Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-06-21 / 25. szám
SZATMÄRMEGYEI KÖZLÖNY a és megengedte, hogy ezen nevezett tisztviselők ezen állásaikat megtarthassák, sőt kimondotta azt, hogy a város érdekében fekvőnek látja, hogy a polgármester a vasutaknál elfoglalt állásait meg is tartsa, mert ezeknél a város anyagilag jelentékenyen érdekelve van. Több kisebb jelentőségű kérelem és illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Drágaság és cselédügy. A cselédhiány Nagykároly város területén már annyira égető kérdéssé vált, hogy érdemes foglalkozni vele s keresni a módokat, hogy miként lehetne ezen a közönség legnagyobb részét sújtó bajon segíteni. Tudvalevőleg nemcsak az a baj, hogy kevés a cselédnek alkalmazható, vagy erre a foglalkozásra elálló munkaerő, hanem a kevés kínálatnak megfe- lelőleg a meglévő is igen drága. Nemcsak az által, hogy a cselédbér emelkedett, mert az bizonyos fokig természetes és érthető, tekintve azt, hogy a magánmunka értéke az utébbi években az egész vonalon emelkedett, hanem ezt a munkaerődrágulást elviselhetetlenné teszi a szerényebb életviszonyu családoknál az élelmiszerek mértéktelen megdrágulása. Ez a kettő ma már az egyes családok havi budgetjében annyira rúg, hogy végleg kénytelenek voltak letenni a cselédtartásról. így van ez a kisebb javadalmazásu különféle közhivatalnokoknál. Ahol a családfő fizetése évi 1800 korona, ott havonta abból 150 korona esik. Ennek a fizetésnek a mai cselédtartás, bér és élelmezés, körülbelül egyharmadát vinné el, ilyen helyeken tehát cselédtartásról szó ma már alig lehet. De bár igy áll a dolog, mégis kevés a cseléd. Akinek az anyagi viszonyai szerencsésebbek, az sem bir mindig cselédet kapni, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs. Szóval a cselédhiány egyes helyeken pénzkérdés, de csak olykor. Mert más helyeken, ahol akarva nem akarva is cselédet kellene tartani a család életviszonyai folytán, mint azon kereskedőknél és iparosoknál, ahol férfi és nő egyaránt naphosszat az üzletben van elfoglalva, ahol tehát kényszerű szükség volna otthon a háztartásban jó és meghízható cselédre, még ott sem lehet mindig kapni. A mostani helyzet ugyan — aratás előtt állva — kivételes. Ilyen időtájt régente is megtörtént, hogy nem lehetett cselédet kapni, mert a cselédleány vagy hazament a maga családjának segíteni, vagy az aratási munkákra elszegődött. De manap általánosságban is nagy a jedésére nézve is igen kedvező körülmény. Ebből magyarázható, hogy ha valahonnan valamelyik rovarfajt az ő ellenségei kipuszti- tottak, úgy, hogy éveken át egyetlen példány sem került többé elénk, idők múltán egyszerre csak megint felbukkan a már elhagyott színpadon, újra terjeszkedik és szaporodik mindaddig, mig természetes ellenségei is újra meg nem érkeznek és ismét ki nem fognak rajta. Ugyanebből a jelenségből magyarázható ki továbbá: honnan van az, hogy az olyan kultúrnövényeket, melyeket valamely oly vidékre, hol ezelőtt nem voltak, importálnak, nehány év múlva specziális rovar-ellenségeik is megtalálják, egyik a másik után. Végezetül meg kell emlékeznem egy másféle nyugtalanságról és mozgalomról is, mely azt hiszem, az egész állatvilágon keresztül általánosan érvényesül olyankor, mikor azok a meteorologiai jelek mutatkoznak, amelyeket rendes esőprognosztikumokul szoktunk elfogadni. A nemi ösztönt értem, melynek élénksége ilyenkor szokta elérni tetőpontját, föltéve természetesen, hogy az egyes állatfajokra nézve akkortájban van a párosodás időszaka. Számtalanszor volt alkalmam erről emlősökön, madarakon, rovarokon megbizonyosodni. Pozsonyi Gábor. cselédhiány s ha a helyzet az őszre javul is, semmi esetre sem annyira, hogy az sokat változtatna a helyzeten. Panaszkodni azonban könnyebb, mint a panaszokat megelégedésre elintézni. Mégis megkísértek ez irányban némi statisztikai és szo- czilogiai elmélkedést, hátha van bennük némi czélravezető igazság. Mert a város lélekszámá- nak szaporodásával bizonyára szaporodott ez a lélekszám is, amely azelőtt mint cseléd kereste becsülettel a kenyerét. Ha ez igaz, kereshetjük, hogy hova lett? A cselédséget akkor, amidőn cselédmizériával legfeljebb csak panaszkodhattak, ahol nem jól bántak a cseléddel, az alkalmazás az alábbiakból kontingentálta a városi lakosság szegényebb sorsú családaiból, a közel- vidéki magyar falvak lakosságából és a sváb- ságból. Ez az idő apránként elmúlt. A városi szegényebbsorsu lakosság munkaképes leánynépének nagyrésze ipartelepeken talált alkalmazást, amely az igényeinek s újabb nézeteknek jobban meg is felel, mert bizonyos ideig tartó napi munka után bizonyos ideig tartó napi függetlenséget biztosit. Ez a helyzet azonban mindenütt velejár az ipar fejlődésével s egészen természetes s közgazdaságilag hasznos kialakulás. Ami most már a másik részt, a svábságot illeti, azoknál, főkép csak pár évvel előbb az Amerikába való kivándorlás divatja járta és bár az amerikai ipar jelenlegi pangása csaknem tökéletesen véget vetett a kivándorlásnak, kétségtelen, hogy a helyzet jobbrafordultával fokozott mértékben fognak újból áthajókázni az Oczeánon. Okos divat-e, nem-e, nem ide tartozik: ők hasznosnak tartják, a szülők maguk küldik ki leányaikat pénzt keresni. Maradna ilyenformán olyan hely, ahonnan a város tisztességes cselódi szolgálatra alkalmas munkaerőt kaphatna, a közeli magyar falvak. Azonban ennél a népnél a városi cseléd fogalma az idő folyamán sajnálatos módon átalakult. Nézeteivel, fölfogásaival k3zd többé nem férni össze, hogy leányát a városba adja cselédnek. Vannak, akik ezt anyagi okokkal hozzák összefüggésbe, de alighanem tévesen. Bizonyos ugyan, hogy az utóbbi évek termése s a jónak minősíthető termés mellett is emelkedő árudrágaság az őstermelőre nézve némikép javított addigi helyzetén, de hát nem mindenkién. De a leánynak cselédül adása már nem megy könnyen. Erkölcsi barrikádok vannak emelve. A szülők attól tartanak, hogy az a leányuk, aki cseléd volt, nem talál férjet magának. Az erkölcsöknek pedig tudvalevőleg éppen nincsen közigazgatási határa. Ha mégis a szükség kényszeríti reá, hogy a leánygyermeke nehány havi városi szolgálattal keressen egy ünneplő ruhára valót magának, a környéken ezt titokban tartja, már amennyire lehet. S a szüiőauya, ha teheti, aggodalmasan bejár tudakozódni a cselédtartó gazdához a leánya felől. Szóval félti a város úgynevezett „zajától", amint félti minden mama a maturus fiát, amikor először megy gólyának Pestre. E tekintetben a cselédügy már bizonyos fokig nemcsak pénzkérdés, hanem egyúttal szocziologiai kérdés is, amelyre afeihozottak talán némi világot vetnek s igazolásául szolgálnak annak a nézetnek, hogy a kérdés megoldásánál a leghat- hatósabb eszköznek a megfelelő erkölcsrendészet bizonyulna. v. a. Színészet. Krémerékrői utoljára Írunk e rovatban. Kellemesen emlékezünk vissza rá, aki hat éven keresztül szolgálta városunk színművészeti igényeit és kíváncsian várjuk az őszi saisonban beköszönő uj társulatot: vájjon vesztettünk, vagy nyertünk a cserével . . .? S z o m bja t o n két darabot láttunk. Az egyik, a kisebb értékű vígjáték: „Huszárszerelem", melyben egy öreg huszárkapitány találja meg gyermekét, kinek létezéséről sejtelme sem volt. A huszárkapitány szerepében Tihanyi Béla tűnt ki, mig a megtalált leányka szerepét Andai Terka játszotta igen jól. Rátkai és Vidor említhetők még meg a darabból kifolyólag, mint akik iparkodtak némi életet önteni szerepeikbe. — A második darab, melyet ez este láttunk, értékes zenemű: „Parasztbecsület“ opera. Komáromi Gizi, Galgóczi Emma és Barna Andor tűntek ki a darabban, kik mellett meg kell említenünk Gellért Pál karnagy kitűnő zenetudását, akinek szintén sok érdeme van a kitűnő zenében, melyben a közönség az idény tartama alatt annyi gyönyörűséget talált. Vasárnap délután „Méltóságos csizmadia“ czimü bohózat került színre a darab régi gyakorlatához illő jó sikerrel. — Este „Gésák“ japán operettet adták elő. Rátkai és Győri igen jók voltak a nekiK való komikus szerepekben. Galgóczi Emma „Mimóza“ szerepében tűnt ki s Komáromi Gizi szép énekével és remek tánczbetéteivel aratott fényes sikert. Tihanyi Vilmos és Andai Terkais jól játszottak. Hétfőn utolsó és bucsuelőadás volt, mely alkalommal „Lili“ Operette került színre. A jól ismert darabról semmi mondani valónk nincsen. Ami a szereplőket illeti: Komáromi Gizi méltóan búcsúzott el városunk közönségétől; Rátkait is jól megtapsolta az utolsó esti közönség. Valamennyi szereplő iparkodott megmutatni, hogy méltóan akarnak tőlünk elbúcsúzni. És most egy kis áttekintést gyakorolunk a Krémer társulat számbavehető tagjai fölött; kiemeljük egyes jobb színészek érdemeit, hogy egy kis képet alkossunk magunknak az immár végleg eltávozott társulatról. Az első pontot annak szenteljük, aki kollégáit megelőzve távozott tőlünk s ez a társulat tehetséges tragikája, Takács Mariska. Sok művészi élvezethez jutott általa városunk közönsége, mely gyakran tüntette ki a tehetséges művésznőt virágcsokorral, tapssal, ünnepléssel. Vidor József említhető második helyen. Hozzá hasonló tehetséget talán még sohasem láttunk Krémer társulatában. Simpatikus, kellemes modorú, nagy tehetségű ifjú; előtte még nyitva áll az élet, a művészet, a szédületes pálya, melyre jogosan lehetnek reményei és kilátásai. Aki egyszer látta őt jobb, neki való szerepben játszani, az nem tudta visszatartani azt a véleményét, hogy: ez a művész nemsokára Budapesten fog játszani. Az „Ördög“, „Raffles“ czimszerepében a nézők mindenike, tekintet nélkül arra, hogy nő, vagy férfi, a rajongásig belészeretett. Vidornak a lehető legszebb jövőt jósolunk. Volt a társulatnak két felejthetetlenül kedves és jól ismert neve, mely most olyr egygyé forrt, hogy e helyen is együtt Írunk róla. Ez a két név: Komáromi Gizi és Tihanyi Vilmos. Kedvenczei voltak a közönségnek mindig; be- czézte, tenyerén hordozta őket úgy a direktor, mint a közönség. Nem volt Nagykárolyban egyetlen egy óvódás gyermek, aki ne ismerte volna e neveket. Varázserejük volt; aki a szin- lapot elolvasta, azért tette ezt, hogy ott találja-e a szereplők között ezt a két kedves nevet, mert talán attól tette függővé, hogy megy-e színházba vagy nem, hogy ott látja-e a szinlapon Komáromit és Tihanyit vagy nem. Az operettek e két kedves főszereplője most szintén eltávozott tőlünk; ezentúl őket nem fogjuk látni. Tihanyi három és fél évig, Komáromi Gizi két és fél évig gyönyörködtette a nagykárolyi közönséget. Jutalomjátékuk alkalmával a közönség háborút viselt és ostromot intézett a színházi pénztár ellen a jegyekért, megvette a szinészpáholyokat, minden talpalattnyi helyet pótszékekkel rakatott meg és igy is csak egy kis része juthatott be a színházba, mely annyi embert együtt még sohasem látott, mint akkor. A közönségnek mintha nehezére esett volna elhinni, hogy csakugyan elveszti a szivéhez nőtt két kedves művészt és hogy immár bu- csuzni kell tőlük. Pedig elmentek. Sirolin Emeli az étvágyai és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást „Boche“ • kapható orvost rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Qvegenkint 4.— korona. —---------------- ------------------------—«q Tü dőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktélen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffinann-Ca Roche & Co. Basel (Svájc)
