Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-06-14 / 24. szám
SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Szóchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FKLELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. Megjelenik minden vasárnap. -------: EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron* Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A LÉTMINIMUM. Nagykároly, 1908. junius 14. | — ő. — A novelláris törvényfoldozá- sok utján eljutott végre a parlament a végrehajtási törvény módosításához, amely novelláris javaslat valószinüleg még a nyári szünet előtt tárgyalás alá kerül. A novella egyike akar lenni a kormány szocziális intézkedéseinek, czélja lévén a kis emberek megvédése, a létminimum biztosítása és részben még megszüntetni azt a visszás állapotot, hogy mig maga az állam gondoskodott tisztviselőiről és hivatalnokairól oly formán, hogy amennyire- annyira biztosította megélhetésüket fizetésük egy részének a végrehajtás alól való felmentése által, addig a magántisztviselők eléggé mostoha bánásmódban részesültek az által, hogy az ő megélhetésüket ke- vésbbé viselvén szivén, fizetésük nagyobb részét engedte át a hitelezőknek. A tervezet által ezen anomálián is segítve volna és meg volna mentve a foglalás alól az a minimum, melyet a kormány egy-egy állampolgár részére feltétlenül biztosítani akar, megakadályozva azt, hogy a mikor az illető fizetése nem elég adósságai teljes rendezésére, akkor utolsó párnái is — használva a terminus technikust — elárvereztessenek. Hogy e tervezet logikai helyességéhez szocziális szempontból szó sem tér, j az kétségtelen. Hogy magának az államnak teljes mértékben oda kell hatnia, hogy polgárai anyagi és sokszor ennek következtében erkölcsi összeroppanását megakadályozza, ez is elsőrendű állami functional tekintendő. Elvitázhatatlan az is, hogy a törvénytervezet ezen intézkedése az állampolgárok egy nagy részénél kedvező fogadtatásban fog részesülni. Azonban a kérdésnek van egy másik nagyon is figyelembe veendő oldala, mit lekicsinyelnünk nem szabad és a mi végeredményben még az eddiginél is súlyosabb állapotokat fog előidézni. Könnyen belátható ugyanis az, hogy a törvénytervezet a jelenlegi formájában a hitel teljes megszorítását fogja eredményezni. Az a kis ember, vagy kisebb, azonban lefoglalható fizetéssel rendelkező kishivatalnok, a ki eddig bizonyos mennyiségű hitelt joggal igényelt és kapott is, mostantól, illetve a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől kezdve meg lesz fosztva teljesen a hiteltől. A kereskedő és iparos, a ki a saját érdekeit köteles első sorban szem előtt tartani, nem fog neki hitelezni, mert hiszen követelésére semminemű fedezete nem lesz és adósa nem fizetés esetén egész követelése feltétlenül elvész. Az a kis gazda, a ki eddig kis földje és az azon lévő felszerelése után bizonyos mennyiségű hitelt élvezett, mozogni sem lesz képes mert földje egyrészt meg lévén terhelve másrészt a bekebelezett hitel drága lévén nem fog hitelt élvezhetni, mert lefoglalható vagyona nem lesz. És igy tovább az emberek elő nem sorolható kategóriáján keresztül. A tervezet jelen alakjában tehát meg nem maradhat. Hiányait érezné az adós, de érezné a hitelező is. Készpénzfizetés kevés embernek állván módjában, a polgárok egy nagy részére beköszöntenek a nélkülözés napjai, viszont érzékeny kárt log szenvedni az ipar és kereskedelem, mert olyan korlátok közé lesz szorítva, a melyek között el kell pusztulnia. És a kettős veszedelem mellett fel fog virágozni a harmadik, a legnagyobb és a legveszélyesebb, az uzsora, a mely a nagy nyereség reményében szívesen fog egy kisebb kölcsönt nyújtani a megszorult egyén felé, remélve a kölcsön megtérülését a kamatokban és egy újabb kényszerű kölcsön elkerülhetetlen, feltétlenül szükséges létrejöttében. A tervezet tehát lényeges módosításokra szorul. A hangoztatott szocziális szempontok nem kívánják a gyors, megfontolás nélküli megvalósítást. A helytelen kiinduló pont a jelenlegieknél sokalta nagyobb bajoknak lehet kutíorrása és aczél TÁRCZA. A mi fürdőink. — Szezon előtt. — — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Irta: Gabriello. A lóversenyek múlófélben vannak. A rek- kenő meleg a hagyományos adriai czápával és ennek közeli rokonával, a sertések által felfalt gyermekekkel még nem érkezett meg. A va- káczió sincs még itt, egyszóval a szellemes csevegésnek nincsen kedvező témája. Ilyenkor vonul aztán fel impozáns méltósággal és terjedelemmel — a fürdőkérdés. Mindenki egyszerre úgy érzi, hogy a „hazaival“ nagy méltatlanság történik. Külföldre viszik a pénzt. Elhanyagolják a hazai hires vidékeket, a magyar Svájczot, a magyar Tirolt, a magyar Gasteint, a magyar Riviérát; mert ha valamire idehaza azt akarják mondani, hogy igen kitűnő, akkor úgy tüntetik fel, mindjárt a nevével, mint valami külföldinek a kópiáját. Mondom, mindenki belátja, hogy ezekkel a szép helyekkel szemben a nagyközönség milyen mostohán bánik. — Mikor a vezérczikkek elvégezték szerepüket, megkezdi a „Közönség köréből" czimü rovata maga hivatását és módot ad ambicziózus családapáknak, hogy tüzetesen nyilatkozhassanak tapasztalataikról. Nyilatkozatok és ellennyilatkozatok jelennek meg. Mindenki megtalálta a csalhatatlan gyógyszert, vagy legalább is közel jár hozzá. Végül a kormány se maradhat hátul, ő is ankettet hív össze. Azon pedig nagyon sok szép és okos dolgot beszélnek meg; mint minden anketten. Az ankett ki is süt egy igazán páratlan és főleg nemzeti megoldást — szervezni kell egy uj állást, méltóságos czimmel, miniszteri tanácsosi fizetéssel és illetményekkel. A fürdőkérdést ez ugyan nem fogja talán egész biztonsággal megoldani, de mindenesetre meg fogja oldani valamelyik egzisztenczia nélküli urnák az egzisztencziáját. És ez is eredmény. Amire pedig ezt az eredményt elérték, itt van a fürdőszezón és a különböző lelkes családapák, már tudniillik, akiknek telik, sietnek családjaikat biztonságba helyezni Tirolba, a wörthi-tó mellett, Semmeringbe, Svájezba, — de nem a magyarba, hanem az „igaziba.“ És ezzel a fürdőkérdés egy esztendőre ismét el van temetve, hogy majd jövő kikeletkor ismét teltámadjon. Próbáljunk a kérdéssel higgadtan és tárgyilagosan foglalkozni, amint az Istenben bol- gult Tacitus mondotta volna: sine ira et odio. Mindenekelőtt legyünk tisztában egy igen fontos körülménynyel. A sovinizmus helyes dolog, szükséges is, gyakran egyenesen kötelező is. De az a sovinizmus, amely tudatosan vagy öntudatlanul hamis és hazug állításokat hitet el velünk, az csakis veszedelmes lehet. És egy ilyen hamis, pedig de sokszor kimondott, leirt, elhitt állítás az, hogy Magyarországnak egyes szép vidékei kiállják a versenyt a külföldnek megfelelő legszebb tájaival. Hát ez az állítás egyszerűen nem igaz. Vannak a magas Tátrának, az erdélyi Hargitának, a Felföldnek gyönyörű részei, amelyek föltétlenül érdemesek még külföldi turisták számára is; de a külföldnek hires szépségű hegyvidékeivel nem mérkőzhetnek. Semmi okunk azért, hogy a sajátunkat keveseljük vagy kicsinyeljük. De nem szabad kilépnünk az objektivitásból, ha meg akarjuk látni a bajok okát; nem szabad számításainkat hamis alapra helyeznünk. És nem is arról.’van szó, hogy azokat marasztaljuk idehaza, akik évről-évre akár mint, kéjutazók, akár mint turisták elindulnak, hogy világot lássanak. Ezeknek a külföldön való tartózkodása nem árthat, csak használhat. Igaz napernyő, nyári ing, férfi fél mellény, kertiszék, női- és férfi nyakkendő, nyári gyermek játék, harisnya, keztyü, utazó kosár, gyermek kocsi, gallér, kézelő, torna ing, sapka, öv, virág, csipke szalag, baba kelengye, fekete és szürke angol ruha festék P rt X T TP XT X? X át! W Á Dri- uöidivat, rövidáru, játék- és kézimunka kereskedőnél AJ A A Mj Au Am. A \JC J^i A m-á^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
