Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

holdasok kompániája ugyanis Pécsett kongresszust tart, amelyen a nagybirtokok boldog tulajdonosai rávették Darányi Ignáczot, hogy a magyar marhavédelem czimén kitiltja az országból a szerb marhát. Az nem baj, hogy igy megint felszáll a hús ára, s hogy egy nehány millió ember foga ismét hiába vásik a husi a, a fődolog az, hogy a magyar marhák jól meg lesznek védve.

— A Kossnth-nóta. ismét lefokoztak egy közös hadseregbeli magyar hadnagyot, mert oly vakmerő volt, hogy a Kossuth Lajos nótát merte hallgatni, mikor — azt mások hozatták. És mondja valaki ezután Kossuth Lajos eszméi nem valósultak meg a nemzeti kormány alatt. Ha akad mégis ilyen ur, az eleve is hazaáruló darabontnak jelentetik ki biztosan.

— Megtámadott közgyűlési határozat. Szatmár- vármegye törvényhatóságának a Majos-iigyben hozott határozatát azért, mert nem az eredeti indit- ványt, hanem az állandó-választmány javaslatát emelték határozattá, — mint értesülünk — több megyebizottsági tag meg fogja felebbezni.

Vármegyei közgyűlés.

Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 5-én igen érdekes tárgysorozattal gyűlést tartott.

A gyűlés pontjai közül a legnagyobb érdeklődés a már annyira meg- és letárgyalt Majos-ügy iránt volt, mely ügynek nemcsak a tárgyalása volt eléggé érdekes, hanem az előzmények is a legteljesebb mértékben képesek kielégiteni a politikai pi- kánteriákra kiváncsi közönséget.

A nagy színjáték prológja már a vármegyei állandó választmány 4-iki ülésén játszódott le. Itt kezdődött meg az a harcz, melynek sikerét a csütörtöki közgyűlés döntötte el. Itt szállt először harczba egymással a két ellenséges tábor, itt mérték össze először fegyvereiket és itt tűnt már ki az, hogy mi lesz a döntő ütközet eredménye.

A gyűlésről és annak előzményeiről részletes tudósításaink a következők.

A vármegyei állandó választmány nagy vita közepette készítette elő a közgyűlés legérdekesebb pontjának Ígérkező Majos-ügyet, mely vita eredményeként egy, az alispán elnöklete alatt kiküldött szövegező-bizottság a Majos-iigyben beadott közismert indítványra vonatkozólag következőkben fogalmazta meg az állandó választmány határozati javaslatát.

„Szatmárvármegye közönsége mély megdöbbenéssel és hazafias felháborodással szerzett tudomást arról a tényről, hogy Majos Károly, aki a darabont kormány alatt a vármegyei nemzeti ellenállás letörésére vállalkozott, Nagyméltóságod által állami köztisztviselővé neveztetett ki. Nagyméltóságodnak, ez ügyben a vármegye főispánja utján a vármegyéhez intézett kijelentését köteles tisztelettel tudomásul veszi ugyan a vármegye közönsége, azonban megnyugvással csak az esetben fogadhatja, ha biztosítékot nyer Nagyméltóságodtól aziránt, hogy közhivatalba a jövőben ily egyéneket, kik hazafi- atlan magaviseletükkel a nemzeti ellenállás idején a nemzet jogainak letörésére irányuló működésükkel mindennemű és rangú közpályára megbízhatatlanokká váltak, kinevezni, illetve alkalmazni nem fog és ilyen kinevezéssel, vagy alkalmazással a nemzet középületét sérteni nem fogja.“ Ezen határozat Wekerle Sándor miniszterelnök úrhoz felterjesztetni rendeltetik.

Ezen határozat még ebben a formájában is nagyon erősnek tűnt fel azok előtt, kik egyszerűen tudomásul óhajtották volna vétetni Wekerle Sándornak a főispán utján közölt azon üzenetét, hogy e kinevezéssel a vármegye érzületét sérteni nem akarta. E czélból 4-én este Va 9 órára az ipartestület helyiségébe egy meghívott tagokból álló gyűlést hívtak össze, a melyen a gyűlést megnyitó dr. Adler Adolf ismertetve a Majos-ügy történeti részét, előadva a megdöbbenést, melyet a kinevezés a vármegyében, s magánál a főispánnál keltett, előterjesztette azt a felajánlott elégtételt, melyet fenn ismertettünk, és a melyet a főispán az állandó választmány ülésén közölt, a mit azonban az állandó választmány, tekintve, hogy Luby Géza eredeti indítványához ragaszkodott, el nem fogadott. Felkérte egyszersmind a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá a kérdéshez. Elsőnek Csipkés András szólalt fel az állandó választmány javaslata mellett. Majd Vetzák Ede adott kifejezést azon nézetének, mely szerint a két indítvány-között csak az a külömbség, hogy mindegyiket máskép fogják fel, az egyik szerint egyik a főispánt félti, a másik az ellen irányul. Azonban itt a főispán személye szóba sem jöhet. O, bár a Luby indítványát nem irta alá, ahhoz járul hozzá. Roóz Samu pedig azon egyéni véleményét fejtette ki, hogy akár az országgyűléshez, akár Wekerléhez,, megy a felterjesztés, eredménye úgy sem lesz. 0 az állandó választmány javaslatát fogadja el.

Legszenzácziósabb volt Janitzky Albertnek, az indítványt aláírók egyikének felszólalása, mely szerint, ha egyszer a függetlenségi párt megtette az indítványt, ki kell tartania mellette és aki attól eltér, az nem függetlenségi, miért is elvárta volna a párttól és annak elnökségétől az indítvány legintenzivebb támogatását. Többek hozzászólása után a gyűlés konkrét eredmény nélkül véget ért.

E helyütt jegyezzük meg még azt, hogy az állandó választmányi ülésen szóváltás támadt Luby Géza és a főispán között, melyből kifolyólag Luby

Géza elnöki figyelmeztetés „hangja és modora“ miatt provokáltatta a főispánt, azonban az ügy a főispán azon nyilatkozata folytán, hogy a használt kifejezések „izgatott kedélyhangulatának voltak önkénytelen kifolyásai“ békés utón nyert befejezést. Luby Géza megbizotttai Dr. Schönpflug Richárd és Gallasz Ödön, Dr. Falussy Árpád főispáné pedig Ilosvay Aladár és Dr. Kovács Dezső voltak.

Ennyi előzmény után virradt fel a nagy nap hajnala. Dr. Falussy Árpád főispán 3/r 11 órakor nyitotta meg az ülést és napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gróf Károlyi István haláláról, ecsetelte azt a veszteséget, mely az ő halálával a nemzetet és a megyét érte és általános helyeslés között ajánlotta, hogy érdemei jegyzőkönyvileg megörökittessenek és az özvegy grófné- nak fejezze ki a megye legőszintébb részvétét.

A közgyűlési lárgysorozat első pontja a belügyminiszternek a felveendő 700,000 koronás vármegyei kölcsönre vonatkozó leirata volt, a ki erre vonatkozó 1 % pótadó kivetését jóváhagyta és azt részben a vármegyei székházra, részben a szálkái vasútra rendelte fordítani, mig a margittai vasúthoz leendő hozzájárulás tárgyában a határozatot nem hagyta jóvá, miért is erre vonatkozólag újabb fel- terjesztés fog tétetni.

A tárgysorozat 2., 3., 4. és 19. pontjaira vonatkozólag az illetékes miniszter határozatának tudomásul vételét és egyes utaknak a törvényhatósági hálózatba leendő felvételét határozta.

Végre elérkezett a döntő pillanat. Dr. Péchy István főjegyző olvasni kezdi a Majos-ügyben beadott indítványt és közkívánatra az azt aláírók neveit. Mély csend. A főispán kezdte meg beszédét. Mély figyelemmel hallgatják. •

„Szükségesnek tartom mindenek előtt ez ügyben kifejteni a magam álláspontját, úgyis mint a magyar kormány képviselőjéét, de úgyis mint azét, a ki a vármegyében lefolyt nemzeti ellenállásból a részemet derekasan kivettem. Akkor, a midőn még nem voltam főispán, a közérzülethez képest igyekeztem a vámegyét megtisztítani azoktól az elemektől, kik a nemzeti ügy ellen harczoltak. Alidőn pedig értesültem arról, hogy ez a kinevezés megtörtént, és hogy joggal megbotránkozott felette a közérzület, hogy ez a kinevezés a megyére nézve sérelmes, mert a kinevezett gyászos szerepet vitt e megyében, azonnal amint akkori külföldi utamról hazajöttem, ezen megdöbbenést illetékes helyen kifejezésre is juttattam, tájékozást nyújtva arról is, hogy e kinevezés a megyét‘kínosan fogja érinteni. Ez eljárásomat akkor közöltem az alispán úrral is. Örömmel láttam, hogy a vármegyei függetlenségi párt sem hagyta ezt a tényt szó nélkül és hogy megindította az aktiót' és igyekezett össze hivatni a rendkívüli közgyűlést, hogy a kérdésben maga a vármegye is állást foglaljon. Bejelentettem a történteket a miniszterelnök urnák is,' a ki őszinte sajnálattal vette tudomásul azt, hogy a megye magát sértve érzi. Ugyanekkor megbízott és felhatalmazott, hogy az ő nevében azt a kijelentést megtegyem, hogy ő ezen kinevezéssel nem akarta a vármegye érzületét megsérteni, és hogy távol állott tőle a szándék a vármegyének a nemzeti ellenállás idején kifejtett érdemeit lekicsinyíteni és figyelmen kívül hagyni azt az elismerésre méltó tevékenységet, melyet akkor a megye kifejtett. Ezt elmondottam az állandó választmányban is, ezt mondom most is.“

A főispán szavai után Luby Géza emelkedett szólásra és a következőket mondotta.

„Tisztelt törvényhatósági bizottság! Nem akarom elsorolni azt a bűnsorozatot, a mit Majos Károly a haza és a megye ellen elkövetett. Mert ő volt az, aki kiverette a megye székházából csendőrszuronyokkal a mi tisztviselőinket és left »glaltatta a „Szatmár vármegy ét“, akkor a nemzeti ellenállás orgánumát. Nem a néppárt actiójáról van szó, Szabó Albert, mint aki hazafiasán működött a nemzeti ellenállásban, megjelent azon a gyűlésen s a mint azelőtt nem utasította vissza senki az ő közreműködését, ép úgy mikor most társultunk, csak a koalicziónak tettünk eleget, s ebből azt a vádat kovácsolni, amit a mostani Hivatalos Lap kovácsol, hogy mi a néppárttal küzdünk, nem lehet, nem szabad és annak a lapnak azaz eljárása perfid eljárás volt. Más oldalról is történt támadás és éppen ez a lap közölte azokat a czikkeket mozgalmunk ellen. Ebbe a czikkbe, az ez elé tett szerkesztői megjegyzésbe volt írva, hogy a vármegyei párt a határozatot nem egyhangúlag hozta, mert tekintélyes vezérférfiak ezzel egyet nem értenek. Szatmár városáról volt itt szó, pedig Szatmár városa különálló törvényhatóság, az ami pártunkat meg nem bonthatja és annak a lapnak Szatmári jelző kijelentése nem volt lojális eljárás. Szatmár város nem mondhat bírálatot a megye felett, mert ő a nemzeti ellenállás idején megalkudott a kormánynyal, ő biztos fedél alatt állott, tehát épen csak a megyei hiivatalos lap szólt ellenünk. Nincs tehát semmi indoka annak, hogy a párt most megmásítsa azt a mit mondott, mert a miniszterelnök nyilatkozata nem elégít ki bennünket, mert én azt vártam, hogy ki fogja jelenteni nyilatkozatában, hogy ilyen eset többé megtörténni nem fog. Erről azonban a nyilatkozatban szó sincs. Nincs nagy külömbség az állandó vállaszt- mány javaslata és a mi indítványunk közt, mert mi csak azt akarjuk, hogy a ház előtt tegyen a miniszterelnök kijelentést, mert ez felel meg a vármegye tekintélyének. Hiszem és remélem, hogy a függetlenségi párt, amely sokkal nehezebb időkben küzdött eredményesen, most sem fog megfeledkezni arról, hogy mivel tartozik saját aláírásának és kérni fogja az indítvány felterjesztését.“

Dr. Kovács Dezső volt a következő szónok.

„Az állandó választmány az ügyet nem kívánja a Ház, hanem csak a miniszter elé vinni, mert nem akarja az ügyet országos ügygyé tenni. Áz állandó választmány kiküldött szövegező bizottsága, melyben mindkét vélemény képviselői résztvettek, hozta meg a határozati javaslatot. Majos Károly kinevezésének ténye az egész ország nemzeti ellenállására rendkívül sérelmes tény volt, mely nemcsak sértő volt, de ezt nem vártuk attól a kormánytól, mely létrejöttét a nemzeti ellenállásnak köszönheti és ezért kellett e kinevezésért a kormányt kárhoztatni. Különbséget kell azonban tennünk a kormány ténye és a miniszterelnök cselekvése között. Ezért áll elő a kérdés, hogy ha mi az országgyűlés elé akarjuk vinni a dolgot, el tudjuk-e választani a kormányelnök személyét a kormány többi tagjainak személyétől és nem-e fog ez egész dolog úgy feltűnni, mintha az egész kormány ellen szólna az indítvány? A pénzügyminiszter saját initiativájára a főispán utján nyilatkozatot tett. Én azonban nem helyezem a súlyt erre a nyilatkozatra, mert a lényeg a megye nyilatkozata és mert a kormány elnök nyilatkozata alig több a semminél. Az ügy megnyugtató elintézése csak az volna, ha valami biztosítékot kapnánk és ezért csakis ezen fentartással lehet elfogadni az állandó választmány javaslatát, miért is elvárjuk a miniszterelnök nyilatkozatát, melyet ha meg nem kapnánk, „fentartjuk magunknak a jogot az indítvány értelmében határozni.“

Gerzon Kázmér még Kovács Dezső nyilatkozatát is gyengének, vagy amint ő kifejezte alma- liámozásnak tartja, szerinte. Wekerlének a megye arczulcsapásáért bűnhődnie kell és ezért Luby indítványa mellett szavaz.

A közgyűlés izgatott hangulata ekkor már a tetőfokra hágott, a szenvedélyek hevében izzott az egész terem és a vihar Szabó Albert felszólalásakor ki is tört.

„Két indítvány van előttünk — kezdte beszédét Szabó Albert — az egyik, mely közvetlenül a kinevezéskor kitört felháborodásnak és megbotránkozásnak, de egyszersmind a vármegye hangulatának is kifejezője, a Luby Géza és társai indítványa, a másik, melyet Kelemen Samu Szatmár városából indított meg, félvén a főispán bukásától . . .

Tovább beszédét nem folytathatta. Elnöklő főispán, mivel szerinte a tárgytól eltér, két Ízben is figyelmezteti, majd szó elvonással fenyegeti; közben pedig rendkívül heves szóváltás támad Luby Géza és a főispán között, majd szól a csengő, növekvőben a zaj és nagy élénkséget kelt Gerzon Kázmér azon közbeszólása „ha Wekerléről szabad beszélni, szabad Kelemen Samuról is“! Nagysokára helyre áll a rend és Szabó folytathatja beszédét.

. . . „Az ügy előzményeit ismeri a megye közönsége, megindult az actió az' indítvány ellen a főispáni székből. A régi letűnt kor emlékei újulnak fel, mikor a függetlenségi párt ellen hivatalos helyről indul meg a mozgalom és éppen, mert igy áll a dolog, tartom helytelennek az állandó-választmány javaslatát és tartanám helytelennek azt, ha a vármegye közönsége az indítvány helyett az állandóválasztmány javaslatát fogadná el. Helytelennek tartom ezt a formát már azért is, mert sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy ez a módosítás azt a szomorú képet tünteti elénk, hogy a régi kor maradványa, a hivatalos hatalom befolyása a nemzeti kormány alatt is érvényesül. De feltétlenül túlzottak azok a hangok is, melyek az indítvány ellen azért merültek fel, mert az indítványt a kormányra nézve veszélyesnek tartják. Mert ha egy komoly, ismeretesen alkotmánypárti lap a „Budapesti Hírlap“ ez esetből kifolyólag azt írja, hogy „teljesen érti a megye elkeserédését és felháborodását, amelyet Majos Károly közszolgálatba való alkalmazása okozott és hogy ilyennek megtörténnie nem szabad, akkor teljesen méltányos és a megye tekintélyéhez egyedül illő dolog az lesz, ha a közgyűlés az indítványt változatlanul elfogadja.“

Szabó beszéde közbe egyre-másra hangzottak fel az erős közbeszólások és a hasonló erejű replikák, melyeknek befejezése sok idejét vette el a közgyűlésnek.

A következő szónokok már rövidebben szólották a tárgyhoz.

Gerzon Kázmér. Majos kineveztetésében a magyar nemzet arczulcsapását látja. Az állandóválasztmány szerint nem lovagiasan járunk el, mert a lovagias ember nem azt kérdi, hogy ez az arczul- csapás meg fog-e ismétlődni, hanem elégtételt, orvoslást követel az illetékes helyen. A nemzeti ellenállási küzdelemben a megye mindig az országgyűléshez fordult felirattal s most is ezen illetékes bírósághoz, a parlamenthez kell fordulnunk, hogy az ország előtt vonassák kérdőre a miniszter mert ez országos döntés tárgyát kell, hogy képezze. Ha ezen kiegészítő határozati javaslatát nem fogadnák el, akkor Luby Géza indítványát pártolja.

Luby Béla. Szabó Albert szavaira válaszolva tiltakozik rágalma ellen, ő nem paktál a néppárttal.

Szabó Alber.t: félreértett szavait magyarázza, de fönntartja, hogy a 48-asok, kik most kormánypárti padokon ülnek s főleg ezeknek egyes tagjai a 48-as eszméktől eltérőleg 67-es politikát folytatnak.

Szálkái Sándor: igen szellemes beszédben szólalt fel. Csodálkozik a tulajdonképen többnyire agrárius bizottsági tagokon, hogy merkántil politikát követnek, mert ez nem bank, hol a miniszter ígéretét — a biztosság okáért — első helyre kellessen bekebelezni. Az állandó-választmány indítványát fogadja el.