Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi augusztus hó 26-án csütörtökön délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozata 240 pontból állott, melyek közül a legérdekesebb a 97-ik pont volt. Ebben a pontban Hajduvármegye átirata foglaltatott az egyházi javaknak világiakká alakítása tárgyában. Hajduvármegye az összes megyékhez átiratot intézette kérdésben, természetes tehát, hogy a bizottsági tagok, valamint a közönség is nagy érdeklődéssel várta az előreláthatólag szenvedélyes vitát provokáló kérdés elintézését. Az állandó választmány javaslata szerint Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága ma még korainak tartja dönteni a kérdésben s az átiratot további rendelkezésig egyelőre irattárba helyezni javasolja. Az állandó választmány javaslata ellen Dr. Vetzák Ede ügyvéd emelkedett szólásra és támadta meg Hajduvármegye átiratát, illetve ezzel kapcsolatosan az állandó választmány javaslatát. Szerinte az osztrák centralizáló politika ellen Magyar- ország csak a régi hagyományokon felépített egységes magyar politikával mentheti meg önállóságát és függetlenségét. Ne bántsuk tehát a régit, hagyjuk úgy, mint volt eddig, mert ezekkel az uj eszmékkel és a sekularizációval Magyarországon segíteni nem fogunk, hanem csak árthatunk nemzeti érdekeinknek. Kéri tehát, hogy Hajduvármegye átiratához Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága egyáltalán ne csatlakozzék, utasítsa azt vissza és mondja ki, hogy Hajduvármegye átiratával egyáltalán nem ért egyet, véleményét nem helyesli és kérésének eleget nem tehet. Az állandó válatmány javaslata a szavazás során harminczkilencz szavazattal tizenegy ellen, tehát 28 szótöbbséggel határozattá emelkedett. A tárgysorozat többi 239 pontját gyorsan darálták le és azoknak a sorsával — valamennyi nagyobbrészt jelentéktelenebb apró kérdés volt — nem sokat törődött a a bizottság. Néhány kérdés azonban megérdemli, hogy róla röviden megemlékezzünk. Kapnikbánya község 500 korona segélyt kapott gör. kath. papilak építésének költségeire. A nagykárolyi vasúti állomásnak a városi viliamos-mű által leendő világítása tárgyában elhatároztatott a szerződés formai megkötése. Tudomásul vétetett és helybenhagya- tott Nagykároly városnak a Deák Ferencz- téren eszközölt utczaszabályozás folytán utczaterületek átengedése iránti határozata. Úgyszintén jóváhagyatott Kismajtény községnek a község háza építése tárgyában kötött szerződése. A kir. tanfelügyelő előterjesztése alapján a Törökfalu községben emelendő állami elemi iskola költségeire és Törökfalu község képviselőtestületének az iskola fen- tartására vonatkozó határozata tárgyában 2000 K segély szavaztatott meg. Ura község kérelme állami segélylyel építendő munkásházak tárgyában újbóli tárgyalás végett döntés nélkül kiadatott. Nagymadarász község segélyt kapott ingyenes népkönyvtár létesítésére. A borellenőrző bizottságba uj tagképen Strohmájer Ferencz nagy károlyi kereskedő és szőlőbirtokos megválasztatott. Nagymadarász község szép terveit állami elemi iskola felállítása ügyében lefújta a bizottság. A község segély iránti kérelme elutasittatott. Ellenben Pribékfalva község határozata állami iskola szervezése tárgyában jóváhagyatott. Felolvastatott Darányi Ignácz íöld- mivelésügyi miniszter köszönő leirata az uj bortörvény tárgyában hozzá intézett üdvözlő felirata. Kis-Ar község is kapott segélyt ingyenes népkönyvtár czéljaira. Nagykároly város határozata, mely szerint a kórházi gondnok lakbére ,350 K-ról 400 koronára emeltetik helybenhagyólag tudomásul vétetett. Az egész közgyűlés mintegy háromnegyed óra hosszat tartott, mely idő alatt az egész 240 pontból álló tágysorozat el lett intézve, mire elnöklő főispán az ülést bezárta. Gyenge búza termésünk okai. Sok igaza van a magyar gazdának, amikor a silány búzatermések okául a mostoha időjárási viszonyokat állítja oda, de nincs mindenben igaza. Önmagában — jobbanmondva hibás gazdálkodás legalább is annyiban járul hozzá a rossz termésekhez, mint a rossz időjárás. Egyik legnagyobb hiba, amit gazdáink elkövetnek, hogy igen sokan még ma sem alkalmaznak tarlóhántást, hogy a tarlókat csak késő ősszel vetés alá szántják fel. Ennek az eljárásnak — egyebektől eltekintve — az a nagy hátránya van, hogy augusztusban rendesen beálló szárazság annyira kiszárítja, annyira megkemé- nyiti a talajt, hogy azt felszántani nem lehet s ennek következtében meg kell várni az őszi esőzéseket, hogy a vetésre valamennyire is előlehessen készíteni a talajt a nagyon elkésett vetés pedig már jó termést nem adhat. Ha ellenben a tarlót tárcsás boronával feltörjük, avagy ennek hijján eke segélyével vékonyan leszáritjuk azonnal aratás után, akkor egyrészt a hajcsö- vesség megszakításával több viz marad a talajban, tehát legalább némi nedvességet megtart az, másrészt az őszi szárítás szárazság esetén is könnyen végezhető az össze nem tömődött talajon s igy idejében vethetünk, ami már magában véve is biztosítja a jobb termést. El ne mulasszuk tehát a tarlótörést s erre a czélra lehetőleg tárcsás boronát használjunk. Ne kísérletezzünk külföldi búzákkal, mert a magyar búza egyrészt jobban tűri a szárazságot, másrészt késői vetés esetén tavaszszal legjobban bokrosodik s legkorábban érik be, ami rendkívül fontos dolog, különösen az alföldön, ahol junius végén oly nagy hőség szokott beállani, hogy a későn érő búza ennek következtében összetöpörödik, megszorul. Azonban használjunk tiszta egészséges vetőmagot s ne sajnáljuk időközönként a magcserére némi áldozatot. Különösen pedig abban az esetben, hi bármi oknál fogva csak későn tudunk vetni, ne sajnáljuk a vetőmagot, vessünk sűrűén, mert a ritka vetés savanyú viszonyok között jobban bokrosodik ugyan, de későn érik s korai forróság esetén ocsut terem. Egy további nagy hiba, hogy a kikelt búza ápolásara a magyar gazda nagyon kevés súlyt fektet s pl. búzáját még az esetben sem gyom- láltatja tavaszszal, ha az nagyon gyomos. Pedig különösen a gyenge vetés nem képes a gyomokkal éppen tehozzád kellett hasonlítanom nekem, akinek lelkén nem rezgeti meg soha egy sóhaj se abból, ami a te sziveden úgy viharzott át... Ez a szóba nem foglalt gondolat csaknem szemrehányás volt. Katolnay Kató 22 éves szive ítélt igy a szépanyja egy el nem temetett szerelmi regénye fölött. A titkos fiók árulkodott és a késői unokát valósággal feszélyezte, hogy külsejében szakasztott mása megtévedt szépanyjának. Legalább ez volt a família összhangó véleménye. Pedig, ha szigorúan vesszük a hasonlóság félig talált. Alakja vékony, magas, nyaka fejének formája, de főképp hófehér, rózsás arezbőre tulajdon az volt. A szerelmének bársonyos tekintete tévedésig egy. De az ajka körül még se hasonlított hozzá. Talán csak a mosolygása. Kató gyermekasszony volt még s a boldogság magaslatáról Ítélt. Két éves kis lánya, ölelő karja, daliás, hű emberének imádó szerelme templomot varázsolt otthonából, a hová el nem jutott, föl nem ért semmi abból az iszapos posványból, amiből — messze alatta — a bűn hajtott virágot. De az idő haladt és magával ragadott sok mindent, amit többé vissza nem hozhatott. Katónak férje a házon kívül is szedte már később a virágot és a csókot, nyíltan is suttogtak már egy-egy merész kalandjáról. Valószínűleg irt ő is — bár ha nem is a feleségének — olyan forró hangú leveleket, amilyeneket Katolnay Kató talált az ősanyja hagyatékában és csodák csodája! — az íróasztal titkos fiókjaiba is kerültek izzó, szenvedélyes sorok, amelyekkel azonban Kató már nem ment a szépanyja képe elé, hogy neki tegyen érte szemrehányásokat... Oh, sok minden megváltozott tizenöt éven belül! Emlékezett a változások első idejének forradalmára is. Arra a gyönyörű nyárra és még szebb őszi napok gyönyörteljes szenvedéseire. Csodás frissen maradt meg az emlékezetében minden. Pedig a legnagyobb fántá- ziáju költő se írhatott volna azoknak az időknek történetéből mást, mint egy hosszú, bol- dogságos felejthetetlenül édes csóknak az elegiáját . . . A szomszéd falu ura, a fiatal Szentan- drássy, gyakori vendég volt nálunk, mióta Kató asszony lánya hajadonná serdült. Mikor aztán rá került a sor arra, hogy a gyermeke sorsa felett határozni kellett, kinyílt az Íróasztal titkos fiókja is, hogy mielőtt átadja azt leányának, benne ne maradjon valami a 15 évnek történetéből . . . A rejtekből egy nagy csomó levél került elő. Levelekben megirt története, élete legszebb három esztendejének. Magához vette valamennyit, hogy bevigye abba a terembe, ahol az ősök képei függnek, ahol a ház egyetlen kandallója állt, mintegy kínálkozva arra, hogy hamuvá égesse a beleszórt titkokat. Mikor az első lap lobbot vetett, akkor jutott eszébe, hogy a legtökéletesebb modern regény az, amit most eléget. Csaknem mosolyogva gondolta el, hogy ha lett volna hozzá Ízlése és bátorsága, hogy kiadja névtelenül: micsoda hatást ért volna el vele! Bizonyos, hogy kelendőségben lett volna része, mert hű képe az erkölcs mesgyéjén járó, jóra és roszra egyaránt gyönge asszonynak, akihez olyannyira hasonlítanak a többiek, de akinek finomsága erőtlenedett lelke ezerszerte jobban átérezte a boldogságot és a szenvedést, mint amazok... Egyenként dobta tűzbe eleinte egy-egy sor izzó fénye ragyogott vissza rá s ő akaratlanul is ... Te édes, te Szent, te Egyetlenegy 1.. . Kisértetetek szálltak fel hozzá a betűkből, csókolgatni kezdték a szemét, homlokát, beletemették ajkukat még hajának selymébe is. A lángnyelvek suttogni, beszélgetni kezdtek, megismételték neki az írott szavak értelmét és szüntelenül fülébe csengett... szeretlek . . . örökre ... te, mindig csak te 1 . . . Azután egy négylevelü lóhere esett a lángok közé. Azt különösképen éppen akkor kapta, mikor ő is küldött egyet neki. Még a szavak is. amiket hozzá Írtak, csaknem egyformák voltak. Emlékszik, milyen boldoggá tette őket az, hogy úgy összetalálkozott a lelkűk . . . Egy másik lapról szaggatva olvas le néhány sort. Féltékeny vagyok . . . szeretlek rettegve, gyarlón . . . Aztán megint . . . nem hiszem, hogy szeretsz, mert van a hitnek egy felsőbb foka: a tudás . . . Ennek a lapnak látja folytatását is: . . . és én ezt éreztem. Nevezz el hiú bolondnak, önhittnek, csak ezt a tudattá vált hitet ne vedd el tőlem . . . Egy másik csomót dobott a tüzbe. Abból kicsúszott egy levél, rajta ez a bekezdés: Oh
