Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
Nagykároly, 1909. szeptember 5. 36. szám. XXXV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét erdekló II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN-- • Megjelenik minden vasárnap. -----: EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fülé r SZEPTEMBERBEN. — ő. — Amióta, és ez elég régen volt, az iskoláztatás nemcsak a gazdag ember kiváltsága, hanem törvénynyel biztosított általános állampolgári kötelesség, az iskolai év kezdete az év legnehezebb időszaka gyermekre, szülőkre nézve egyaránt. Nehéz időszak nemcsak abból a szempontból, hogy sok szegény szülő holmija ilyenkor vándorol el hazulról, hogy a gyermeknek a szükséges ruházat, könyv és még sok minden egyébb idevágó dolog meg legyen. A gyermeknél, szülőnél ez az időszak a gondok ismétlődésének egyik legexponáltabb korszaka. A gyermek gondjai természetesen nem figyelmet érdemlő jelenségek. Az ő gondjai kimerülnek abban az egy tényben, hogy a szünidő kellemessége után a tanulás, a munka, szerinte szomorú napjai következnek. Figyelembe veendő azonban a szülő gondja. Azé a szülőé, aki miután sokszor utolsó garasa és sokszor figyelemre méltó nehézségek árán helyet biztosított gyermekének az iskolában, kezd azon töprengeni, hogy tulajdon képen mi is lett volna a' helyesebb dolog. Otthon tartani e az üzlet körében, vagy leültetni a munkaasztal mellé, vagy befogni a gazdálkodás terhes szekerébe, vagy jobb-e most, hogy megkísérelte fiát magyar fogalmak szerint urnák nevelni? És ez a kérdés, ez a kétség mardossa végig az iskolai éveken mindaddig, mig arra a meggyőződésre nem jut, hogy jobb lesz abba hagyni ezt a czifra nyomorúságot — és ez a jobbik eset — vagy pedig, „ha már belekezdtem, már benne vagyok“ elv alapján belekényszeríteni a gyermeket a proletárság, a félvégzettség szomorú állapotába. Évről-évre jelzik az egyes egyetemi fakultások azt a lehetetlen helyzetet, melyben az illető tudományszakot elvégzett ifjak vannak és az eredmény az, hogy a következő évben annál többen tódulnak oda, abban a hiszemben, hogy a kari érdek szólalt meg azokból, kik csak jó, lelkiismeretes tanácsot akarnak adni. És senki sem hallgat reájuk, minden úgy van a beiratkozás után, mint volt az előző évben. Abban van az igazság, hogy mikor az az ifjú odáig jutott, hogy egyetemi hallgató lehet, akkor már elkésett a jó tanács, akkor már bajos a megállás. A helyzet javulásának kulcsa már a középiskolai beiratkozások idején keresendő, mikor még nem késő, amikor még élénk példákkal lehet megvilágítani a szülő előtt azt a téves és helytelen felfogást, hogy az „inasnak adlak“ kijelentés nem szabad, hogy a fenyegetés és erőszakolás állandóan használt eszköze legyen, hanem igenis, hogy minden pálya eléggé túlterheltsége folytán az „inasnak adlak“ egy helyesebb gondolkodás megnyilvánulása legyen, hogy belássa azt, hogy ma már csak az ügyes kereskedőnek, a jó iparosnak és a szorgalmas gazdának van jövője, hogy a külföld példáin okulva inkább igyekezzék gyermekéből, boldog, törekvő, megelégedett iparost, semmint nyomorgó, életunt, elégedetlen „ur“-at nevelni. Be kell látnunk azt, hogy ha boldogulni akarunk a népek millióinak társadalmában, úgy elő kell vennünk a jobbik eszünket és most az iskolaév elején be kell látnun k azt, hogy a munkamegosztás, a foglalkozási ágak arányos beosztása mellett épülhet fel egy egéséséges állam és lehetnek az államnak boldog, megelégedett polgárai, hogy az egyes pályák túlzsúfoltsága az összes pályák sinylődését vonhatja maga után és hogy ma már nem tehető vita tárgyává sem az, hogy nem a latéiner osztályé, hanem az iparosé, a kereskedőé a világ a szó szoros értelmében. Erre a két világpályára kell nevelnünk gyermekeinket, ha velük szemben lelki- ismeretesen akarjuk teljesíteni szülői kötelességünket és nem akarjuk, hogy később, de későn, gyermekeink tegyenek nekünk szemrehányást. TÁRCZA, Krónika. És szólt a rabló: Csönd! Vigyázat 1 — A bankpénztáros megremeg — Számoljon a táskámba nyomban Bankókat, negyven ezret! S még mig nem szöktünk, jaj ne merjen Itt megmoczczanni senkisem! — S mint a czövek, oly mozdulatlan Állottak ott mind a tizen. S hogy a rablásnak hire röppent, A döbbenet nyomába száll, Mindenki mondja: E cselekmény Párját ritkítja . . . Zseniál I És tüstént talpon a detektív, Sürgöny megy erre, arra is. S még aznap megjö rá a válasz. Hogy a kezdett nyom nem hamis. _______ A r ablókat bilincsre verve, Hozzák a fővárosba már, És nyomban megkerült a pénz is, Egy kicsi összeg bija bár . . . És hire röppent a fogásnak, A nagy ijedtség megszünék, És mindenütt egyhangú nézet Nyilvánul mostan: „A hülyék!“ Fenő. ■Sí* Fráter Aranka. Irta: Vértesy Gyula. — A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. — Egy ügyvéd barátomnál voltam látogatóban s javában beszélgettünk egy csomó diákköri élményről meg jogászóletünk vidám és szomorú kalandjáról, mikor az Írnok bejött jelenteni, hogy Fráter Aranka megint itt van. — Csak hadd legyen — mondta szinte hangosan az ügyvéd — kezd már boszantani ez a vén skatulya. Minduntalan a nyakamra jár! — Miféle Fráter Aranka? — Kérdeztem tőle. — Csak nem az a hires, szép Fráter Aranka? Akivel együtt hálóztunk, a bájos, gazdag Fráter Aranka. — De éppen hogy az. A bájos, gazdag Fráter Aranka. Azaz, hogy csak volt bájos is, meg szép is. — A hires Fráter Aranka? — Az az. Ippi, érkeserüi Fráter Aranka. A Fráter Lénárt leánya. Aki után te is bomlottál, meg én is. Érdekes történet ez. El is mondok neked róla mindent. Megírhatod. Azt tudod, hogy a büsze szépség, aki minket is meg másokat is kévéséit, megszökött valami cseh tisztecskével. — Nem tudom én. — Nos hát akkor hallgasd meg. Mondom, hogy megszökött. Valami rongyos, koldus le- gónynyel. Képzelheted Lénárt bátyánk dühét. Kitagadta a leányát és egy garast sem adott neki. A szegény cseh, csehül járt. Be kellett állania valami írnoknak, vagy mit tudom én, Értesítés Az iskola idényre megérkezett leányok és fiuk részére gyönyörű választékban a legolcsóbb árak mellett fehérnemű, kalap, koffer, harisnya, táska, esöernyö, kézimunka, zsebkendő, tolltartó, fiókos tükör, kötény, szegletes és gömbölyű himző ráma, pamut, selyem, horgoló czérna minden színben és minden e szakmához tartozó czikkek. A mélyen tisztelt helybeli és vidéki vevőkőzönséget kérve, hogy szükségletét nálam szerezze be, vagyok mindenkor készen szolgálatra kiváló tisztelettel POLITZER IGNÁC Z, úri nőldlyat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában, iff' Ugyanott egy tanuló felvétetik.—18
