Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-06-07 / 23. szám
Nagykároly, 1908. junius 7, 28. széni! XXXIV. évfolyam, SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová . Up iz.llemi részét érdekli II 1 hová a lap anyagi részét érdeklő külleménjek küldendők || közlemények küldendők B.é.h.nyl-u, 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILIST ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN. ■ ■1 1 Megjelenik minden vasárnap. ■ 111: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korom Hirdetések jutányos áron küzöltetnek. .Nyilttér* sora 40 fillér JÉGBE TETT VIRÁGOK. Bulgária hires rózsakertjében ilyenkor millió rózsa virít. Karlovo környéke valóságos rózsatenger. A bóditó illattól elkábul az, a ki nem szokott hozzá. A bulgár kertésznek azonban csak üzlet. Nem a mé- heknek csinálja a mézgyüjtő gyönyörűséget, nem is a saját szemének, szagló érzékének termel, hanem a rózsaolaj kereskedőknek és gyárosoknak, akiknek ügynökei meglátogatják a rózsa szüretkor és drágábban fizetik a szárított szirmokat, mintha búzát, rozsot vetett volna. Minálunk a rózsa a szépség, a vidámság, az élvezet játékszere. Télen át földbe hajtják törékeny törzsét a fagy ellen. Karóval megtámasztják, hogy a szélvihar ki ne tépje. Gondosan ápolja kertjében, felfuttatja a háza falára a gazda, üvegházba viszi a kertész, keblére tűzi a szép asszony, gomblyukban hordja a gavallér. A rózsa az élet költészete. Az ur, a kinek Isten módot adott hozzá, nem várja be, mig a természet a maga rendes utján megtenni a virágot: drága pénzen, üvegtető alatt, mesterséges fűtéssel is előállítja magának. A nagyváros lakója a maga tömeg^ szükségletével olcsóbban is hozzá jut idő nap előtt. Élelmes kereskedők gondoskodnak róla. Vag- gonszámra hozatják délvidékről, olasz földről a szebbnél szebb rózsát. Sűrűn összerakják a bimbójában levő virágot, hogy a szabad levegő ne férjen hozzá és ezért tovább tartson, úgy hozzák ide, levágva tövéről, megöntözve. S a rózsa eljön, nem sejt semmit sorsáról, nem bé- kétlenkedik, nem szúr tövisével, nem nyílik ki útközben, nem is hervad el. A kereskedő nem viheti mind azonnal a piaczra, nem is adhatja el. Napokig kell még a virágnak bimbóban eltartania, mig vevője akadt. Megcsalja tehát a természetet. Tovább csalja. A virágot jégszekrénybe zárja. A hideg sötét helyen egy hétig is eláll még. S hogy szét ne nyíljon, apró drótszálakkal összetűzi, össze- szoritja, hogy a vevő ne lásson semmit a mesterkedésből. S igy marad a bimbó bimbónak két hétig is, mig az a lo mbard síkságról a pesti gavallér kabátjára kerül. Ott aztán egy óra alatt kinyílik, elhervad ... Ilyenek a jégre tett virágok. A természet költészete az üzleti mesterkedés rabigájában. A délvidék napsugara fölszál- litva, konserválva az északibb tájakon. Elraktározott, agyoncsigázott, lehűtött és ismét lölmelegitett virágillat, költészet, szépség és kellem . . . Ebből a virágból azonban bajos volna rózsaolajat préselni. Legfeljebb pénzt lehet belőle csinálni, ha idejében elkél. Különben még ráfizet nagy ügyeskedésére az élelmes kereskedő is. Rózsa olajat csak a természet ölén megérett virág ad. Csak az anyatőn s az anyaföld ölében a napsugárral játszva s abból táplálkozva. Valamikor mi is igy gondoltuk. Egy nagy rózsaerdő volt egész Magyarország. A szabadság napsugara, a szabadság költészete, a magyar föld termő, teremtő erejével egyesülve, éltette, nevelte, borította be völgyeinket, hegyoldalainkat. Akkor a virág szabadon tenyészett, nőtt föl, szórta szét illatát, ingyen adta kelyhének mézét a méheknek, gyönyörködtette a szemet és bájolta el a vendégeket. Az más idő volt. Akkor még hittünk, reméltünk, vágyakozástól, lelkesedéstől volt forró a levegő. Ma már ez nem megy. Vagy — még nem megy. De azért virágnak lennie kell. S ha nincs: hozatják. Időnap előtt leszakítják, vasútra teszik, szétosztják, kinyílását apró tüszurásokkal és alig észrevehető drótocskákkal meggátolják, jégre teszik és úgy árulják. Drága pénzen veszik, még drágábban adják. Sokan meg is fizetik. Illata nincs, gyorsan elhervad. De virágnak ez is virág. És hozzá természetes virág. És drága virág . . . Tovább is van. A jó Potemkin egész falvakat varázsolt elő Katalin czárné útjába. A szegénység, nyomor, éhség, pusztulás birodalmába mesterségesen beültetett egy TÁRCZA. Jön a zivatar... A „Szatmármegyei Közlöny* eredeti tárczája. Irta: Pom**nyi Oábor. Melegebb nyári napok eljöttével csakhamar eljön az az idő is, amikor , az égiháborunak zeng koronként Istentiszteletre buzdító szózatja.*) Ilyenkor nem egyszer halljuk a figyelmeztetést, hogy: .Jön a zivatar!“ Hát azután honnan jön? Leginkább délnyugatról, vagy nyugatról. Más égi táj felől vajmi ritkán. Miért? Azért, mert a felhők is leginkább onnnan jönnek. Már pedig a zivatar fészke bennök, kebelükben rejlik. Arany János éles megfigyelő-tehetségéről tesz tanúságot, midőn egy éjjeli zivatart, amely a szemhatár nyugati részén mutatkozott, ekképpen ir le: _____*) Petőfi: „Az ardei lak.* , Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, A nagy országutig nem födte semmi folt. Szerény csillagocskák álltak őrt csoportban Királynéjok körül, illemes távolban. Nyugaton ellenben halkkal emelkedtek Óriási sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos felhői messze kihajlának, Mint ha minden perczben földre szakadnának. Messze, a látkörnek nyugati legalján Vad vihar szágulda, szekerén nyargalván; Rezgett a föld háta lassú morajától, Szikrát hányt a felleg lova patkójától.*) Ugyan: eljön-e hozzánk az a zivatar, amely még csak ott a szemhalár szóién mutatkozik s legföllebb lassú, tompa morajban jelentkezik. Evégből figyeljük meg: vájjon honnan jönnek e barna, sötét felhők, ahol villámlik? És ha onnan tartanak felénk: minden valószínűség szerint hozzánk jön az égiháboru, mivel vonulása egyezni szokott a tarjagos tetejű fellegek haladásával. Amint a zivatar közelebb és közelebb ér a tetőpont felé, megváltozik a szél iránya s többnyire nyugat vagy északnyugat felől fuj, — holott előbb délfelől lengedezett. Ha pedig ______„Murány ostroma.*_______________________________ sz élcsend volt, csakhamar szél támad, amely a könnyű, meleg légrétegeket nehány pillanat alatt elsöpri. Szépen írja le Arany e jelenséget is: Most előre küldé gyenge hűs iuvalmát, Egyszersmind nyugatról megmozdult a vihar, Csapkodván az erdőt széles szárnyaival, — Közelebb-közelebb hallott mormolása. Búgó bömbölése, füttyös sípolása.*) • Midőn fejünk fölött van az égiháboru, akkor többnyire záporban hull az eső és gyorsan hűsiti a levegőt. Ugyanakkor, midőn a hőfok tetemesen sülyed, a barométer emelkedik, mivel a hűvös levegő nagyobb sulylyal nehezedik reá, mint nehezedtek előbb melegebb rétegei. Minthogy a: „Rémes, idomtalan, óriás fellegek*, (melyek) „Lomha testeikkkel átfekvék az eget“, egy helyen nem maradnak, hanem a légnyomás elosztásához képest arra a vidékre tartanak, ahol kisebb a levegő nyomása, azért a zivatar sem marad soká fejünk fölött. Az égiháboruk harmadrésze különben is olyan rövid ideig tart hallásunkra nézve, hogy ______*) Arany : „Murány ostroma,* _________ gm ~ nw m válasz! és ifi ott Kapható: napernyő, nyári ing, férfi fél mellény, kertiszék, női- és férfi nyakkendő, nyári gyermek játék, harisnya, keztyü, utazó kosár, gyermek kocsi, gallér, kézelő, torna ing, sapka, öv, virág, csipke szalag, baba kelengye, fekete és szürke angol ruha festék IP ft T . HP ry TE* X> T INT Á url. nöldlr&t, rövidáru, Játék- és kéiimunka kereskedőnél v ^*5 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Irta: Lengyel Zoltán, országgy. képviselő.
