Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
SZ AT MARMEGYEI KÖZLÖNY ami rendelkezésünkre áll, az Ausztriával való gazdasági kötöttség lejártáig. A magyar nemzet a mai felemás kormányzati irányban nem találhatja meg a kellő biztosításokat arra, hogy ez a rendelkezésre álló idő nem fog-e meddő alkotásokban elmúlni feje felett, mivel a kormányt támogató politikai pártokban az ellentétes politikai nézetek állandó súrlódása nem alkalmas valamely nagyobb értékkel biró alkotásra. Ma a parlamenti többséget kitevő egyik politikai pártnak elvei sem alkalmasak a rendelkezésünkre álló előkészítési idő politikájának irányítására. A 67-es programra nemcsak azért nem alkalmas, mert az egész magyar nemzet leszámolt már ezzel a 67-es politikával és mint hasznavehetetlent sutba dobta: hanem azért sem, mert negyven éves kisérlezés után, minden elfogulatlan ember előtt tisztán kell hogy álljon az a tény, hogy oly sok évtizedes gyakorlat után is ez a politika a megtestesült meddőség politikájának bizonyult. Amerre a szem csak el tud tekinteni a 67-es mezőségen, egyebet sem lát, mint letarolt virágokat, összeaszott avart. Semmit, de semmit nem tudott ez a politika negyven éven keresztül programmjából megvalósítani, sem a nemzetiségi, sem a horvát kérdést nem tudta megoldani, amely kérdéseknek öklelésre szánt szarva minden évben egy-egy Ízzel növekedett csupán a 67-es uralom alatt, akárcsak a kőszáli kecskének a szarva. Az 1867. XII. t.-cz. megvalósításától távolabb áll a magyar nemzet, mint állott annak megalkotójának, Deák Fe- rencznek életében, aki az ő 1867-es alkotását bizonyára a fejéhez vagdalná minden egyes utódjának, ha fel tudna támadni! A 48-as párt programmját elfogadta és magévá tette az egész magyar nemzet, még azok a választó-kerületek is, amelyek kiváló egyéni tulajdonságuk méltánylásából 67-es politikusokat küldtek a parlamentbe. A politikai erkölcs és a világ rendje úgy hozná magával, hogy a függetlenségi elvek megvalósulása kerüljön napirendre. Egy erőteljes, a nemzeti akarat érvényesítésére szolgáló minden eszköz birtokában lévő, bármely más nemzetnél ez másként el sem volna képzelhető, mert hiszen ezt úgy követelné a nemzet tekintélye: csakhogy amint mindenki tudja, a függetlenségi párt programmjával ez idő szerint szembeálla- nak az egyelőre megmásíthatatlan tények, amelyek ennek a programúinak érvényesülési útját előre bevágták. A fennálló helyzet tiszta képe ma a következő: „a 67-es programmot nem fogadja el a nemzet, — a 48-as program- ínot nem fogadja el a király.“ Ezzel a ténynyel szemben lehet érveket felhozni, amennyi csak tetszik; lehet nagy, mázsás jelszavakat, örök igazságokat szembeállítani: az őszinte, becsületes politikus akkor is csak a fennálló helyzet tiszta képét fogja látni. A függetlenségi párt úgy érzi és vele együtt érez az egész magyar nemzet, hogy az ő programmja akár megvalósítható az egy meghatározott időn belül, akár nem: a magyar nemzet örökös programmja, amely össze van forrva egy egész évezrednek dicső hagyományaival s magával a nemzet életével; ugyanezért, ha ma nem is, előbb-utóbb mégis meg fog valósulni. Ezen fáradozik a Kossuth Lajos elveit követő balpárt, amely elvekről nem fog lemondani soha. De ha már a sors azzal sújtotta ezt a nemzetet, hogy szabad akarata nem érvényesülhet, tudnia kell azt, hogy hol van az a határ, ahol a nemzet és a király akarata találkozik? Tudnia kell, hogy mely pontnál simulnak el a nemzet és a király között az ellentétek és mely pontnál kezdődnek azok, amelyek áthidalhatatlanok: mert végre is joga van a nemzetnek tisztába jönni a saját jövőjével és ismernie kell azt az utat, amelyen vezetni akarják, mert az észszeriiség is ezt kívánja. A balpárt tagjaitól várja nemcsak a saját pártja, de mindazok, akik Kossuth Lajos eszméi és elveinek hű követői, hogy a mai tényleges helyzetnek megfelelő utvoualat kiczövekelje. Azon a mostani politikai utón, amely hol erre, hol arra vezet, nem fog előre haladni a nemzet, mert a mozgás még nem a haladást jelenti. — r. — Közgyűlés a városnál Tizenhét képviselőtestületi tag jelenlétében folyt le Debreczeni István polgármester elnöklete alatt múlt vasárnap városunk rendkívüli közgyűlése. Nem akarván pleonázmusba esni: kommentárt e részvétlenséghez nem fűzünk. Tudósításunkat a közgyűlésről itt adjuk: A gyűlés első pontja az óvoda elhelyezés czéljaira a Majtény-utczai 2. népsor- számu telekből 27É7 m. utczai vonallal biró üres telekrészletpek özv. dr. Serly Gusztávné- tól, továbbá az Arpád-utcza, Fény-utcza vége környékén felállítandó óvoda czéljaira özv. Pataky Györgynétől vagy Rácz János és Résziéi- Alberttól, avagy Fleisz Jánostól telek megszerzés ügyében határozathozatal lett volna. Mivel azonban a képviselőtestület tagjai a törvény által előirt számban nem voltak jelen, a két óvoda létesítése czéljából telkek vételére vonatkozó ügy érdemi tárgyalását a f. évi szeptember 20-án tartandó közgyűlésre tűzték ki, amikor is tekintet nélkül a megjelenő képviselőtestületi tagok számára, fognak érdemlegesen határozni. Egyszersmind megbízta a képviselőtestület a polgármestert, hogy a kitűzött tárgyalási határidőre az alkalmasnak mutatkozó telkek tulajdonosaival a vételi szerződéseket a képviselőtestület jóváhagyásának fentartásával kösse meg, hogy ez ügy érdemi tárgyalásának idején már a megkötött szerződések jóváhagyása is eszközölhető legyen. A tárgysorozat második pontja: előterjesztés a közkórházi napi ápolási dijak terhére, kórházi építkezés czéljaira a város kezelése alatt álló alapokból 32,000 K kölcsön felvétele czimü volt: A kórház a 32,000 K kölcsönt oly feltétellel veszi fel, hogy e kölcsön után- 1909. január l-től számított 29 éven át 5% kamat és T5°/o tőketörlesztés czimén félé- venkint előlegesen, minden év január és julius 1-én 1040 K-t, utolsó részlet fejében pedig 962 K 80 f lesz fizetendő a közkórházi pénztár által a Nagykároly város kezelése alatt álló hitelező összesített alapok pénztára javára. Harász Pál és társai azon kérelmére, hogy az u. n. Melinda-utczán a s z fa 11 gyalogjáró készíttessék, kimondta a képviselőtestület, hogy azt másfél méter szélességben a telek- tulajdonosok költségére eszközöltetni fogja. A kassai Il-ik honvédkerületi parancsnokság a helybeli laktanya tűzbiztonsága érdekében kereste meg az elöljáróságot. A képviselőtestület akkép határozott, hogy a f. évi február 14-én tartott közgyűlésén hozott határozatát fentartja s a legénységi épület padlásán a kívánt tűzifainak építését el nem rendeli, mivel az épületet teljesen tűzbiztosnak tartja. Egyéb tűzrendészeti intézkedés foganatosítását is kérte a honvédkerületi parancsnokság, azonban minthogy a honvédlegénységi épületet a honvédelmi minisztérium által jóváhagyott terv szerint építették, a tűzrendészeti szempontból emelt kifogás alaposnak nem tekinthető. A cs. és kir. 6-ik hadtestparancsnokság azon értesítése, mely szerint ez tudomásul veszi, hogy Nagykároly városa egy lovas pótkelyek mind hiúk és mulandók, boldogságra törő lelkünket nem elégítik ki. Csak az Istennel való egyesülésben találja a lélek nyugalmát. Ez az egyesülés pedig ideiglenesen és örökre a vallásban valósul. Egyesülve volt O Istennel; benne találta örömét, boldogságát, békéjét, nyugalmát s vigasztalását. Nem, vágyódott O fényleni, ragyogni, csodáitatni. O azon kevesek közé tartozott, kik, — hogy salesi sz. Ferenczczel szóljunk — azon erényeket keresik, melyek a kereszt tövében nőnek: alázatosság, szelídség, jóság, részvét, irgalom és engesztelődós, — ezek azon szerény virágok, melyek árnyékban nőnek, harmattal táplálkoznak s elrejtve,,árasztják üdvözítő illatukat. Ezeket kereste Ő, ezek ékítették, ezekben talált balzsamot fájó szivére. Vallásosságának áldó melege növesztette nagygyá szivének második fő-erényét is: a szeretetet. Midőn az Isten az ember szivét alkotá — mondja Bossuet — először a jóságot helyezé bele. Az önzés csak azután következett. S ez lön a Bűn szülőanyja! Nem, nem a láng-ész, nem a dicsőség határozza meg lelkűnk fenkelt- ségét, hanem a jóság. Ez nyújt az ember ar- czának égi kellemet, ez állapítja meg a legsajátosabb módon hasonlatosságunkat menyei Atyánkkal, kit az emberiség jó Istenének nevez. És mit tesz az Isten, midőn magasztos ihletése által jócselekedetekre ösztönöz ? Alkalmat nyújt, hogy tevékenységbe hozhassuk azt a fenséges tulajdonságot, mely lényünk alapján gyökeredzik. A jócselekedetek gyakorlását pedig Isten elsősorban a nők hivatásává tette és e fönségeshivatás abban áll, hogy a Gondviselés eszközei az irgalmasság kiosztói legyenek, azaz vigasztalják a szerencsétleneket és enyhítsék a fájdalmakat. Mások a tudomány harczosai, ők a szeretet szolgái; másoké a parancsolás jogara, övék a titokteljes kendő, melylyel felszántják és letörlik a fájó könyeket. Mások a csata- mezőn védelmezik a Hazát — ők adakozásaikkal enyhítik a nyomort, sorba járják a kunyhókat, kikémlik a szükséget, hogy elfödjék a mezítelenek nyomorát s útját szegjék a kétségbeesés átkainak. Miután a nők e munkára lettek az Istentől kiszemelve, szivük a férfiaknál nagyobb mérvben bírja a szeretet és gyöngédség erényét. Szeretni! — ez a nő rendeltetése; ez az ő dicsősége s nagyságának forrása! De a fájdalom és a szenvedés olyan, mint az érzékeny virág, mint a törékeny edény, kiváló gyöngédséggel szabad tehát csak azt érinteni. E gyöngédség titkát egyedül a nők bírják, ők tudják csupán azokat anélkül érinteni, hogy meg ne sértessenek. Kitalálják ők, amit kérni nem bátorkodunk; felvidítanak a nélkül, hogy sejtenők, miszerint vigasztalni akarnak. Begyógyítják a sebeket s nincs időnk észrevenni a sebre öntött balzsamot. E varázstejes kívánságok iránt fejezi ki elismerését a Szentirás következő szavaival: „Ubi non est molier, ingeniscit egens!“ — „Ahol nő nincsen, nyomorog a szűkölködő.“ És dicsőült Vódasszonyunk magasztos szive tele volt gyöngédséggel. Istápja volt O a szegénységnek, anyja az árváknak, vigasz- talója a szomorúaknak. Találékony szeretető irt fedezett fel a nyomor és a baj,, minden nemére. A megtestesült jóság volt Ő: „Jóság, minőt a föld soha többé nem szül, Minőt el nem képzel a költészet, rege, Ki mindig áldozott s nem tudta, hogy áldoz, Hasonlón a vérét adandó madárhoz.“ Korunk a haladás és felvilágosulás korának szereti magát neveztetni. ,,‘A haladás — mondja helyesen egy némely gondolkozó, — minden téren merészebb és merészebb röptöt nyer és egy nagy, hatalmas folyóvá növekedett, mely medret tör az egykor uralkodó eszméken át és feltartózhatatlanul rohan előre a tökélyes- bülós mérhetetlen tengerébe. Tiszteljük, e magasztos törekvéseket! Csakhogy nem mind arany, ami fénylik! A haladás büszke folyója — közelebbről szemlélve — feltűnően sok iszapot hord magával, melyet az emberi gyarlóság növekedő szenvedéllyel és vakmerőséggel kavar fel. .Lehetetlen fáfdalommal észre nem vennünk, hogy a több világosság utáni ezen küzdelmében az emberiség a tévedésbeejtő egyoldalúság veszélyes útjára lépett s — elvesztettejhitét s megromlottak erkölcsei;. és ez hozta létre azon áldatlan állapotokat, melyek társadalmunkat végveszéllyel fenyegetik.“ Üdvözölt királynénk egész életén át fennen hirdette, hogy e magasztos feladat megoldására kell küzködni. Kövessük dicsőült vódasszonyunk példáját! Iparkodjunk nyomdokaiban járni! E dicső feladat megoldása legyen reánk hagyott örökrészünk ! tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében tXf MATT-KÉPEKET készíti, még pedig a legméltány osabb árakon ! is a legszebb kivitelben 12—
