Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

Nagykároly, 1907. október 26.'

XXXIIT. évfolyam.

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP.

—— megjelenik minden vasarnap. =

SZERKESZTŐSÉG:

hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők

KIADÓHIVATAL :

a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők

Széohenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz.

Telephon 59. szám. Telephon 56. szám.

_____

FE

LELŐS SZERKESZTŐ :

Or. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : HANTÁK és TÓTH.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

F.gész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron«, -k* Egyes szám ára 20 fillér. <s=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

A vereség után.

Nagykároly, 1907. október 27.

— ő. — Megmozdult az ország. A nemzeti felzúdulás moraja, reméljük, ellenállhatatlanul fogja megostromolni a magyar nemzeti érdekek ellen emelt azt a várat, melynek ormán még a szél is siró hangon lengeti azt a fekete-sárga zászlót, mely a „kiegyezés“ gyászos feliratot viseli.

Megmozdult a parlament, de megmozdulásában nincs öröm, a kilépettek actiójában kevés a remény. Oly gyéren jelentkeznek azok, kik a nemzet érdekeinek képviseletére küldetvén, kötelességeik és feladatuk teljesítésére komolyan is vállalkoznak, hogy ő rájuk a magyar nemzet reánk következő évtizedének sorsát bízni nem lehet. A jövő szomorú képe eltöröl- hetetlenül lebeg szemeink előtt, s a függetlenségi párt uralomra jutásához fűzött rózsás reményeinket tönkretette, vezéreinkbe vetett bizalmunkban történt csalódásunk dermesztő fagya.

Egy, a nemzetre kiszámitathatlanul súlyos költségvetés reánk nehezedő, szinte elviselhetetlen terhe előtt állunk. A nehéz pénz és gazdasági viszonyok miatt megállott a kereskedelem, rémitő pangásban az ipar. Az élelmi szerek és mindennemű fogyasztási czikkek elképzelhetetlenül megdrágultak, megélhetésünk alapjai összetörve, romokba döntve hevernek lábaink előtt. S mindezek daczára vakmerő játékosként dobunk el magunktól mindent, ami csak rajtunk segíthetne, amitől sorunk jobbra fordulását remélhetnők.

S ime olyan viszonyok közepette, a milyeneket még nem élt át e sokat szenvedett ország, saját magunk igyekszünk helyzetünket

I minél rosszabbá, minél kétségbeejtőbbé tenni. Eddigi bajainkat tetőzzük, eddigi fegyvereinket letesszük és ami a legborzasztóbb : évtizedeken át táplált reményeinket, melyek a legkétségbe- esettebb helyzetekben is legalább vigaszt nyújtottak, mi magunk fojtjuk bele a megsemmisülés posványába.

Az embert, az egyént, ki nehéz küzdelmek között vívta meg csatáját és küzdelmeiben elbukva örök nyugovóra tért, embertársainak őszinte részvéte kiséri utolsó útjára, ellenben az öngyilkost még a vallás is megfosztja az utolsó vigasztól és az elhunytak csendes birodalmában is az utolsó helyet kapja örök nyughelyül; ép úgy a nemzetek társadalmában is a történetiró csak azoknak a nemzeteknek adózik hódoló kegyelettel, a melyek derekasan, büszkén élték le éveiket és csak ádáz harczok után léptek le a történelem színpadáról. De azok a nemzetek, melyek önként, erejük teljességében tették le a fegyvert és ásták meg önmaguk sírját erkölcsi öngyilkosságuk által, örökké intő példái maradnak a késő utókor nemzeteinek arra nézve, hogy létjogosultsága csak annak a nemzetnek van, mely nein csüggedve életének zivataraiban, erkölcsi erővel, megalkuvást nem ismerő akarattal küzd czél- jaiért; küzd és győz, vagy elbukik, de meg nem adja magát.

A magyar nemzet eddigi története egy fényes, dicső, győzelmekben gazdag, de egyszersmind nagyon küzdelmes múlt apotheozisa. Jogfeladás, lemondás ismeretlen volt eddig a magyar nemzet előtt és ha a múltjához, ezer éves történelméhez hű akar maradni, ha meg tudja még becsülni apái emlékét, úgy ismeretlen lesz előtte a jövőben is. Önmaga halálos ítéletét józan ember nem írhatja alá. Önmagát halálra ítélni egy nemzet nem kényszeríthető.

A kiegyezési harczban, a kiegyezési szerződés megkötésénél az ma már kétségtelen, a legyőzöttek mi vagyunk. De azok Ítélete, kik e harczban, a győzelmi ..pálmát az ellenségnek Ítélték oda, joghatályában 'meg nem maradhat és nem is fog maradni. Döntsön a nemzet e létkérdésében a legfőbb, a felebbezhetetlen ité- letü factor, a nemzet itélőszéke. Saját sírját egy nemzet megásni nem fogja. Egy nemzet nem rohanhat eszeveszetten a megsemmisülés, a pusztulás felé, nem kötheti le élő testének életet adó és azt tápláló üterét, sőt ha valaki ellene ilyen gyilkos merényletet elkövetni akarna, azt eldobja magától, azt kiközösíti társadalmából, azt kitagadja fiai közül . . .

Súlyos, kétségbeejtő időket élünk. Nehéz, nagyon nehéz idők várnak e sokat szenvedett nemzetre és a bibliai tűzoszlop még mindig nem világit. Sötétség borult a hazára és mi epekedve, hő áhítattal várjuk a megváltó világosságot. A világosságot, melynek jótékony hatása utat fog mutatni az eltévelyedetteknek és vissza fogja vezetni őket hozzánk, mi hozzánk, az idegenből — haza, az ellenség földjéről — a hon mezejére, az idegen lobogó alól —- a trikolor alá, a kárhozatból a megváltás, a feltámadás felé . . .

T A R C Z A.

Halálos Ítélet

Dramolett.

Írta: Molnár Gyula.

Személyek:

Mérey Andor, tanár.

Hoós Matild, tanítónő.

(Szín: Hoós Matild egyszerű, de csínnal bútorozott lakása)

Matild : (csengetést hallván, kinyitja a háttéri ajtót, s belép Andor.)

Matild: (kezet nyújt Andornak, melyet az tiszteletteljesen ajkaihoz emel.) Olyan nehezen vártam.

Andor: (Leleplezve mély felindulását, színlelt jókedvvel) Magától kitelik, kedves Matild, hogy aggódott miattam.

Matild: Jöjjön . . . üljünk ide. (A szoba egy ízlésesen díszített fülkéjébe vonulnak és leülnek bizalmas tét-a-tet-ben.) Most aztán mindent el kell mondania.

Andor: Nem, Matild! Mindössze is annyit mondok, hogy Budapest egyik leghíresebb orvostanárának határozott és jól megokolt véleménye szerint én vagyok a világ legegészségesebb embere.

Matild: (Tapsolva.) Hála istennek! Nos ugy-e mindig mondtam. Képzelt beteg volt . . . Szobatudós, akinek az idegzetét megviselte a sok éjjele- zés s asztal előtti görnyedés . . . Gyomrát megrontotta a tömérdek tanulás . . . fejét pedig ólomnehézzé tette a sok . . sok . . tudás. Ugy-e, hogy igy van ? i

Andor: Körülbelül . . . Mától fogva sokat kell levegőn lennem . . . Azután egy Karlsbadi kúra . . Ez lesz a mi nászutunk. Ne féljen nem lesz unal- más. Ki-ki rándulunk a szomszédos fürdőhelyekre. Franzensbad, Marienbadba . . . Megnézzük a történelmi nevezetességű Egert . . .

Matild: (Ujjongva.) Igen . . . Igen . . . mindent megnézünk ... És e közben egészsége tel- I

jesen helyreáll ... Ha tudná mennyit aggódtam maga miatt . . . Istenem. Hét esztendő óta a vőlegényem. A bibliai pásztor se szolgált tovább a feleségéért .,. . Hét esztendő. Több mint egy örök- lét .. . És azalatt mennyi gond, mennyi félelem . . Mialatt vizsgáit tette . . mig kinevezéshez jutott . . . Azután mig a fővárosba helyezték át . . . Akkor a saját előmenetelem . . . mennyi lótás-íu- tás, inig segédtanitónővé választattam . . . s micsoda sysifusi erőlködés kellett ahhoz, hogy rendessé legyek . . . Most aztán mindent elértünk . . . Van állásunk . . egészen tisztes existencziánk . . . Hét évi várakozás után végre egybekelhetünk . . . Ak- i kor aztán váratlanul előáll egy sápadt fantóm . . . ugy-e, hogy csak fantóm . ., . Már elszállt . . . Ködbe oszlik . . . Nincs . . . És mi végre valahára boldogok leszünk !

Andor : Úgy van, Matild!

Matild: De hát elmondott-e mindent az orvosnak ? A gyakori indokolatlan elaléltságot ... a tömérdek gyomorgörcsöt ... az álmatlanságot? És elmondta-e . . .

Andor: Dénes bátyám halálának körülményeit, nemde.

Matild : Igen, Andor . . . mert hisz ön azt tartja ...

Andor: És úgy is van . . . Családunk törzsfája évről-évre megtermi végzetes gyümölcsét . . . Olyan örökség ez, melytől sohase fognak szabadulni az örökösök ... Az kéne, hogy egyszer a sors szekerczéje akkorát sújtson a fa derekára, hogy gyökerestől kipusztuljon . . .

Matild: Már ismét keserű . . . Hálálkodnia kellene a gondviseléshez, hogy az átok egy generá- cziójára nézve már most betelt s nem kíván több áldozatot.

Andor: Jó . . . Legyen .. önnek igaza Matild. Ne beszéljünk többet erről. Ön művelt, okos leány . . . tanítónő . . Nem fog ideges félelemmel kitérni a kérdés elől, melyet föl akarok vetni . . .

Matild: ha a mint mondani szokta — csak akadémikus jellegű ...

Andor: Az, Matild . . . merőben akadémikus . . . Látja, én lelkiismeretes és szorgalmas ember vagyok. Nem öndicséret okáért mondom. Figyeljen rám

Matild: Egészen odaadással figyelek.

Andor : Mikor . . . mintegy félév előtt váratlanul és első ízben nyilait át egész valómon egy sajátszerii titokteljes fájdalom . . . mintha az organizmus egy lánczszeme pattant volna ketté s a résen át a halál kandikált volna be . . . Akkor egy uj studium nyílott meg előttem . . . Egy képzelt baj eredetét . . . természetét . . . lefolyását . . . szóval, liógy orvosi műnyelvet használjak . . . tanulmányozni kezdtem a kórismét . . .

Egész könyvtárt szereztem be magamnak mindenféle rákos betegségek fölismerése s annak lefolyására nézve . . . Azt hiszem, hogy megközelítem a tudását az én mai professzoromnak, akivel órahosszat vitatkoztam ma a képzelt bajról s talán sejtelme se volt arról, hogy minden elejtett szava kulcs volt számomra, melylyel betegségem titkát földeríteni segített ... De ne többet erről . . . Hiszen ezzel végeztünk egyszersmindenkorra ... De mikor még nem láttam egész világosan . . . volt okom azt hinni, hogy Dénes bátyám sorsára jutok...

Matild: Szegény, jó Andorom! Leolvastam ezt gyakram az arczárói . . . s együtt szenvedtünk.

Andor: Dénes bátyám igen sok lelki és testi gyötrelem közepeit vált meg az élettől .... . Özvegyet'és árvákat hagyott maga után . . . Özvegye igen jelentéktelen nyugdijat húz ... A gyerekek sok gond és nélkülözés között bizonytalan jövő elé néznek . . . Erre gondoltam, mialatt a mi egybekelésünk kitűzött, napja váltig közelgett. Végzetes és borzasztó kérdés tárult elém! Ha bajom, mely még lappang a szervezetben egy és ugyan az volna Dénes bátyáméval . . és csak néhány szenvedésteli év áll előttem, mely idő alatt meg fogok nősülni . . . mert hisz ez képezi életem legnemesebb programm- ját, melynek megvalósításáért hét évig küzdöttem, mint Jákob Ráchelért . . . Nos . . ha e néhány év lefolyása után ugyanoly hosszú s kínos betegség

i

Rendkívüli vármegyei közgyűlés.

Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 24. napján d. e. fél 11 órakor Nagykárolyban, a vármegyei székház gyüléstermében rendki- vüli közgyűlést tartott, amelyen, tekintettel arra, hogy egy eléggé jól jövedelmező állásnak betöltése s illetőleg egy már betöltött állásnak a létele volt szóban, elég szépszámú, előzőleg összeverbuvált közönség vett részt. A közgyűlésnek mindössze tiz pontból álló tárgysorozata volt, ezek közül is csak 3—4 olyan, amelyek voltaképen közérdeket képeznek.