Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY nemtörődömségének, de sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az idei saison a direktorra nézve nem a legkedvezőbb auspicziumok között indult meg. Mi, akik mint a nagy közönség szószólói vagyunk hivatva szerepelni, tanácstalanul állunk meg a nagy probléma előtt. Nézeteink, véleményünk nem fedi képviseltjeink álláspontját, mert kötelességünknek tartjuk kimondani, anélkül, hogy összehasonlítást akarnánk tenni, vagy kedvező véleményünk más irányban az ellenkezőt akarná kifejezni, hogy pártolásra érdemesebb társulat még nem játszott egyhamar Nagykároly városában. A direktor, mint a társulat személyesitője egyike azon nagyon is ritka direktoroknak, kik önfeláldozóan küzdenek hivatásukért és költséget, fáradtságot nem kiméivé magukra alig gondolva, dolgoznak értünk, a közönségért. Remekül szervezett társulat, jól összeválogatott zenekar, kiváló rendezés, gazdag díszletraktár jellemzik őt és az egész idei saisont. A baj csak egy, hogy olyan időben jött Nagykárolyba, amikor az újabb darabok mind egytől egyig le és átjátszva vonultak el Krémer alatt szemeink előtt és a legnagyobb igyekezet, a legdicsérendő bb jóakarat sem képes belső változatosságot feltárni. És mi csakis ebben táláljuk meg a gyér látogatottság okát, mert sem az előadások, sem a diszletezés, sem rendezés nem hagynak semmi kívánni valót maguk után. Örömmel látjuk azonban, hogy a direktor felismerve a helyzetet olyan darabokat készít elő az újabbakon kívül, melyek örök életre rendelve érdepiesek az általunk is óhajtott feltámadásra. És tekintve a direktor és a társulati tagok erős akaratát és ambitióját, reméljük, hogy a közönség is napról-napra jobban és jobban fog vonzódni Heves Bélához és művészgárdájához és minél gyakrabban fogunk számot adhatni egy-egy zsuffolt házról és egy „minden jegy elkelt“ felírással feléke- sitett pénztárszobáról. Mi kívánjuk is, hogy igy legyen, mert az érdem jutalma el nem maradhat . . . A megnyitó előadáson a drámai személyzet mutatkozott be Földes Imre darabjában, a „Császár katonái“-ban. Hálásabb darabot Heves igazán nem is választhatott. Az a sok igazi tehetség, aki e darabban bemutatkozott, jobb keretben nem is léphetett elénk. Talán felesleges is egyet-egyet kiemelnünk annyira derekasan betöltötte mindenki szerepkörét és nem vonunk le egyik szereplő érdemeiből sem, amikor a közismert darab szereplői közül külön felemlítjük Fodor Oszkárt, Sipos Zoltánt, Rónai Imrét, Feleky Lászlót, Somogyi Károlyt, a női szerepben pedig régebbről ismerősünket Kendi Boriskát. A megnyitó előadást megelőző és a hazafiságtól és a magyar nyelv és kultúra imádatától izzó prológ szereplői dicséretet érdemelnek sympatikus szerepeik ügyes alakításáért. Az operette személyzet a „Varázskeringő “- ben mutatkozott be. A színészek réme: az üres ház nemcsak a színészeket, hanem a jelen volt nagyon kis számú közönséget is konsternálta. Erről az előadásról, ha bármilyen gyenge is lett volna, nem tudtunk volna erősebben írni. Minden játékot megértettünk volna. Dicséretére legyen mondva a szereplőknek, még ebben a kellemetlen helyzetben is fényesen megállották helyüket egytől-egyig. Külön elismeréssel emlékezünk meg Bállá Mariska ügyes, temperamentumos és még sok kellemes színházi estét ígérő és Tibor Lóri imponáló, fesztelen játékáról. A férfiak közül Szende, Rónai, Somogyi kifogástalanok voltak. Pénteken az „Annuska“ vígjátékban dicsérhettük ismét Heves kitünően összeválogatott művészgárdáját. A czimszerepben Váradi Jolán tehetséges játékát tüntette ki a közönség elismerésével, ki különösen a darab drámaibb jeleneteiben viharos ovátiókban részesült. Partnereiről is a legteljesebb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Szombaton „Tatárjárás“, vasárnap délután „Aranyvirág“ este műsorváltozás miatt „A suhancz“ hétfőn „Rab Mátyás“ került színre kis számú közönség jelenlétében kifogástalan előadásban. Kedden este önkénytelenül is jó reklámnak bevált figyelmeztetések után a „Vígszínház“ egyik „legcasszább“ darabja „Nincselvá- molni valója“ kelthetett nagyon is furcsa Ítéletet a nagykárolyi publikum felől az igazgatónál, mert igazán örülhetne, ha egy-egy estén annyian volnának a színházban, mint a hányán ez estén jegy nélkül tértek vissza a színházból. Csodálkozni azonban nem tudunk rajta. Az idők jele. A pikantéria ma már nem csak az inyenczek várva várt csemegéje, hanem a nagyközönségnél is egy igen fontos keresleti czikk lett. És mi a magunk részéről nem csodálkoznánk azon, ha az e fajta piros vagy nem tudom minek nevezhető estéket a direktor minél gyakrakban előrántaná, mert mint megállapíthatjuk, a közönség ezután vágyódik. És e kérdésben nagyon szépen össze lehet egyeztetni a közönség és a direktor érdekeit, amint a példa mutatja .... Az előadás kifogástalan volt. Dicséretére legyen mondva a társulatnak, sok esetben finom játékukkal csökkentették a darab egyes, finomnak még túlzással sem nevezhető részleteit. Szérdán este „A baba“ mozgott nagyon ügyesen a színpadon kis számú közönség előtt, de a jelen voltak ismét egy nagy 1-est írhattak be a társulat osztályzatai közé, mert vidéki színpadokat messze túlszárnyaló előadás volt. Bállá Mariska nagyon megerősítette róla táplált kedvező véleményünket, Tibor Lóri pedig kabinet alakítást nyújtott Lancelot szerepében. A többi szereplők szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség a legteljesebb megelégedéssel távozzon az előadásról. Rónai eddigi episód-szerepei után ítélve jogos alapot nyújt azon meggyőződésünknek, hogy nemcsak mint kiváló segítőtárs egy színház vezetésében, hanem mint operette-buffó is egyike a legkiválóbbaknak. Hilárius mester dicséretet érdemelt. Külön meg kell említenünk ez estén Follinus remek rendezését, mert igazán kiválót produkált. Ehhez hasonló rendezéshez színpadunk még nem nagyon volt hozzászokva. Csütörtökön a „Szókimondó asszonyság“ (Madame Sans Génée) czimü 3, illetve 4 fel- vonásos franczia színművet adta elő Heves. — Helytelennek találjuk a történelem tanúsága szerint is kistermetű Napoleon császár szerepét a hatalmas Peterdi Sándorral adatni elő, aki ehhez valóságos góliáth, a mi azonban nem irható játéka rovására. Annál jobban el lett találva a czimszerephez Kende Boriska, aki ez estén valóban brillírozott s a csekély szá nu közönség méhán részesítette élénk óv'áczióban. A később herczeggé vedlett Lefeber őrmester szerepét Fodor Oszkár elég jól játszotta; mig Sipos Zoltán Neiperg gróf remek szerepében férkőzött a közönség szivéhez. Péntek este a „Császár katonái“-t ismételték meg zónában az első estihez hasonló jó előadásban. Jövő heti műsor: Vasárnap d. u. „Tatárjárás“ operett, (zóna); este „Vöröshaju“ népszínmű. Hétfő „Rab Mátyás“, operett (zóna). Kedd „Nincs elvámolni valója“, bohózat. Szerda „Szentbernáti barátok“, színmű. Csütörtök „Koldusdiák“, operett. Péntek „Szulamith“, opera (zóna). Szombat „Csókkirály“, operett. Vasárnap d. u. „Zsidó honvéd“, népszínmű; este „Csókkirály“ operett. H I É E K. Az „édes otthon.“ (Különösen a nők figyelmébe.) Mindinkább rövidülnek a napok. Öt óra tájban már ködfátyol ereszkedik a városra. Nagyanyám, hajdináromba, bejött ilyentájt a „kis szobába“ és a kemencze korai melegénél nagyon tanulságos meséket mondott, vagy szép, érzékeny meséket olvasott fel. Akkoriban még nem futkostak egyre az asz- szonyok, leányok. Nem éltek holmi egyéni, nagy életet. Kizárólag asszonyi szórakozásoknak még csak hirét se lehetett hallani. Az a szabatos hang, ami az ilyen együttvaló női szórakozásokból fakad, nem felelt meg a közízlésnek. „Az otthon az a hely, ahol legjobban találja magát az asz- szony.“ Ez volt a jelszó. Ma jóformán szatíra már csak az otthon elnevezés. A legszebb, legkedvesebb fészkek elhanyagoltak. A háziak soha, vagy csak ritkán vannak lakásukon. Legfeljebb akkor, ha vendéget várnak. Vendéget fogadnak — estélyeznek. A mindinkább rövidülő nappal növekszik a háztól való elmaradási mánia is. Nincs az a sablon, mely sablonosabb volna egy-egy ilyen összejövetelnél ! Az úgynevezett five o’clocknál! Általános kérdésekről alig esik szó. Legtöbbnyire azt rágják, aki még nincs ott — vagy aki már elment. Üres, haszontalan szószátyárkodással telik el az egész idő s ha valamelyik asszony sub titulo tudomány felveti a moderneknek vesszőparipáját, a nemi felvilágosítás kérdését: ez rendesen csiklandozó pornográfiává aljasodik le, akárcsak a rococo idejét élnénk. Csakhogy akkor elmés bon- mót alakjában tálalták fel a disznóságot. De azért a modern hölgyek affektálják a prude-öt s ostoba, haszontalan dolognak tartják a — szerelmet, vagyis jobban mondva egy őszinte, szenvedélyes nagy érzést sivár lelkűkkel nem is képesek felfogni. A házi tereferéken kívül van a színház, hangversenyek és az utcza. Komoly diskussziók, megbeszélésekről nem is igen lehet szó, ha a két nem együtt van. Helyébe lép a nyegle, ostoba fiirt, az ízléstelen vicz- czelődések, egyik és másik részről a tetszeni vágyás, udvarlók fogadása, kalandok keresése és még effélék. A rossz, dohányfüstös levegő beveszi magát a nők ruháiba, hajába, otthon aztán a férfi éppen azt a komisz korcsma vagy kávéház- szagot, azt a burkisóz tónust találja, amelytől menekülni óhajtana kedvesebb négy fal közé. Egyre hangzik a panasz, hogy a férfiak nem gondolnak a tűzhelyre, elhanyagolják azt. De, Uram, Istenem ! Mi a sárga ördögöt keressenek a legbájosabb négy fal között is, ha az asszony nincs otthon, akiért a férfi az otthont keresi ?! Az asszonyokon fordul meg minden. Ha ők vissza fognak térni az otthonhoz; ha lakásuk nem lesz hasonló a diák hónapos szobájához, ahová a gazdája esetleg csak hálni jár haza: akkor a férfiak is visszatérnek majd Lareseikhez. Hiszen akárhány férfit ismerek magam is, aki lelki, testi undorral megy a füstös, bűzös kávéházba, de elmegy, mert mit keressen otthon, mikor őnagysága — zsurozni jár. „Egyéni életet élni, mert ő is ember!“ Ez a „modern asszony“ jelszava. Igen ám! csakhogy az a másik ember meg nem embert keres, hanem asszonyt! Asszony nélkül nincs otthon — s a mai asszonyok napról-napra sülyesztik a régi, meghitt otthon e fogalmát. Pedig az antifeministák váltig imák a szerelem, a házasság „alkonyáról.“ . . . Ezek az urhölgyek észbe kaphatnának egy kicsit. Megszívlelhetnék, hogy a férfiaknak, akik dolgoznak, keservesen küzdenek, kínlódnak érettük : talán egy iczi-piczi revanssal is tartoznak s hogy azok nem éppen csak finánczminiszterek, vagy pénzt-adó automaták, akik szerencséjüknek tartják őnagysága minden óhaját ellesni, minden kívánságát teljesíteni. Mert ha észbe nem kapnak, bizony-bizony, észbe nem kapnak — a férfiak: igazán befellegzik mindenféle szerelemnek ! — A Széchenyi-társulat közgyűlése. A Szó- chenyi-társulat őszi nagygyűlésére kiküldött bizottság a napokban a főispán elnöklete alatt ülést tartott és a nagygyűlés napját október 25-re tűzte ki. Ezen az ünnepélyen részt fognak venni a magyarországi kulturegyletek és a szomszédos törvényhatóságok kiküldöttei is. Széli Kálmán, az orsz. közművelődési tanács elnöke és Rákosi Jenő alelnöke szintén meg• Sirolin CacH ft -4M*ya* é* • terfsdljrt, Btfntn- m a kSbflftet, •üadékot. <§eH tendált Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuiozis. Influenza ellen számtalari tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értékűién utánzatokat is kínálnak, kérje» mindenkor „Boe&e* erarfetf wowmgolrtit. „Roche“ • kaptató orvost rendeletre a gyógyenertfafc- ban. — Ara dvegenkiat 4.— korona. F. Hsffmaas-La Rsche A Cs. Basel (Sfájc) co
