Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
I KagykároS^, 1909. épriiis 18. DO f) IV 19 í6. szám. ■A. 'ti irt.-g..—..... XXXV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY á vi« POLITIKAI LAP. SZERKESZTÜSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők FŐSZERKESZTŐ : OR. PíLiSY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : AHTAL ISTVÁN.-■ SSegjelenÉk minden vasárnap. ==r ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Szemehények a nagykárolyl törvényszék történetéből h Azok részére, akik nem tartoznak a koaliczió ősimádói közé és igy a jelen válságos napok alatt mással is tudnak és akarnak foglalkozni, mint annak közeli jövőjével, szolgálunk e helyen a nagykárolyi törvényszék történetéből egy néhány kis szemelvénynyel, hogy abból meg- állapittassék a múlt és a jelen és kivehető legyen a jövő. 1908. február 20. Günther Antal válasza a nála járt nagykárolyi küldöttségnek : Méltányolom Nagykároly város kívánságát, mert ismerem azt a nagy missiót, melyet a nemzetiségi politika terén Szatmár város nyugat felé, Nagykároly város^ pedig kelet felé kifejteni hivatva van. Ép azért biztosítom Önöket, hogy Nagykároly város kívánságát méltányolni fogom. Wekerle Sándor: Ma is meggyőződésem az, hogy Nagykároly várost támogatni kell és az igazságügyi szervezet reformjakor a város kérelmét figyelembe fogom venni, mert elvem az, hogy a törvényszékek a megyei székhelyeken legyenek. 1908. május 28. Günther Antal : Örömmel jöttem e lelkes városba, hol Kossuth Lajos szellemének ily kitünően hódolnak. Mindenkor azon leszek, hogy a város felvirágoztatását előmozdítsam. Nagykároly városa különben is méltó arra, hogy a közfigyelem feleje irányuljon és minden törekvésemmel azon leszek, hogy e város jogos érdekei megóvassanak. Ugyancsak Günther Antal igazságügyminiszter mielőtt a fenti napon elhagyta volna Nagykároly városát, köszönetét fejezte ki a szives vendéglátásért és szere- tetét a várossal szemben, mely városnak „minden óhaját és vágyá' tőle telhetőleg a legjobb akarattal és legjobb indulattal teljesíteni fogja.“ Ismerjük jól azokat a mozgalmakat, melyekben részt vettünk azóta is a törvényszék érdekében. Ismerjük azokat az elismerésre méltó törekvéseket, melyeket egyesek városunk érdeké*" *n azóta is kifejtettek, hogy Nagykároly városa az őt régen megillető törvényszéket megkaphassa. Azóta vártunk és reméltünk. Minden reményünket széttépte azon ban egy április 11-iki kis félhivatalos kom müniké, mely szerint: Az igazságügymi nisztériumban elkészült a törvényjavasla az ungvári, a jászberényi és a makói tör vényszékek felállításáról. Mihelyt Wekerle Sándor miniszterelnöknek és gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek az ungmegyei pótadóra vonatkozó átiratai az igazságügyi minisztériumhoz visszaérkeznek, Günther Antal igazságügy miniszter minél előbb a parlament elé fogja terjeszteni e javaslatokat.“ (Lapunk zártakor már be is terjesztette. Szerk.) Ez utóbbi híradás a szomorú valóság. Ebből láthatjuk, hogy még Makó is, amelyről ezelőtt még szó sem volt, már útban van a törvényszék felé és csak mi távolodunk el attól napról-napra jobban és jobban. Itt volna az ideje ismét a pihenőre tett ügyet egy kissé felébreszteni és megkísérelni ismét valamit, mert ha tovább is hallgatunk : a karaván halad és mi maradunk vissza, vissza .. . T A R C Z A. Gyöngyvirág1. Egy szőke lányt ismertem egyszer, Egy szőke kis lányt, őz-szemüt. Megittasult a gyöngyvirágtól S azt hordta mindig, mindenütt. Május havában volt s ilyenkor Szerelmes az egész világ S ilyenkor nyílik künn az erdőn A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. Szerettem én is a virágot, Mindent szerettem egyaránt, A gyöngyvirágot is szerettem, De jobban azt a szőke lányt, ü egy virágba volt szerelmes, Mely egy pohárka vízben állt . . . És viszonozta hő szerelmét A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. Én nem tudom, miről beszéltek Csillagsugáros éjjelen. Mig én reménytelen magányban Bolyongtam uton-utfélen, Csak azt tudom, hogy igy születnek A legnagyobb tragédiák S hogy elsőrangú intrikus volt A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. Ma is, ha még a szőke lányra S a gyöngyvirágra gondolok, Eszembe jut, hogy ily vetélytárs Nagyon veszélyes egy dolog . . . Őrizze féltőn minden ember Szerelmesének ablakát. Hogy ne kerüljön soha abba A gyöngyvirág, a gyöngyvirág. n j. Kölcsey Ferencz. (1790—1838.) A szobor mai megkoszorúzása alkalmából. Irta: Szabó Kálmán. — A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. — Távol a belváros zajától csendes nyugalom terül el Kölcsey Ferencz érczalakja fölött. Úgy illik ez a környezet az ő visszavonuló mélabus leikéhez! Miért is állana Kölcsey szobra a nyüzsgő, zajgó emberáradatban, mikor ő nem kedvelte a világot, mely boldogságot sohasem tudott nyújtani szelíd lelkének, de annál többször éreztette vele a keserűség fulánkjait. Már gyermekkorában megfosztotta a sors fél szemevilágától, atyjától és a drága édesanyától; de hagyott számára egy érző kebelt, mely mint a tükör megmutatja az elé állók arczát, úgy tükrözte vissza a vele érintkező emberek lelkét fonákságával együtt, s ezektől irtózva zárkózottá tette Kölcseyt. Egyedül a munkában és a könyvekben lelte örömét és tanulmányait is igy fejezte be, tudását gazdaggá, lelkét nemessé téve. És amikor ismereteit, mint Kazinczy, külföldi képzőművészetek tanulmányozásával, vagy mint Széchenyi és sok más, külföldi utazással akarta betetőzni, akkor szemébe nevetett kérlelhetetlen sorsa, anyagi körülményeit igy mutatva be: nem lehet! Es ez fontos lépésre határozta el Kölcseyt. Lemondott családja hagyományáról, hogy hivatalt viseljen; lemondott a társadalmi élet kedvteléseiről és visszavonult falusi magányába. De a gazdálkodás nem elégítette ki tudásban és eszmékben teli lelkét. Kezébe vette a tollat és áldásos munkásságot fejtett ki az iradalomban. Megvédelmezte a nyelvújítást és Kazinczyt, megalapította a magyar irodalmi kritikát; irt páratlan bölcseleti, politikai és történelembölcseleti értekezéseket és mindezek fénypontjául művelte a költészetet. Kölcsey költészete a Kazinczy-iskola rideg fenségében nevekedett fel. De az ő szabad lelke érezte ennek az iskolának a nyűgét és igyekezett attól szabadulni. Észrevette az eddig lenézett nép költészetének a könnyedségét és a fontosságát is és próbálta azt költészetébe belevinni. Ezzel a munkásságával ismét iránymutató volt. És habár nem is volt olyan kiváló költő, mint Vörösmarty, Petőfi, mégis nemzeti imádságunkkal a „Hymnus“-szal ő ajándékozta meg múltat s jövendőt megbünhődöttnépünket. újdonságaim a tavaszi idényre rendkívüli szép s nagy választékban OlCSÓ árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű Hücki-féle kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyü, koffer, utazó és kézi kasár, pénzerszény, legújabb kezdett kézi munka és anyag pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel P © L I T Z E RIÓN D9* Ugyanott egy tanuló O felvétetik. úri és nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Z : i 9 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 52— I Széchenvi-u. 4. sz. NAG-Y'IíÁE.OLYBÁIM Jőkai-utcza 2. sz. Talp.nl«nn nQ C7stn TulAntiAn Kft o7Óm