Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY fjKrn i. , - . . . ---: 1 ■ ... ■ Vá rmegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága csütörtök délelőtt tartotta f. évi rendes őszi közgyűlését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A közgyűlés megnyitása után a főispán szép szavakkal parentálta el Thaly Kálmánt. Javaslatára a közgyűlés Thaly érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg s halála felett részvétét fejezte ki. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után titkos szavazással a közigazgatási bizottságot egészítették ki s a közp. választmányba egy tagot választottak. Előbbi nek Luby Géza, Luby Béla, Böszörményi Zsigmond, Jékey Zsigmond és N. Szabó Antal, utóbbinak Jékey Sándor lettek tagjai. Majd elfogadták a törvényhatóság 1910. évi költségelőirányzatát s megszavazták — névszerint szavazással — a pótadókat; és pedig 3A százalékot közművelődési czélokra, 1 Va-et kölcsön törlesztésre, lV2-et h. é. vasutak sególyezésére, IV* százalékot a vármegyei nyugdíjalapra. Tudomásul vették a számonkérőszék eredményének bejelentését. Elhatározták, hogy Háromszékvár- megyének a választójog kiterjesztéséről alkotandó törvényjavaslatban az úgynevezett, régi jogosultság fentartása, Trencsén- vármegyének pedig a vármegyei és törvényhatósági tisztviselők mielőbbi rendezése ügyében a képviselőházhoz intézett feliratát pártolják s hason szellemben Szatmárvármegye is felír a képviselőházhoz. A vármegyei telefonhálózat létesítése érdekében feliratot intéznek a belügyminiszterhez, Rébay Dezső és társainak a Szatmár— Erdőd—krasznabélteki ut kiépitése, Nagykároly polgármesterének a nagykároly— mezőfény—csomaközi útnak e törvh. útvonalba való felvétele iránti kérelmét megfelelő alap hiányában nem tartották teljesíthetőnek. Ilosvay Aladár alispán azonban Ígéretet tett, ha az utak építésére felvett kölcsönből megfelelő összeg fennmarad, úgy azt az erdődi ut kiépítésére fordítják. Jóváhagyták Nagybánya városának a városi vízvezeték létesítése, Nagykároly városának a Széchenyi utcza szabályozása tárgyában hozott határozatát. Rébel Lajos és Csics Béla gyógyszerészek azon kérelmét, hogy előbbinek Avasujvárosban, utóbbinak Ököritón reál- jogú gyógytár nyitására engedély adassék, pártolólag terjesztették fel a belügyminiszterhez. Mikszáth Kálmánnak jubileuma alkalmából kiadandó müveit megrendelték. 100 kor. tags, díjjal „Az alkoholellenes Liga“, 200 K tags, díjjal pedig a „Bécsi magyar egyesület“ alapitó tagjai sorába lépett a vármegye. A vámfalui „Máriavölgyi“ fürdő részére a gyógyfürdői jelleg megadását hozták javaslatba a belügyminiszternél. Fehérgyarmat község azon határozatát, hogy a lófogattulajdonosok a nyári hónapok alatt fogataikat felváltva — naponta 2 fogatot — a tűzoltóság rendelkezésére bocsássák, megsemmisítették s a képviselőtestületet újabb határozat hozatalra utasították. Elhatározták, hogy a vármegyei gyámpénztári tőkéket a jövő évben is ugyanazon pénzintézeteknél helyezik el, amelyeknél a folyó évben elhelyezést nyertek. Végül mintegy 200 kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után elnöklő főispán a közgyűlést bezárta. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés, Várrnegyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt pé nteken f. hó 8-án d. e. tartotta folyó havi ülését, melyen az előadókon kívül Jékey Zsigmond kivételével — ki távolmaradását igazolta — az összes bizottsági tagok résztvettek. Alispáni jelentésben említés van téve a kivándorlást szabályozó 1909. évi II. t.-cz. élet- beléptetéséről, Egy hónapi idő azon tapasztalatot nyújtotta, hogy ha a kivándorlást ez teljesen nem is szünteti meg, de határozottan apasztja. Szeptemberben 124 folyamodó közül útlevelet csak 76 kapott. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük a következőket: a tanítás minden iskolában köztük a most megnyílt alsófernezelyi és herendi áll. elemi iskolában is kezdetét vette. A nem magyar tannyelvű iskolák munkatervét, tanórarendjét, tankönyv- jegyzékét bekérte, s gondosan átvizsgálta, a könyvek pótlása végett intézkedett. Gyökeres községben 1910. szeptemberre a miniszter áll. elemi iskolát engedélyezett. Dr. A ár on Sándor vm. főorvos jelentése szerint az általános egészségi állapot a nagykárolyi járás kivételével mindenütt ke d- vező volt. A nagy károlyi járásban a hevenyfertőző kórok nagyszámú szórványos esetei -f or- dultak elő; úgy a vörheny Érkörtvélyes, Mezőterem és Börvelyen ; a hörghurut: Dengelegen, a hasihagymáz: Börvely, Genes, Mérk, Kap- lony, Mezőterem és Csanáloson; vérhas Genesen mutatkozott. Ezeken felül a hasihagymáz szórványos esetei a csengeri járásban: Vetés, Porcsalraa, Tyúkod és Csengerben, a szatmári járásban: Egri, Pálíalva és Batizvasvárin, az erdődi járásban : Erdőd, Homoród és Piskár- koson fordult elő. Járványosán a vörheny Csa- holczon 23, Olcsván 5 megbetegedéssel lépett fel. A főorvos intézkedett, hogy a járási orvosi kar különösen a vörhenynek már első szórványos eseteinél a legszigorúbban és személyesen járjanak el s a járványos fejlődést akadályozzák meg. A jelentés megemlíti, hogy kórházi és felügyelői állások hatásköre és munkaköre nincs kellőleg körvonalozva. Vm. alispánja elrendelte, hogy a kórházak alapszabáléai az — Kegyetlen vagy Oszvald bácsi! — Javadat akarom. Ja wohl. Te örököltél mindent. A kis sógornőd. Az Amália majd csak kap férjet. Ha megfeledkezett róla Károly, aki tehet róla! — Kiházasitom ! — sietett hozzátenni az özvegy. Ne mondják, hogy az uram kis test- vérhugáról megfeledkeztem. — De előbb te menj férjhez. Igen! Most majd megválogatjuk, kinek add a kezedet. Nem is mégy az üzleted első segédjéhez, mint özvegy Galambos Péterné, ott a főúton Ha- haha! Kezét adta az üzletvezetőjének! A bolond asszony! ... El ne feledd, hogy katonatiszt lánya vagy ! Már születésednél fogva is jogod van, hogy fenn hordjad a fejedet. S valóban özvegy Darvas Károlyné büszke volt. Házában még férje életében is a hadsereg délezeg, daliás tagjai fordultak meg és most, hogy a háziúr tisztjét az őrnagy ur képviseli, az egyenruhás alakok, délezeg hadfiak mind sűrűbben uzsonnáinak és vacsoráznak a Darvas házban. És Lindenburg Oszvald nekihevül s mint a terveket főzi: — Ne feledd, mikor Darvashoz mentél, voltakép leszálltál hozzá. Apád őrnagy volt, én is a császár kabátját viselem és te közönséges nyerspolgárhoz, egy fűszereshez mentél. Igaz, szegény voltál, de most gazdag vagy. Hányán vetekedhetnek veled itt a városban ? Ne feledd, hogy ennek a jólétnek is ára volt és hogy családunk fénye ellen vétettél. A csorbát ki kell köszörülnöd. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogyha katonához mégy feleségül. Lakatos kapitány nem hiába jár ide olyan sűrűn. A szép asszony a halántékáig elpirult a nagy izgatottságtól. Szinte ijedten kérdezte: — De hát szeret-e igazán a kapitány ? Hisz mindenkinek udvarol! Félek, csak szokásból jár ide . . . Azt is mondják, hogy adósságai vannak. — Adósságai ? Hát melyik tisztnek nincs tartozása J Nekem is van, apádnak is volt. — O, az apus! És az özvegyben igen szomorú emlékek támadtak. Ä hitelezők zaklatásainak, pörösködéseinek, végrehajtók látogatásainak és a hirtelen penzionáltatásnak rettentő emlékei. Lindenburg őrnagy sietett a megnyugtatással : — Az a pár száz, vagy mondjuk pár ezer forint: semmi ! Hisz Lakatos már novemberben őrnagynak lép elő. — Nem megyek hozzá, ha csak a pénzemre vágyik ! Mert jól tudja, hogy kauezió háromszorosan is meg van. De amint ezt mondta, a szép asszony halántékáig elpirult. Ez a pir elárulta, hogy már halálosan szerelmes a kapitányba. II. E perezben nyílt az ajtó s a félénk, bod- rosfejü Amália lépett be sietve, mintha valakitől menekülne. — Mi lelt ? — kérdezte a sógorasszony ? — Semmi! A kertben voltam s a kerítésen át beszélgettem Lakatos kapitánynyal. Egyszerre aztán virágot kért tőlem és amikor odanyujtottam neki, úgy megszorította a kezemet s oly hirtelen megcsókolta, hogy megijedtem. Máskor sohasem tette. Azt mondta a kapitány, hogy ma eljön ... Amália szintén a halántékáig elpirult. Hát már ő is szerelmes! Liudenburg ur meg özvegy Darvasné éles, átható tekintettel nézett rá. Erre a kis leány zavarában kisietett a szobából. — Csak nem őt szereti a kapitány ? — pattant fel az özvegy. Szent Isten! Bácsi! — Hehehe! Szeretni! Hát csak szeressel Hisz nincs semmije annak a leánynak. A tied minden. Lakatos Tibor pedig kauezió nélkül nem nősülhet. Légy nyugodt. Nur Geduld und Flegma! — De én úgy érzem . . . — Ne érezz te ’semmit. Bizd rám, én majd elintézek mindent. Ismerem a katonáimat. Ha valamelyik bolondot csinál, az csak kivételes dolog. Lakatos kapitány pedig nem bolond. Délután néhány tiszt jött látogatóba. Kugliztak a Darvas-kertben, ahol még a boldogult házigazda pompás lúgost építtetett. Itt terítettek ma uzsonnára. Egész lukullusi lakoma volt az. Ami csemege csak előkerült a fü- szeresboltból, az mind a legpompásabban elrendezve jutott az asztalra. Az uzsonnából vacsora lett, éjfél utánig együtt maradt a társaság és a finom halakat, a rózsás sonkát, az ízletes kolbászféléket, párolgó paprikáscsirke követte. Hát még a jó fajta borok behütve és a legjobb ásványvizekkel vegyítve . .. — Hm ! Csak jól táplálkozunk, mi ? Szervusz, kamerád! És Lidenburg Oszvald koczczintott minden tiszttel. Már az illatos havanna szivarokat füstölték, amikor Lakatos Tibor sétálni ment a kertbe. Bántotta valami. Valahányszor fölnézett az asztal mellől, tekintete egyenesen a fasoron túl lévő konyhaablakra esett. Abban az ablakban föltűnt neki egy szelíd szőke leányfej, a kedves Amáliáé. És a kapitány elnézte, mint buzgólkodott a házi kisasszony, hogy a sonkás és halas tálak minél szebbek legyenek. Ott fáradozott a vacsorafőzéssel segítve a szakácsnénak. És sem uzsonnára, sem vacsorára nem jött a kerti lugasba. Bezzeg a szép özvegy: ő ki sem mozdult innen. El nem hagyta., volna a ászt urakat egy pillanatra sem. Ünnepelte magát és osztotta a parancsokat. .. Amellett kaczérkodott Lakatos kapitány nyal...
