Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY hivatalnoka más város vagy község tisztviselője, vagy hivatalnoka nem lehet. Amennyiben pedig ezen ügy Dr. Jármy Béla tb. t. ügyésznek adatott ki még májusban véleményezés végett, kérte az ügyészi vélemény megsürgetését. Az ügyészi vélemény, mint értesülünk már beérkezett és a kérdés maga a 24-iki megyegyülésen tárgyalás alá is kerül. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvény- hatósági bizottsága folyó hó 24-én délelőtt fél ll órakor rendkívüli közgyűlést tart, amely alkalommal be fog mutattatni a vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok jegyzéke, intézkedés fog 1é- tetni a folyó év végével lejáró bizottsági tagsági mandátumoknak választás utjáni betöltése iránt. Tárgyaltatni fog továbbá Nagykároly város módosított szervezési szabályrendelete, a Kölcsey-nyomda r.-t. felebbezése Nagykároly város képviselő testületének az 1908. évre szükséges nyomtatványok mikénti beszerzése tárgyában kelt határozata ellen — Lemondás. Dr. Gózner Elek helybeli ügyvéd vármegyei tb. t. aliigyészi állásáról lemondott. — Uj föispáni titkár. A belügyminiszter Kálnay Gyula vármegyei közigazgatási gyakornokot a belügyminisztériumba segédfogalmazónak nevezte ki és föispáni titkári minőségben szolgálattételre Szatmár- vármegye és Szatmár szab. kir. város főispánja mellé osztotta be. Az uj föispáni titkár már hónapok óta látja el mint helyettesített titkár az ezen ügykörbe vágó teendőket és eddigi tisztviselői munkájával a kinevezésre derekasan reá is szolgált. — A belügyminiszter és a hazárd játék. A belügyminisztérium Andrássy Gyula gróf miniszter rendeletére tanulmányozta azt a kérdést, miként lehetne védekezni az egyre terjedő hazárdjáték ellen. A kaszinókkal és klubokkal szemben a belügyminisztérium azt a védelmi módot fogja követni, hogy előbb bizalmas utón figyelmezteti a kaszinók vezetőségét a hazárdjáték megszüntetésére s ha ennek foganatja nem volna, a kaszinókat alapszabályaikra való hivatkozással feloszlatja. A kaszinók és társaskörök ugyanis a hazárdjátékok megengedésével eltérnek azoktól az alapszabályszeriileg kijelölt czéloktól, amelyekért az alakulásra és működésre engedehnet kaptak a belügyminisztériumtól. A védelmi rendszabályokat elsősorban csak néhány prononszirozot- tabb kaszinó ellen alkalmazzák, mert azt remélik, hogy ezek föloszlatásából a többiek levonják a helyes következtetést és a maguk jószántából tiltják be a hazárdjátékokat. — Fogyasztási adók reformja. Wekerle Sándor pénzügyminiszter, mint ismeretes, megígérte, hogy még az idén elkészíti és a parlament elé terjeszti az adóreform tervezetét. A pénzügyminisztériumban most a fogyasztási adók reformján erősen dolgoznak. Kiszivárgó hírek szerint a szeszadó emelése hekto- literenkint 30 korona lesz, ellenben a bor és sör fogyasztási adóját ennek az emelésnek az arányában csökkenteni fogják. Hitbizomány és nagybirtok. Nagykároly. 1907. október 20. Az összefüggés a kivándorlás méreteinek szédületes növekedése s a magyar földterület birtokmegoszlása között már régen ismeretes és teljesen feltárt dolog. 8 midőn ez az összefüggés most gazdasági testünk könnyen végzetessé válható megbetegedésében csúcsosodik ki, könnyen nyúlhatunk vissza a régi nagyjaink programtárába mentőgondolatért s akkor rá kell találnunk Deák Ferencz bölcsességei között arra a programpontra is, hogy: a holtkéz birtokszerzése megszorítandó, a hitbizo- mányok pedig megszüntetendők. A hitbizományokhoz kihatás tekintetében igen hasonlatosak nagybirtokaink azzal a sajátságos bérleti rendszerrel, minőhöz hasonlót csak a keleti államok tudnak felmutatni. A tő és albérlők néhol két-há- romszoros rétege fekszik rajta a legalsó, a földet köz- veletleniil megművelő paraszt kisbérlőn és nyomja azt Valóban nem csoda, ha a földhozamából alig képes kielégíteni a fölötte lévő bérlő rétegeket s a maga és családja gyarapodására semmije sem marad. Jól tudjuk, hogy a hitbizományok megszüntetése az egész birtokrendszer reform kérdés komplexumának csak a kisebbik része, hogy úgy mondjuk, csak egy kiálló kampó, mintegy foggantyuja a kérdésnek, melybe okvetlen belebotlik annak a keze, aki a kérdéshez komolyan hozzányúl. Valaminthogy az ipari termelés fejlődésének mentői magasabb fokán mentői erősebb és nagyobb méretű tőke koncentrációra vezet, sőt szükségképen arra vezetnie kell, épugy fel kell tételeznünk az analógiát a mezőgazdasági termelésre is. És ha mégis van a két termelés (ipari és mezőgazdasági) között eltérés, a minthogy tényleg van, akkor ez az eltérés nem lehet lényegi, a dolog természetében benrejlő, hanem másféle, talán külsőokok által előidézett, külömbség. S e ponton ütközünk a hitbizo- mányokba. Jogilag megrögzitett nagy birtoktestek ezek, rendszerint már felállításuknál fogva is objective valamely család díszének fentartására és nem gazdasági erőinek és képességeinek kifejtésére ren- deltetvék, subjective is ilyenekül kezeltetvén, mentői kevesebb gonddal, fáradozással, munkával művelteinek, tékát okvetlen külterjes művelésre kárhoztatvák. Nagy tőkék ezek, de nem valódi tőke koncentrációk, mert a koncentráltság minden jellege nélkül valók. Mig az ipari koncentrált tőkék a legnagyobb arányú gépüzemmel, időnek, anyagnak teljes, tökéletes kihasználásával, munkamegosztás és munkaegyesités folytonos tökéletesítése mellett a legszabatosabb gazdaságosság jegyében töltik be nagy feladataikat a fejlődés vonann, addig a hit- bizományokon a termelőmunka oroszlánrésze az esőre és napsugárra hárul. Ugyanezt a jelleget tüntetik fel nagy birtoktesteink. Ennek megfelelően birtokrendszerünk reformja alatt nem csupán a hitbizományok korlátozását kívánjuk érteni s távolról sem tartanák óhajtandónak azt, hogy nagybirtokok ne legyenek, mert mindez csak reflexe annak a valóban nagy bajnak, hogy az ország területének nagyrésze csaknem fele, mely hitbizományt és nagybirtokot képez, külterjes művelés alatt áll, tehát gazdaságilag tökéletesen hihasználva nincsen " Az a kincs, mely itt kihasználatlanul hever, ez a lucrum censsans, mely évről-évre növekszik, az hiányzik ennek a népnek s hajtja tengereken át. S a haza földjében rekedő eme kincs után is a kis ember, a kisbirtokos adózik tulajdonképpen, mert a nagybirtok eléggé ki nem használt voltával magyarázható meg csak, hogy a kisbirtok adója, teherviselése aránylag sokkalta nagyobb, mint a nagybirtoké. Alapvető okát kell látnunk ebben a folytonos drágulásnak is, mert a termelés fokozása nem áll arányban a szükségletek növekedésével. Sőt, hogy munkabérek nem emelhetők jobban, szintén annak tulajdonítható, hogy az erre fordítható értékek a földből ki nem emeltetnek . Őstermelésünk belterjessé tétele tehát a legelső feladatunk. Azaz: birtokrendszerünket úgy kell átalakítanunk, hogy a haza földjének mind belterje- sebb művelését s a tőkének a mezőgazdaság terén való decentrálódását avagy concentrálódását ne akadályozza, mert a gazdasági erők szabad mérkőzésének kell meghatároznia a birtok reformácziót, és ott, ahol a kellő képességek és előfeltételek jelen vannak, önmagától fog a birtok koncentrálódni s a hol az előfeltételek és képességek hiányoznak, decentrálódni fog. így mindenesetre harmonikusakban alakulna ki a birtokelosztás, a mi a szabad túladjon elvébe ékelt hitbizományi rendszer mellett nem várható. Nem pedig azért, mert a birtokmegkötés jogi szerkezete mentességet biztosit hazánk területe jelentékeny részének azon gazdasági törvény szankciója alól, mely a termelőt a folytonos tokozasura, munka, idő és anyag folyton tökélete- sobb kihasználására kényszGriti. Ezt a törvényt röviden kapitalizácziónak nevezhetjük és szankciója az, hogy az ellene vétő termelő pangásnak néz elé és esetleg tönkre jut. A kapitalizáció nem tűr stagnálást, a megállás: visszaélés! _ _____ M-r L—ó Színészet. Második hete immár, hogy a nagykárolyi uj Muzsahajlék megnyílott. Evek óta táplált vágyunk megtestesüléseként két hete népesült be azuj színház és már e helyen elismerhetjük, hogy megfelelő módon elégíti ki a város színházba vágyó közönségének műélvezetét. A közönség egy pár napi tartózkodás után elég szépen támogatja a társulatot, mely azt teljes mérvben meg is érdemli. N A műsor maga is e héten eléggé változatos volt. Két herczeget a „Rab Mátyást“ és „Bob her- czeget“ koronáztuk királylyá, két estén a „Tolvaj“ izgató jeleneteit borzadtuk át, egy estén át pedig a „Drótostót“ közkedvelt zenéje mellett mulattunk a darab sikerült mókáin. A társulattal és egyáltalában a színházzal szemben táplált igényeinket a társulat teljesen kielégítette. Oly művészi vonalon álló előadásokat élveztünk, a melyek bármilyen rangú társulatnak dicsőségére váltak volna és be kell ismernünk, hogy Krémer ézidei társulata jóval meghaladja a vidéki társulatok szokásos nívóját, úgy magánszereplői, mint a kar is első helyet foglalja el a vidéki társulatok között. Vasárnap, folyó hó 13-án, mint rendesen, két előadás volt. — Délután a „Boszorkányt“ adták szépszámú közönség jelenlétében. A darab maga Sardou Viktornak a spanyol inquisitióból kiragadott világhírű drámája. A darab meséjének alapja az az igazságtalan üldözés, amit az inquisitorok a spanyol- országnak meghódolt afrikai területeken a hithü és k keresztelkedni vonakodó mohamedánokkal szemben elkövettek ; igy pl. Zoraya mórnő, ki ismerve a különböző gyógy.űvek erejét, valóságos orvosi talentum volt, aki mindenütt megjelenik, hol anyagi vagy szellemi támogatásra van szükség. Az inquisitorok azonban tudományáért, mit csak jóra használt, boszorkánynak nevezik el és ocsmány eszközökkel, a mórnó nagy szerelmét használva fel czél- jukra, kicsikarják tőle a reá erőszakolt vallomást, t. i., hogy ő boszorkány és ennek alapján elitélik, majd megfelelő árért fölmentik, de mikor az árat megkapják, szavukat megmásítva, meghalni kényszerítik, mire Zoraya kedvesével öngyilkossá lesz. — A darab maga tehát dráma, de egyik másik helyén némi komikum és érvényesül benne. Zoraya mórnőt, a boszorkányt Verő Janka játszotta és valóban elvarázsolta a közönséget, mely megbüvölve hallgatta a „boszorkány“ nagy és nemes lelkének megrázó ref-* lexióit, Verő Janka remekelt szerepében, látszott, hogy lelke mélyéig átérti és átérzi azt. Mikor az inquisitorok aljas rágalmai ellen tiltakozott, kipirult lángoló arcza, szikrázó szemei bizonyították, hogy mennyire beleélte magát szerepébe. Méltó partnere volt Balázsi Sándor Ximencs tábornok, főinquisitor szerepében, aki remekül adta a tehetetlen, de lelkében az utolsó perczig fanatikus gyűlölőjét annak, aki nem katholikus. Radványi Dezső is jól adta a különben épen neki való szerepet. A már előnyösen ismert Vidor József sem maradt hátrább eddigi sikereitől, kinek tehetségét különben az egész közönség ismeri már s a színpadon első megjelenésénél lelkes óváczióban részesíti, kedvenezévé fogadva a tehetséges uj tagot. Zoraya szolgái is rászolgáltak az elismerésre, noha nem sokat szerepeltek, de úgy Tárnái Lidia, mint Cserényi Adél és Kolozsvári Blanka jól adták szerepüket. Ihász Giza Juanna szerepében bájos naiva volt, mint rendesen. Tihanyinak a „Boszorkányban“ nem sok dolga akadt. Vasárnap és hétfőn este a „Rab Mátyás“ czimii operettet adták, szép ház előtt, bizonyítva a közönségnek ezen népszerű magyar operette iránti rokon- szenvét. A közönség várakozásában nem is csalódott, ami természetes is, hiszen kedvenezeit látta ismét a színpadon: a Komáromi—Tihanyi párt, akik nemcsak, hogy kielégítették, de felül is múlták a közönség várakozását. Késmárki Lujza, a társulat koloratur énekesnője Gita szerepében mutatkozott be és hangja különösen a magasabb regiszterekben teljes mértékben kielégítette a közönség várakozását, azonban játszani még tanulnia kell, sokat nagyon sokat. Radványi jó Gabriel volt, Úti Gizellát pedig a Szilágyi Erzsébet szerepében, azt hisszük dicsérnünk sein kell. A régi magyar nagy- asszonyi szerep, mindig mintha neki lenne írva. gyünk mindaketten ahhoz, hogy minden lelki emó- czió nélkül, kölcsönös szemrehányások elkerülésével és teljes higgadtsággal beszélhessünk a jövőről. Arról, ami elkerülhetetlen. Aminek be kell következnie. — Az olvasásunkról? — vágott közbe egy kellemesen csengő női hang, amelyben könnyed gúny rezgeti. — Arról. Azt hiszem, ön is be fogja látni . . . — Belátom. Mindent belátok . . . — He, — fakad ki fanyar nevetéssel a férfi — ön azt hiszi, hogy majd akad még egy olyan bolond a föld kerekségén, mint én voltam, aki kiemeltem a semmiből, fénynyel és pompával vettem körül, teljesítettem minden óhajtását ... És a hála? . . ■ Hogy megcsalt, mint egy, mint egy.. — Kérém . . . kérem ... Ón az imént azt mondta: szemrehányások elkerülésével, . . . Ugyebár, úgy mondta? — Oh, nem önnek teszek szemrehányást, csak magamnak. — Lelki emóczió nélkül, ugye- bár, úgy mondta? — Igen, igen ... ön nagyon jól megjegyezte a szavaimat, de nagyon rosszul emlékezik vissza azokra a szavakra, amiket ön mondott egykor. — Már megint szemrehányás! . . . — Oh nem, amint látja, teljesen i lyugodt vagyok. — Nos, tehát? — Én végeztem. — Jó, kívánja, hogy tüstént távozzam? — Nem, nem sürgetem. Kerülni kívánom a feltűnést. Én holnap a fővárosban utazom és egy hét múlva vissza jövök ide, . . Akkorára ön . . . már . . ,,nem lesz itt . . . Érti? — Értem. — Van még valami kívánsága? — Van, — mondá a nő. — Emlékeztetni akarom arra, hogy önnel egyidőben megkérte a kezemet Saskőy Sándor is, aki szintén fénynyel és pompával vett volnakörül. Kikosaraztam őt és önt választottam... — Hogy Megcsaljon egy harmadikkal, — szólt keserűen a férfihang. — Csak azt akartam bebizonyítani önnek — folytató a nő — hogy nem voltam ráutalva éppen az ön nagylelkűségére. Más is el vett volna. A házát egyébként holnap elhagyom. Mindaketten felkeltek. É pillanatban ismét megnyílt az ajtó. A cseléd lehetett. — Mit akar? — Nagyságos ur kérem, egy ur van odakint, és kérdezteti, hogy bejöhet-e. Itt a névjegye. A férfi vontatottan: Saskőy Sándor. Az asszony: elfogadjuk? — Nem tehetünk egyebet, de ... a látszatot . . . legalább . . . meg kell őriznünk . . . — Természetesen . . . — Mondja meg, hogy szívesen látjuk! Röviddel ezután uj hang vegyült a társalgásba, a mely a legszívesebb modorba csapott át. — Legyen szives édesem, — szólt a férj — iiárom terítékről gondoskodni. Mert Saskőy barátunkat nem eresztjük ám el! Oh a világárt se! Megindult a beszéd árja. Saskőy elbeszélte, mit csinált, hol, merre járt az utolsó két év alatt, — Önök ketten ezalatt persze gerlék módjára turbékoltak itthon? — Oh, mi egészen visszavonultan éltünk, —- mondá az asszony. — Az én uram nem szereti a zajos társaságot. Ugy-e édes fiam? — Úgy van, drágám. — Mondja csak Saskőy, — szólt újból az asszony — maga még mindig nem akar megházasodni? — Még nem találtam rá az igazira, — felelte a vendég, - de azt hiszem, most rá találtam a helyes útra, amely az igazihoz fog vezetni. Különben is a példa vonz. Az önök boldogságát látva, a nősülési kedvem metizszereződött. — Tíz óra felé járhatott az idő, amikor Saskőy búcsúzni kezdett: A kertajtóig kisérték. — Amikor visszatértek a verandára, néhány pillanatig csönd volt. Végül a férfi szólalt meg s a hangja a szokottnál érdesebb volt: Ön tehát holnap elhagyja a házamat! Utána ajtócsapkodás. Néhány perez múlva a veranda sötét volt. . .
