Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY jen magyar nyelven, avagy legyen bármily nemzetiségű . . . Nagy király! Midőn csodálatos épségben fönmaradt jobbodat ünnepi zsoltárok zengedezése mellett az ország szivében újra körülhordozzák, áradjon atyai kezed áldása népedre, hogy az a föld, melyen minden virágszál is nemes szivek hamvaiból fakad s a csatamezőn elesett apáink véréből nyer életerőt, — viruljon s népe boldoguljon. Lehet, hogy nemzeted szabadságáért, függetlenségéért lángoló lelked kevesli munkálkodásunk eredményét, mert honszerelmünk lángja csak gyönge mécsvilág s mint szárnyaszegett madár nem tud egy csapással a hatalmas, világot vezető eszmék magas régiójába íölrepülni, de talán a jóindulat még sem hiányzik hozzá. Megdicsőült szellemed őrködjék továbbra is sokat hányatott magyar nemzeted fölött! Utazás a hús körül. — Az uj husvágatá8i rendelet. — Hatósági husszék. — Városi mészárszék.—Egy kis hus-ár statisztikaA magyar kir. földmivelésügyi miniszter a husvizsgálat tárgyában egy ma már általános érdeklődést keltő rendeletet bocsátott ki, mely sok üdvös intézkedést tartalmaz egyfelől a köz- vágóhidak beosztására, kezelésére nézve, másrészt részletekre kiterjeszkedőleg szabályozza a közvágóhídon levágás alá kerülő állatok húsának yizsgálását. Mi ez alkalommal csakis ez utóbbi rész- szel kívánunk röviden és csakis általánosságban foglalkozni. A miniszteri rendelet szerint ezentúl a közfogyasztásra bocsátott hús — minőségileg — négy osztályba sorozandó a husvizsgáló által ahoz képest, hogy minőnek találta azt még élő állapotban s már levágás után. Yan: 1. „Közfogyasztásra alkalmatlan“, tehát megsemmisítendő hús; 2, „Közfogyasztásra feltétlenül alkalmas“. Q. „Közfogyasztásra feltételesen alkalmas, de csekélyebb értékű hus„ és végül: 4. Közfogyasztásra alkalmas, de csekélyebb értékű hus\ Ezen négyféle hús közül csak a 2-ik kerül vissza a mészároshoz, csak a közfogyasztásra feltétlenül alkalmas húst van jogosítva a székben kiárulni. honleányai és honfiai uj színházunk előtt elterülő kis parkban érczszoborral tiszteljék meg nemes emlékét... Michel Angeló, a hírneves olasz műfestő s a vatikáni egyháznak halhatatlan mestere egész sor épületet akart leroptatni és tért nyitni az egyház homlokzata előtt egészen a Tiberis folyó g, hogy a csodátates remekművet kellő pontról nézethesse, mondván : „A tárgy nagy, a szemközeiről a fej fordítása nélkül egyszerre át nem tekintheti, messzebbről kell nézni!“ — Teljes bizalommal fordulok tehát önökhöz, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, mint a magyar kereskedői szellem derék munkásaihoz, hogy a Gaál- szobor eszméjét minél szélesebb körben terjesz- szék, annak megtestesülési útja elől szives jóakaratukkal és segítségükkel emeljenek el minden gátat; közönyösséget és nemtörődömséget, lekicsinylést és anyagias gondolkozást. Vállvetett támogatásukkal kegyeskedjenek a Gaál-szobor gondolatát megvalósulásra, diadalra juttatni. Vármegyénk és városunk vezető férfiai Ilosvay Aladár alispán és Debreczeni István polgármester urak buzgó fáradozásukkal elvégezték rövid idő alatt az alapozás nehéz munkáját, a fölépítés lehetősége és kötelessége vármegyénk hazafias közönségének jó indulatára helyezkedik. Én erősen hiszem, hogy a jelzett időben az eszme valóra vál, az ige megtestesül és városunknak s vármegyénknek eszményekért lelkesedő polgársága csöndes, de mélységes irodalmi és hazafias szellemű szoborleleplező szép ünnepségnek lesz méltó részesévé 1911. esztendőben, a költő születésének százados évfordulóján! Sróff Gábor. A közfogyasztásra feltételesen alkalmas húst a hatóság párolás, kifőzés vagy sózás által az emberi élvezetre alkalmassá teszi s ezt, valamint az összfogyasztásra alkalmas, de lesoványodott húst hatósági husszékbe utalja, ezt csakis itt lehet a közönségnek eladni. Mi hát e hatósági husszék? Minden város és miden község által köte- lezőleg felállítandó oly közintézményi jelleggel bíró elárusitási hely, hol a mész4rosok tulajdonát képező, de csekélyebb értékű hús kerül eladás alá a rendőrkapitányi hivatal által megállapított árakban, mely beszedett hus-árak az 5%-ig terjedhető kezelési költségek levonása után az illető hustu- lajdonos mészárosnak átadatnak. Egy oly intézmény tehát, mely az emberi egészséget nem veszélyeztető, de csekélyebb értékű húsnak méltányos áron való értékesítését lehetővé teszi, másrészt kivált a szegényebb nóposz- tályok táplálkozásának javítására is kihat. Amidőn az elmúlt hét folyamán Debreczeni István polgármester elnöklete alatt ösz- szehivott mészárosok előtt a fentebbi miniszteri rendelet ismertetve lett, azt követőleg a polgármester tényleg felszólította a mészárosokat és henteseket, hogy az indokolatlanul magas húsáraknak megfelelő mérséklését tegyék megbeszélés tárgyává s azokat a mai marhaáraknak megfelelőleg szállítsák le. Ezen figyelmeztetésnek meg van a háttere. Ugyanis komoly beszél getós tárgyát képezi a városnál illetékes körökben egy városi mészárszék felállítása, ha a mészárosok a húsárakból engedni nem akarnának. Most megtörtént a figyelmeztetés, egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett a város, és ha annak foganatja nem lesz, bizony nem lesz más megoldás, mint egy városi, mészárszék felállítása. Ez azonban nem hatósági közintézmény, meri e mellett fenn marad a hatósági husszék I Hogy fogalmat alkothassuk magunknak, mily horribilis haszonra dolgoznak most mészárosaink: álljon itt egy kis ár-statisztika. Minden mészáros, — akár borjú, akár félkövér, akár hízott marháknál, — összes költségeit a bőr, a fagy gyű, a belek stb.-ből fedezi, sőt állítani merjük, mert egy szakember felvilágosított bennünket, hogy ezt a vágatási díj, a fogyasztási adó, székálló, üzletbér, üzleti adó, bevásárlási költségek fel sem emésztik. Ha már most élősúlyban 48—50 koronáért veszik a marhát, a tiszta súly az átlagos 55 % hozzászámitásával 74'40—77‘50 koronában van, tehát, ha kilónként 1 koronájával adnák a tiszta húst, még mindig 25 K 60 — 28 K 50 f. tiszta hasznuk volna egy métermázsa marhahúsnál, tehát egy drb. 6 métermázsás marhánál 135—153 K 60 f. Ha figyelembe vesszük, hogy van olyan mészáros, ki egy nap 3 borjut és átlag 2 marhát vág :az a mészáros naponként 300 K-t kereshet 1 koronás hus-ár mellett, nem is számítva, hogy a mészáros, mint tudjuk, csaknem az összes csontot hús helyett méri ki, tehát nem 55%, hanem csupán 25— 30 % különbözetet teremt a maga javára az élősúly és a tisztasuly között. Hogy ezen számadatokat nem a levegőből szedtük ki, hivatkozunk Rubinek Gyula 1902. évben kiadott könyvére, melyben elismert szaktekintélyek számítása alapján minden kétséget kizárólag fel van becsülve minden mészáros bevétele és kiadása és végeredményül ki van mutatva, hogy ha a félkövér marha ára élősúlyban métermázsánként 50 K, a mészárosok tisztességes haszonnal 96 fillérjével adhatják a húsnak kilóját. Egy érdekes táblázat is van Rubinek könyvében, — melyben minden árhoz viszonyítva ki van számítva a tisztes polgári haszon és melyből azt látjuk, hogy ha a hús ára, — mint a mészárosok most leszállítva (!) adják, 1 K 12 f. kilónként,— akkor a marha ára élősúlyban métermázsánként 64 K. Annak bizonyítására, hogy mielőtt valamit megirtunk, kellően tájékoztatjuk magunkat, felkozzuk, hogy annál a legutóbbi öt vételnél, mely után érdeklődtünk, csak egy esetben jött egy métermázsa élősúlyra 50 koronás vételár, — a többi négynél 48 —49 K volt. Tudunk azonban egy négyhetes 82 kilós szép kövér borjú 40 koronás eladásáról, de különösen arról, hogy mészárosaink a borjukat már csak „szemre“ veszikMint igen érdekes esetet emliljük fel végül, hogy a legutóbbi hétfőn lapunk egy tekintélyes, vidéki olvasója említett napon két hízott ökröt — melyek ára 680 K volt, — és négy kövér tehenet, melyek darabjáért 260 koronát fizetett két évvel előbb — hajtatott fel a nagykárolyi piaczra. Jellemző a mai marhaárakra, hogy mig a 2 ökörért most csupán 320 K-t ígértek, a tehenek darabjáért mindössze 100—100 K-t, de azt is csak úgy immel-ámmal. Mindenesetre érthetetlen pedig előttünk az, hogy a szomszédos Genes községben kilónként 64 fillérért lehet jóminőségü húst kapni. A nagykárolyi mészárosok túlkapását tehát nem szabad tovább tétlenül nézni, hanem mielőbb ki kell találni a módját a hatóságnak, hogy a városi közönség terhén radikálisan könnyítve legyen. — i—r. Vasúti politika. Nagykároly. 1908. augusztus 16. — ő. — Évek óta foglalkoztatja városunk képviselőtestületét és vezetőit azon megoldást nem találó kérdés, hogy miképen lehetne valahogyan segiteni Nagykároly város nyomasztó helyzetén. Évek óta kutatjuk azokat a forrásokat, a melyekből meríteni remélünk egy kis erőt e városnak és a város polgárainak. Ha a jelenben fejlődésnek indult vidéki városok politikáját szemléljük, első pillanatra szemünkbe ötlik az a tény, hogy minden fejlődni és erősödni vágyó és akaró város helyes és jól megválasztott vasúti összeköttetésekkel, újabb vasúti hálózatokkal véli a kérdést első sorban megoldhatni. Minden uj vasúti vonal egy újabb ér, a mely a gyengülő városi szervezetbe újabb erőt csepegtet. És láthatjuk e körülményt közelről szomszédunknál Szatmár városnál, a mely rövid idő alatt valóságos vasúti góczponttá nőtte ki magát öntudatos, mondhatnók erőszakos vasúti politikájával. A közelmúltban bennünket is foglalkoztatott egy vasúti terv, a létesíteni szándékolt Nagykároly—pééri vasút terve. Akkor a kérdést levettük a napirendről, mert nem volt reá pénzünk és indokoltuk ezen felül azzal, hogy Nagykároly városának érdekeit egy Nagykároly—margittai vasúti összeköttetés mozdítaná elő. Alig pár hete, hogy e határozatot Nagykároly város képviselőtestülete magáévá tette és máris láthatjuk ennek városunkra nézve káros hatását. A Tasnád — érmihálylalvai vasút megvalósulás felé közeledvén, az eddig hozzánk tartozó és reánk utalt községek Dengeleg és Érend- réd sietve szavazzák meg a hozzájárulást e vasútra. Ha ehhez veszszük még azt a körülményt, hogy a közel jövőben esz- közlendő megyekikerekitések alkalmával Érmihályfalva külön járási székhely lesz és e községek fekvésüknél fogva is ide lesznek minden valószínűség szerint csatolva, úgy a jövőt előre láthatjuk. E két községet örökre elvesztette Nagykároly városa, elvesztették annak iparosai és kereskedői. Nem szólottunk e kérdésről mostanáig, mig a jövő évi költségvetés elénk nem lett ter- jesztve és meg nem győződtünk arról, hogy *2% pótadó csökkenésről számolhatunk be. Ez is jelentős eredmény, a mi azonban a város anyagi helyzetén nem sokat változtat. Nem változtat ugyannyira, hogy mi ezzel szemben, megfontolva a dolgot azt merjük állítani, hogy sokkal nagyobb haszon háramlanék Nagykároly városára es annak polgáraira akkor, ha 1
