Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

Nagykároly, 1908. május 17. 20. szám. / XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: h»vá a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Saéthanyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FF LEI. ŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. : Megjelenik minden vasárnap. -1 ............ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron« Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér ÜJ PÁRTALAKULÁS. — ő. — Joggal lehetne anachronis- mussal vádolni azt, a ki ma bármilyen formában meg nem emlékeznék arról a mozgalomról, mely ma minden pártot ural és a mely hatásaiban még kiszámíthatat­lanul, de következményeiben sejthetően uralja az összes politikai pártokat, kezdve azoknál, a kik óhajtják, végezve azoknál, a kik érdekeiket ez által sértve látva, per- horreskálják. Ez a hir, mely a pécsi Kossuth szo­bor ünnepélyről indult ki, hogy jövendő megvalósulásának jóelore minden áldozatra kész híveket toborozzon, nem uj. Hóna­pokkal ezelőtt vert már ez gyökeret, azóta forrott a politika katlanában, de a katlan körül felcsapó gőzök a biztos felistnerhe- tés elől a sejtés ködébe burkolták az egész boszorkánykonyhát. Azonban még csak sejtelmeink sem váltak be. A jóslatok csődöt mondottak, mindenki másra számított, mint a mi tény­leg az eredmény. Hogy jobb-e mint az, a mit vártunk, ma még el nem dönthető. Sokat vártunk a másik pártalakulástól és reményteljes szívvel várjuk ennek pro- grammját. Egy nagy függetlenségi párt fog ala­kulni, mondogatják a boldog szülők, mely ölelő karjába fogja zárni ezt az egész országot, a most elhintett mag egy nagy terebélyes fává fog fejlődni, melynek árnyé­kában le fog pihenni mindenki, a ki hazá­ját szereti, mindenki, a ki magyar és annak vallja magát, mondjuk kiszínezve mi. Ebből azonban még csak keveset lehet sejteni. Uj zászlót ragad-e kezébe a függetlenségi és 48-as párt, a mely ne leszélyezze azo­kat sem a hozzá csatlakozásban, a kik eddig mint a koalitió tagjai ugyan, de más elvi alapon igyekeztek az ország boldogu­lását előmozdítani, vagy megtartja-e kezé­ben a régi lobogót és átvándorolnak hozzá távoli országaiból a politikai világnak azok, a kiket eddig egy nagy ”- , a nemzet egy egész különleges korszaka választott el tőlük? Nem tudjuk még ma eldönteni, hogy uj programinot fognak-e kidolgozni, vagy pedig Wekerle, Andrássy, Darányi és Zichy szó nélkül aláirják-e a függet­lenségi programmot és mint kizárólagos függetlenségi minisztérium fogják kidol­gozni a kabinet további munkapro­gramját ? Lesz-e eredménye a megindított actió- nak, még a jövő titka. Hogy a terv ked­vező fogadtatásra talált illetékes köröknél, azt megállapíthatjuk mi is. Természetesazon- ban, hogy a megalakulás sok, nagyon sok feltételtől függ. Olyan intézmények statu- álásától, melyek megnyugtató tudattal tölt­sék el azokat is, a kik ma hívei és leg­elszántabb harczosai a függetlenségi és 4S-as eszméknek és akik szívesen lépnek arra az útra, mely czéljaikhoz vezet, kí­vánva azonban olyan alapvető biztosítéko­kat, melyek már előre is teljesen kizárják azt, hogy a jövendő pártnak külső zo;nán- czát az újabban bozzá csatlakozók adják meg, hanem akik azt követelik, hogy ezek assimilálódjanak a törzshöz, melyhez ma­gukat forrasztani akarják. De ezt kívánja az ország és ezt követeli a nemzet érdeke is. TÁRCZA. Margit. Ami gyönyört az élet eddig nyújtott, Ehhez a névhez van fűződve mind, És ami gyász, bú, bánat érte lelkem, E név betűiből mind reám tekint. Gyönyöröm, gyászom, mindenem e név volt, Pokol, menyország e névből fakadt, Legforróbb csókja szerelmes ajkamnak, S szemem legforróbb könnye rátapadt. Ha hálát adhatok én Istenemnek, Hogy adott részt a gyönyörből nekem, Hogy boldogok közt legboldogabb voltam, Bűbájos név, neked köszönhetem. De ha átkozom éltem bus folyását, És golgotámra visszagondolok, Ez a név az, melynek minden betűje Vad kárörömmel felém vigyorog. Margit! csodás név! Átkom, boldogságom. Halálomnak is ez lesz a neve. — Halál-angyalom Margit lesz, s mig csókol, Halálra fojt majd gyilkos két keze. Tűz. Irta: Lengyel Géza. — A „Szat már megyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A kis harang megkondult élesen, bántóan. A hangja átszállt az üres, poros utczán, két parasztasszony megállt és megkérdezte : — Ki halt meg? Kinek csendítenek? A harang tovább szólt egyhangúan, reked­tesen. Ez nem csendités volt, most már kinyíl­tak a kapuk, és emberek, asszonyok tágra nyílt szemmel közölték egymással, amit úgyis tudott mindegyikük : — Tűz van! Tikkadt, meleg levegő, sárguló levelek mozdulatlanul, rest augusztus vége. A harang azonban felveri tétlenségéből, nyüzsgésbe hozza a nagy széles utczát. Gyerekek futkároznak és az utczán keresztülkiáltoznak át egymáshoz: — Tűz van! Tűz van! A kiáltásban, az igazat megvallva, nem annyira rémület van, mint inkább érdeklődéssel, kíváncsisággal teli izgatottság. Komédiások jöttek, medvét tánczoltatnak, vagy tűz van, mindez a gyermekeknek egyformán látványosság és a gyerekek rohannak. Az apjuk, az öregapjuk ko­molyság alá rejtik a szenzáczió okzota lázat, amelyből hasonlóképen hiányzik az ijedtség. Botot, dorongot vasvillát szednek elő és sietnek. Vége az álmos délutánnak, az utcza szinte fel­villanyozva éled, ha nem maradna még egy piczike aggodalom afelől, hogy hátha mégis van némi veszedelem, hát azt lehetne mondani: jól eső izgalom vesz erőt a népen. Jön egy mesterlegény, hosszukat lé pked és a kezében tűzoltó csákót lóbál. Egy gyerek- csapat hozzászegődik, valamelyik ajtóból felvilá­gosítják : _ — Ég a Nagy András János háza a hi­degvégen. Nagy András Jánosnak az apja volt Nagy András, ő tehát igazság szerint Nagy János. Valóban az ő háza ég. Apró, nádfödeles ház, bent áll a kis puszta udvarban. A fél tető már lángban van, de olyan kevéssé félelmesen, mond­hatni olyan szelíden ég, ahogyan csak a lusta, tökéletesen szélmentes levegőtől telik. Néhány tűzoltó marczona ábrázattal fe cskendez, kiáltoz, dolgozik a csákánynyal. Az udvaron ide-oda szaladgál egy fiatal paraszt assszony. Jánosnak a felesége. Sir, tördeli a kezeit, de a helyzet a hogyan a nép, a tűzoltó a hatóság érdeklődésé­nek központjává váltak, határozottan tetszik neki. A ház fehér falán egy kis sötétkék tábla azt mutatja, hogy a biztosítás rendben van. A nád­tető csak a becsület kedvéért lángol még egyet- egyet . . . Sehol semmi ijedtség, csak János áll az udvaron halálraváltan, sápadtan, fehéren, az ajka mozog, János gondolkodik, számol: Vértest/ Gyula. Tisztelettel értesítem a n. é. vevőközönséget, hogy újdonságaim a tavaszi és nyári idényre rendkívüli szép és nagyválasztékban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyak- kendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan, öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, Pontos Kiszolgálás, blúz, utazókosár, keztyü és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogásukat előre is megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel l Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.

Next

/
Thumbnails
Contents