Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY szervezetünkben egységbe olvasztani a magyarságot a függetlenség és testvériség önzetlen, igaz, öntudatos politikájában. Ä gyermekvédelem és a községek, A magyarországi gyermekvédelem prog- rammja immár csaknem megvalósulása előtt áll. Amióta az Országos Gyermekvédő Liga megkezdte nagyarányú működését, nagyrészben pótoltattak azok a mulasztások, amelyek eddig részint a társadalom közönye, részint a hibás állami törvények, hatósági intézkedések folytán oly sokáig stagnáltatták ennek a nagyfontos- ságu társadalmi problémának a megoldását. Állam, társadalom csak az utóbbi években nyúlt radikálisan a gyermekvédelem kérdésének a megoldásához. Az állam törvényes rendeletéivel, intézkedéseivel a társadalom pedig felébredt szocziális kötelességérzete tudatában anyagi és erkölcsi áldozattal járul intenzivebben a gyermekvédelem ügyének megvalósításához. Az Országos Gyermekvédő Liga, mint az állam szerve nemcsak arra vállalkozott, hogy az állam rendeletéinek, intézkedéseinek társadalmilag is érvényt szerezzen azzal, hogy e téren az állam és társadalom között közvetítő és átutaló szerepre vállalkozott, hanem a saját programmjának is igyekszik a magyar társadalom minden rétegében érvényt szerezni, de szervezetének közvetlensége révén s intézményeivel kiegésziti azokat az intézkedéseket és rendeleteket, amelyek a kormány, az állam kebeléből indultak ki. Az ilyen állami rendeletek között a legfontosabbak egyike a Széli-féle törvény volt, amely tudvalevő minden hét éven felüli elhagyottnak nyilvánított gyermeket tizenöt éves koráig állami védelemre utal. Az állam minden ilyen gyermeket felvesz, s állami menhelyekbe helyezik el. Ennek a törvénynek szocziáiis és állami rend szempontjából messze kiható jelentősége van s nagy lépéssel vitte előbbre a gyermekvédelem ügyét. Mégis mindamellett sérelmes az a törvény! Sérelmes pedig a törvényekre, amelyek az elhagyottnak nyilvánított gyermekekért a tartásdijat fizetni kötelesek. Már magában a törvény szellemében bizonyos abuzus van, amely a szegényebb községe két érzékenyebb anyagi megterheléssel sújtja. A tómegnyomor — igaz — nagyobb ezekben a községekben s a szocziális igazság szerint ezeknek a községeknek elhagyottnak nyilvánított gyermekei jobban rá vannak utalva, hogy róluk az állam gondoskodjék, mint pl. a vagyonosabb mezővárosok, nagyközségek, városok gyermekei, csakhogy honnét vegye az ilyen szegényebb község a gyermekek eltartásáért fizetendő pénzt? . . . Nézzünk például egy felvidéki szegénységben sínylődő falut. A szülők, a férj és feleség egész nap nehéz munkába robotol, az ilyen szülők kénytelenek gyermekeik gondozása mellett kenyérkereset után járni. A létért való nehéz küzdelem nem engedi meg nekik, hogy gyermekeikre ügyeljenek, vagy nevelésével foglalkozhassanak. Hisz boldognak kell lennie, ha apró gyermekeiket eltarthatja! Az állam az ilyen esetekben azután megállapítja az elhagyottságot s a gyermek bekerül az állami gyermekmenhelybe. Egy-egy ilyen szegény faluból igen gyakran 190—200 gyermek is állami gondozásba kerül, ami érthető is. Tény ugyanis, hogy a tömegnyomor a gyermekszaporulat egyenes arányban áll. Az ilyen falu népe, amely alig képes megélhetési minimumát megszerezni, aránytalanul nagyobb kontingensét adja az állami gondozásba kerülő gyermekeknek, mint például egy aránytalanul nagyobb város aránytalanul jómódú lakossága. Ez az aránytalanság ezután rendszerint a községek rovására van. Igen gyakori eset azután, hogy egy-egy ilyen elszegényedett kis község sokkal sulyosabban érzi a gyermekvédelem ügyében rárótt anyagi kötelesség teljesítését, mint például egy nagyobb lakossággal biró város. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvény sérelmes ezeknek a szegényebb községek közteherviselésére nézve. Ezen csupán a törvény megváltoztatásával lehetne segíteni, mindaddig azonban a sérelem súlyos hátrányát és terheit el kelleni viselnie azoknak a községeknek, amelyek azt sínyli k. Az Országos Gyermekvédő Liga azonban ezen a bajon is igyekszik enyhíteni, oly módon, hogy be nem várva amig a törvény megre- formáltatik, saját pénzalapjából fizeti ezekért a gyermekekért a tartásdijat. Természetesen ma még távol áll attól, hogy az összes szegényebb községek terhén enyhítsen oly módon, hogy annyi sok ezer gyermek eltartását magára vállalja, de az első lépést már e téren is megtette. Hogy a Liga nagyarányú programmjának ez a tevékenysége csak egy kis hányadát teszi ki, felesleges is megemlítenünk, de hogy magában ez a vállalása a gyermek tartásdiját illetőleg tetemes anyagi áldozatokkal jár, evidens mindazok előtt, akik a Liga horribilis kiadásaival — egyéb irányban — tisztában vannak. Hisz ha tekintetbe vesszük, hogy a Liga a gyermekvédelem minden irányában olyan kötelezettségeket vállalt, amelyeknek gyakorlati megvalósulása nagy pénzáldozatokkal jár, érthetőnek tartja mindenki, hogy a Ligát az egész magyar társadalomnak hathatós anyagi pártfogásban kell részesíteni. Első sorban pedig a községeknek evidens érdeke, hogy a Ligát támogassák. Amit ezek a községek fillérek alakjában juttatnak a Liga urnáiba, visszakerül százszorosán is egy-egy gyermek eltartásában. A napokban volt a gyermeknap, amely az idén impozáns, nagy eseménye volt a modern társadalomnak. Azon a napon megmutatták a községek, hogy mennyire érezték át ennek a kérdésnek fontosságát. Hozzájárultak filléreikkel a Liga urnáihoz. Hisz csak fillérekről volt szó. A jegyzők, szolgabirók, s az egész magyar közigazgatási tisztikar, amely minden nagyszabású nemzeti és társadalmi gondolatot segít megvalósítani, megmutatta ezúttal is hogy mire képes. Az ő hivatásuk az a gyönyörű szerep, hogy a néppel értessék meg ennek a napnak a jelentőségét, fontosságát s a nemzeti eszme szempontjából való horderejét . . . De hirdessék a népnek a nép lelkipásztorai is, hogy nemcsak Istennek, hazának és nemzetnek tetsző dolog a gyermekvédelem gyakorlása, hanem a legszebb emberi kötelességek egyike! . . . Népoktatásunk jövője. A kulturélet első feltétele a népnevelés. Oktatás és ezzel összefüggő hasznos ismeretek nélkül sem közgazdasági tevékenység s ezzel vagyonosodás, sem politikai jogok élvezete s ezzel önkormányzás nem lehet tökéletes, mert a népeknek a papíron megadott jogok mindaddig a papíron maradnak s azok annak tökéletes élvezetébe nem lépnek, mig arra nem nevelték. A jog fejlődésével a nevelés fejlődésének párhuzamban kell haladnia, hogy a nép szabadságát és jogait önmaga, embertársai és az állam javára felhasználni képes legyen. Nem óhaj már, hanem követelés ma, hogy a nép széles rétegei, az ország minden polgára, az állami és községi élet kormányzásában részt vegyen. Természetes tehát az a követelés is, hogy az állam minden polgárát e kulturföladatra rá kell nevelni. E nélkül az egyeduralkodók abszolutizmusa szélesebb mederbe terelve, mindaddig él, mig a nép a nevelés által a felvilágosodás, az intellektuális képesség oly birtokába nem jön, hogy sorsának összefüggését az egyetemével megérteni, átérezni és intézni képes. De nemcsak a szabadság és jog kiterjesztése, hanem az állam ereje is követeli afkultura széles terjedését, mert hatalmát csak a polgárok értelmi képességében találhatja fel. Minden apró polgárnak meg van ahhoz a joga, hogy nevelésben, oktatásban részesüljön, mert az állam minden polgárától nemcsak elvárja, de meg is követeli, hogy az államélet fenntartásánál és czéljainak, a minél több ember boldogságának előmozdításánál közremunkáljon. Ha pedig ez igy van, aminthogy kétségtelenül igy van, követelheti a kis polgár, hogy eme feladatra képessé is tegyék. Vájjon godoskodás történik-e, hogy minden gyermek oktatásban és nevelésben részesüljön ? Tudjuk, hogy nem ! Vagy elég az, hogy a szülők, állásuknak és vagyoni viszonyaiknak megfelelően, gyermekeik neveléséről gondoskodjanak, s a szegényt semmi nevelés, oktatás, értelmi és erkölcsi kifejlődésének lehetősége se illesse meg? A legrettentőbb igazságtalanság rejlik abban, hogy egyik gyermeknek meg van adva a lehetőség, hogy testi és lelki erejét, tehetségét kifejleszthesse, mig a másik teljesen el van zárva a tudás, a megismerés forrásaitól. Mert a szegényül született magára van hagyatva, küzdenie kell a lét anyagi és ebből eredő erkölcsi nyomorával, a sötétséggel, önmagával, nem segítve senkitől sem arra, hogy emberi létet élhessen. A gyermek nevelésének és tanításának joga a családé. Azután az iskoláé. Ám legyen. De az állam és a társadalom egészséges fejlődése érdekében szükséges, hogy nevelésben és oktatásban a társadalom minden egyes tagja részesüljön, minden körülményre való tekintet nélkül. Országos gyermekvédő liga védi már a gyermeket a testi nyomorúság, a bűn fertőjétől ; a belügyminiszter segítségére siet, mert ez társadalmi feladat, állami kötelesség. Védje a gyermeket a társadalom a tudatlanság sötétségtől is, ez az előbbinél nem kevésbbé fontos s egy millió ember vár erre. Keljen életre egy országos népnevelési liga, száz meg száz fiókkal, ezer karokkal a gyermek, a nép szellemi védelmére : ez társadalmi feladat. És siessen segítségére a parlament, a kultuszminiszter, mert ez állami kötelesség. HÍREK. — Helyettesítés. Almássy Ignácz vármegyei t. alügyész betegsége miatt a főispán Dr. Vetzák Ede ügyvéd tb. vin. alügyészt szolgálattételre berendelte, ki is hivatali működését már megkezdte, — A „Kölcsey-Egyesület közgyűlése. A Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület, mint lapunk múlt számában jeleztük, ma d. u. közgyűlést tart, melynek végeztével a Kölcsev-szobrot fogják megkoszorúzni. A szobornál a főgimnázium ifjúsági énekkara fog szerepelni. — Májusi csillaghullás. Május elsején nagy csillaghullás lesz a hadseregben. A kinevezések száma felülmúlja a múlt évieket, sőt meghaladja az összes eddigi kinevezések számát. Ilyen nagy csillaghullás már rég nem volt és valószínűleg sokáig nem is lesz. A várható és előrelátható kinevezések nagy száma a felség' jubileumának tulajdonítható. A király azt akarja, hogy jubileumi örömében megfelelő módon osztozzék hadserege is. Ezért mindazok, akik sorrend szerint csak jövőre, sőt még két év múlva lepnének elő, már az idén májusban, vagy októberben megkapják kinevezésüket. — Eljegyzés. Erényi Tivadar orosházai lakos eljegyezte Schiff Irénkét, néhai Schiff Ábrahám volt nagykárolyi lakos leányát. — Bihari Ármin budapesti kereskedő a napokban váltott jegyet ifj. Blau Ignácz polgártársunk Katalin leányával. — Ehrenfeld Márton nyíregyházi nagy- kereskedő eljegyezte Katz Sárikát. — Városi közgyűlés. Nagykároly város kép- viselő-testülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: Polgármester 1907. évi eseményi jelentése ; 2. a városi nyugdijügyi bizottság 1907. évi jelentése ; 3. bejelentés az 1907. évi zárszámadás el nem késziíhetéséről; 4. Az 1907. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása; Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ Roche“ »redeM eaomagolAat. F. Hsffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc)
