Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő j, a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : HÁNYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. -5* Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sara 40 fillér. A mameíuk. Ez a név ismét divatossá kezd válni. Csakhogy most azok vették fel e nevet, akik egykoron másokra akasztották, hogy azokat a nemzet szemében gúnytárgyaként tüntessék fel. Fordult a koczka. A gúnyolódok gunyol- takká, a gúnyoltak, a kipéczézettek gunyolókká lettek. Hja ! Sic transit glória mundi. Tökéletesebb mameluk-sereget a mostaninál még Bánffy sem szervezett. Egyöntetűbb szavazásokat még a Sándor-utezai ház sem látott a mostaninál. Megszavaz mindent, de mindent, mert ezt követeli — pardon ! nem a haza érdeke, hanem sokkal előbbre való dolog — a pártfegyelem. Ha a pártfegyelemnek vége, akkor elveszett a haza, mert mint oldott kéve, széthull a hazát boldoggá tevő koaliczió és nem a íüggetlenségi párt fogja alkotni azt a többséget, mely megszavazza majd a pozsony— bécsi villamost, nem függetlenségi párti miniszter lesz az, aki külföldi vállalatnak fizeti ki a vaggonokra megszavazott milliókat. Mert meg lesz a pozsony—bécsi villamos. Mert meg kell lenni a pozsony—bécsi villamosnak. Egy főherczeg mondta s ez elől kitérni nem lehet. Bécs érdéke ezt kívánja s ami Bécs érdeke, az a monarchia érdeke. Mit tartozik a monarchiára az, hogy ez a vasút a monarchia egyik államának érdekeit sérti? Mit tartozik az Bécsre, hogy mi kár háramlik ebből a vasutból Budapestre, a másik állam fővárosára ? Törődjön ki-ki a maga bajával. A „nemzeti“ kormánynak nem csak a nemzet, hanem a monarchia érdekeit is támogatni kell. Szükség van tehát egy szorosabb, a monarchia két államát jobban összefűző kapocsra, a villamos vasútra, mely Magyarországot a másik államhoz a legszorosabban hozzá fűzi, ha még úgy szőrit is ez a kapocs, hogy megfojtja a Magyar államot. r Á R C Z A. Krónika. Egy ékes, lelkes felhívásban A minap azt olvastam én, Hogy maradjunk ezentúl itthon A forró nyárnak idején. Ne menjünk messze idegenbe Szakitni illatos rügyet, De a pénzünkkel támogassuk A hazai fürdőügyet. Hisz van fölös számmal hazánkban Zöld erdő, pázsit és liget, Van völgy, van bérez, mely égbe nyúlik, S — ha jól tudom — egy két sziget. Mért vágynánk hát el messze innen, Holott itt megvan mindenünk, A mit csak megkíván a testünk, És látni óhajt a szemünk ? Hát uram, nemes czikkiró ur, Önnek igaza van talán, S az első pillanatra mindez Meggyőző mód, hatott reám, De oszt elmém végigezikázott, Az itthon töltött nyarakon, S nagyon fanyar, nagyon keserves Mosoly vonult át ajkamon. Mert, bár imádom ezt a földet, S a lelkem csiigg minden rögén, Nehéz szívvel, de mindazáltal Másutt fogok nyaralani én. Fönt éjszakon, vagy messze délen, Azt nem tudom magam se még, A btkv. 127. §-a súlyosan bünteti azt, kinek cselekménye arra irányul, hogy a magyar állam területének egy része elszakittassék. Nem gondolt erre a nemzeti kormány, mikor e vasút kiépítését elhatározta. Mert e vasút elszakítja Magyarország területéből azt a részt, mely közelebbire esik Bécshez, mint Budapesthez. Az a pozsonymegyei ember soha többé nem fogja szükségleteit Magyarországon beszerezni. Közel van Bécs, vám nincsen, miért ne vásároljon Bécsben? Az a villamos vasul nem magyar kultúrát fog kifelé szállítani, hanem németet fog hozni befelé. Az a villamos vasút epen eléggé alkalmas eszköz lesz arra, hogy az amúgy is nérret Pozsonyt teljesen elnémetesitse. Legyen nyugodt Apponyi ur ez a vasút lesz annak is az oka, hogy az önáltal tervezett pozsonyi egyetem, a magyarság eme határszéli védőbástyája, üresen fog állani. Nem gondol mindezekre a „nemzeti“ kormány ? Dehogy is nem gondol. De mit tegyen szegény, ha ezt egy főherczeg akarja. Egy főherczeg elől kitérni nem lehet. — S a függetlenségi tábor? az szavaz, egyre szavaz, mert Így kívánja a párt fegyelem és igy akarja Kossuth Ferenez a függetlenségi párti kereskedelemügyi miniszter, a magyar ipar és kereskedelem véda.ngyala. igenis védangyala, aki megóvja a magyar ipart a túlságos megterheltetéstől, aki nemzetközi pályázatot hirdet a vaggonokra megszavazott milliókra. Valóban atyai gondoskodás. A kereskedelemügyi miniszter ur nem akarja az amúgy is gyenge magyar ipart nagyon megterhelni munkával, nehogy a túlságos sok munka megártson. S ezek után van-e még ember, aki azt meri állítani a nemzeti kormányról, hogy nem a „leggyöngédebben“ viseltetik a magyar iparral szemben, aki ezt a kormányt, mely a magyar De nem fog látni nyárban engem A drága hazai vidék. Mert hogyha bármikor veszélyben, Életveszélyben vón a hon, Ha kell, ezer örömmel érte Az éltemet feláldozom, De hogy békében én a bőröm’ Lehuzassam elevenen, Ennyit talán még sem kívánhat A hűséges honszerelem . . . Fenő. A kert városok. Irta : Dr. Wildner Ödön, székesfővárosi tanácsjegyző. — Első közlemény. — A modern utópisták: Bellamy, Hertzka, Wells, Zola stb., a kik a jövő társadalom és állam rózsás álmát álmodják, csábítóan festik elénk a nagyvárosok átalakulását is. Ebből a képből hiányzik az a tömérdek árnyék, a mely a mai nagyvárosra borul, csupa ragyogó színben pompázó délibáb az. Eltűnt az a rengeteg, szürke, sivár kőhalmaz, a melybe verőfény, levegő alig hatott, a melyből az igazi természet száműzetett, a hol fa, növény, virág, madár csak mesterkélt és csenevész életet élt. S ugyanígy élt az ember is: egymásra zsúfolva, szűkösen és nyugalom nélkül, fölötte egészség és erkölcsellenesen. Ez gyökerestől megváltozott — az utópiákban. A nagy lelketlen városgigászok kisebb, de egészségesebb, szebb és morálisabb közületekre oszlottak a szabad természet közepette, vagy legalább ópités modorukban alakultak át olykép, hogy bennünk a természet és a természetes életmód játsza, a kormányzó szerepet. iparpártolásról törvényt is alkotott, megmeri gyanúsítani azzal, hogy nem pártolja a magyar ipart. Félre a gyanúval! Ne merjen senki bizalmatlan lenni azzal a korrainynyal szemben, melynek bármely pillanatban kész bizalmat szavazni a nemzetet képviselő országgyűlés többsége, a koaliczió, az a mameluk had. A Szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt 1907. május 13-án Szatmáron — a Károlyiház fogadóban értekezletet tart, melyre a következő meghívót bocsátották ki: Tisztelt párttag ur! A megyei függetlenségi párt szervezése 1893-ban ejtetett meg. Hosszú idő, de eredmény telj es! Akkor még egy függetlenségi képviselője volt a megyének, ma van hat. Büszkén tekinthetünk vissza a múltra, ha fáradtunk, most Krassó, Nagybánya, Megyes is együtt érez velünk s kerületi szervezett párttal bir. A gyarapodás folytán változott viszonyok szükségessé teszik szervezési szabályaink bővítését, megváltoztatását. Teremteni kell egy megyei végrehajtó- bizottságot, melyben képviselve legyen minden kerület, hogy szükség esetén ne a nehezen összehozható pártgy ülést, de a végrehajtó-bizottságot hívhassuk össze. E czélból indítványozom, hogy alakítsunk egy függetlenségi megyei végrehajtóbizottságot, a melybe minden kerület választana 10—10 tagot, tagja lenne ezenkívül a kerületi pártelnök és a négy kerületi alelnök. E testület állapítaná aztán meg minden általános választás előtt az együttes tervet. Irányítaná a pártot, egyöntetű működést hozna létre. Szükségünk van egy fegyelmi bizottságra, a mely állana a 7 kerület elnökeiből s a párt elnökéből. Ez lenne hivatva Ítélni azok felett, kik a párt programmja ellen vétettek, vagy haza- fiatlan viseletét tanúsítottak. Ez indítvány alapján a szükséges választások, kijelölések megejtése czéljá- hól hivom össze a függetlenségi párt tagjait 1907. május 13-án reggeli 11 órára Szatmáron — a Károlyiház fogadóban — tartandó pártgyülésre. Május 14-én megyei rendes közgyűlés lesz Nagykárolyban, sok fontos tárgy kerül ott szőnyegre, a mi felett pártunknak döntenie is kell. Felhívom azért pártunk minden tagját, hogy május 13-án gyűlésünkön jelenjen meg. Vannak kötelességek, melyek alól kibújni nem lehet, — ilyen ez is. Felkérek minden párttagot, hogy kövessen el pártfeleiMindez ugyan álomszerű eszmény, de elismert lélektani igazság, hogy eszményeink, éber-álmaink keletkezésére és képzésére is testi-lelki struktuzánk nyomós szükségletei, bajaink, vágyaink és bajokat megszüntető módok és eszközök iránt, s az öntudatunk küszöbén alul maradó ingereink gyakorolják a legnagyobb hatást. Tagadhatatlan tény már most, hogy a modern ember, s különösen a nagyváros lakója egyre erősebben visszakivánkozik a természet ölére, a természetes életmódhoz. A nyaralás, a melynek általános elharapódzása a felső tízezertől le a viczeházmesterig kedvencz és olcsó témája a Cropuis- iróknak csak ritkábban nevetséges divat, legtöbbször kényszerítő szükséglet (pl. oly családokban, a hol apró vagy vérszegény gyermekek vannak, a hol a szülők elnyűtt idegei pihenést és felfrissítést sürgetnek Stb.) S mindinkább növekszik azoknak a száma, a kik belátják, hogy kevéssé logikus eljárás az, ha szervezetünket az év tizenegy hónapjában kíméletlenül kiteszsziik a nagyvárosok egészségtelen körülményeinek, s egy hónap alatt akarjuk helyreütni az általuk okozott károkat. Ezért folyvást szaporodnak azok, akik egész éven át a nagyvárosok nyaraló-negyedeiben, külső szabadabb perifériáin, avagy a határain túl alakult szomszédos telepeken laknak Az emberek egy másik sokkal nagyobb kontingensét azután nemcsak ilyen esztétikai és higiénikus szükségletek, hanem főleg gazdasági meggondolások késztetik a külső lakásra. A viczi- nális exodus többnyire a nagyvárosi lakos és élelem drágaságában leli nyitját. Ugyancsak gazdasági indoka van az iparvállalatok, gyárak kitelepedésének a nagy városokból: a telep és épületjáradék s ennélfogva a telek árak s a helyiség bérek stb. aránytalanul magasabb volta, a terjeszkedés nehézsége. A nagyvárosi lakóság ily módon való lefolyása és elhelyezkedése azonban sporadikus és szervezetien, valóban anarchikus, ezért sem a város fejlődés,
