Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-31 / 22. szám
SZAT MARMEGY El KÖZLÖNY megteremtője volt, boldognak érzem magamat. Kinek méltó utóda ő felsége kormánya körében foglal helyet, azt hiszem, annak a műnek, a melynek ápolásában fáradozunk: lesz jövője; hisz boldog király uralkodik boldog nemzet felett! Lelkes éljenzés kisérte a hazafias beszédet, amely után Ilosvay Aladár a vármegye alispánja az alábbi beszédet intézte a rendezőbizottsághoz és a város közönségéhez: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A nagykárolyi Kossuth szobor-bizottság nevében jutott a szerencse nekem, hogy szót kérhessek emai lélekemelő hazafias ünnepen. Mélyen tisztelt közönség! A szobor-bizottság működését befejezte, a mikor a nemzeti hála lehetővé tette a hazaszeretet összegyűjtött filléreiből, Nagykároly városában szobrot, látható jelt emelni Kossuth Lajos minden ércznél maradandóbban minden magyar szív mélyébe forrott emléknek. A haza legnagyobb fia iránt érzett hála és kegyelet lelkesítette, tette fáradhatlanná, kitartóvá a szobor-bizottságot czélja megvalósításának keretén s most megvalósítva a czél, melyért alakult, a legtisztább hazafias örömmel zárja le működését, mert ime itt áll a nyilvánosság előtt művészi alkotásban a magyar szabadság lánglelkü apostolának ércbeöntött eszményi alakja, homlokán környezve attól a dicsfénytől, melyet a nemzet-megváltás igazán csak halhatatlanoktól eredhető nagy műve vont köréje. Utolsó tényeként a szobor-bizottságnak az immár befejezett művet ezennel átadom továbbá gondozás és fcntartás végett Nagykároly r. t. város t. polgármesterének, s ugyanakkor a hazafiui kegyelet és igaz hazaszeretet áhítatával intézem kérésemet a város lelkes közönségéhez, hogy féltett kincsként őrizze az érczbe öntött nemzeti eszményt, — gondozza, mint az igaz hazaszeretet oltárának öröklángu tüzét, melynek kisugárzó melege és fénye mellett Kossuth Lajos nevével és emlékezetével érezze a gyermek a hazaszeretetei ébredező lelkében, melynek kisugárzó tüze Kossuth Lajos nevével és emlékezetével keltse lelkesedésre hazafias eszményeiért a serdülő ifjút, melynek igaz hazaszeretetei szétsugárzó varázsa Kossuth Lajos nevével és emlékezetével lelkesítse, buzdítsa, erősítse a fiatalt a vének küzdelmeiben, kétkedéseiben egyaránt. Tegye lehetővé Nagykároly városának gondozó keze, hogy álljon meg itt e hosszú időtlen időkig e szobor a magyar nemzetet éltető, fentartó eszmények örök hirdetőjeként a hazaszeretet bucsujáróhelyeként, hadd álljon meg helyén időktől érintetlenül, a másikra téve bontogatni kezdte a dobozt. A férfi eléje térdelt, s a mint a czipőn felül elő- kandikált a lába, simogatni kezdte. — De remek lábad van 1 És ő a helyett, hogy ellökte volna magától azt az embert, hozzáhajolt és megcsókolta. Ekkor rohantam oda. A tértit arczul ütöttem s ellöktem, az végignyult a földön, az ő kezéből pedig kikaptam a kést és a mellébe döftem. Az a nyomorult ordítozva elszaladt, ő pedig visszaesett ájultan a helyére. De inkább az ijedtségtől, mint a fájdalomtól ájult el, mert a seb olyan jelentéktelennek látszott. Mikor magához tért, még mosolyogva mondta: — Milyen ostoba is vagy! Az orvos azt állította, hogy egy két nap múlva már játszhat is és még aznap este fellépett a vérmérgezés s másnapra meghalt. Az utolsó szava ez volt: — Esküszöm, hogy nem csaltalak meg senkivel!, — És én nem hiszem neki most sem! — ordított fel vadul a rab. Majd zokogni kezdett és kétségbeesetten nyögdécselte: — S ha mégis igaz lenne? — Magára nézve az már teljesen mindegy — veté oda a bíró. __________________ Ko ssuth Lajos szobra mint a hogy emlékezete érintetlenül örökre, mig csak lesz a földön magyar. Ilosvay Aladár beszéde után Debreczeni István polgármester átvette a város képviseletében a szobrot azon kijelentéssel, hogy e szobor épségben fog fennállani mindaddig, mig csak Nagykároly városában az utolsó magyar szív meg nem szűnik dobogni. A leleplezést követő banketten a felköszöntők s,orát a harmadik fogásnál Dr. Falussy Árpád nyitotta meg. „A mai ünnepély után úgy érzem magamat, mint az a hadsereg, a mely hosszú küzdelem után egy várat foglalt el. Városunk közepén áll mai naptól kezdve a mi megdönthetetlen várunk, a mely ezentúl még jobban megerősíti a bátort, reményt és lelkesedést nyújt a további küzdelemhez. Abban a nagy korszakban, a mely Magyarország újjászületését teremtette meg, a szobrunkban megörökített nagy alak állította talpra a nemzetet, öntött lelkesedést öreg és ifjú szivébe és megtanította az örök kiolthatatlan hazaszeretetre. Ä reánk következett nehéz napokban sem hagyott el bennünket, vezető csillagunk volt bánatunkban és ő adta szivünkbe azt a reményt, mely a jelen korszakban be is teljesedett, megvalósítván az ő meggyőződését, hogy a történelem logikáját semmiféle hatalom sem képes megdönteni. Az ő lelkében megdönthetetlenül élt a hit, hogy a nemzet kifogja vívni szabadságát, függetlenségét, a győzelem útjára ő vezetett bennünket és bár a reánk következett sötét korszakban elbujdosott messze hazájától, onnan is éreztük az ő lelkének termékenyítő melegét és hittük, hogy visszajön még Kossuth apánk. Vissza is jött I Itt él közöttünk, cselekszik és győz! Uj korszakot élünk, de ő lenéz reánk a magasból és látja nemzetét azon az utón, a melyet 1848-ban elénk tűzött, látja, hogy erősödünk, látja, hogy sziveink össze forrnak és ha egyszer ez megtörtént, akkor a mi munkánkat a pokol összes ördögei sem fogják megdönteni. O itt lesz ezután mindenkor, mindenkor magunk előtt lógjuk őt látni, el fogunk járni az ő szobrához imádkozni és a miként ő 60 évvel ezelőtt leborult a nemzet nagysága előtt, úgy borulunk le most mi az ő nagysága előtt és hirdetjük gyermekeinknek is, hogy „Bármiképen bánik is a sors veled, Kossuth apánkat fiam el ne feledd“ ! Kossuth Lajos emlékére ürítem poharamat.“ A beszéd után felolvasta a főispán Kossuth Ferencznek épen akkor érkezett sürgönyét, melyben a beteg miniszter bocsánatot kér, hogy nem jöhetett le hozzánk, holott még eddig minden Kossuth-szobor leleplezésénél jelen volt. „Szellemileg azonban ott vagyok Önök között — szól a távirat, — a nagy emlékek áthatják lelkemet, merítsenek ezekből bizalmat hazánk jövőjében a mi nem lehet más, mint a miért Kossuth Lajos élt és szenvedett.“ A főispán mindjárt elő is terjesztette a sürgönyre adandó válasz szövegét, melyet a jelenlevők nagy lelkesedéssel el is fogadtak. A hivatalos felköszöni ők sorrendjében a második Papp Béla városunk képviselőjének felköszöntője volt, a ki a jelen levő igazságügyminiszterre ürítette poharát, kidomborítva beszédében azt a jelentős szerepet, mely egy nemzet életében a jog- és igazság legfőbb őrére hárul. „Nagy bölcsességgel kell az igazságügy legfőbb őrének megáldva lennie és mindnyá- jünkat felül kell múlnia igaz, önzetlen hazafi- ságban. A magyar igazság legfőbb őrében, a kinek gondos előrelátása mellett fejlődnek jog- intézményeink, ezen tulajdonságok mind megvannak. Midőn tehát azt kívánom, hogy az Isten Nagyméltóságodat a magyar igazságügy javára még soká éltesse, mint e város képviselője kérem egyszersmind Nagyméitóságodat, vegye e várost atyai gondozásába. Papp Béla beszéde után általános figye- bm közepette Günther Antal igazságügyrniniszter emelkedett szólásra. „A magyar kormány, Kossuth Ferencz és a magam nevében köszönöm az elhangzott beszédekben kifejezett jókivánatokat. Tisztelt barátom és képviselőtársam említette beszédében a jog fontosságát. A jogról nekem is az a véleményem, mint Yerbőczynek, hogy az igazság minden erények között a legnagyobb, maga a jog csak a középen áll. Előttem nincs törvény, sem kormányrendelet, a mely az igazságot nélkülözi, nincs szabadság igazság nélkül és nincs szabadság erkölcs nélkül. Igazság, szabadság és erkölcs az a három szempont, a mi az én politikai, az én igazságügyminiszteri működésemet irányítja. Ä magyar mythologia szerint a kik innen közülünk elköltöznek az égbe, ott folytatják a félbehagyott csatát, onnan irányítanak és vezetnek bennünket tovább és látják el erkölcsi tartalommal az utódok életét, a mi nélkülözhetetlen és a mi az alkotmány alapját képezi és a mely erkölcsi tartalom képezi alapját a közlelkiismeretnek, a mely azután bennünk lakozik, de az ősök példájából származik. Midőn tehát Nagykároly városa érczbe öntette annnak alakját, ki az erkölcsnek és a tiszta közlelkiismeretnek kiapadhatatlan forrása, én Nagykároly város polgárságára ürítem poharamat. Programm szerint a harmadik felköszöntő Dr. Adler Adolfot illette volna, a kinek Kossuth Ferenczet kellett volna felköszönteni. Midőn azonban hozzá akart kezdeni beszédéhez, felállott gr. Vay szabolcsi főispán és program- mon kívül felköszöntötte Kossuth Ferenczet. Az ez okozta zavar csak pár pillanatig tartott és Dr. Adler megkezdhette beszédét.* Nem engedte meg az Egek Ura, hogy Kossuth Ferencz a függetlenségi párt országos vezére ez alkalommal közöttünk lehessen, holott tudom, hogy szivesen jött volna el közénk. Bele kell azonban nyugodnunk a megváltoztathatatlanba. Távolléte kétszeresen fáj, mert ennek betegsége az oka. Midőn tehát vele szemben bizalmunknak, ragaszkodásunknak kifejezést adunk, fohászunkat küldjük az Egek Urához, hogy adjon betegségére enyhülést, gyógyítsa meg őt, hogy szeretett hazánk üdvére még soká éljen és folytathassa a szeretett hazánk függetlenségének kivívásáért megkezdett harczot“. Ezután Debreczeni István polgármester emelkedett szólásra. „A mai nap aranybetük- kel lesz megörökítve városunk történetében nemcsak azért, mert örök időkre szóló bálványt emeltünk a hazaszeretet örök jelképének, hanem azért is, mert a mai napon kedves vendégünkül tisztelhetjük magunk között a kormány, idegen törvényhatóságok és szomszédos városok képviselőit. Midőn megköszönöm megjelenésűket, kívánom, hogy az Isten a mi kedves vendégeinket sokáig éltesse 1“ Cseh Lajos felköszöntője volt az ötödik hivatalos felköszöntő, ki Kallós Edére, a szobor tervezőjére ürítette poharát. „Bár ól közöttünk annak szelleme, bár előttünk lebeg annak alakja, kit érczben örökített meg a mesteri kéz, mégis hálával kell adóznunk annak a férfiúnak, ki már a második monumentális emlékművel díszíti fel Nagykároly városát.“ Mire a hivatalos felköszöntőknek vége volt, elérkezett a délutáni gyorsvonat indulásának ideje, amelylyel a miniszter s a vendégek egy része elutazni szándékozott. A miniszter szívélyesen búcsúzott el környezetétől és a jelenlevő közönségtől és nagy kísérettel a vonathoz hajtatott s a délutáni 3 órás gyorssal elutazott. Kísérői a vonattól ismét a bankett helyiségébe jöttek vissza, ahol a főispán Günther óhajához képest kifejezte a miniszter köszönetét a szives vendéglátásért és szerete- tét e várossal szemben, amely városnak a miniszter szavait használva minden óhaját és vágyát tőle telhetőleg a legjobb akarattal és a legjobb indulattal teljesíteni fogja. A jelenlevő közönség ekkor már ernel- kedettebb hangulatban folytatta a bankettet. Megindultak a felköszöntők és egymásután • Strolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzad ást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtaíari tanár és ötvös által naponta ajánlva. Minthogy értéktélen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „ ltoehe“ eredeti csomagolást. F. HolTmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roehe“ • kapható orvost rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara QvegenkJnt 4.— korona.
