Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-13 / 41. szám
bizonyítva azt, hogy Nagykároly város közönségét nem hagyja hidegen a színművészet. Az előadás kezdete fél nyolczra volt kitűzve, mely időben pontosan fel is hangzottak a zenekar ünnepi nyitányának első hangjai. Az impozáns közönség néma áhítattal hallgatta végig az első ünnepélyes darabot, mely Thália uj templomában felhangzott; mindenki átérezte a perez komolyságát, amit még növelt az is, hogy ez ünnepélyes alkalom egy szintén ünnepélyes nap előestéjén, az aradi Tizenhárom vértanú halála évfordulójának előestéjén történt. Hatalmas tapsvihar hangzott fel az utolsó futamok után s a megelégedés zsivaja, csak akkor változott ismét néma csönddé, mikor Vidor József, a társulat egyik legtehetségesebb tagja jelent meg diszmagyarban a félrelebbentett előfüggönynél és szavalta el Horváth Jenő róm. kath. segédlelkész- rek ez alkalomra irt ünnepi prológj át A szavalat után fellebbent — először — a függöny, mely mögött a színtársulat összes tagjai álltak nagyobbrészt magyar ruhába öltözve és a zenekar kísérete mellett felhangzott a magyarok imádsága, a Hymnusz, melynek ünnepélyességét csak emelték a remekül elhelyezett élőképek. Szemnek, fülnek és szívnek egyaránt gyönyörűséget szerzett a megnyitás ünnepségének harmadik pontja. * * * De elég a forró olvadozásból, komoly hivatással kell immár a továbbiakat szemlélnünk, mert itt már a társulat képességének, tehetségének elbírálásáról van szó, amit — tekintve, hogy lapunk mindig az igazságnak volt úttörője — szigorúan, igazságosan akarunk teljesíteni. Hogy megnyitó előadásul mit adjanak, ez annál nagyobb gondot adott eddig is nemcsak Ivrémer színigazgatónak, de városunk szinügyi bizottságának is, mert a megnyitás — mint említettük -- a szomorú emlékű október hatodikénak előestéjére esett. „Dériné ifiasszony“ véletlenül egyik legalkalmasabb darab volt arra, hogy e kétszeresen ünnepélyes estén a színpadon szerepeljen, mert azt a kort jellemzi, mikor még keserves nélkülözések, fáradtság és üldöztetés volt azoknak a sorsa, akik a magyar haza nyelvének fejlesztését, művelését tűzték ki czél gyanánt előretörő, bátor lelkűk elé. Pedig ez nehéz volt, mert amint elüldözték mindig hazánk hőseit, amint megkellett halni az aradi Tizenháromnak, úgy nagy szenvedéseket kellett a nemzeti nyelv úttörőinek is kiállani. Évtizedes álma valósult meg Nagykároly város polgárainak a színház felépültével, megnyitásával. A megnyitást követő és épen október 6-ika miatt társasvacsorának nevezett banketten elhangzott beszédek és toasztok legtöbbje arra figyelmeztette az uj színpadon elsőnek játszó társulatot, hogy a kormány és e város polgárainak áldozatkészségét komoly művészi ambitióval, erős akarattal és erős igyekezettel kell meghálálniok azoknak, a kiknek az uj színház felépültével uj hajlékot állított fel a színművészet iránti vonzalom. Reméljük, hogy Krémer Sándor és társulata meg is fogják azt hálálni nekünk azzal, hogy fáradtságot nem ismerő kitartással és lankadatlan erélylyel fognak igyekezni saját képességeiknek és a nagykárolyi műpártoló közönség érdeklődésének és művészetek iránti érzékének fejlesztésére. Mi mindenkor belátással fogjuk elbírálni előadásaikat, nem követelünk és nem is várunk kiforrott művészetet, csak törekvést a komoly munka és az igazi művészet felé, ambitiót és akaratot, megvetését a pillanatnyi nmlattatást előidéző mókáknak és a hatáshajhászásnak, kerülését a túlzásnak és ízléstelenségnek. És ha ilyen irányban fognak haladni, úgy e város polgársága a legintenzivebben fogja őket úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatni. Mielőtt azonban a krónikás végleg átadná a tollat az ezentúl megszólaló kritikusnak, nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen ne adózzunk a legnagyobb hálával és elismeréssel városunk derék polgármesterének, a ki igazán fáradtságot nem ismerve munkálkodott meg nem hálálható erélylyel azon, hogy Nagykároly városa egy ilyen szép és kellemes műintézethez jusson. Derekas munkájáért örök hálára kötelezte le a magyar színészetet és a város műpártoló közönségét és a megnyitó előadáson őszinte sajnálattal vettük távolmaradását, mert a megnyitás ünnepségei nemcsak a magyar kultúra egy újabb elhaladásának voltak hirdetői, de hirdették volna az ő annyi akadály fölött győzedelmeskedő nehéz munkájának fényes és jóleső sikerét és ha vannak is az uj szil iháznak egyes nem leplezhető hiányosságai, azok az ő érdeméből le nem vonhatnak, azoknak oka a kényszerítő helyi és a városi szűk anyagi viszonyokban keresendő. Magáról a társulatról az eddigi előadások után már kjjegeezesedett kritikát mondani, elhamarkodott dolog volna- Az eddigi előadások után még nem tudtunk magunknak az egész társulatra vonatkozólag végleges véleményt alkotni, annyit azonban már most konstatálhatunk, hogy Krémer társulata hiányosságai daczára is eléggé meg fogja helyét állhatni. Primadonnája Komáromy Gizella igen ügyes színésznő, kinek ügyes játéka csinos hangjával teljesen összhangban van és mint régi ismerősünkről örömmel konstatálhatjuk, hogy igen szépen fejlődött. Férje Tihanyi Vilmos pedig, mint szintén régi ismerősünk már ismert jó tulajdonságait szintén megtartotta és rövide'sen az egész közönség ked- vencze lesz. A nők közül meg kell említenünk még Takács Mariskát, ki a megnyitó előadáson igen ügyes Déryné SZATMARMEG YEI KÖZLC volt, ki nagy színpadi otthonossággal kreálta rokonszenves szerepét. Méltó partnere volt a megnyitó előadáson Verő Janka, a ki a szerelmes, de szerencsétlen mágnás asszony szerepébe, el kell ismernünk igazi művészetet öntött és a megnyitó előadáson róla alkotott kedvező véleményünk egészben megmarad a „Vig Özvegy“ Mariánnájának megszemlélése után is, mert ebben a szerepben a legjobbat nyújtotta és teljesen kielégítette a közönséget. Mint társalgási színésznő egyike lehet a vidék legügyesebb színésznőinek. — Úti Gizella, régi ismerősünk és szintén kifogástalanul tölti be szerepkörét és mint Thureczkyné a „Déryné ifiasszonyban“ igen jó volt. Ügyesen állotta meg helyét a többi előadáson is. — Andai Terka a társulat énekes naivája, kellemes hangja és kielégítő játéka van. — Ihász Giza ügyesen cseveg és jól egészíti ki az ensemblet. Tárnái Lidia ügyes komika, bár néha túlzásokban keresi a hatást, mit játékával a nélkül is elérhetne. Egy epizód szerepben Csetényi Adél is ügyes volt. A női kar megfelelő. A férfiak közül a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk Rátkai Sándorról, a ki nagyon ügyes szinész és játéka semmi kifogásolni valót nem hagy maga után. Méltó partnere a komikus szerepekben Balázsi Sándor is, kinek mozdulatai gyakran kétes hatásra irányulnak ugyan, de remelhetőleg leszokik erről és akkor a társulat egyik leghasználhatóbb tagja lesz, mert tehetséges szinész. Radványi Dezsőt megfelelő szerepkörben még nem igen hallottuk, játéka azonban a nem neki való szerepekben is megfelelő Barna Andort mint régi ismerősünket nem kell bemutatnunk, előnyösen ismerjük őt. Vidor József, ki a hősszerelmes szerepkörét tölti be, alig rázta még le magáról az iskola porát. Fiatal ember még, azonban ennek daczára igen ügyesen játszik és kitűnő orgánumát már a megnyitó előadáson első rangúnak Ítéltük. Gyenis Ede és Győri Emil szerepkörükben igen jók. A férfikar és a zenekar jó. A dicséretek természetesen csak előlegezettek. Azokat még ezután ki kell érdemelniük. Mert csak az első impressiók hatása alatt vagyunk és a jövőben már részletesen fogjuk véleményünket megmondani Nem mulaszthatjuk azonban már ehelyen is megjegyezni azt, hogy a tánezok kellően betanítva nincsennek. Össze vissza mozognak a tánezo- sok és tánezosnők, egyik a másikat nézi és ennek következtében nincs meg a kellő összhang. Már e rövid pár nap alatt is több Ízben keltett mosolyt a tánezok rendezetlensége, a mit könnyen el lehet kerülni és elkerülni a színészeknek is érdeke. Hiányos egy kissé a rendezés is, minek azonban azt hisszük a kellékek hiánya az oka, a mely hiányon azonban mielőbb segíteni kell, mert a játék is csak a kellő környezetben hat. Egy kis sz nyeg, egy néhány jobb külsejű függöny beszerzése sokat javíthatna. A közönség érdeklődésének fenntartására nagyon üdvös volna, a parallel előadásoknak másként való beosztása, mert igy egy kissé unalmas. Háromszor egy héten még a „Vig özvegy“ is sok. Hát még kétszer a „Tánczos Regiment“. A második előadás mindig maradhat a következő hétre és igy is be lehet osztani a páros és páratlan előadásokat. A heti műsor különben: Volt három „Vig Özvegy“, két „Tánczos Regiment“, a megismételt Déryné és egy népszínmű az „Ipamuram“, melyet városunkban először látunk a népszínmű előadások hagyományos pénteki napján. A népszínműnél meg kell állnunk és mint annyiszor már, meg kell ismét siratnunk ennek az eredeti, közönséget már alig vonzó magyar műfajnak szomorú vergődését és lassú haldoklását. Nincs ma már publikuma. Megölte, kiszorította az operett és a franczia bohózat. Érdemül tudjuk be tehát az igazgatónak, hogy legalább egyszer egy héten pénteken megszólaltatja az eredeti magyar szót és a magyar zenét, mely mindenütt hódit, csak Magyar- országon nem. Pedig a péntek este, előadott népszínmű egyike volt a legjobbaknak. És a közönség igen jól mulatott volna, ha tudniilik egyáltalában lett volna közönség. Mert ritkán láttunk még olyan tátongó padsorokat, mint éppen ezen az estén. A darab tárgya az emberi szenvedélyek pusztító hatása. Az „Ipamuramnak“ menyével szemben való bűnös szerelme képezi a darab gerinezét, mely neki végzetes halálát okozta. A részletek természetesen a szokásos népszínmű reezipe szerint vannak feldolgozva. — A szereplők alakításaiknak legjavát vitték a színpadra és az összes szereplők igen jól megállották helyüket. A darabnak úgy tragikai, mint komikus szerepei a legjobb kezekbe voltak letéve és Pataki Vilma a népszínmű énekesnő is előnyösen mutatkozott be a közönségnek. Csak arra hívjuk fel a rendező figyelmét, hogy az egyes felvonások után igen jó volna a színpadot egy kissé rendbe hozni, mert az a tengeri, a mit a 2-ik felvonásban a szobában morzsoltak, a harmadik felvonásban, az udvarban történtek alatt is a színpadon volt, a mi egyrészt a színpadi hűség rovására íródott, másrészt pedig veszélyessé válhatott volna a színészekre nézve is, mert könnyen balesetnek lehetett volna okozója. A jövő hét műsora a következő: Vasárnap: Rab Mátyás operette. Hétfőn: Rab Mátyás, Operette. Kedden : Bob herczeg, operette. Szerdán : Tolvaj, színmű. Csütörtökön: Tolvaj, színmű. Pénteken : Drótostót, operette. Szombaton : Milliárdos kiasszony, énekes színmű. Vasárnap: d. u. Bokor: a Székelyek, bohémszinmű. Este: Milliárdos kisasszony, operette. N Y Vitás kérdések Batizon. Egy batizi „Kiváncsi“ úrtól kaptuk az alábbi sorokat, melyeket a beküldő ur kívánságához képest közlünk, hátha akadna valaki, a ki a „Kiváncsi“ ur kíváncsiságát kielégíti és különösen arról a Rákóczi dologról egy kis felvilágosítást nyújt, úgyis hallottunk már arról eleget. A batizi közönség izgatottan vitázik a következő kérdések fölött: 1. A gör. kath. lelkész beiktatása alkalmával Hubán Gyula szatmári lelkész szónoklatközben rámutatva a templom kulcsára, mért szólott igy s csak ennyit: „Mi ez, mi ez? Látjátok ez nem egy vasdarab, de ez egy kulcs, amelylyel nyitni zárni lehet“ — hiszen azt mindenki tudta s látta? 2. A Rákóczi-gyászünnepély alkalmával, amelyen Batiz értelmisége is résztvett, a tanítók, úgy Irimiás Tivadar, mint Rusz Simon —- talán mert elhalottitorozták az előkészületre szánt.időt — egy árva hangot nem tudtak intézni a templomból az iskolába vonult gyermeksereghez, ötöltek-hatoltak s azzal szabadkoztak, hogy nem volt tudomásuk az ünnepélyről, — jóllehet a lelkész az előző napon (vasárnap) a templomban, hol mindketten jelen voltak, kihirdette azt, s kijelölvén a tanítók szerepét, előre értesítette a híveket, hogy Rusz Rákóczi nagyfejedelemről, Irimiás meg Zrínyi Ilonáról fog be- szé ni. — A felsülést az iskola bejárata előtt, de a tanterembe behallatszott éktelen ordításokkal s tán ocsmány szidalmakkal is fűszerezte a két hivatásos tanító elannyira, hogy a gyászünnepségből országra- szóló gunynap s botrány lesz, ha nem veszi át a szerepet a lelkész, aki minden irányban s megfelelően méltatta úgy Rákóczi, mint a nagyfejedelem anyjának érdemeit s élményeit. A hallgatóság jelenlétében utasította a lelkész a tanítókat — valószínűleg ezek botlását jóváteendő, miszerint a záróvizsgára alaposan tájékoztassák a tanköteleseket a két történelmi' nagy alak felől s azokat a vizsga tételei közzé felvegyék; ámde a két tanító nagyon bölcsen erről is megfeledkezett. Mért, ugyan mért? Daczára annak, hogy úgy papi, mint tanítói körökben széliében foglalkoztak az esettel, Hubán Gyula espereshelyettes ur figyelmét egyszerűen kikerülte ez a kis eset, úgy a vizsgán, hol elnökölt, mint egyáltalán. Mért s ujfent mért? 3. Irimiás Tivadar tanító mért tivornyázott heteken keresztül úgy a saját, mint mások lakásán Harcsár János sárközujlaki áltanitóval (ki a bort Irimiás lakására egv tankötelessel vitette az illető tanköteles szüleinek számlájára), mért vezette be a szédelgőt a Pap Nikodémné családjába mint kérőt, aztán meg mint jegyest, mért volt jelen a szélhámosnak kétszer egymásután tartott jegyváltásán s a jegyesénél tartott névestéjén ? — Mért engedte meg Harcsárnak, hogy a látogatási naplóba nevét bejegyezze s az eredményt megdicsérje? — Megjegyzendő, hogy Harcsár „kartárs“ ur mintegy 1200 koronáig csapta be a különben derék s nagyon tisztességes tanítói családot. A beleegyezést a záróvizsga alkalmával Hubán Gyula espereshelyettes is látta, — de megjegyzést nem fűzött hozzá. Mért? 4. Miért tegeződik Irimiás Tivadar ur tanító létére a falu nehány szántóvető, iskolázatlan gazdájával (Anderkó János, Donka János, Lakatos Sándor és János stb.) másokkal pedig nem, s mért látogat el néha (pl. Nyisztor József lakodalma alkalmával) a batizi „Pannóniádba a falusi legények társaságában — hiszen ő már köztisztviselő ? 5. Irimiás és Rusz tanító urak hol és mikor számoltak le nyilvánosan a junius 29-én Batizon a Szat nárra tervezett tanító-árvaház javára rendezett mulatság bevételével ? Mennyi volt részletesen s miből állott a kiadás ? — Hubán Gyula espereshelyettes ur ellenőrizte-e ezen tanítói mulatság bevételeit s kiadásait ? Ha nem: Miért nem ? Kiváncsi. H I É E K. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter előterjesztésére Ő Felsége Czébel Gusztáv debreczeni kir. táblai elnöki titkárt és Matolay Gábor dr. szatmári kir. törvényszéki bírót a debreczeni kir. ítélőtáblához birákká nevezte ki. — Képviselői beszámoló. Dr. Kelemen Samu Szat- már város orszgy. képviselője a múlt vasárnap beszámoló beszédet tartott Szatmérhegyen. — Himnusz a népiskolákban. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter elrendelte, hogy valameny- nyi iskolában a magyar Himnusz kottával együtt két táblára legyen fölvonva. A minis2terium ezen hazafias dalt kinyomatta és egyelőre az állami iskoláknak megküldte. Jövőre a többi népiskola is megkapja a két táblát és ezeket az iskoláknak meg kell őrizniök. — A szüret. Hol vagytok ti régi, szép idők, midőn vidám dal zengett az ajkakon, pajzán volt a kedv, szólt a muzsika, vidám tréfáktól, jóizü kacza- gástól hangosak voltak a völgyek és hegyek, mert hát olcsóbb volt minden, jobb is volt minden és kitűnő szüretelések voltak. A magyar szőlőt nem pusztította a dér, a jégeső, a filoxera; adott a gazdáknak jóizü bort és sokat. A magyar bor hires volt jóságánál, tisztaságánál és olcsóságánál fogva. Nemcsak idehaza került belőle elegendő; szállítottunk a külföldre is rengeteg mennyiséget. Azután
