Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

Nagykároly, 1907. november 10.

4=5« szám.

XXXIII. évfolyam.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

KIADÓHIVATAL:

S7ERKESZT0SEG:

hová a lap 9E0llemi rósaét érdeklő közlemények küldendők

Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám.

a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők

FELELŐS SZERKESZTŐ :

Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDOÁOSOK : HÁNYÁK és TÓTH.

ELŐFIZETÉSI ARAK :

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona -a* Egyes szám ára 20 fillér. #=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kocsihiány.

Nagykároly, 1907. nov. 10.

— ő. — Miga Mindenható koalitio quota felemeléssel, a bank és a vámközösség fenntartásával akarja állítólag megmenteni a magyar ipart es a magyar kereskedelmet, mig üres formulákkal akarja megtömni a nemzet közös költségekre kifosztott zsebeit, addig a magyar ipar és a magyar kereskedelem az állandóan ellene irányuló reformtervek áldásos hatása alatt pusztul, senyved.

A magyar kereskedelmi politika gyönyörű virágja virított ki a kocsihiány alakjában. Széles Magyarországon megbénult a kereskedelem a koalitió uralomra jutása óta kisértő vasúti teherkocsik hiánya miatt. Véletlen e vagy természetes következmény e a fenti a tényeknek mindenben megfelelő állításunk, de hogy igy van, az ma már elvitázhatatlan. — Mérhetetlen mennyiségű termény, élelmiszer pusztul romlik és értéktelenedik el napról-napra a vasúti állomások raktárhelyiségeiben, mert nem lehet azokat továbbítani. Az ipari vállalatok beszüntetni, vagy legjobb esetben redukálni kénytelenek üzemeiket a kocsihiány miatt. Mára- marosban a „Magyar Kereskedelmi Részvény Társaságinak sok száz kocsirakomány sója vár elszállításra és szerte az országban, köztük városunkban is, fenyegetőleg kisért a sóhiány veszedelme. Kereskedők könyörögve szaladnak Pestre a minisztériumba kocsikat, hogy úgy mondjuk kisiránkozni és minden hiába, nincs kocsi.

Az erdei állomásokon több ezer kocsi tűzifa vár elszállításra és a múlt héten váratlanul beköszöntött hideg idő daczára hiába a könyörgés számba menő megrendelés a fakereskedőknél. Hiába? Nincs kocsi. Kereskedők, kik saját eladóiknak a vevőktől beincassált pénzből reméltek fizethetni, tönkre mennek, mert vevőik, kik eddig a fuvarlevél másodlat alapján fizettek, most csak akkor teljesítenek fizetéseket, ha a megküldött másodlaton a kocsi szám is fel van tüntetve, a melybe az áru berakatott, ez pedig a kocsihiány miatt leT A R C Z A.

Olthatatlan szomjúság1.

Mint alkoholra más, oly hévvel Szomjuhozom a csókra én, —

S fékezhetetlen vágyat érzek,

Ha szép ajak hajol felém.

S mig piros ajkak serlegéből A csókokat mohón iszom,

Elönt a mámor s szilaj vágyam Nem mérsékelem, nem bizony 1

S ha halált osztna minden csepped,

Te lángitalu szerelem,

Szivesen halnék százszor is meg,

De kiüritném serlegem . . .

. Tértesy Gyula

Kórházban

(Egy vadász elbeszélése.)

Irta : Lampérth Géza.

— A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tdrczája. —

Hát van-e nagyobb szatirikus a sorsnál'? Szerénységem tiltja, de azért a dolgok meg- érthetése végett — röviden bár s a szigorú igazság tükrében — be kell, hogy mutassam magamat.

heteden lévén, az eladó a beszerzett, vagy kitermelt árut kifizetni nem képes és az egész üzlet megszűnik.

Ha pedig nagy ritkán akad egy-egy kocsi, a mely beraktározásra vár, akkor . . . erről jobb nem is beszélni.

Mérhetetlen és elképzelhetetlen az a kár, a mi ebből az egész országra már eddig is hárult. A kereskedő sem venni, sem eladni nem képes s egyes nagyobb raktárral bíró üzlet monopolisálja a fogyasztót. A nehéz pénzviszonyok miatt a nélkül is lesújtott kereskedői osztály a tönk szélén áll.

Es még csak a segítség reménye sem tölthet el bennünket. A quota és a bank áldatlan kérdése foglalkoztat most mindenkit és senki sem törődik azzal, hogy miből fizetünk ilyen állapotok mellett. A kérdéssel a sajtó is csak egy-egy odavetett hírben foglalkozik. Nincs a ki a megoldást legalább siettesse. — Az egész baj egy örök rejtély, mert a múlt évben is szűkös, sőt rósz volt a termés, holott évekkel ezelőtt, a hires, jó termések idejében ismeretlen fogalom volt a kocsihiány. Két évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy szállítmány hetekig feküdjön a vasúti raktárban és hogy a megrendelő csak hónapok múltán jusson ren- delményéhez.

L.S Kísérőije osu\ nVwg valaki .elszolalni. Az darabont, hazaáruló, hüségi esküt tett Kris- tóffy lovag és azt irgalmatlanul a leggorombább hangon támadni kell, mert ellensége a hazának, a nemzetnek, a kormánynak és a fenséges koalitiónak, az zavarja és megakasztja a haladást a fejlődést, a kiegyezést a — pusztulást.

Az, hogy pusztulunk, tönkre megyünk, éhen halunk és ráadásul megfagyunk, mellékes, másodrendű kérdés. A fő az, hogy a koalitió él, virul és uralkodik és ez a földöntúli gyönyörűség kell, hogy életet leheljen a haldoklóba és felmelengesse a megfagyott testet. A ki pedig nem örül, az elpusztulhat, megfagyhat, az úgyis darabont, hazaáruló, azért nem kár. És ezt politikai műkifejezést használva úgy hívják „nemzeti uralom“!

Vadász-ember vagyok, uraim, nem afféle silány lesipuskás, hanem valóságos, szenvedélyes, mondhatnám hivatásos vadász. Kezdettem a bodzafapuskával, amivel legyekre lövöldöztem, majd hamarosan áttértem a gummipuskára s a verebek ellen indítottam irtóháborut ... no, de ez messze vezetne.

Elég az hozzá, hogy tavaly terítettem le a Fo- garasi-havasokban a negyvenkilenezedik medvét s az idén szándékoztam elejteni az ötvenediket — nagy ünnepélyességgel. Tehát dicsekvés nélkül mondhatom, hogy majdan az utolsó szélestalpu inaczkó szomorú halála alkalmával a jövő század Bársony Istvánja elegikus czikkelyében méltón idézi reám szabadon Vergiliust: quorum ille magna pars fuit...

Ezek után azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, ha kijelentem, hogy nincs a Kárpátoknak az a rengetege a mit megnem jártam, az a sziklája, a mit meg nem másztam. Zivatar, jégeső, villámlás, menykőhullás, nekem mindegy volt . . . Soha a legkisebb fáradtságot nem éreztem, soha semmi bajom nem történt.

És kérem, ezelőtt öt héttel, egy szép napon, a mint vígan fütyörészve hazamegyek a hivatalomból, alig nézek szét a szobámban — engem, aki ordas vadakat czibáltam a fiilöknél fogva, elővesz hirtelen valami láthatatlan erő, s úgy, de úgy összevissza ráz, hogy a fogam vaczog bele s az agyvelőm megrendül . . . Teringettét, talán az összes elpusztított medvék szellemei álltak rajtam egyesült erővel bosszút!

Másnap veszedelmes tüdőgyuladással, negyven fokos lázban vittek a kórházba.

— Felhívás. A Szatrr.áron szövetkezeti alapon létesítendő tejcsarnok iránt érdeklődő gazdatársakat felkérjük, hogy a szövetkezetbe való belépési szándékukat, úgyszintén a már beállított esetleg beállítandó tehenek számát, valamint a határidőt, melytől kezdve a tejszállítási kezdenék, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalához lehetőleg még a nov. hó 13-án e tárgyban tartandó gyűlésig bejelenteni szíveskedjenek. Szatmár, 1907. október ho 30. Domahidy Sándo r, gazd. egyl. elnök.

— Beszámoló. Dr. Pilisy István, a krassói választókerület országgyűlési képviselője november 3-án tartotta beszámolóját Krassón. A beszámolót Buday József pártelnök nyitotta meg, üdvözölvén a nagyszámban megjelent választókat. Utána dr. Pilisy nagyhatású beszédben tárgyilagosan ismertette a kiegyezést és a quóta felemelését és meggyőző érvekkel indokolta azt, hogy miért tartotta kötelességének kilépni az országgyűlési és 48-as pártkörből. A beszámolót a választók egyhangú helyesléssel fogadták. — Ezután dr. Grosz Albert szatmári ügyvéd és Sinka Lajos krassói tanító támadták a kormányt, a mely nem folytat függetlenségi politikát és fejtegették a kiegyezés hátrányait. Szavaikat a választók élénk helyesléssel -fogadták és Sinke Lajos indítványára a képviselőnek egyhangúlag bizalmat szavaztak, (t.)

— Megfelebbezett közgyűlési határozat.

Szatmárvármegye törvényhatóságának Nagykároly város szabályrendeletére vonatkozó sérelmes határozata ellen, — amint értesülünk — felebbezés adatott be.

— A vármegyei függetlenségi párt gyűlése, mely általunk már jelezve lett, nem e hó 14-én, hanem 13-án lesz d. e. 10 órakor Szatmáron, a Károlyi-ház nagytermében. A gyűlés tárgya a kiegyezés, bankszabadalom, főképp a kvótakérdés tárgyában elfoglalandó álláspontja a pártnak.

— Bokréta-ünnepély. A nagykároly. statusquo izr. hitközség — amint már megírtuk uj iskola épületet építtetett. Az uj épület bokréta-ünnepélye a múlt héten lett megtartva, amidőn a hitközség elöljárósága az épületnél dolgozó munkásokat — pénzbeli ajándékkal lepte meg. Az uj iskola a jövő hét folyamán tető alatt is lesz.

De még más két egyéni tulajdonságomat is kell, hogy röviden felemlítsem.

Mióta ugyanis Skrobanek páter kegyetlenül elvert, amiért egyszer verébvadászás közben a kolostor valamelyik ablakában kárt tettem: azóta megrögzött papgyülölő vagyok. A reverendánál csak egyet gyűlölök még jobban — a vizet.

És kérem, a kórházban két pappal kerültem egy szobába. Mind a kettő vizibetegségben szenvedett.

A terem maga is fölötte érdekes, melybe engem, — hogy Petőfivel szóljak — a szabadság fiát, a természet vadvirágát két kedvenczemmel összecsuktak. Nyolcz lépés a hossza, négy a szélessége, ablak egy van rajta, ajtó azonban kettő. Mindez a XIX. század humanizmusának nagyobb *„ dicsőségére.

Hej, gyönyörű volt az első éjszaka, amire emlékszem, oly gyönyörű, hogy szinte most is vaczog a fogam, ha reá gondolok.

Korán alkonyodott. A „sveszter“ meggyujtotta a gázlángot. Alig, hogy kiment, félénk kopogtatás hallatszott az ajtón. Különös vastag téli ruhában burkolózott alakok szálingóztak be egymásután vagy öten, vegyest férfiak és nők. Öltözetük és tipusuk mindjárt elárulta, hogy egyszerű, de jómódú föld- mives emberek, valamelyik alföldi faluból.

— Dicsértessék az Ur Jézus — köszöntek tompán s megálltak a velem szemközt levő ágy előtt.

Szép szállás, értelmes arczu ember állt elől, a többiek a háta mögött szorongtak, minden talpalatnyi helyet elfoglalva a szobában.