Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-08-09 / 32. szám
SZATMÁRMEGYEIKÖZLÖNY Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én d. e. 10 órakor Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Az üléstől való távolmaradásukat öt bizottsági tag, u. m,: Dr. Böszörményi Emil, Luby Béla, Papp Béla, Szalkay Sándor és Jármi András mentették ki. Az alispáni jelentés, mint rendesen, most is tudomásul szolgált és kiemeljük belőle, hogy a jelentés szerint a mezőgazdasági viszonyok vármegyeszerte javultak és hogy a kivándorlás rohamosan csökken. Az utak jókarban voltak s több helyen uj kőburkolatok készíttetnek s végül, hogy julius 31-én a Szatmár—mátészalkai vasút átadatott a közhasználatnak. Közegészségügy. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos jelenti, hogy az egészségi állapot a megye területén kedvezőbb volt julius hóban, mint előzőleg. Tifuszesetek elszórtan Nagykároly, Felső- és Kapnikbánya, Csőit, Börvely, Csengerbagos, Vetés és Csenger községekben, illetve városokban fordult elő. Mivel pedig a vetési tejgazdaságból hagymázbaktériumokkal fertőzött tej került Szatmárra, utóbbi helyen is számosabb megbetegedés történt s igy onnan ennek a tejgazdaságnak termékei egyidőre kitil- tattak. Felhatalmazta ülés a főorvost egy oly szabályrendelet készítésére, mely a vármegyei tejgazdaságok egészségügyét szabályozza. Javasolta továbbá főorvos, hogy tekintettel azon élénk csereforgalomra, mely Szatmár és vidéke között fenn áll, továbbá, hogy a szatmári járásban levő négy orvosi kör túl van terhelve: Szatmáron egy ötödik állíttassák fel. Jelentette végül, hogy a gyarmati járás főszolgabirája Dr. Markovics Miklós kölesei körorvost hivatali mulasztás miatt fegyelmi vizsgálat alá vonta. Árvaszéki ügyek. Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök jelentette, hogy junius hóról mint elintézetlen hátralék átjött 422 darab vm. iktatói hivatalba érkezett 2732 Összesen: 3154 darab Ebből elintézést nyert 2611 darab Maradt hátralék 546 Megjegyzi elnök, hogy julius hóban Gáspár Pál, ifj. Luby Géza ülnökök és Dr. Gyene Pál árvaszéki jegyző szabadságon voltak és jelenleg is Gáspár és Gyene távol vannak s igy maradt több tétel elintézetlenül, mint külöben maradni szokott. Az árvaszéki iroda ügyforgalma és tevékenysége : 1. Junius hóról leiratlan hátralék volt 59 darab Julius havában érkezett leírás végett ........................2611 ös szesen leírás alá került 2160 darab Állategészségügy. Tekintettel arra, hogy Kellner György kir. törvényhatósági állatorvost vármegyénkből szolgálati érdekből a földmivelésügyi miniszter elhelyezte és már e napon távoznia kell: elnök a szokásos sorrendtől eltérve őt hívta fel jelentésének megtételére. Referádájából megtudjuk, hogy julius hóban az állategészségügy vármegyeszerte kielégítő volt s miután szakszerű jelentését megtette, kifogásolta, hogy a községi bíróságok állíthassanak ki marhaleveleket, mert ez ajegy- zőségek kötelessége. Ha azonban a jegyző e kötelességét elvégezni nem bírná, úgy azt a községi képviselő-testület teljesítse, de csak úgy, ha ez a magyar nyelvet szóval és Írásban bírja. Jékey Zsigmond megjegyzi, hogy bár elismeri a jelentés kiválóságát, de nem hiszi, hogy az keresztül is vihető volna, mert ha pl. 4—5 községe van egy jegyzőnek, nem lesz az képes megfelelni kötelességének. A jelentés egyébiránt tudomásul szolgált, — mely utón Kellner György meleg szavakban vett búcsút a bizottságtól s hivatkozik működésére, hogy kötelességének mindenkor igyekezett megfelelni és midőn köszöni a közigazgatási bizottság tagjainak iránta tanúsított jóindulatát, kéri őt továbbra is szives emlékezetében megtartani. Ilosvay Aladár alispán azon indítványához, hogy a távozást sajnálattal vegyék tudomásul, az ülés egyhangúlag hozzájárult. Elnök, mint a kormány képviselője csatlakozik előtte szóló indítványához s ő is megemlítette, hogy Kellner György csakis szolgálati szempontból lett áthelyezve Aradra.. Pénzíigjigazgatól jelentés. Plachy Gyula kir. tan. pénzügyigazgató jelenti, hogy főkép Komorzán, Szin érváralj a, Avasfelsőfalu, Bikszád, Nántű, Tiszabecs, Sebespatak és Jánk községekben az adóhátralékok felette nehezen folynak be, továbbá, hogy az adófelszólamlási bizottságok vármegyeszerte megkezdték működésüket. Majd az állami italmérésekről szóló jogról emlékezik meg és ajánlja, hogy kérjenek ilyet a községek, mert igy könnyű szerrel juthatnak évente 150—300 forint tisztajövedelemhez, sőt többhöz is, amit aztán köz- czélra, mint pl. utczai gyalogjárók készítése — fordíthatnának. Vármegyei főorvos közegészségügyi szempontból károsnak tartja a korcsmák szaporítását, mig Luby Géza helyesli pénzügyigazgató indítványát. Jékey Zsigmond hozzászólása után Ilosvay alispán túlságos kegynek találja morális szempontból pénzügyminiszter jóakaratát s igen helyesen kijelentette, hogy ő ellene lesz mindenkor a korcsmák szaporításának. Elnök indítványozta, hogy a pénzügyigazgató saját hatáskörében hozza tudomására a községeknek, hogy kérelmezés esetén községi korcsmajogot kaphatnak, mire alispán ismét kifejezte abbeli aggodalmát, hogy ezek az uj korcsmák a községeknek nemhogy hasznukra, de egyenesen kárukra fognak szolgálni. Mindenesetre érthetetlen előttünk, hogy mig egyfelől a belügyminiszter mindent elkövet az alkoholizmus terjedése ellen, addig a a pénzügyminiszter ennek éppen ellenkezőjét cselekszi a korcsmajogok szaporításával. Tanügy. A szabadságon levő Bodnár György kir. tanfelügyelő helyett, annak helyettese referált a julius havi tanügyi helyzetről. Felsorolta az államsegély iránt beérkezett kérvényeket és több hasonló e resszortba vágó ügyet ismerteit s jelentette, hogy az uj, nemzetiszinü himnusz- tnblák szétküldettek, továbbá, hogy a nagykárolyi polgári fiúiskola első osztálya f. évi szeptember hóban meg fog nyílni, melynek igazgatójául a kultuszminiszter Patek Béla kassai polgári iskolai tanárt nevezte ki. Luby Géza a tunyogi ref. iskola bezárásáról panaszkodik, amelyet a közigazgatási hatóság további intézkedésig, mig t. i. a szükséges javítások keresztül nem vitetnek, eszközöltetett. A község nincs abban a helyzetben — úgymond — hogy ezt sajátjából fedezhesse, s igy vagy államsegélyt kér, vagy elnézést addig, amig a községnek módjában fog állani a javításokat eszközölhetni. Elnök indítványára kimondatott, hogy a tanfelügyelő e tárgyban a szeptemberi bizottsági hasson belőle. Jókedvében meg is szólítja bámuló nótáriusunkat: Hozzám elérkezvén azt monda: hogy bon zsur, Én ezt nem értettem, véltem, mondja: megszúr. Magyarul feleltem: hogyha megszűr az úr, Majd úgy megtaszitom, hogy orra földet túr. De a hölgyek is hogyan elváltoztak! Zaj- tay uram jó magyar gavallér, de rajtuk sem könyörül. Amint este az állatviadalról jő, a dunahidi kávéház előtt megáll és összeakad egy előkelő nővel: 1. Haja felső része bokrosán áll fent, zöld pomádéval vastagon kikenve és lennel kitoldva, hogy csomóson maradjon, lupéja arasznyi villatűkkel felhalmozva, erősen leporozva, hátul kikerekedve, mint valami görögdinnye és széles görbe fésű tartja csomósán. Aztán 2 sor gyöngy köti, balfelől bokréta díszíti, feje tetején tarka csokra gyémántos tűkkel megerősítve. Ez a fésülés a la Persienne. Ruhája csodás szinü s 2 olyan szárnya van, mint a szán talpa, hasonló szoknyája is, kakas- tollszinü. Alig biczeg, mikor lép, mert a czi- pőjén félaraszos csatt és sarok van. 2. De közeledik a másik. Fején magas és nagy kék kalap forgácsból, melyről 4 vékony szalag ereszkedik le a négy végén 4 csattal; az egész olyan forma, mint a vasasok rézdobja. Képe czinóberrel kifestve, haja hátul 3 ágra fonva, ruhája ránczos, neve: ä l’anglaise. 3. És ime a harmadik. A hid végén szép sátorban fagyost és limonádét árulnak. A nótárius bemegy s elámul, mert a mellette levő leány, mint a pipis úgy jár, mint a gerlicze úgy nevet. Karjában bodros. fekete bolognia r kutya, melyet csógolgat s magát csókoltatja vele. Kalapján sok olasz virág és szép zöld czipruság, öltözete lebegő, tág. Felső ruhája rózsaszín tafota, mely hátán, mint a Mózes táblája úgy áll. Különben rövid, A két karján ránczba van szedve, alatta violaszinü szoknya. Füléből hosszú aranylánczok függnek le, mellén a bokrok megszámlálhatatlan ránczczal halmozódnak össze. Ez a divat spanyol. És vájjon kik e furcsa férfialakok ? Nem idegenek, kik talán hozzád szakadtak, hanem: az első magyar gróf, a másik alispáni sarjadék, a harmadik a kán Törő Pál fia. S mifélék e divatos hölgyek ? Nem jövevények, kik Angliából, Franczia- vagy Spanyolországból költöztek közénk, hanem az első magyar grófné: ura a 7 személyes tábla bírája, a második magyar bárónő, a királyi kincstáros felesége, a harmadik az ítélő mester leánya. Tehát minő legyen Gvadányi szerint a magyar viselet? Erre is megadja a feleletet a Peleskei Nótárius szerzője: A férfiak nagyja nyusztos süveget viselt, rajta medály s abból kócsagtoll állott ki. A közönséges főemberek jóféle gyöngyből csinált bokrétát is viseltének, nyárban pedig az ifjak virágból való bokrétát is tettenek süvegekben feljül tevén a köves vagy gyöngyös bokrétát... Mikor meg az urfiak darutollas süvegben lódingosan, tarsolyosan felültek üszelyberzennyel veresen festett, köves, gyöngyös, klárisis szerszámokkal, arannyal szőtt czafrangokkal feldiszitett lovakra, annak is homlokán üstök nyomtatónak bársonyra varrott, drága menályban rakott 3 s néha 2 szál daru- toll lévén, ezüst kengyelekben lábai, csizmája aranyos gyémánttal, vagy rubinttal, smaragddal megrakva: bizony akármely király udvara Európában cum recreatione (azaz édes megelégedéssel) megnézhette volna. S milyennek óhajtja Gvadányi a női magyar öltözetet? Olvassuk csak el az ő régies, de magyar zamatu leírását: A fejre, a konty fölé főkötő borult, melynek kerületére arany- lánczot, gyöngyöt és gyémántos reszketőt tűzdeltek, amennyi ráfért, vagy pedig a fejet fátyollal kötötték le, melynek tetejét ékköves tűkkel rakták meg s csipkés vége lefutott a sarkig és összeomlott a szoknya re- czéjével. Az alabastrom nyakat keleti gyöngy, kláris, aranyláncz és zománczos ékszer fedte, a kart ezüst vagy arany fonálu bíbor borította, ránczbaszedve bokrosán és átkötve szalaggal módosán. Az uj jón aranygyűrű, a fülben arany- függő gyémántrózsával. Ä felső testet feszes derékváll szorította össze mindenféle szalaggal fűzve, két sor gyöngygyei s olasz bokrétával díszítve. Ehhez simult a néha kamskából, bársonyból, ezüst vagy aranyos brokátból elül és hátul félig prémezve; olykor kötény, gyöngyös vagy gyémántos öv, végül csizma vagy saru, mert czipőt csak a XVIII. században öltöttek. A leányok is igy öltözködtek, de főkötő és fátyol nélkül. Ennélfogva Gvadányi a régi magyar viseletét kívánja és követeli vissza, de ajánla is, mert hiszen az ősi női és férfi öltözéken is csin és ízlés ömlött el, egyszerűség a szabásban, de fény és ragyogós a kivitelben. Folyt. köv. tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében a nagyon kedvelt MATT-KEPEKET is a legszebb kivitelben készíti, még pedig a legméltányosabb árakon!
