása miatt 100 korona pénzbüntetésre Ítéltetett. Danka Gábor beadott felebbezését a választmány elbírálva, az alispán határozatát helybenhagyta s az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő áttételét elrendelte. 2. Demidor Ignácz nagykárolyi rendőrkapitány ellen azon okból, hogy a nemzeti ellenálás idején Mercs László, Kirilla Adolf és Simkó Aladár nagykárolyi lakosokat kir. ügyészi rendeletre letartóztatva a szatmári fogházba kisértette, — fegyelmi eljárás indíttatott. Vármegyénk alispánja ezen ügyben felmentő Ítéletet hozott, mely ellen dr. Mercs László felebbezóssel élt. A választmány a felebbezést elbírálván, az alispáni felmentő határozatot indokainál fogva helybenhagyta. 3. Szász György avasujfalusi lakos volt községi biró ellen fegyelmi eljárás indíttatott azért, mivel a község tenyészállatát birtokossági határozat nélkül eladta s a pénzzel nem számolt be. Ugyancsak fegyelmi eljárás alá vonatott Privigyei Bertalan avasfelsöfalusi községi jegyző, mert mint közbirtokossági jegyző a birtokossági közgyűlésekről jegyzőkönyvet nem vezetett s ezenfelül többrendbeli vétséget követett el. Vármegyénk alispánja Szász Györgygyel szemben, mivel hivatali kötelékben már nem áll, a további eljárást beszüntette ugyan, de a vagyoni felelősséget ellene kimondotta. Privigyei Bertalant azonban 100 korona pénzbüntetésre Ítélte. A fegyelmi választmány ezen ügyet II. fokon elbírálva, az alispán határozatát teljes egészében helybenhagyta.

— Iparkamarai közgyűlés. A debreczeni keresk. és iparkamara csütörtökön tartotta rendes közgyűlését.

— Kémény-tüz. Péntek este az Attila utcza

15. számú ház kéménye kigyuladt, azonban mielőtt komolyabb baj történt volna a házbeliek és a szomszédok elfojtották.

— Külvárosi tájak, A mai postával igen kétségbeesett hangú levelet kaptunk, melynek írója arra kér fel bennünket, hogy tegyük szóvá azt a szörnyű utat, a mely a grófi kert sarkától a pénzügyigazgatósághoz vezet, a melyen már-már, különösen az esti órákban életveszélyes a közlekedés és még csoda, hogy ott valaki a lábát nem törte. Mi teljes mértékben méltányoljuk a levélíró panaszait és kérjük az illetékes városi tisztviselőt, kinek hatáskörébe a kérdés tartozik, hogy egy utka- paróval reggelenként tisztittassa le azt a tényleg mucsai járdát, hogy ha már a járókelő a hepe-hupás kövezeten bukdácsol és legalább ha már le kell esnie, ne essék nyakig sárba és különösen a vásári napokon egyéb piszokba is.

— Gazda-gyűlések. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület folyó hó 17-én igazgatóválasztmányi ülést és rendkívüli közgyűlést tartott Szatmáron. A gyűlések iránt, — melyeken Falussy Árpád dr., főispán egyesületi al- elnök elnökölt — gazdakörben nagy volt az érdeklődés, mi annak is tulajdonítható, hogy a létesítendő csikó- és szüzgulya legelő volt napirendre tűzve. Az ezen tárgyban kiküldött bizottság legelő berendezésre alkalmasnak Sárközi Sándor Óvári község határában fekvő 230 holdas birtokát találta, az ülés a bizottsági vélemény alapján a birtokra nézve jövő év tavaszáig az opcziót biztositandónak határozta s a továbbiak megtételére az elnökséget és a bizottságot újból felkérte. Miután Szatmár- Németi sz. kir. város az egyesület titkári hivatalának elhelyezésére helyiséget bocsátott rendelkezésre, ennek bebútorozásáról az ülés szintén gondoskodott. Az állattenyésztésről szóló uj törvényjavaslatot véleményezés végett az állattenyésztési fakosztályához tette át. A Gazdasági Egyesületek Orsz. Szövetkezetnek decz. havi ülésére Teleki Géza gróf, Falussy

Árpád dr, Világossy Gáspár, Cholnoky Imre és Domahidy István lettek kiküldve. Falussy Árpád dr., főispán 200 koronával az egylet alapitó tagjai sorába belépett. Az igazgatóválasztmányi ülést közgyűlés követte, mely a legelőkérdés megoldására, valamint a titkári hivatal berendezésére vonatkozó javaslatokat fogadta el.

— Városunk hirdetményeinek és hivatalos közleményeinek közzététele. Városunk tanácsa képviselőtestületünk 169-1909. kgy. számú véghatározata 17-ik pontja értelmében az iránt kereste meg a helybeli összes lapok kiadóhivatalait, hogy a város hirdetményeinek és hivatalos közleményeinek közlésére vonatkozólag folyó hó 15-ik napjának délelőtti 10 órájáig a polgármesterhez Írásbeli ajánlatot tegyenek, úgy, hogy azon ajánlattevő, kinek ajánlata el fog fogadtatni, a városi közleményeknek a lapjában leendő közzétételére legalább három éven át kötelezve lesz. Ezen felhívás folytán négy ajánlat érkezett be, melyek hétfőn d. e. 10 óra után bontattak fel Ezek szerint a „Szatmárvármegye“ évenként 200 K-ért, a „Nagykároly“ 100 K-ért, a „Közérdek“ 30 K-ért vállalkozott a közzétételre, inig a „Nagykároly és Vidéke“ kiadóhivatala díjazást nem kért a hirdetések közléséért. A városi tanács nyomban határozott ezen ügyben és ezen kiadó- hivatal ajánlatát fogadta el.

— Szőlőbirtokosainkhoz. Nagy Gábor szőlőnagybirtokos augusztus hóban felhívást intézett a fővárosi lapokban, hogy az általa 20 év óta tenyésztett Deleware faj szőlőnek termését a betegségek majdnem teljesen lepusztitot- ták, helyszínén tekintsék meg s győződjenek meg, hogy a Deleware szőlőről tett állítások a valóságnak teljesen megfelelnek. Ezen felhívásra az ország borvidékeiről tömegesen utaztak Kólyra, sőt egyes borvidékek 10—16 tagú küldöttséget is küldtek tanulmányozás végett. Minden látogató a helyszínen annyira el volt ragadtatva, hogy nyomban nagyobb mennyiséget. vásároltak, sőt egy nagybirtokos 200,000 darabra tett megrendelést. Öly sok előnye van a világhírű Deleware szőlőnek és bornak, hogy tisztelt olvasóink saját érdekükben cselekszenek, ha meghozatják Nagy Gábor Kóly, (Bi~ harmegye) képes árjegyzékét, melyet ingyen és bérmentve küld.

— A Kraszna halottja. Tegnap délután a Krasznában vizbefulva találtak egy legényt. A rendőri bonczolás adatai szerint a szerencsétlenség úgy történhetett, hogy az ismeretlen fiatalember a parton lehajolva inni akart és ezalatt szivgörcsöt kaphatott és nem lóvén közelében senki, ki kimentette volna,— a vízbe fűlt.

az öreg katonáknak volt, a fiatalabbaknak fájt valami az, hogy gyakorlat után újra vissza kell térniök Horvátországba.

Emlegették is sóhajtva ;

— Hej csak ne kéne visszamenni Muszkaországba. Magyarországon csak parádé volna a katonaélet!

A király-gyakorlat csak öt napig tartott. Hol nyugatra vonultunk Csáktornyától, hol meg északra. Hol előre nyomultunk, hol visszavonultunk. Aszerint, amint mi vertük az ellenséget, vagy amint az ellenség vert minket.

Az öreg katoná: türelmetlenül számolták az órákat, a perczeket: hogy mikor telik ki a három esztendő s csufolkodva kérdezték fiatalabbakat :

— Mennyi időd van még öcsém ?

Az ötödik napon tűzben voltunk hajnal óta. Két völgyön keresztül mentünk, két hegyet megmásztunk. A harmadikat kellett elfoglalni, a legmagasabbat, a legveszedelmesebbet.

— Hogy kapaszkodunk erre fel önkéntes ur? kérdezte tőlem a dobos, aki már türelmetlenül várta a trombitaszót, mely végét veti a hadakozásnak.

Időm nem volt a válaszra, mert a következő pillanatban megharsant a szomszéd hegytetőn a trombita. Szép tiszta, erős hangja végig hangzott rónán, bérczeken, hirdetve, hogy vége a gyakorlatnak.

Az öreg legények őrjöngő örömbe törtek ki. Egy részük kaczagott, más részük sirt örömükbe. Pillanat alatt lecsapták vállukról a fegyvert a földre, sapkájukat feldobálták a levegőbe s egymás nyakába borulva mondták :

= Hála Istennek, kitelt a három esztendő!

Néhány órai menetelés után megdördültek a varasdi hegyeken az ellenség ágyúi. A tüzelésre a mi tüzérségünk ágyúi is csakhamar bömölve válaszoltak. Mi csatavonalba fejlődve, előre nyomoltunk, miközben gyönyörködve hallgattuk a remek ágyu-konczertet. Oldalról egyszerre lódobogást hallottunk. Arra fordultunk: egy ellenséges huszár vágtatott el homlokzatunk előtt.

— Elibe fiuk! — kiáltott a kapitány.

Tíz, húsz legény ugrott egyszerre a huszár elé. Egyik a ló kantárját ragadta meg, a másik a huszár csizmáját.

— Szállj le a lóról koma! — kiáltották az ellenséges huszárra. De nem várták be, mig leszáll, hanem lehúzták a lóról s a kapitány elé vitték.

A kapitány ur vallatóra fogta a legényt. Mit kémkedett, micsoda jelentést visz?

Hiába vallata. Nem szólt egy szót se. Pedig kérdezte magyarul, németül, horvátul, sőt még tótul is.

— - Hát miféle náció kend? íörmedt rá újból magyarul a kapitány.

A huszár egy nagyot nyelt, aztán összecsapta bokáját szalutált s igy szólt önérzetesen.

— Mi más volnék, mint magyar, kapitány urnák alássan jelentem.

— Hát akkor miért nem beszél kend ?

— Beszélek én most már, de elébb nem tehettem, mert össze kellett rágnom s le kellett nyelnem azt a jelentést, amit az őrnagy ur küldött a tábornok urnák. Most már vallathat a kapitány ur. ha azt hiszi, hogy kivesz belőlem valamit.

De nem lehet ám belőle egy szót sem kihúzni. A csillagos égért el nem árult volna valamit. A jelentést pedig, melyből sok mindent meg tudhatunk volna, megette a papirossal együtt.

Ilyen katona a magyar katona.

A kilenczedik hét közepén elértük Varas- dot. A városban nem pihenhettünk meg, csak keresztül mentünk rajta. Fáradtak, kimerültek voltunk, a tiz órás gyaloglás tönkretett minket. A katonabanda a Rákóczi indulót játszotta: ez tartotta csak bennünk a lelket. Mikor elhagytuk a várost, azt hittem összeesem a fáradságtól. Erősen támolyogtak a többiek is. A kapitány észre vette ezt s hogy lelket öntsön belénk, igy szólott:

— Kitartás fiuk, mindjárt átlépjük a magyar határt.

Mintha villanyütés ért volna valameny- nyiünket, fölfrissült egyszerre az egész század. Mikor pedig átmentünk a Dráva-hidon s megpillantottuk a nemzeti színűre festett határoszlopot, melyen magyar felírás áll, valósággal öröm lázban úsztunk.

— Otthon vagyunk legények, Magyar- ország földjét tapossuk ! — kiáltották lekesen az alföldi legények s oly könnyedén léptek, mintha most kezdték volna a gyaloglást.

Uj erőt adott a hazai levegő, kitartást kölcsönözött a hazai föld.

A katonák jó kedve nem ismert határt. Örömükben rákiabáltak minden szemben jövőre:

— Hogy vagytok rokon ?

Mintha csupa jó ismerős, jó barát lett volna valamennyi. Széles jó kedvük különösen