Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
SZATMÄRMEGYEI KÖZLÖNY jóakaratát kiérdemelni. Jelezte egyszersmind, hogy Rónay ellen Papp Béla országgyűlési képviselő utján a bűnvádi feljelentést megindította. Nagy István érendrédi körjegyző a hozott határozatok konkrét formában leendő beadását indítványozza, amelyről eddig nem volt alkalma meggyőződni. Felemlíti, hogy pl. a felsőbányái gyűlésen sok oly határozat hozatott, amelyek a jegyzői kart közelebbről érdeklik, de amelyek csak részben intézteitek el. Kéri az elnököt, hogy jövőben gyorsabban végeztessenek el az egyleti ügyek, nehogy tájékozatlanságban maradjanak egyes kérdések felől. Azután a jegyzők társadalmi nívójáról emlékszik meg, amelyet minden körülmények között emelni kíván. Több belső ügy felsorolása után a közgyűlés felszólalónak igazat adva elhatározta, hogy oda fog hatni, miszerint azok az érdekek, amelyek a jegyzői testülettel szoros kapcsolatban vannak, minden téren megóvas- sanak. Következett a tárgysorozat. Ennek első pontja az országos központi jegyzői egylet elnökségének megkeresése a jegyzői országos árvaház és segítő-egyesület alapjának nevelési ügye volt. Indítvány adatott be egy tápintózet létesítése tárgyában, amely czélra 10—10 K-t adományozzanak évente a községek, amely összegek Nagy István körjegyzőhöz küldessenek be Erendrédre. Közbevetett inditványkép proponáltatott, hogy pénzeket az egyleti pénztárba (Farkas László czimére, Szatmár, Bercsényi-u. 25.) küldjék el. Komoróczy Jenő szintén az egyesületi pénztárhoz kívánja beküldetni az összegeket. Azonban aggályai vannak e tárgyban, mert lehetnek olyan kartársak, akik a pénzt vagy nem fogják kiutaltatni, vagy nem képesek azt kiutaltatni. Expedienst szeretne ide vonatkozólag és azt indítványozza, hogy kerestessék meg a vármegye alispánja: bocsátana ő ki meleghangú felhívást a községekhez a nemes ügy pártolása végett és hogy a községek mintegy erkölcsileg legyenek kötelezve a befizetésre. (Élénk helyeslés.) Említette továbbá, hogy az orsz. jegyzői gyűlésen indítványozta volt, hogy fenti czélra az ország összes jegyzőit adóztassák meg évi 20—20 K-val és hogy az orsz. központi jegyzői egyesület előtt bizonyittassék be, és hogy ez ügy iránt érdeklődéssel viseltetnek és áldozatot kívánnak hozni. A jegyzőket 10—10, a s. jegyzőket 5—5 K-val kívánja megadóztatni. Végül indítványa oda konkíudált, hogy készítsen elnök kimutatást az egyleti tagsági dijakról és fentemlitett hozzájárulásról, s a beszedendő összegek az egyleti tagsági dijakkal egyidejűleg szedessenek be, illetőleg vonassanak le a számvevő utján a fizetésekből. — Nagy István, Rohay Gyula, Keresztény Lajos stb. szólották még e ponthoz, miután a közgyűlés felszólaló propoziczióját elfogadta. Krassó-Szörény vármegye jegyzői-egylete a közmunkára vonatkozólag tett át hozzánk szabályrendelet-módosítást. Kimondotta a közgyűlés egy uti-törvény mielőbbi megalkotásának szükségét, a közmunkaügy rendezését és az ezek elmulasztása esetén történő elmarasztalásokat. A határozati javaslat e pontnál az volt, hogy mivel vármegyénknek idevonatkozólag rendelete már van, az átiratot tudomásul veszik. Juhos Ferencz volt körjegyző síremlékére az egylet 20 K-t szavazott meg. A központi egylet átirata a községi- és körjegyzők Erzsébet királynéról nevezett segítő egyesületének alapszabálya tárgyában ez. tárgynál az határoztatott, hogy az eddig beküldött összegeket az alapítvány kiegészítésére fen- tartják. Következett a központi-egylet emlékirattervezetének bemutatása, melyet főbb vonalaiban — tekintettel annak nagy terjedelmére — jövő számunkban fogunk ismertetni. Szabó Dezső csanálosi körjegyző indítványozta, hogy az orsz. jegyző-egylet közgyűlése küldöttségileg tisztelegjen a nmltsgu belügyminiszter urnái s memorandumban kérje, hogy: I. Mindazon községek ruháztassanak fel önálló gyámpénztári jogosultsággal, mely községekben az odavaló illetőségű kiskorúak és gondnokoltak készpénzei a 30,000 K-t elérik, vagy azt meghaladják. II. A gyámpénztári jogosultsággal már felruházott, vagy ezután felruházandó községekben a kezelés a belügyminiszteri ügyviteli szabályzatban körülírva lévén, annak 1. §-a 1. bekezdése egészittessék ki akként, hogy a gyámpénztáros és községi jegyző mint ellenőr díjazása — ha a gyámpénztári tartalék-alap a 150,000 K-t meghaladja — a tartalék-alap terhére állapíttassák meg s az ellenőr javadalmazása az állami fizetéskiegészitésbe be ne vonassák. III. A memorandum elkészítésével s át- nyujtásával az elnökség, valamint akik a küldöttségben részt venni kívánnak, bízassák meg. Indokok: Azt hiszem, indítványom I. részével indokolni teljesen fölösleges azon körülményt, hogy egyes községeknek önálló gyámpénztári jogo- sultságggal való felruházásra szocziális szempontból s igy a közvagyonosodás előmozdításának szempontjából mennyire kívánatos. Jól tudjuk — úgymond — hogy a vármegye fenhatósága alatt levő s most már a kir. adóhivatal kezelésében álló gyámpénztárak a kiskorúak és gondnokoltak készpénzei után rendszerint 3—SVWo kamat jutalékot számíthatnak, minek oka főleg az, hogy magánadós az u. n. megyei gyámpénztárt fel nem keresi s igy az árva vagyon csaknem letétileg kezeltetvén, az adóhivataltól, esetleg valamely pénzintézettől nyert 4, ritkán 4'5°/o csekély kamatjövedelemből levonja a gyámpénztári tartalék- alapot illető jutalékot s a csekély maradvány tőkésiti a kiskorú, vagy gondnokolt részére járó kamatjövedelem gyanánt; addig a már önálló gyámpénztári jogosultsággal biró vagy egyes községeknek ily jogosultsággal történendő felruháztatásuk, esetén a helyben vagy szomszédos községekben lakó kölcsönt felvenni szándékozó föld- vagy házbirtokosok a vidéki gyámpénztárakat nagyobb előszeretettel keresik fel s a rendszerint 7°/0 jelzálogos kölcsön mellett az ily gyámpénztárak a kiskorúak és gondnokoltak tőkéje után tisztán 6'3°/0 jövedelmet biztosítanak. Fejtegeti ezután a községi gyámpénztári előnyöket s végül egy memorandum készítését proponálja, amelyben ha, amely községben a tartalék-alap 1903. év végén a 15.000 K-t már meghaladta, ott a községi pénztárak által eddig kifizetett gyámpénztárnoki és ellenőri díjazások a tartalék-alapból a községi pénztáraknak visszafizettessenek. Ugyancsak Szabó Dezső azon indítványát, mely szerint a központi egyletre kiküldött jegyzők jelvénynyel láttassanak el, visszavonta, tehát az tárgytalanná vált. A nyugdijszabályrendelethez Noéli Miklós, Becsky Géza, Néhma Lajos, Orosz Árpád, Komoróczy Jenő stb. szólották hozzá és Nagy István indítványára határozatba ment., hogy a nyugdíjhátralékokat 2 éven belül fogják kamat nélkül beszedni. Noéh Miklós azon indítványa is elfogadtatott, hogy a behajtási intézkedést alispán minden járásnak küldje meg. Igaz jelentőséges intézkedése volt a gyűlésnek, hogy illetékes helyen gondoskodni fognak az iránt, hogy ha egy jegyző meghal, pl. 5 évi szolgálat után, annak az özvegynek néhai férje szolgálata után 10 évi szolgálat számíttassák a nyugdíj alapjául. Elfogadtatott. Az időközben beadott indítványok közül igen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a közgyűlés Kerekes Zsigmond vm. aljegyzőt Szabó Dezső indítványára tiszteletbeli jegyzővé választotta. Végül néhány kisebb jelentőségű ügy került tárgyalásra, miután a gyűlés véget ért. Gyűlés után a Polgáriban közebéd volt, amely alkalommal a jelenvoltak a legkedélye- sebben töltötték azt a pár órát, amiket együtt volt alkalmuk eltölteniök. Az ebéd folyamán Bodoky Béla jegyzőegyesületi elnök, Komoróczy Jenő, Kerekes Zsigmond és még többen mondtak felköszöntőkét. Magunkról. A „Szatmármegyei Közlöny11-re uj előfizetést nyitottunk. Kérjük Szatmárvármegye magyar közönségét, hogy részesítse támogatásában, pártfogásában lapunkat. A „Szatmármegyei Közlöny11 nem dolgozik a reklám eszközével, nem tesz nagyhangú ígéreteket: azt óhajtjuk, kisérjék figyelemmel lapunkat és annak komoly hangja, megbízható hírszolgálata, pontos tudósításai szolgáljanak alapjául a támogatásnak. A „Szatmármegyei Közlöny,, egyik legnagyobb terjedelmű hetilap a vármegyében, mely csupán a közönséget szolgálja; e hasábokon más, mint a köz érdekének szolgálata, nem talál helyet. A „Szatmármegyei Közlöny“ lelkesedéssel, elszántsággal küzd a vármegye jóvoltáért s a köz minden felemlitésre érdemes mozgalma visszhangra talál e lapokon. A megye csaknem minden pontjáról tudósítóink teljesitik a hírszolgálatot és igy a legcsekélyebb mozzanatról is megbízható, gyors tudósítással szolgálunk. Ismételten csak arra kérjük vármegyénk magyarságát, kísérjék figyelemmel a „Szatmármegyei Közlöny"-t és előfizetésekkel, szellemi támogatással adjanak erőt nekünk, hogy a „Szatmárinegyei Közlöny“-nyel mind nagyobb mértékben szolgálhassuk vármegyénk előhaladását. Azokat pedig, akik abonálási dijaikkal netalán hátralékban vannak, kérjük az előfizetési összeg szives beküldésére. Előfizetési árak: Egész évre .............8 korona, Fél „............4 Ne gyed „ . .... 2 Tanítóknak és községeknek egész évre 5 korona. Egyes szám áva 20 fillér. Előfizetni bármely naptól kezdve lehet. Mutatványszámot díjtalanul küld a kiadó- hivatal. Hirdetések igen jutányos árakon közöltéinek. Telefon-. Szerkesztőség 59. sz. Kiadóhivatal 56. sz. Hazafias tisztelettel a „ SZA TMÁRMEGYEI KÖZL ÓNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. Gondolatok. Holnap a holtak iránti kegyelet a temetőbe viszi az embereket. Sajnos, hogy Magyar- országon most bármerre lépünk, temetőben vagyunk: az erkölcsök temetőjében. Csatatér lett a magyarok otthona, melyen az igazság őrei harczolnak a hamisság bérenczeivel. A magyarok Istene rettenetes haragjával sújtotta a nemzetet, hogy küzdelemnek, ellenségeskedéseknek sodorta elé. Temetői hangulat minden gondolkozni tudó agyban s gyász minden hazaim kebelben, de azért nem csüggedünk, mert a temető csak stáczió a feltámadás utján. Minden elmúlik és semmisem vész el a világon. A virágot elsodorja a vihar, a fát megrágja a féreg, mi is meghalunk elpusztulunk vagyonúnkkal együtt. És mi következik azután? Az emberek egy része és pedig az a része, mely nagyon szereti ezt a világot minden hiúságaival, gyönyöreivel, — azt mondja: semmi. A másik része, aki tűr, szenved, remél, — pedig ezek többen vannak, — azt mondja: feltámadunk! Igen, feltámadunk! Ezt bizonyítja minden. De hogy feltámadhassunk, előbb meg kell halnunk. És ezt nem érti meg az emberek legnagyobb része. Pedig az anyagi világ ezt is kézzelfoghatólag bizonyítja. Ugyanaz a renováczió proczesszusa a lélek birodalmában, ugyanaz az élet körében. A teremtő Isten, aki a halhatatlan lelket öntötte az emberekbe, visszakéri azt, igazságos kezével megtisztítja minden földi salaktól, hogy aztán egy uj, örök és tökéletesebb életre alkalmassá tegye. Sok nem érdemli meg ezt sem, de azok sem pusztulnak el, hanem örökké sinylik romlottságukat.
