Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-13 / 41. szám

N agyk ároly, 1907/oÍvtójbey rJ 3

SXXIII. évfolyam

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

MEGJELENIK MIN JEN VÁSÁR NAP.

SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL:

hová a lap szellemi részét érdeklő II a hova a lap anyagi részét^ érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők

Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz.

Telephon 59. szám. Telephon 56. szám.

JU

FELELŐS SZERKESZTŐ :

Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDOKOSOK : MANYÁK és TÓTH.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre 8 korona. Félévré 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona -5#! Egyes szám ára 20 filler. ss- Hírdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Veszélyen kívül.

Nagykároly, 1907. október 13.

— ő. — Kiegyeztünk. Elmúlott fejünk felől a kiegyezés meghiúsulásának fenyegető ezernyi baja és ezernyi szenvedése. Még nem tudjuk, miben áll az országot megváltó kiegyezés lényege, de 'azért már elfogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk a bárhonnan jövő gratu- látiokat és jókivánatokat. Köszönjük. Boldogak vagyunk 1917-ig ismét.

Vagy nem nagy boldogság segíteni egy másik ország iparán, kereskedelmén, államháztartásán. Nem-e a legnagyobb boldogság altruistának lenni. Jót tenni. Előzékenynek lenni. Még ha áldozatok árán is. Mert hiszen áldozatok nélkül előzékenynek, engedékenynek, jó barátnak lenni nem kunst. Mi magyarok nem vágyunk ilyen olcsón jó barátok lenni. Mi tehetjük ezt másként is. Mi megmutatjuk a világnak, hogy mi urak. bőkezűek vagyunK, mi nem vagyunk önzők. A világért sem. Sőt, de mennyire sőt!!!

Izgatottan várjuk szent napodnak hajnalhasadását október tizennegyedikének dicső hajnala. Némán, áhítattal fogjuk hallgatni a szent megegyezés oly nehezen kicsikart pontjait, addig pedig találgatni fogjuk, széna e vagy szalma. Mehhk a kettő közül ? Az a hunczut szomszéd ugyan előre nagyon iszik a medve bőrére, hogy ő már kitalálta a találós mesét, ő tudja, hogy széna, — csakhogy az ő számukra, mi azonban fel nem ülünk nekik. Még olyasmit beszél, hogy rájuk nézve jobb, mint a Széli—Körber-féle kiegyezés, de nekünk beszélhet, mi nem állunk kötélnek, nem hisszük. És meg is magyarázzuk a baleknek, hogy ha rosszabb volna, mint az, akkor a nemzeti kormány nem kötötte volna meg, mert mi nem voltunk rászorulva, hogy kiegyezzünk, nekünk csak egy szavunkba került volna és osztrák szomszédaink el mehettek volna a történelmi ismeretességü és hírnevű Kukutyinba azt a régi jó foglalkozást, — a zabhegyezést, — megkezdeni. Nekünk tehát hiába ugrál az osztrák, mi bizonyosak vagyunk a magunk dolgában. Az nevet, a ki utoljára nevet. Mi nem iszunk

előre a kiegyezési medve bőrére, nem bizony. És ha mégis nekik volna igazuk. Ha mégis igaz volna az, hogy i magyar nemzet érdekei megint eltörpültek egy másik állam érdekei előtt, ha mégis igái volna az, hogy ez a kiegyezés rosszabb, mint voltak a régiek, a bukott és a történelemből is kitörölt korszakok kormányainknak kiegyezései. Ha igaz az, hogy mi ismét áldozatokat hoHunk, minden ellenszolgáltatás nélkül, ha igaz, hogy mi ismét csak egy pár szép szóér: áldoztuk fel gazdasági önállóságunkat és a magyar nemzeti bankot ? ? ?

Nem, ez nem lehet igaz. Kényszerhelyzetben nem voltunk, függetlenségi vezéreink vannak, függetlenségi miniszterek irányítják az egész kormányzatot, függetlenségi többség a parlamentben és függetlenségi törekvések szerte az országban, ilyen körülmények között nem is szabad roszra gondolnunk. Hiszen az a függetlenségi többség elsöpörné azt a kormányt, mely ilyen munkát mert volna elkövetni és a függetlenségi közvélemény szétugrasztana azt a parlamentet, mely ilyesmit megtűrne???

Türelemmel kell várakoznunk a nagy bemutatóra. Nem szabad prejudikálnunk. Váratlan meglepetésekben le.iet még részünk. Hallhatunk még olyan vívmányokról, hogy szóhoz sem fogunk tudni jutni a nagy csodálkozástól. Mit lehet tudni. Hatha az osztrák csak azért kiabál, hogy odahaza nyerjen időt a saját pártja megpuhitására. Hiszen már el akartak menni az ő embereik, mi pedig nem tartottuk őket vissza. Önmaguktól jöttek vissza. Mi nem hittuk őket ide és ha már elmentek, nem is hívtuk őket vissza. Olyan üzletfél a ki az alkudozások közepette elmegy és megint visszajön, nem kell nekünk. Mi nem megyünk ki az utczára alkudni. Mi szolid üzletfelek vagyunk. Mi elég olcsó portékát adunk és mégis nagyon jót és finomat. Kiváncsiak vagyunk mit adnak érte! Halljuk az ajánlatot, mert ha segédeink megkötötték is az üzletet, mi az üzlettulajdonosok, a főnökök még változtathatunk rajta. És ha nem megfelelő : változtatunk is. Az szent igaz 1

r A R C Z A.

A vén harangozó.

Irta: Lampérth ltóbert.

A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tározója.

Ejnye, ejnye, Török Gerő bátyám uram, mit nem kell kelmédről hallanom? — Hogy kiadta kezéből a Döbrösi öreg harang kötelét, azt, akit olyan nagyhiába kértem a vásott diákpajtásaimmal, — de gondolom, tiz év óta, mióta az eklézsia bizalmából állandóan a kegyelmed gondozása alatt áll, hiába kérte azt minden kósza, semmirekellő oskolás gyerek — úgy a vasárnap délelőtti beharangozáskor; hát még ha valakinek az utolsót csönditetle!

— No, no gyerekek, — mindjárt hátul kötöm a sarkatokat 1 —- kongassátok csak azt a kisebbiket, ide ember köll, ehöz nem értetek, — mondta ki álhatatos következetességgel mindig a szentencziát, a mi ellen, tudtuk, nincs apelláczió.

És nem elég, hogy most egyszerre olyan köny- nyen kiadta, hanem egyenest azért adta ki, hogy mindjárt először is saját maga fölött kongassanak vele hármat ... Na már, Gergő bácsi, tisztelet, becsület, de ez nem volt okos cselekedet kegyelmedtől.

Ebadta! — aki Isaszegnél majdhqgy elfogott két német generálist. Májland és Pádova meg sajátkezűig három taliánt akasztott fel egy pomeránes- fára . . • annak még sem kellett voina az előtt a

zörgős csontu főmarsall előtt ilyen hirtelen kapitulálnia! Hát nem érezte, hogy megest puskaporszag van a levegőben ?

. . . De hiszen leczkéztethetem én jó Török Gergőt, ha már hármat konditottak ősz feje fölött, ha elbucsuztatta a tiszteletes, amint hogy tegnapelőtt délután négy órakor meg is cselekedte és ha már elsiratta . . . no, ezt legfölebb a csípős északi szél tette meg, a mely a Bakonyból jövet éppen ekkor vette útját a döbrösi temetőn keresztül . . .

Pedig valakinek de meg kellett volna siratnia a vén barangozót . . .

Török Erzsi kisasszony, te vagy az a valaki 1 Neked kellett volna megsiratni a vén barangozót.

Ott kellett volna keservesen zokognod a döbrösi kis temetőben tegnapelőtt délután négy órakor, mikor a fagyos, nehéz göröngyök dübörögve szakadtak a koporsójára . . . Mert tudod-e ki fekszik abban a koporsóban?

Az édesapád fekszik ott, Erzsi, a jó édesapád, aki — emlékszel? — mikor már a libaterelgétésből kinőttél, hogy az orczád szép fehér bőrét meg ne pirítsa a nyári nap heve s a gyönge kis kacsóidat föl ne törje a kapa meg a sarló nyele: eljáratott a kis pupos Kégli szabó feleségéhez, hogy ott megtanulj varrni s amikor megtanultál, akkor a keserves verejtékkel összekuporgatott pénzéből masinát is vett neked.

Az édesapádat temették tegnapelőtt. Erzsi kis^ asszony, a szegény, becsületes édesapádat, aki, mikor Kégliék felköltöztek Budapestre és váltig biztattak, hogy ott lehet ám még csak tenger pénzt keresni: hát akkor téged is felküldött velük, meg

Vármegyei közgyűlés.

A vármegyi közélét czim alatt ismert nagy tragikomédiának e hó 10-én volt rendes őszi felvonása. Sokat, nagyot vártunk ettől a megyegyíiléstől és nagyon keveset kaptunk. Semmi különös élénkség, és a karzat viruló hölgyközönsége, beismerj ük, csalódottan távozott a vármegyei színházból. Szabó Berti próbálkozott egy kis élénkebb hangot kicsikarni a közönségből, azonban ez semmi hajlandóságot nem mutatott. Az jól eltöltötte az idejét igy is, volt egy kis választás is és ez elég a honfi kebleknek. Még Wekerle Sándor is csalódottan fog olvasóraTáhí^ye- gyülésről és unottan fogja letenni' az újságot — már a szatmármegyei kuruezok is csendesek, nem J is érdemes miniszterelnöknek lenni. — Pikantériákra vágyóknak is keveset hozott a gyűlés. Mindössze annyi történt, hogy Kende Zsigmondot megint kifelejtették a közigazgatási bizottsági tagságra hivatalos jelöltül felállítani és ennek daczára nagyon kevés fiija volt, hogy be nem jutott. Elégtételül, — a mire azonban neki szüksége nincs, — konstatál- I hatjuk, hogy nem is fogadta volna el a választást. Mindenesetre jellemző, hogy a melyik megyének alkalma volna egy Kende Zsigmondot megnyernie e bizottságba, az a megye engedje, hogy ilyen komédiák történhessenek meg. Pedig nagy, igen nagy szüksége volna ennek a megyének Kende Zsig- mondra ... Ez tagadhatatlan tény.

A közgyűlésről részletesen a következőkben számolunk be.

A gyűlést Falussy Árpád főispán nyitotta meg és első pontja a tárgysorozatnak az alispáni féléves jelentés volt, mélyei tekintettel arra, hogy ki lett nyomatva és a bizottsági tagok között szétosztva felolvasottnak tekintettek.

A jelentés folyó évi május hótól, a tavaszi közgyűléstől, a mai napig semmi jelentékenyebb mozzanatról nem számol be. Személyügyek körében változás nem történt, nagyobb hátralék a nyári időszak alatt nagyobb számban igénybe vett szabadságidők okozta akadálynak tudható be.

A lefolyt félévben vármegyei tisztviselő ellen fegyelmi vizsgálat nem rendeltetett el. A községi elöljárók elleni fegyelmi ügyeknél is ' kedvezőbb a helyzet. Az elmúlt félévben hivatalvesztést kimondó véghatározat egy hajtatott végre s ez időszerűit állásától négy községi — illetve körjegyző van felfüggesztve. Az újabb folyamatba tett fegyelmi ügyek legnagyobb részükben a kir. pénzügyigazgatóság kiküldöttei által, a köztartozások előírása, könyvelése, végrehajtása és ellenőrzése alkalmával tapasztalt nagyobbmérvü visszaélések s mulasztásokkal elkövetett fegyelmi vétségeknek a következményei.

a varrómasinádat is. Még úgy vitte el szegény öreg a hátán az állomásig a fene nehéz gépet és csak arra kért szépen, hogy azután jól viseld magad és meg ne feledkezzél őróla.

Mig a masinádra szükséged volt, addig engedelmeskedtél is kérésének, csakhogy arra nem sokáig volt szükséged. Az ilyen fitosorru, babaarczu kisleányoknak jtt Pesten nem kell éppen reggeltől estig a varrógép előtt görnyedniük, ha nem akarnak, és neked nagyon gyönge volt az akaratod. Igen jókor is jöttél: tavaly májusban különösen nagy volt a kelete itt az élővirágnak.

S te Erzsi, mi tagadás, gyönyörű virágszál voltál tizenhat éved érintetlen üdeségével. Ha úgy alkonyaikor meglátom a körúton sugár termetedet, most is azt tartom, — ami a külsődet illeti — kü- lömb vagy akárhány ünnepelt nagyságánál és méltóságánál s becsületére válsz a virágos Balaton- partnak, a mely termett. És ha nem ösmernélek, bizony' én se mondanám soha, hogy a döbrösi vén harangozó volt az édes apád.

Szegény vén harangozó, elnéztem sokszor, milyen türelmesen robotolt odahaza egész nyáron át, mig te itt ugyancsak vig napokat éltél. Reggeltől délig künn dolgozott napszámban a mezőn, akkor, mig a többiek elpihentek, beszaladt, elhúzta adelet, estharangszóig megint túrta a rögöt. Ha biztatták, még bele is melegedett néha-néha: hogy mint is volt negyvennyolezban, meg Taliánországban Pádova és Májland között, abban a bizonyos pomaráncsfa- erdőben . . . Csak akkor borult el, a mikor valaki ! rólad ejtett szót, Erzsi.