Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
s kedvező lesz. De ha lesz is ellenállás ezek részéről, ellensúlyozni fogja ezt az a rajongó lelkesedés, mely ennek nyomán többi polgártársaink lelkében fog csodákat művelni és a végeredmény mégis javunkra fog eldőlni. Természetes, hogy sok függ a kivitel módjától, az első lépésektől is. Sok nagyon üdvös és helyes dolgot tett már tönkre a helytelen megindulás. De ez huzavonára okul nem szolgálhat. Mint minden, ez is alá lesz vetve a természetes fejlődés már oly sok mindent kiigazított törvényének. Fennállása első idejében talán nem is fogja igazolni a hozzáfűzött várakozásokat, de előrelátó politikus különben sem épit soha a jelenre, az mindig a jövőbe néz. Egy mesteri kép kerete sohasem fogja annak értékét befolyásolni, csak tetszetősebbé teszi. Annak értéke a korral növekszik, s igy vagyunk ezzel minden téren. Az általános választói jog sem a jelen keretében fogja értékével bámulatra ragadni szemlélőit, hanem csak a jövőben, midőn kibontakozva szűk és csak a szükség által követelt keretéből értékében, hatásában sokszorozva fog első csillagként tündökölni a politika egén. A hirtelen átmenet jól tudjuk rázkódtató, de ilyen rázkódások voltak eddig is mindig szükségesek a népek és nemzetek, államok és társadalmak fejlődéséhez. De ezek után következnek be a pihenés, a nyugodt munka békés perczei. Reményeink. Szatmárvármegye törvényhatósága nem is olyan régen, hogy az már elfeledhető volna, ha jól emlékszem Deák Ferencz születésének száz éves évfordulója alkalmával egyhangúlag elhatározta, hogy a nemzet egyik legnagyobb fiának emlékét maga részéről is megőrzendő, egy „Deák Ferencz gyermekmenhely“ városunkban leendő felállítása iránt megteszi a szükséges lépéseket. Ugyancsak ez a Szatmárvármegye Nagykároly város initiativájára elvben hozzájárult ahhoz, hogy a megye székhelyén egészen gondolom 1875-ig létezett, de attól elvett törvényszék visszaállítása iránt Nagykároly várossal egyetértőleg megteszi a szükséges lépéseket. Nem akarom tovább sorolgatni azokat a közintézeteket, melyeknek Nagykároly városa részére leendő megszerzése „elvben“ nagy lelkesedéssel elhatároztatott. Elég belőlük ízelítőnek egyelőre ennyi; sőt e dolgokat egyelőre nem is feszegetem tovább. Ismeretes azon ellenactio, a melyet a törvényszék kérdésében ellenünk folytat Szatmár és viszont ezennel kérjük tudomásul venni azt is, hogy Szatmár városa az állami gyermekmenhely megszerzése iránt is megtette a szükséges lépéseket. Ezeket nem azért jegyezzük meg, mintha ehhez valami commentárt akarnánk fűzni, — minden szentnek maga felé hajlik a keze és szemesnek áll a világ. Napról napra, hétről hétre egyebet sem hallunk, mint városunk nehéz megélhetési viszonyait tárgyalni. Panaszkodik mindenki kivétel nélkül. Nem tudom kinél kezdjem meg a panaszhangokat, kiknek panaszait soroljam fel először? A kereskedőkét-e, a kik semmi áldozatot nem kiméivé igyekeznek a nagykárolyi piaczot kínálat dolgában minél jobban emelni, kik meghozatHárom napig ezen a gondolaton rágódott. A negyedik napon föllélegzett. Uj gondolata támadt, amely a különös dolgot már közelebb hozta a valószínűség határaihoz. Az ördög csak képzeletbeli fantom, igy tehát az a másik nem lehet egyéb, mint földön járó, épkézláb ember. De vájjon ki és mit akar ? Bardócz Pál nagyhírű kriminálista volt. A fiatalsága mellett kiváló jogtudós, akit nevezetes pőréi, amelyekben mint védő, vagy vádló szerepelt, meszsze híressé tették. És most épen e körülményből kifolyólag különöset gondolt. Szenzácziós pőréi révén sok veszedelmes gazemberre, nagystílű szélhámosra mondatta ki az igazságszolgáltatás kemény ítéletét. Talán egy ilyen elitéit üz vele játékot ? Kiszabadult, vagy megszökött talán s most bosszút akar állani azon, akinek szava a vádlói székből rádörögte a súlyos Ítéletet. A hires kriminálista erre a föltevésre megborzongott. Ez az eshetőség semmivel sem volt megnyugtatóbb az előbbinél. Ismerte a maga elitéltjeit ; csupa Pitaval-beli regényalak, a megrögzött emberi gonoszságnak, lelki elvetemedettségnek típusai. III. Egy este bizalmas baráti körből, kollegái vidám társaságából hazafelé sietett Bardócz Pál. Az agya tul- feszült volt a vitatkozzással vegyes diskurzusoktól s a képzelete lázasan csapongóit. Mikor lakása elé ért. szinte ösztönszerüleg odapillantott a szemközti ház második emeleti ablakára. Dermedten állott meg. Az ablakban világosság égett. Bardócz Pál e látványra rémülten tántorodott a falhoz. Az a gondolat, hogy a rejtélyes idegen újra a közelében van, megfagyasztotta ereiben a vért. Tehát itt van, újra itt van! Vájjon mit akarhat hát tőle és ki az az ember egyáltalán? Hirtelen őrült gondolata támadt. Megfogja tudni, ki az az ember. Fölrohan hozzá, beront a lakásába és ZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nak mindent, mi szép és jó, és idejük legnagyobb részét a nyakukon száradt sok árunak időszakonként a legközelebbi saisonra való félretételével töltik. Sirjak-e együtt az iparosokkal, kiknek nincs kinek dolgozni és ha dolgoznak, akkor,pedig segítsek nekik elveszett pénzük után sírni. Vagy olyan fényes-e a nagykárolyi orvosi és ügyvédi kar helyzete ? Pangás az egész vonalon. Nincs senki, aki belátná, hogy e város dolgai igy tovább nem vergődhetnek. Lakosai minden előnyétől egy még aránylag kis városnak is meg vannak fosztva. Közterhei már szinte eliviselhetetlenek. Ezek dolgában versenyezhetünk akár melyik vidéki várossal. Az nem sokat segít rajtunk, hogy villany fény mellett várhatjuk egy szebb jövő hajnalát, sőt még az sem, hogy ma már kőjárda helyett aszphalton rongáljuk czipőinket és azon járunk térdig érő hóban, ha hó esik és vágódunk nagyokat, ha fagy. Ez csak látszat, a mely nagyon is csal, kivéve elvágódás, az valóság. Az egyik dologról, a mi egy kis forgalmat csinálna a kereskedőknek és iparosoknak, a menhelyről talán meg az is elfeledkezett, a ki javaslatba hozta, a másik a törvényszék dolga, arra vonatkozólag pedig le lettünk intve, arról szólni is alig merünk. íme a jelen perspectivája. Önként felmerül tehát a kérdés, hogy a vezető körök meddig élnek vissza a jámbor közönség türelmével? Mikor jut már eszükbe az,hogy illenék már egy kicsit gondolni azokra is, a kik a terhet már csak alig bírják ? Mikor jut eszükbe, hogy vezető állásukkal vele járó kötelesség a város fejlesztése. Addig a meddig eljutottunk, elértünk volna, mint nagyközség is, nem mint rendezett tanácsú város ? és akkor legalább nem lett volna csaknem száz vagy hány perczent pótadó. És az egész dologban csak az a különös, hogy épen mikor a legjobb alkalom kínálkozik, akkor vagyunk tétlenek. Nagykároly soha sem volt valaminek elérésére előnyösebb helyzetben, mint most. A belügyminiszter országgyűlési képviselőnk legbensőbb barátja, az igazságügyminiszter személyes hive és intimusa. Mire várunk ? Eddig talán elfogadható volt valami magyarázat féle a késlekedés miatt, ez már megszűnt, mire várunk ? Most szeretnők látni azt a bizonyos monstre deputatiót! Most lássuk ki e városnak igaz barátja és ki az ellensége? Hitegetésekkel már jól laktunk, komoly táplálékot kérünk e varosnak, , nem is kérünk, de követelünk! Elég volt már a hitegetésekből, tessék szint vallani őszintén férfiakhoz illően. „Legyen vége a komédiának.“! A nagykárolyi függetlenségi párt szervezkedő gyűlése. A nagykárolyi függetlenségi párt folyó hó 10-én tartotta szervezkedő gyűlését, a városháza nagytermében a párttagok meglehetős érdeklődése mellett. A gyűlés főtárgya az elnökválasztás volt. E választás egy az olvasó közönségnek még élénk emlékezetében lévő hosszas hírlapi harcz és támadások epilógusa volt és az eredmény a nagykárolyi függetlenségi pártnak e harczra vonatkozó felmentő es a vádlottal szemben megérdemelt megtisztelő ítélete volt. A párt egyhangúlag nagylelkesedéssel Dr. Adler Adolf helybeli ügyvédet választotta meg elnökéül, elégtételt szolgáltatván ezzel az őt ért támadásokért, elismerését fejezve ki vele szemben a párt érdekében tett nagybecsű szolgálataiért. A szervezkedő ülést Csipkés András a párt legidősebb alelnoke nyitotta meg és az ő vezetése alatt történt az elnökválasztás, melynek megejtése után három tagú küldöttség hivta meg a gyűlésre az újonnan megválasztott elnököt, a ki lelkes szavakkal köszönte szemtől-szembe áll vele. Ha álarcz fedi az arczát lerántja róla s ha mindjárt a pokolbeli sátán is, odalép elé. Átrohant az utczára és fölsietett a szemközti ház lépcsőn. Mikor fölért ahhoz a lakáshoz, amelynek lakója az ő ördögi képmása volt, hirtelen elhagyta energiája. Keze lehanyatlott a kilincsről. Nem ment be. Érőt kellett vennie magán, hogy ösfeze ne essék. Szédülve támolygott vissza a lépcsőkön és átment a lakásába. Mikor az ablakhoz lépett, odaát még világosak voltak az ablakok s a függöny előtt ott állt ördögi képmása és gúnyosan integetett feléje. Bardócz Pál ágynak esett, kilelte a hideg. IV. Lázának első öntudaros perczében Bardócz Pál meghagyta az inasának, hogy hívja betegágyához Hari doktort a hires psihyatert, neki régi jó barátját. Az inas elment s visszajővén jelentette: — A doktor ur már itt van! Bardócz Pál várakozás teljesen nézett az ajtó felé és a szobába belépett az — ördögi képmás. Bardócz Pál rémülten sikoltott fel. Az ördögi képmás odasietett a betegágyához és megfogta a remegő ember kezét: — Csak semmi izgalom — mondotta, a fogadást megnyertem! Én Hardi vagyok s csak álarcz a te képed rajtam. De emlékszel múltkori vitánkra ? íme l bebizonyítottam, hogy a legegészségesebb idegzetű ember remegő gyermek lesz a kisértet látásától . . . S a psihyater diadalmasan nevetett. Vakots József. meg az őt ért kitüntetést és a vele szemben megnyilvánult bizalmat, melyet a párt érdekében teendő buzgó és odaadó szolgálataival Ígért meghálálni. Az elnök beszéde után a választásokra tértek át. A párt vidéki társ elnökéül egyhangúlag Csutorás Albert érendrédi ev. ref. lelkész választatott meg. Alel- nökök lettek: Csipkés András, Janitzky Albert, Ku- binyi Bertalan, Sternberg Sándor, Cseh Lajos és So- mossy Miklós. Pénztárnok: Stróhmayer Ferencz. Ellenőr: Ifj. Nérrethy Sándor. Jegyzők : Nagy Elek, Kiszely Géza, Gy. Kovács József, Csipkés Károly és Vaday Károly. A végrehajtó-bizottság tagjai: Dr. Aáron Sándor, Albanézi Mihály, Bálint Bertalan, Bálintffy József, Bekker Orbán, Berényi Imre, Bordás Imre, Bunda Miklós, Csetényi Lajos, Csőkör István, Csőkör Ferencz, Ifj. Csőkör Sándor, Drágos István, Feifer Ede, Ferenczy István, Friedl István, Gri- eszháber Antal, Hancsis Illés, Ilosvay Aladár, Jakabffy Gábor, Jakab Zoltán, Janitzky György, Járay József, Kalina Ferencz, Kardos Aurél, Kerekes Bertalan, Kerekes Zsigmond, Id. Keresztszeghy Mihály, Komódy Lajos, Kohn Márkus, Kozma Lajos, Kovács József, Ifj. Kovács Lajos, Kun István, Kuszka Mihály, Letlin- ger Béla, Lukácsovits János, Lucz György, Luczay János, Madák Mihály, Makranczy Ignácz, Mangold István, Mangu Béla, ifj. Matolcsy Sándor, Medvey Ernő, Mészáros Lajos, Mikó Ferencz, id. Nagy Antal, Nagy Jenő, ifj. Nagy Antal, Nagy Gusztáv, Nagy Sándor, Nonn Gyula, Orosz István, Orosz János, Orosz Lajos, Papp Imre, Papp Sámuel, Papp István, Papp Illés, ifj. Papp István, dr. Péchy István, Peiszner Lajos, Reszler Simon, Sándor György, Singer Lipót, Serly György, Schifbeck Károly, Schifbeck Mátyás, Schnell Pál, Schuszterits Ferencz, Sternberg Lipót, Szabó Kálmán, Szikszay Kálmán, Szombati János, Tóth János, Tömpe Bertalan, Tömpe György, Varga Imre, Varga József, Vida István és Vida Sándor. A választások közfelki- álltással, egyhangúlag történtek. A gyűlés Dr. Adler Adolf elnök indítványára diszelnökül Gr. Károlyi Istvánt, városunk országgyűlési képviselőjét és dr. Falussy Árpád főispánt nagylelkesedéssel megválasztotta és erről az előbbit sürgö- nyileg, a főispánt pedig küldöttségileg értesítette. A főispán igen szép, tartalmas beszédben köszönte meg a megtiszteltetést. Beszédét a következő szavakkal fejezte be : „Én mindig ott leszek a harczban Önök között. Kérem az Egek Urát, áldja meg szeretett hazánkat, óvja meg minden csapástól és éltesse Önöket és adjon erőt a függetlenségi eszme hű bajnokainak.“ A pártgyülés táviratilag üdvözölte Kossuth Fe- renczet és Apponyi Albertet, a kik táviratilag köszönték meg a megtiszteltetést. A gyűlés egyszersmind megalakította a „Függetlenségi Kör“-t, melynek alapszabályait a közgyűlés elfogadta és azok jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztettek. A kör czélja a függetlenségi eszmék minél kiterjedtebb ápolása és fejlesztése és mi kívánjuk is, hogy működése sok buzgó harczosát szerezze meg a magyar haza fejlődésének és boldogulásának és terjedjen minél szélesebb körben az a hazafiak között, a mit a kör mint jelszavát, megalakulásakor lobogójára irt: Önállóság, erő és egyetértés. Levél a szerkesztőhöz. Felkérettünk a következő sorok közlésére. Tekintetes szerkesztő ur! A gacsályi függetlenségi és 48-as párt ez évi községi biróválasztás és általános tisztujitáskor felvette a küzdelmet a régi szabadelvű párt még mindég reményteljes tagjaival szemben. A folyó hó 6-án megtartott biróválasztás az első eset, midőn a szám szerint kevés, de annál lelkesebb tagokat számláló 48-as párt hevesen küzdött. A küzdelem erős volt, mert a 48-as pártnak egyedüli vezére a 48-as párt egyik alelnöke Majtényi Lajos dr. körorvos ur, mig az ellenpártot Madarassy Sándor, Marosy Sándor urak és Kis Májer körjegyző ur személyes befolyásuk érvényesítésével vezették. Mindezek daczára a nagy harcz eredménye az lett, hogy a függetlenségi párt egy szavazattal már már győzni látszott, midőn a jegyzőkönyvet vezető körjegyző, hogy pártjának a győzelemre még némi reményt nyújtson, ama megjegyzéssel: „csináljunk egy szép választást“ leszavazott az ellenpárt javára és igy a szavazatok egyenlők lettek; minek folytán a választást a törvények legszigorúbb és pontos betartásával vezető főszolgabíró Képesy László dr. ur sorshúzás utján a függetlenségi párt jelöltjét Bencze Gedeont jelentette ki megválasztott községi bírónak. E helyen sem mulaszthatom el úgy a magam, mint pártom nevében hálás köszönetemet a választást vezető főszolgabíró Képesy László dr. urnák kifejezni, kinek nagyérdeme volt a választás pártatlan vezetése által abban, hogy a függetlenségi párt győzelemre jutott. Tekintetes szerkesztő urat szerény közleményemnek lapjában szószerint való közlését kérve, mit is remélve, fogadja hálás köszönetem kifejezését. Gacsály, 1907. február hó 9. Hazafias üdvözlettel: Bencze Gáspár, kisbirtos, a függetlenségi párt jegyzője,
