Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-10 / 19. szám
Nagykároly, 1908. május 10. 19. szám. XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY % p POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők hová a lap szellemi részét érdeklő kőaleménjek küldendők Síéckanyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jőkal-utcza 2. az. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. Megjelenik minden vasárnap. ==="'■• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egy as szám 20 fll. Megyei községek, egyházak ás Iskolák részára egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A SZÉKHELY KÉRDÉS. — ő. — Régi, molyette, poros akták kerülnek elő a levéltárak sötét zugaiból a napvilágra és a róluk lerázott porfelhő kellemetlenkedve száll városunk felé. Hónapok óta tart már a régi dicső emlékek felelevenítése iránti törekvés Szatmár város részéről és ma már kezd olyan arányokat ölteni, hogy kénytelenek vagyunk ezen uj áramlattal komolyan foglalkozni. Be kell vallanunk, hogy a mai napig nem sok fontosságot tulajdonítottunk az egész székhely mozgalomnak. Nagyzási hóbort szülte elérhetetlen vágyaknak tartottuk, a melyek felett legczélszerübbnek találtuk egyszerűen napirendre térni. Nem vettük komolyan az akarnok város rugdalódzá- sait, a mint hogy ők maguk sem vették komolyan eddig az egész ügyet. Egy félreértett hírlapi hir volt az oka a kérdés napvilágra jöttének, mely kérdés azonban ma már oly irányban kezd kibontakozni, a mely irányban ezen törekvéseknek gátat kell vetnünk. Szatmár város ugyanis a közel napokban, e hónap 20—25-ike között egy nagyobb küldöttséget meneszt az összkor- mányhoz a megyeszékhely áthelyezése kérdésében, mely küldöttség egy kérvényt is visz e tárgyban magával, melyet mint megbízható forrásból értesülünk, a megyebizottsági t igok egy tekintélyes része és sok megyebeli község is aláirt. Lesz e sikere e küldöttségnek, avagy nem, ma még eldöntetlen kérdés és magunk részéről nem tartjuk valószínűnek, hogy a kormány e kérdésben ma tárgyalásokba bocsátkozzék, a mikor a nélkül is foglalkozik a választói reformmal kapcsolatos megyerendezéssel, de nem hisz- szük azt sem, hogy e kérdés oly égetően akut legyen rövid egy-két évvel azután, hogy mintegy negyed millió költséggel restauráltatott a megyei székház. De lekicsinyelnünk még sem szabad a dolgot. Tudjuk, hogy különféle okokból, különféle befolyások érvényesülhetnek. És épen ezért tartjuk szükségesnek felszólalni, hogy végre tegyünk mi is valamit e kérdésben, mely a legszorosabb összefüggésben van városunknak nemcsak jövőjével, hanem jelenével is. A kedvező alkalom is kínálkozik, a Kossuth-szobor leleplezése. A jog a jogtalanságnak nem engedhet egy talpalatnyit sem és jogaink megóvása czéljából szent és becsülendő minden eszköz. Ezért javasoljuk azt, hogy a város által rendezendő ezen országos ünnepély alkalmával a város polgármestere, a midőn üdvözölni fogja a város falai között a kormány jelen leendő két tagját, mint az összkormány képviselőit, kellő formában tegye szóvá a kérdést. Ne nézzünk most etikett kérdésekre, ne törődjünk azokkal, a kik e miatt megfognak szólni bennünket. Az önvédelem szabályai nagyon elastikusak. Még mentségre sem lesz szükségünk. Tárjuk fel a helyzetet őszintén egy erkölcsi testülethez méltóan és mi nem hisszük, hogy a mi díszpolgáraink ne teljesítsék e város jogos és évszázados igényeit és elzárkózhassanak az igenlő válasz megnyugtató Ígéreteitől. És ezen fellépésünknek ideje is elérkezett, mert „Jam proximus ardet Ukalegon.“ Az agyonhangoztatott lokális érdek most toborozza hadseregét, lépjünk végre az eddig papiroson folytatott harczmezőről a komoly munka és bátor küzdelem nehéz, de győzelemmel kecsegtető útjára . . . TÁRCZA. Lámpafüst. A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A közeli toronyóra mély zúgással kongott négyet, azután még mélyebb bugással hármat. A nyitott ablakon át behallatszott az eső zúgása; más zaj nem zavarta a hajnali csöndet. Lámpámból már kifogyott az olaj. Lángja lelohadt s az üvegkürtőn át kormos füst szállt ki kerengve, mely nehéz, fojtó, köhögtető szaggal töltötte meg szobámat. S én tétlenül, beteges fejtöréssel ültem az üres, fehér papirhalom előtt, amelyre Írni akartam .. . Írni . . . valami gyászos és csodálatos dolgot, amin a tömeg mulasson . . . Valami vidám butaságot, amit jól megfizessenek, hogy vehessek a pénzen jószagu czigarettát magamnak és feslő virágot Zelmámnak. írni akartam, de nem tudtam ... s most a lámpa már csak alig pislogott. Még egy-kettőt lobbant, azután elaludt. Eldobtam a tollat és a karosszékben töprengtem tovább, sokáig. Egyszerre csak hang ütötte meg a fülemet. — A saját hangom volt. — Cseng a fülem — gondoltam és ügyet se vetettem a hangra. ... De a hang, a saját hangom, újra megszólalt: — írj ! Mögöttem, az ablakon, halvány fényét küldte be a korai reggel a szobába. Az eső zúgása is megszűnt ... S az ijesztő csöndben most harmadszor is halottam a saját hangomat, ezúttal egészen tisztán és érthetően: — írj ! Egy idege í ember ült velem szemben. Halvány volt. Majdnem kékes szinü az arcza, mintha fátyol takarta volna el. A szemében semmi tűz Arczvonásai időnkint szétfolytak, mintha a szél fújt volna rájuk. De azért ráismertem : én voltam! Ott ültem magammal szemben. — Mit’akarsz ? — kérdeztem megrettenve.-- A halálról diktálni, — felelte. — Te meghaltál már? — kérdeztem. — Meghaltam, — mondta — amikor te születtél, akkor haltam meg; pedig veled egyszerre születtem. — Hiszen élsz és beszélsz! — Csak te látsz engem. De ha meghalsz, mások is fognak látni, ilyen ködfátyolon át, ahogy most te látsz; — mert akkor újra föléledek . . . írj I —- Nem látok, sötét van. — Igaz. Azt hittem, már te is olyan világosan látsz, mint én! Akkor hát nem lehetek a segítségedre. — Beszélgessünk. Mondd meg nekem, mi lesz a halálunk után ? — A halálotok után: semmi. Hullák lesztek és megtrágyázzátok a földet. — S a lélek ? — Nincsen lélek. — Mi végre vagyunk hát a földön? — Hogy szaporák legyetek, amíg éltek és megtermékenyítsétek a földet, mikor meghaltatok. — Én nem! . . . Elégettetem holttestemet ! . . . — Nem lesz arra pénzed! Sokba kerül. S te koldus maradsz örökké. — Akkor mérget iszom . . . leöntöm magam petróleummal és meggyujtom, hogy porrá égjek. — S amig égni fog a tested : fölmelegi- ted a levegőt. A párák, amelyek belőled kiszállnak, eső alakjában lehullanak majd a földre és a hamu is előbb-utóbb a földre kerül, hogy Tisztelettel értesítem a n. é. vevőközönséget, hogy HAI If 8PR újdonságaim a tavaszi és nyári idényre PÜuIIlLii |ulanC£ Pontos kiszolgálás. rendkívüli szép és nagy választékban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyakkendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan, öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, blúz, utazókosár, keztyü és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogásukat előre is megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
