Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

A tárgysorozat többi pontja kisebbrendü és személyi érdekű volt, melyek letárgyal ása után elnök jelentve, hogy a junius havi pénztárvizsgálaton teljes rendet konstatált — az ülést bezárta.

ÍFYizveszedelem Szinérváralján.

Elöntött községek.

óriási csapást mért julius 25-én a végzet Szinérváralja és a környékebeli községek lakosságára. Említett napon rettenetes felhőszakadás köszöntött be, mely csakhamar sziniiltig megtöltötte az amúgy is megáradt patakokat, amelyek nem birván többé levezetni az egyre nagyobb tömegben hömpölygő hullámokat, mintegy 11.250 katasztrális holdnyi terület került viz alá.

Az árviz pusztításai felől több helyről vannak értesüléseink, amelyeket olvasóinkkal a következőkben közlünk :

Emberemlékezet óta nem tapasztalt árviz- pusztitás történt — Írják Szinérváraljáról — julius hó 25-én virradóra községünkben. Ahosz- szas szárazság után bekövetkezett íolytonos esőzés megtöltötte a földet nedvességgel, a patakok egész tömeg vizeket zúdítottak tova. 24-én egész nap esett az eső s a viz az árkokat, patakokat annyira megtöltötte, hogy a kiöntéstől minden perczben tartani lehetett. 24-én este felhőszakadás volt Szinérváralján és környékén s az ebből eredő rengeteg víztömeget aztán már nem birták levezetni a patakok s megtörtént, amit még a legöregebb emberek sem láttak, hogy Szinérváralját és határát elöntötte az árviz.

24-én este 10 óra tájban óriási zúgással rohantak le a hegyipatakok. A Zugó, Közpatak, Várpatak, Szinér, Bocs és többi apró patakok mind kiöntötték. Az emberek lámpásokkal, mentő eszközökkel futkostak az utczákon, mert végítélettől rettegett mindenki. A különben jámbor Várpatak felszak gáttá az utcza kövezetét, medret mosott magának és az alantabb fekvő helyeken pusztítva rohant tova, elborítva, semmivé téve a veteményes kerteket s iszaptengert hagyva maga után.

A Bocs is kilépet medréből s szilaj kedvében elfoglalta az útja tájékán elterüjő réteket, szántóföldeket s megnövelte az Ördögtót annyira, hogy a Bányai-utcza egészen viz alatt állott. Ezen az utczán az udvarokban és kertekben oly nagy volt a viz, hogy az emberek csónakázhattak rajta.

Legveszedelmesebb volt a Szinér. Ez, amint a hegyről bömbölve görgette ijesztő, piszkos hullámait, útjában elsepert mindent. Elszakította, semmivé tette a Sztáncsek János erős, vascsavarokkal és pántokkal védett malomgátját, elseperte az özv. Mártonffy Gyuláné sok költséggel épített hidját, feltépte a partot úgy, hogy gyalog ember is alig mehet el rajta. A hátára épített hidak közül 16-ot tova- repitett, a kerteket elöntötte, itt-ott a kerítéseket kidöntötte, egyik-másik házat veszedelmesen alámosta.

A Losonczi Attila szépen parkozott kertje, a Kepes testvérek udvara, faraktára, istállója valóságos tengerben állott, Az u. n. Fényes- utczán még 25-én este is lehetetlen volt közlekedni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a magyar-végen a korán észretért emberek eltorlaszolták hidjaikat úgy, hogy az ár Farkas Ede korcsmája előtt kitört s oly magas helyen öntött szét, ahol nagyobb kárt nem tehetett; mert — ha az óriási víztömeg pl. a piaczon tör ki, menthetetlenül elpusztul minden, amit útjába kap s prédájává lesz ember és állat egyaránt. így is kiszámíthatatlan a kár, amit az áradás okozott.

Az egész határban szénaboglyák buza- keresztek libegnek a viz hátán. A frissen kapált szőlőhegyek földjét lehordta az ár. ílobán a Kronberger ezég iparvasutját alámosta, a téglagyárat a régi vásártéren elmosta a viz.

A környékbeli községekben, úgymint Sikárlón, Remetemezőn, Misztbányán, sok ház összedőlt. A Baróti-, Fényes- és Mándy-tanyák mind vízben vannak. A Túr folyó Halmi és Mikola között elöntötte az egész környéket.

Újabban jelentik nekünk : Az Avas környékén újabb nagyobb felhőszakadások voltak, melyek következtében a viz Vámfaluban öt házat és több állatot pusztított el, azonkívül

megsemmisítette az összes terméseket. Vámfalu lakossága, melyet tavaly őszszel tűzvész sújtott, most a tönk szélén áll, mert mindenük elpusztult. Tálna és a Túr patak mentén levő községek területe az áradás miatt viz alatt van. A kár eddig kiszámíthatatlan.

Nagybányáról Írják: Egész héten esős időnk volt, csupán csütörtökön hagyott alább egy kissé az eső, de pénteken annál nagyobb erővel indultak meg az ég csatornái, állandóan esett, soha egy perezre sem szűnt meg s a Rozsály és Guttin környékén pétnekről szombatra virradóra nagy felhőszakadás volt. Ferne- zelyen az országúton folyt a patak, alámosta a foncsorda mellett levő hídnak keleti partját annyira, hogy csak egyen kint bocsátották át a szekereket és csakis a hídnak déli oldalán; a kereszthegyi hídnak a felsőbányái utcza felé eső fejét szintén erősen alámosta a megduzzadt Zazar annyira, hogy a földet a hídnak innenső vége alól teljesen elvitte s szétrombolta a vízvezetéki csöveket. A Zazar és Fernezely összefolyásánál a mezőkön, szántóföldeken a búzán, kukoriczán keresztül száguldott éjjel a viz és igen sok kárt okozott a gazdáknak.

Egyszóval idézhetik most számos községében vármegyénknek a közmondást: „Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne!“

Az Ecsedi-láp lecsapoló társulat közgyűlése,

Nagykároly, 1908. julius 29.

Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ármentesitő és belvizszabályozótársulat“ múlt hó 28-án Károlyi Gyula gróf elnöklete alatt rendes évi közgyűlést tartott, az érdekeltség elég élénk érdeklődése kíséretében.

Elnök üdvözölve a megjelenteket, kegye- letes hangon emlékezett meg a társulatnak volt és kiváló érdemekkel biró alelnökéről, néhai Domahidy Sándorról, akinek elhalálozása érzékeny veszteséget jelent a társulatra. Elhunyt alelnök hosszú éveken át önzetlenül fáradozott a társulat felvirágoztatásán s páratlannak mondható ügybuzgóságát. egyenesen példakép állítja elő. „Nem volt erősebb oszlopa a társulatnak — úgymond elnök — Domahidy Sándornál, akit mindenütt ott lehetett látni, ahol a társulat érdekeit előmozdítani kellett.“ Indítványozta, hogy megboldogult emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg s az özvegynek e jegyzőkönyv kivonatát juttassák kézhez. Egyhangúlag elfogadtatott.

Ezután Dienes Lajos választmányi tag elhalálozásáról emlékszik meg, aki szintén oda- adólag vett részt a társulat felvirágoztatása érdekében s úgy elhunyt, mint Eigner Imre, társulati titkár elhalálozása fölött amidőn részvétét nyilvánítja: indítványozza érdemeik jegyzőkönyvi elismerését és a határozatnak a vissza- maradottakhoz való juttatását. Ez az indítvány is egyhangúlag szolgált tudomásul.

A tárgysorozat második pontja Péchy László igazgató-főmérnök jelentése volt, amely szakszerű referádát a gyűlés minden észrevétel nélkül hagyott jóvá.

Ezután egy rettenetesen unalmas refe- ráda következett a közszemlére kitett haszonarányos osztályozási munkálatok ellen beadott panaszok tárgyában. Az egész délelőtt (d. u. 2 óráig ezzel telt el és az eredmény mindössze az lett, hogy a választmány határozatát jóváhagyták.

Későre járván az idő, elnök a gyűlést felfüggesztette s annak folytatását délután 3 órára tűzte ki.

Azonban fél négykor következett be a folytatólagos gyűlés, amelynek legérdekesebb pontja az

alelnökvélaszlás

volt.

Két kiváló közéleti ur neve jött ilt forgalomba, nevezetesen a Domahidy Elemér ny. főispán, domahidai nagybirtokosé és Jékey Zsigmond nagybirtokos volt orsz. képviselőé.

Elnök a törvény megkívánta szavazást, elrendelvén, 635 szavazattal 319 ellenében Domahidy Elemér választatott meg alel- nökké.

Az igy megüresedett választmányi tagsági helyekre öt társulati tag neve került forgalomba, akikre a következő számú szavazatokat adták be: Ifj. Péchy Lászlóra 752, dr. Vajay Károly 329, Uray Jenő 325, Jurcsek Béla 278 és Jékey Zsigmond 177.

Elnök ezek szerint alelnöknek Domahidy Elemért, választmányi tagokul ifj. Péchy Lászlót és dr. Vajay Károlyt mint megválasztottakat jelentette ki.

Tudomásul szolgáltak ezután a következő pontok:

földmivelésíigyi miniszter leirata, melyben értesíti a társulatot, hogy a „Vizi beruházásokról“ szóló törvény javaslat keretébe a Szamos folyó Vásárosnamény—Szatmár közötti szakaszának állandó hajózhatóvá tétele felvétetett;

földmivelésügyi miniszternek a csengeri ártéri hid ügyében intézett leirata;

ugyanennek leirata az 1908. évi költségvetés jóváhagyása tárgyában;

a számvizsgáló-bizottság jelentése az 1907. számadásokra vonatkozólag és végül: földmivelésügyi miniszter azon leirata, mely szerint a „Felső-bodrogi“ vizszabályozási társulatot azon kérelmével, hogy a közmunkaerőt hóhá- nyási munkálatokra kirendelhesse — elutasítja.

Szatmárvárinegye alispánja áttette a Sza- lay Pál és társai tyukodi lakospk kártérítési ügyében felvett jegyzőkönyvet. Érdekeltek kijelentik, hogy az esetben, ha a társulat a töltéseket fel nem emelteti, kártérítési pörrel fognak azzal szemben élni. Az a javaslat fogadtatott el, hogy a csatornát kibővítik.

A dr. Drechsler Gyula ügyvéd beadványa a Janlyik testvérek, szamosdobi bérlők képviseletében árvízkárok megtérítése ügyében — tudomásul vétetett; úgyszintén Rébay Dezső urad. intéző kérelme a „Keleti-csatona* fenók- mélyitési munkálatainak a csatorna 13 kilométertől a kezdőpontig leendő foganatosítása iránt, továbbá a „Gilvácsi erdőirtás“, „Tőketere- besi tó-csatornák“, a „Csere-lápos* belvízcsatorna folytatólagos kiépítése, a Homoród és Soóspatak medrének mélyítése tárgyában.

Határozat: a Keleti-csatorna terveit a választmány megcsináltatja és annak idején a munka keresztül fog vitetni.

Németh Ignácz kérelme a „Csengeritó,, II. r. belvíz csatornával elvágott birtokán átjáró létesítése tárgyában, teljesittetni fog.

Fekete Sándor angyalosi közbirtokossági elnök kérelmére a „Szomita“ csatornán keresztül a legelőre vezető utón létesítendő hid építése tárgyában — elrendeltetik.

A „Farkastói“ és „Piskárosi“ belvíz csatornán történt terv módosításait felterjesztik a földmivelésügyi miniszterhez.

A szatmári „Jézus-társaság“ betonzsilipet kér a viz lebocsátára. Közgyűlés a kérelem teljesítését indokoltnak nem találta, amennyiben említett sérelmek a „Keleti-csatorna“ kiépítésével meg fognak úgy is szűnni.

Domahidy István azon kérelme, hogy „Szilváshalmi“ tagjában a belvízcsatorna kiépíttessék — elrendeltetett.

Közgyűlés az „Ecsedi-lápi“ iparvasut-tár- saság azon kérvényéhez, hogy a „Lápi-csatorna“ deponiája átengedtessék — hozzájárult.

Simkó Aladár társulati irodatiszt felebbe- zése tárgyában hosszabb eszmecsere fejlődött ki.

Simkó ugyanis még a múlt év folyamán figyelmeztetést kapott a választmánytól, hogy vagy legyen hivatalnok, vagy szerkesztő, de utóbbit a hivatalos teendők terhére ne folytassa.

Ez ellen az Simkó Aladár az elnökhöz „zárt- boritékban“ felebbezést nyújtott be, amelyet most a társulat titkára egész terjedelmében felolvasott. Többek között az áll benne, hogy őt a vezető hivatalnokok jogtalanul üldözik és eljárásukat „rosszakaratú rágalomnak“ nyilvánítja. Hiszen — úgymond — az ő újságírói működése előtt meghajlik az egész helyi sajtó is sőt buzdítják őt a közügy érdekében irányuló tevékenységre. Igazgató-főmérnök csupán azért kérte ellene~a rosszalás kijelentését, mivel ő állítólag a hivatalban készíti el lapját. Ez szerinte nem áll, és hivatkozik bizonyos mennyiségű beiktatásra és végül arra, hogy az ő tevékenységét nem kisebb ember, mint Kossuth miniszter is elismerte egy hozzá intézet levélben.

A választmány javaslata az volt, hogy a felebbezést elutasítja és felebbező eljárását helyteleníti.

Garzó Imre szólalt fel ekkor és szerinte is szükség volt, hogy a választmány fentebb említett határozatát meghozza és az eljárást helytelenítse. A használt hang — úgymond — ellenkezik a legegyszerűbb illendőséggel is, mert egy alantas tisztviselőnek felebbvalóival szemben mindig kellő tisztelettel kell viseltetni Olyan fegyvereket használt felebbező, amely