Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Színészet. A kalendárium szeptembert mutat és három nap óta benne vagyunk a legmelegebb szinisai- sonban, úgy mintha csak Budapesten és — de- czemberben ülnénk valamelyik szilárd alapon álló theatrum önműködő zsölleszékében. Megnyílt a színház és esténkint lenge ruhás lányokkal, czukrot szorongató urfiakkal, újságírókkal és önkéntes tűzoltókkal (mennyi van igy színházi „tűz“ idején) népesül be a nézőtér. Haj, haj! sóhajtja Heves a direktor, olvasván e sorokat. Hiszen ha népesülne ! Komoly ránczokba húzódik össze a szedőgyerek homloka és szomorúan serczeg az én toliam is, mert haj, haj! igaza van Hevesnek, a közönség nem nagyon tódul az előadásokra. Miért, miért ? kérdjük mi és nem tudunk feleletet adni eme kérdésünkre. A mi jó, a mi derék nagykárolyi közönségünk, a kinek oly kevés része van kulturélvezetekben, ne törje magát a színház után ? Nem, az lehetetlen, derék jó publikum ! Hiszen Te, a ki áldozatkészségeddel gyönyörű palotát emeltél a művészetnek, Te, a ki évtizedekig a legkülönbözőbb lehetetlennél-lehe- tetlenebb helyeket (tornatermet, városi tanácstermet, ponyvasátrat) töltötted meg, lehetetlen, hogy most, amikor végre igényeidnek, ízlésednek megfelelő helyiségben élvezheted Thalia papjait — most vonulj vissza a színházlátogatástól. Édes közönség, nem te benned van a hiba. Keressük az okokat és — talán meg is találjuk egy és más körülményben. Az egyik az, hogy a volt igazgató a tegutolsó két év összes színpadi termékeit úgy szólván agyon játszotta. A másik és a helyi viszonyokat ismerő előtt igen nagy jelentőségű hiba — hogy az előadások az első előadásokon még fél 8 órakor kezdődtek, holott közönségünk évek gyakorlata alatt a 8 órai szin- házkezdóshez szokott hozzá. Ezen azonban már segített a szinügyi bizottság és a direktor. * Heves igazgatóról és társulatáról a legjobbat mondhatjuk. Tagjai között a magyar színművészet sok oly kiváló erőit látjuk, a milyenek már nagyon régen nem játszottak városunkban. A társulat nemesak a pártolást érdemli meg a közönségtől, de a legnagyobb elismerést is. A tisztelt művészekről legközelebb fogunk Írni részletesebben, egy-két előadás alapos bírálathoz kevés, felületeshez nagyon sok . . . Kedves igazgató! Önnek. nem szabad a Krémer által lejátszott darabokat ujraadni. Mi elismerjük, hogy azok szépek, jók és hogy az Ön előadása mintaszerűt, kiválót produkál, de — hiába, elég volt a Varázskeringőbői. Ha nincs uj darab (elismerjük, hogy egy év óta nem termett semmi uj) vegye elő a régieket. A bérlő közönség hálás lesz Önnsk a régi jó darabokért, a közönség többi része — no az meg pláne vágyik a régi darabokért, amely neki újszerű lesz, miután azokat még soha, vagy csak sok évvel ezelőtt látta. Találomra összeírtuk a régi repertoir javát. Tessék azok közül válogatni. Meglátja: zsuffolt háza lesz. Legyen is. A színészei megérdemlik, Ön pedig — elvégre is, Ön űzeti a színészeket, Ön- vette a sok itt még nem látott gyönyörű díszleteket és kosztümöket. Válogasson talán a következő darabok közül: Váljunk el, Boszorkányvár, Szulamith, Koldus diák, Bohém szerelem, Cziterás, Bolond, Szókimondó asszonyság, Szegény Jonathán, Gésák, Legvitézebb huszár, Csókon szerzett vőlegény, Szentbernáti barátok, Nebántsvirág, Kurucz Feja Dávid, Ripp van Vinkle, Elnémult harangok, Szultán, X asszony, Orpheus a pokolban, Üdvöske, Bánk bán és az Ember tragédiája, (a felsőbb régiókban a gimnázium növendékeivel) — Mind kiváló darabok és mind régen nem adva. Ilyen repertoir mellett tömött sorokat és jó kedvű direktort fog látni. HÍREK. Kezdődik a munka. E hó 22-én ismét összeül a kápviselőház, hogy megkezdje az uj ülésszakban reá várakozó nagy és fontos munkát. Vége van a nagy, az agybutitó, a véraltató vakácziónak s újra elkövetkezett a munka, vagy ha úgy tetszik: a politikai komédiázás korszaka. A vakáczió szétszórta a törvényhozókat az országhatár minden irányába. Az igaz, hogy valami sokan a parlamenti ülések alatt sem koptatták a dunaparti czifra palota piros szőnyegeit. Alig ötven-hatvan képviselő alkotta az ülések rendes résztvevő közönségét, nagyritkán verődött fel százra s igen sokszor olvadt le husz-harminczra. A hosszú vakáczió azért kétségtelenül jól esett a honatyák összességének. Legalább a lelkiismeret sem háborgott miatta, hogy kötelességet mulasztanak. Valami nagy lelkiismeretességről különben sem panaszkodhatnak. A vakáczió mindenképen kellemes fogalom, kellemes az még a szakállas, bajuszos nagy fiuknak is, akik iskolai' feladatul törvényeket csinálnak, néha nagyon is rossz törvényeket. Hogy mit csinál a képviselő vakáczió idején? Hazamegy a kerületébe, rendbe hozza0 a házatáját s több efféle. A mai népképviselet nagy része vidéki gazdaemberekből áll. Az otthoni szükségletek ellátásán kivül a vaká- cziós idő fölöttébb alkalmas a választókkal való behatóbb érintkezésre. Mert a derék választó megkívánja, hogy pirosbetüs ünnepnapon évente legalább egyszer-kétszer parolázzon a képviselőjével. Merthogy ez hozzá tartozik a becsülethez. Az okos honatya ismeri már a választójának ezt a gyöngéjét. Nem is mulasztja el világért sem, hogy meg ne kérdezze derék szavazójától: — No, hogy vannak pdahaza, kedves bátyám ? Hát a menyecske ? Es a gyerekek ? A tekintélyesebb választóhoz be is kell kopogtatni. Az asszonynak a pompás, piros arezszinéhez gratulálni, a gyerekeknek fejére baranczkot nyomni, a legkisebbet ölbe venni, sőt esetleg ezuppanós csókot mérni a masza- tos kis képére. Nagy diplomácziát kíván az ilyen! Igen ajánlatos a ház gazdájának egy kis szüzdoliánynyal kedveskedni, amit az ember a pesti vámháznál szerez be kéz alatt méreg drága áron. De kell, mert a sziizdohány hiánya a magyar gazda régi keserve. Egy dohánylevélcsomóval meglehet venni a szivét, a lelkét. Van a t. Háznak egy fiatal képviselőtagja, akit nagyon szeretnek odahaza a kerületében. Kiváltképpen a parasztgazdák, a kis emberek. De ez a fiatal képviselő érti is ám a dörgést! ügy tud bánni a választóival, mint anya a gyermekeivel. Ez a honatya a kerületéből magával vitt egy mulatságos szokást. Nem tud emberrel szóba állani anélkül, hogy előbb meg ne kérdezze az illetőt: — No, mi újság odahaza? Hogy van a menyecske ? És a gyerekek ? A Házban jól mulatnak a fiatal honatyának ezen a megrögzött szokásán. A tavaszon aztán mulatságos inczidens esett meg ezzel a különös szokásu honatyával. Találkozott a folyosón egy képviselőtársával, aki katholikus pap. No, nagy lett az öröme a fiatal honatyának. Megöleli a papot, paroláz vele és meleg érdeklődéssel kérdezi: — Ah, ah, mi van veled, olyan pompás színben vagy? Nagyszerű! Hát nőd őnagysága hogy érzi magát? Es a gyerekek? . . . A mostani képviselők tudnak bánni a választókkal. Hiszen a javarésze nem az egyéni kiválóságért jutott be az ország törvényhozásába, hanem mert érti a módját, hogyan kell beszélni a paraszttal. A hosszú vakáczió igen alkalmas volt a választói bizalom kifoltozására. Többek között tehát erre is jó volt a vakáczió. Most azonban vége a szép napoknak. Kedden már megkezdődik a komoly munka. — Folytassa! — Őfelsége sokat gondolkozott a dolgon és arra az eredményre jutott, hogy a családi politika érdekében oly házasságot kell kötnie, amely . . . — A király nős! — A házasság őszentségének belegyezésével felbontható lenne . . . — Ah, ez sok ! — És titkos diplomácziai utón már legközelebb kérdés fog intéztetni őszentségéhez, vájjon hajlandó lenne-e ezt a házasságot felbontani. A királyné szemei villámokat szórtak. — De hisz ez aljasság! El akar engem kergetni, mint az utolsó cselédjét ? Hát lehetséges ez ? Azt hiszi, hogy mással jobban jár ? Qh nem ! Neki nem lesz gyermeke senkitől! Érti? Senkitől! A királyné az izgalomtól kimerültén egy karosszékbe roskadt és kezeibe temette arczát. — Végtelenül boldogtalan vagyok, Felséges asszonyom, hogy ily nagy bánatot kell okoznom, — mondá Cox báró — de nem szabad elveszíteni minden reményt. Néhány perczig csönd volt a szobában. Olyan c§önd volt ez, amelyben a lelkek beszélnek. Es a lelkek megértik egymást. Egyszerre fölegyenesedett a királyné s kezével az ajtó felé mutatott. De karja leha- nyatlott. ______________________ KI ZOLIÉN Mmi — Köszönöm, — mondotta, — köszönöm. Hálával tartozom önnek . . . * * * Azon este Cox báró maga ment a palotaőrségre, hogy a felváltást ellenőrizze. — Ki kerül őrségre ma este tiz órakor a királyné őfelségének lakosztálya elé ? kérdezte az őrparancsnoktól. Az őrparancsnok egy fiatal, halavány közlegényre mutatott. Cox báró végig mustrálja a tekintetével s az ajkát bigygyesztette. Majd körülhordozta szemeit az egész legénységen s az ujjával rámutatott egy jól megtermett piros arczu ifjú katonára, akinek testén pompásan megfeszül az egyenruha. — Tiz órakor te fogsz őrségre menni! — mondá ellentmondást nem tűrő hangon, — értetted ? — Excellencziád parancsára! * * * Gyönyörű holdas est volt. A felhőtlen égboltozaton millió csillag ragyogott. A park zöldülő bokrai között enyhe szellő- bujdogált. amelybe balzsamos, kábító virágillat vegyült. Akkor váltották fel az őrséget. Az a fiatal katona, akit Cox báró kiszemelt, megkezdte a szolgálatot a királyné lakosztálya előtt. Vállán a fegyverrel, fel és alá járt a boltozatos kapu előtt. Négy lépés jobbra, négy lépés balra. Léptei messze koppantak a csöndes éjszakában. Ő maga elmerengett. A gondolatai valahol messze, egy kedves kis faluban időztek, ahol nevelkedett és ahol másfél éve perdült utoljára egy szőkehaju fiatal leánynyal . . . Álmodozásaiból ruhasuhogás riasztotta föl. Sűrűn lefátyolozott, karcsú nő lépett ki a kapun. A katona tisztelgett. — Kövessen, szólt suttogva a nő. Az ifjú habozott. —- A királyné parancsára! Az őr eltűnt a kapu homályában. Az udvar túlsó oldalán hirtelen becsapó-. dott egy ablak. * * * * Félóra múlva az ifjú újból megjelent őrhelyén. Az arcza tüzelt, a szemei csillogtak. Négy lépés jobbra, négy lépés balra. Léptei messze koppantak a csöndes éjszakában. Halkan, mint az árnyék, közeledett feléje valaki. — Tudod-e, ki vagyok ? — Excellencziád parancsára! — Jól van ... jól van . . . Derék legény vagy . . . Hát . . . Izé. Nehéz-e a szolgálat ? Mi ? No, sebaj . . . Nesze egy kis jóféle frissítő. A katona lehörpitette. No, még egy kortyot! nógatta Cox báró. — Ugy-e, hogy finom ? Magam is élni szoktam vele . .. No, isten velünk ! A báró eltávozott. Alighogy eltűnt a park fái mögött, a fia- tal katona zsibbasztó fáradtságot érzett a tagtisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében akXiT MATT-KÉPEKET készíti, még pedig a lecjméltányosabb árakon ! is a legszebb kivitelben 13-
