Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-05-10 / 19. szám

Nagykároly, 1908. május 10. 19. szám. XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY % p POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők hová a lap szellemi részét érdeklő kőaleménjek küldendők Síéckanyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jőkal-utcza 2. az. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. Megjelenik minden vasárnap. ==="'■• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egy as szám 20 fll. Megyei községek, egyházak ás Iskolák részára egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A SZÉKHELY KÉRDÉS. — ő. — Régi, molyette, poros akták kerülnek elő a levéltárak sötét zugaiból a napvilágra és a róluk lerázott porfelhő kellemetlenkedve száll városunk felé. Hó­napok óta tart már a régi dicső emlékek felelevenítése iránti törekvés Szatmár vá­ros részéről és ma már kezd olyan ará­nyokat ölteni, hogy kénytelenek vagyunk ezen uj áramlattal komolyan foglalkozni. Be kell vallanunk, hogy a mai napig nem sok fontosságot tulajdonítottunk az egész székhely mozgalomnak. Nagyzási hóbort szülte elérhetetlen vágyaknak tartottuk, a melyek felett legczélszerübbnek találtuk egyszerűen napirendre térni. Nem vettük komolyan az akarnok város rugdalódzá- sait, a mint hogy ők maguk sem vették komolyan eddig az egész ügyet. Egy fél­reértett hírlapi hir volt az oka a kérdés napvilágra jöttének, mely kérdés azonban ma már oly irányban kezd kibontakozni, a mely irányban ezen törekvéseknek gá­tat kell vetnünk. Szatmár város ugyanis a közel na­pokban, e hónap 20—25-ike között egy nagyobb küldöttséget meneszt az összkor- mányhoz a megyeszékhely áthelyezése kér­désében, mely küldöttség egy kérvényt is visz e tárgyban magával, melyet mint megbízható forrásból értesülünk, a megye­bizottsági t igok egy tekintélyes része és sok megyebeli község is aláirt. Lesz e sikere e küldöttségnek, avagy nem, ma még eldöntetlen kérdés és ma­gunk részéről nem tartjuk valószínűnek, hogy a kormány e kérdésben ma tárgya­lásokba bocsátkozzék, a mikor a nélkül is foglalkozik a választói reformmal kap­csolatos megyerendezéssel, de nem hisz- szük azt sem, hogy e kérdés oly égetően akut legyen rövid egy-két évvel azután, hogy mintegy negyed millió költséggel restauráltatott a megyei székház. De lekicsinyelnünk még sem szabad a dolgot. Tudjuk, hogy különféle okok­ból, különféle befolyások érvényesülhet­nek. És épen ezért tartjuk szükségesnek felszólalni, hogy végre tegyünk mi is va­lamit e kérdésben, mely a legszorosabb összefüggésben van városunknak nemcsak jövőjével, hanem jelenével is. A kedvező alkalom is kínálkozik, a Kossuth-szobor leleplezése. A jog a jogtalanságnak nem engedhet egy talpalatnyit sem és jogaink megóvása czéljából szent és becsülendő minden eszköz. Ezért javasoljuk azt, hogy a város által rendezendő ezen országos ünnepély alkalmával a város polgármes­tere, a midőn üdvözölni fogja a város falai között a kormány jelen leendő két tagját, mint az összkormány képviselőit, kellő formában tegye szóvá a kérdést. Ne nézzünk most etikett kérdésekre, ne tö­rődjünk azokkal, a kik e miatt megfognak szólni bennünket. Az önvédelem szabályai nagyon elastikusak. Még mentségre sem lesz szük­ségünk. Tárjuk fel a helyzetet őszintén egy erkölcsi testülethez méltóan és mi nem hisszük, hogy a mi díszpolgáraink ne teljesítsék e város jogos és évszáza­dos igényeit és elzárkózhassanak az igenlő válasz megnyugtató Ígéreteitől. És ezen fellépésünknek ideje is elérkezett, mert „Jam proximus ardet Ukalegon.“ Az agyonhangoztatott lokális érdek most to­borozza hadseregét, lépjünk végre az ed­dig papiroson folytatott harczmezőről a komoly munka és bátor küzdelem nehéz, de győzelemmel kecsegtető útjára . . . TÁRCZA. Lámpafüst. A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A közeli toronyóra mély zúgással kongott négyet, azután még mélyebb bugással hármat. A nyitott ablakon át behallatszott az eső zú­gása; más zaj nem zavarta a hajnali csöndet. Lámpámból már kifogyott az olaj. Lángja lelohadt s az üvegkürtőn át kormos füst szállt ki kerengve, mely nehéz, fojtó, köhögtető szag­gal töltötte meg szobámat. S én tétlenül, bete­ges fejtöréssel ültem az üres, fehér papirhalom előtt, amelyre Írni akartam .. . Írni . . . valami gyászos és csodálatos dolgot, amin a tömeg mulasson . . . Valami vidám butaságot, amit jól megfizessenek, hogy vehessek a pénzen jószagu czigarettát magamnak és feslő virágot Zelmámnak. írni akartam, de nem tudtam ... s most a lámpa már csak alig pislogott. Még egy-kettőt lobbant, azután elaludt. Eldobtam a tollat és a karosszékben töp­rengtem tovább, sokáig. Egyszerre csak hang ütötte meg a fülemet. — A saját hangom volt. — Cseng a fülem — gondoltam és ügyet se vetettem a hangra. ... De a hang, a saját hangom, újra megszólalt: — írj ! Mögöttem, az ablakon, halvány fényét küldte be a korai reggel a szobába. Az eső zúgása is megszűnt ... S az ijesztő csöndben most harmadszor is halottam a saját hango­mat, ezúttal egészen tisztán és érthetően: — írj ! Egy idege í ember ült velem szemben. Halvány volt. Majdnem kékes szinü az arcza, mintha fátyol takarta volna el. A szemében semmi tűz Arczvonásai időnkint szétfolytak, mintha a szél fújt volna rájuk. De azért ráis­mertem : én voltam! Ott ültem magammal szemben. — Mit’akarsz ? — kérdeztem megrettenve.-- A halálról diktálni, — felelte. — Te meghaltál már? — kérdeztem. — Meghaltam, — mondta — amikor te születtél, akkor haltam meg; pedig veled egy­szerre születtem. — Hiszen élsz és beszélsz! — Csak te látsz engem. De ha meghalsz, mások is fognak látni, ilyen ködfátyolon át, ahogy most te látsz; — mert akkor újra föl­éledek . . . írj I —- Nem látok, sötét van. — Igaz. Azt hittem, már te is olyan vi­lágosan látsz, mint én! Akkor hát nem lehetek a segítségedre. — Beszélgessünk. Mondd meg nekem, mi lesz a halálunk után ? — A halálotok után: semmi. Hullák lesztek és megtrágyázzátok a földet. — S a lélek ? — Nincsen lélek. — Mi végre vagyunk hát a földön? — Hogy szaporák legyetek, amíg éltek és megtermékenyítsétek a földet, mikor meghal­tatok. — Én nem! . . . Elégettetem holttes­temet ! . . . — Nem lesz arra pénzed! Sokba kerül. S te koldus maradsz örökké. — Akkor mérget iszom . . . leöntöm ma­gam petróleummal és meggyujtom, hogy porrá égjek. — S amig égni fog a tested : fölmelegi- ted a levegőt. A párák, amelyek belőled kiszáll­nak, eső alakjában lehullanak majd a földre és a hamu is előbb-utóbb a földre kerül, hogy Tisztelettel értesítem a n. é. vevőközönséget, hogy HAI If 8PR újdonságaim a tavaszi és nyári idényre PÜuIIlLii |ulanC£ Pontos kiszolgálás. rendkívüli szép és nagy választékban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyak­kendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan, öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, blúz, utazókosár, keztyü és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogásukat előre is megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.

Next

/
Thumbnails
Contents