Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
SZ A TMAR MEGYEI KÖZLÖNY lem nagyarányú koncepciója, bármily nagy költséggel is jár annak teljes keresztülvitele, eredményeiben a létező állapotnak óriási javulását fogja jelenteni. Ámde a gyermekvédelem a szegényügy rendezésének bármily fontos, de mégis csak egy részét képezi és a hozzáfűzött reményeket mindaddig nem fogja beváltani, amig a szegényügy általános rendezéséből kiszakítva az általános rendezés rovására különös protekczióban részesül. A betegápolás országos állapota a gyermekvédelem mögött már annyira elmaradt, hogy szervezett betegápolásról modern értelemben beszélni egyáltalában nem lehet és az országos betegápolási alap felhasználásával csak a szervezett betegápolás rendkívül szűk kereteit tudták létesíteni. A szegényeknek azt a legnagyobb osztályát pedig, amely a gyermekek és a kórházi ápolásra szoruló betegek közé nem tartozó többi szegényeket öleli fel, törvényeink jóformán meg sem említik, mert hiszen azok az intézkedések, amelyeknek egy mellékesen köz- beszurt törvényszakasz alapján a szegények legtöbbje javára már sok-sok év előtt meg kellett volna születniük, ma még csirájukban sem léteznek és még a fölött sem vagyunk tisztában, hogy ebben az országban tulajdonképen ki is tartja kötelességének, hogy ezeket az intézkedéseket megtegye és a hézagot végre kitöltse. Mindezek a mulasztások a magánjóté- 'konyságra is kárhozatos hatással voltak. A közsegélyezés rendezetlenségével párhuzamosan a magánjótékonyság is olyan irányban fejlődött, hogy jótékonyságának majdnem nem is nevezhető. Alig akad ország, amelyben a magánjótékonyság a szegényeket annyira lealacsonyító formában nyilatkoznék meg, mint minálunk. A megállapított napra összecsőditett alamizsnakéregetők kellemetlen és úgy a kó- regetőre, mint a szemlélőre kínos csoportjai a nagy dobra vert öltöztetések, a tüdőbetegek részére kolduló gyermekek mindmegannyi faty- tyuhajfásai a magyar szegényügynek. És mit mondjunk még az ugyancsak magyar különlegességként említhető szegény ügyi „írnok-referensekről“. Hazánkban még pedig nem csak a vidéken, hanem a főváros kerületeiben is a legjobb esetben dijnokokra bízzák a szegényügy ellátását. Ezek az alsórangu hivatalnokok »gondozzák“ a szegényeket, sőt ők hozzák meg a vitás ügyekben rendszerint a jogerős Ítéletet is, mert hiszen hazánkban még nem igen volt eset arra, hogy szegényügy az első fórumtól feljebb került volna. E zek az állapotok valóban tarthatatlan ok Ahol az állam még azzal sem törődik, hogy polgárai az Ínségtől és nyomortól megóvassa- nak, ott javító hatásokról, ideális javak megmentéséről beszélni valóban túlzás volna. A szegényügy Magyarországon teljesen parlagon hever, se szabályozó rendelet, sem pedig az égető kérdéssel foglalkozó irodalom nincsen, százezrek sorsa, temérdek ártatlan exisztencziának elpusztulása nyomja az állam lelkiismeretét. És mégis minden csendes. Dr. Forbáth Tivadar. HIRE k. — Lemondott főispánok. Dr. Falussy Árpád és Gróf Károlyi Gyula főispáni állásukról lemondottak és közülük gróf Károlyi Gyula a függetlenségi pártból való kilépését is bejelentette Kossuth Ferencinek, mint a párt elnökének. — Városi tisztviselők fizetés javítása. A városi tisztviselő segéd- és kezelőszemélyzet (polgármester és kapitány nem) dijnokok, rendőrök, hajdúk, kézbesítők, tűzoltók, kocsisok, végül az adóhivatal, mint külön hivatal egész személyzete kérvényt adtak be a városi képviselő- testülethez fizetésük javítása iránt, mely kérdésben a mai közgyűlés határoz. A tanács és pénzügyi bizottság a tisztviselőn:, segéd- és kezelőszemélyzet részére fizetése 10 százalékát, dijnokoknál napi 50 f, rendőr, hajdú és kézbesítőknél havi 5 K 83, tűzoltóknál fokozottabb szolgálat ellenében havi 15 K 83 f, kocsisoknál havi 10 K a fogy. adóhivatal személyzeténél a fizetés 10 százalék és mint lakbér a fizetés 15 százalék, ács és kőművesnél havi 6 K 66 f, ut- kaparóknak 8 K ajánl f. évi julius 1-től kezdő- dőleg drágasági pótlék czimén folyósítani, Reméljük, hogy a képviselőtestület egyhangúlag magáévá fogja tenni ezt az indítványt, mely a mi kiváló tisztviselőink és alkalmazottaink jogos és a körülmények kényszerítő hatása alatt megszületett kérelmének megérdemelt teljesítése. — Felfüggesztett szolgabiró. Csincsák Károly mátészalkai gyógyszerész feljelentést tett Tóth Tibor mátészalkai szolgabiró ellen, hogy hivatali állásával össze nem férő életmódot folytat és hogy a főszolgabíró szabadságon léte alatt, mint a hivatal vezetője annak tekintélyét is veszélyeztető módon viselkedik. A panaszban részletesen felsorolt vádak tekintetében a vizsgálat elrendeltetvén annak eredménye folytán a főispán Tóth Tibor szolgabiró ellen a fegyelmi eljárást elrendelte egyidejűleg pedig nevezettet állásától felfüggesztette. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Dienes Istvánt, a nagykárolyi járás helyettesített járási írnokát járási Írnokká végleges minőségben kinevezte. Dienes kinoveztetése az érdekelt felek és körök általános óhaja volt és az ő munkaereje nagyban hozzá fog járulhatni a nagykárolyi főszolgabirói hivatal elismert jó hírének fentartásához. — Kossuth és a városi tisztviselők. Hetekkel ezelőtt mi is szóvá tettük a kormány azon intézkedését, hogy a városi alkalmazottak javára féláru vasúti jegyet engedélyezett. Mint értesülünk közel napokban egy újabb rendelet fog megjelenni, mely ezen rendeletet magyarázat alakjában részben visszafogja szívni. Sapienti sat. — Hangverseny. A nagykárolyi zeneműkedvelők egyesülete folyó hó 1-én, csütörtökön este nagy érdeklődés mellett párját ritkító hangversenyt rendezett a vármegyeháza dísztermében. A hangversenyt az egyesület zenekara nyitotta meg a Kossuth-nyitánynyal. A műsor második száma Mandel Ibolyka urleány gyönyörű zongorajátéka volt. A művészi játékot a közönség zajos tapssal és sok szép csokorral honorálta. Majd Benkő Alicze, a tizenkét éves, szatmári hegedüművésznő lépett a pódiumra és Benkő Miksa zenetanár zongorakisérete mellett játszott néhány kitűnő darabot, még pedig olyan ritka művésziességgel, ahogy még keveset hallott a nagykárolyi közönség hegedülni. A közönség tombolt tapsolt és hangos kiáltozással éltette a bájos kis művésznőt, aki kénytelen volt öt-hat Ízben engedni a heves újrázásnak. Ezután Er- dőssy Vilmos, a „Szatmárvármegye“ szerkesztője tartott humoros, rövid, de lebilincselően érdekes felolvasást. Erdőssyt felolvasói minőségében már igen előnyösen ismeri a közönségünk, ez a felolvasás pedig csak újabb bizonyítéka irói tehetségének, élvezetes stílusának és kellemes, simpathi- kus felolvasási modorának. Ezután ismét Benkő Alicze játszott el néhány gyönyörű hegedüszámot s a közönség elragadtatva tapsolt, éljenzett és ujrá- zott. szépen sikerült ritka élvezetes hangversenyt a műkedvelők zenekara fejezte be egy művészien eljátszott darabbal, mely után a közönség a „Magyar Király “-oa vonult, ahol társasvacsorával és reggelig tartó kedélyes, fesztelen tánczmulat- sággal fejezte be a jól sikerült estélyt, amelyhez hasonló magas niveauju műkedvelői hangversenyt még nem igen élvezett városunk műpártoló közönsége. — Közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését péntek délelőtt fogja megtartani. — Halálezás. Jancsó Jolán férj. Rihász Istvánná, Jancsó Gyula volt nagykárolyi já- rásbiró leánya a múlt hónapban elhalálozott. igen jól emlékszem. A korcsmában nem volt egyetlen vendég sem. Egy öreg, őszhaju csaposlegény mérte volna a bort, ha lett volna kinek. Keresztül mentem a söntésen, be a fe- hérteritékü vendégszobába. Hat fehérabroszos asztal és mellettük senki, de senki. Azaz, hogy igen. A hatodik asztalnál, amely egy ajtó mellett állott, hárman ültek. Egy sápadt arczu éjszemü, kékesfekete hajú lány, egy szoborszerben hideg tekintetű asszony és egy hat esztendősnek látszó fiúcska. Mintha sírboltba léptem volna véletlenül olyan borzongás futott rajtam végig. Az arezomba vágott a szegénység, a nyomor, a vagyoni romlás hideg levegője. A leány hozzám lépett és megkérdezte, mit akarok. Felelni akartam, de az ajtó mögül, amely mellett az ő asztaluk állott, szi- vetfacsaró fórfizokogás hallatszott. Megdöbbenve ugrottam föl, a leánynak egy pillantása azonban visszakénjszeritett a helyemre. A leány valami nyugodt*fölénnyel és öntudattal mozgott körülöttem, mint aki tudja magáról, hogy több az esze és ereje, mint az egész környezetének. Bocsánatot kért tőlem és bement abba a szobába, ahonnan zokogás hallatszott. Rosszul csukódott az ajtó és bár behúzta maga után, mégis nyitva maradt. Jól hallhattam, amint szelíd szemrehányó, de határozott *4 hangon mondta: — Apám! A zokogás megszűnt és én kerestem a szeme pillantását, amikor visszajött. Szembe nézett velem bátran, erősen. Mintha azt akarta volna mondani. — Nincs itt titok, nincs itt rejtély. Szegények, nyomorultak vagyunk. Minek is jöttél vendégnek ide, ahol a balsors a házigazda. Néhány pohár bort ittam. A csaposlegény behozta a szobáig, de az asztalomra a leány tette. Olyan fehér volt a keze és oly gyönyörű, karcsú ujjak fogták át a poharat, hogy amikor letette elém, önkéntelenül mélyen meghajtottam fejemet. Olyan volt ez a mozdulat, mintha mélységes hódolattal meg akartam volna csókolni az ujjait. A második pohár bornál már a tenyerembe hajtottam a fejem, de a rettenetes csöndben, amely megülte a szobát, még a busulás is nehezen ment. Még a kis fiúcska is csöndes volt, oly természetellenes csöndes. Az asszony pedig olyan mozdulatlanul ült és oly mereven nézte egy könyv lapjait, mintha fölöslegesnek tartana ezen a világon minden mozdulatot. Nem bírtam tovább, valami fojtogatta a torkgmat. Talán rósz volt a bor, talán sírni szerettem volna. Elmentem. Mikor a zavarban lévő ember bizonytalan lépéseivel keresztül botorkáltam a söntéBen, az utczára nyíló ajtó mellett szemembe ötlött az italmérési engedély. Hiszen ezért jöttem, jutott az eszembe hirtelen odafordultam, hogy jól megnézzem. Elolvastam, a férj nevén volt, tehát holnap lehet árvereltetni... E pillanatban forró vérhullám tolult az agyam felé. Éreztem, hogy valaki néz. Visszafordultam. A leány ott állt a hátam mögött . . . A pillantása nem volt ijedt, hanem mélységes bánattal teli és szemrehányó. Hát ezért jöttél te is, hát ezért a tettetés, ezért mutattad a szemed nézésével a részvétet, hogy belophasd magad a bizalmunkba, hogy . . . Nem folytathatta az a gyönyörű két szem, amit mondani akart, mert a fiúcska megjelent a vendégszoba ajtajában és panaszos hangon szólt: — Margit, apuska megint sir. Kibuktam az ajtón, mint egy részeg és mentem, utczán le, utczán fel, keresztül-kasul, egészen reggelig. Lása Spitz ur, ha árvereltetni akarok, mindig eszembe jut az az este. a zokogás az ajtón túl, az a kis csöndes fiúcska és az az öreg szótlan csaposlegóny. És a leány, a leány ? kérdezte Spitz önkéntelenül is gúnyos mosolyra torzítva el arczát. — A históriát, azt hiszem, — szólt Leitner — igen sokszor elmondtam már, do a végét még sohasem. A leány, Spitz ur, az én feleségem. ___________________ Tü dőbetegségek, tmrutok, szamár* köhögés, skrofulozis, Influenza eiten ezámtaboi tanár és-orvos ÓUL rtapcalta df&nttt» Minthogy éltettél» nttnzgtofeft is ttnfflngjk, kérje» nrtmtentoc „Kaehff*—----------------“**"* „R oche“ ivapftaicy’ orsfusr refUERzre a QO^Kiuinp i
