Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
SZATMARMEGYEI közlöny amit nagy garral megtagadunk, hogy ezt odaadhassuk. Hadd lássa a német, hogy velünk nem lehet paczkázni, legények vagyunk mi, magyarok ! Ab’bizony!! * * * A kiegyezési tárgyalások nagy zűrzavara közepette csaknem észrevétlenül lép előtérbe az oly régen szándékolt házszabályrevizió, a mi magyarul a szólásszabadság megszorítását jelenti. Kilátásunk van reá tehát, hogy a közel jövőben fellendül ismét a zsebkendő ipar és Tisza Pista zokogva fogja előrántani november 18-án használt zsebkendőjét és mig szemeit törli, fog elröppenni ajkáról a sóhaj „Te is fiam Brutus“? Perczel Dezső pedig szomorúan fog áldozni egy perczet Rabi Akiba emlékezetének, mert hát tényleg „semmi sem uj a nap alatt“! Állandó színház Nagykárolyban. Egy pár évvel ezelőtt még álomnak tetsző teiv jutott a napokban Nagykárolyban a megvalósulás stádiumába. Nagykároly városnak immár állandó színháza van. Még pedig kőszinháza. Hosszú reménykedés, kitartó munka előzte meg az uj Múzsa- hajlék felépülését. De mindegy, csakhogy már megvan. Tegnap este volt az uj színház megnyitása, melyen a város minden számottevő embere megjelent. Megnyitó előadásul Herczegh Ferencznek „Dériné ifjasszony“ czimü énekes korrajzát adták. A darab tárgya a régi jó világ színészeinek életéből van kimerítve. A megnyitó előadást a Hymnus előzte meg, melyet a társulat egész személyzete énekelt, továbbá Horváth Jenő róm. kath. segédlelkész ünnepi prológj ának elszavalása. Lapzárta miatt részletes tudósításunkat a megnyitásról csak a jövő számunkban fogjuk közölni. Ma este lesz a másik megnyitó előadás, amelyen szintén „Dériné ifiasszony“ kerül színre. Ma délután ifjúsági díszelőadásul „II Rákóczi Ferencz fogságáét adják. A színházban Krémer Sándor, szatmári színigazgató társulata játszik. Az általa kibocsátott elő- leges jelentés szerint társulatának névsora a következő : Műszaki személyzet: Balázsy Sándor, művezető-rendező. Rátkai Sándor, öperette rendező. Neubauer Mihály, karmester. Szabadkai József, ügyelő. Tvánovics Sándor, súgó. Előadó személyzet: Hölgyek : Komáromi Gizella, Soubrette énekesnő. Sebestyén Mária, Soubrette énekesnő. Késmárki Lujza, coloratur énekesnő. Andai Terka, énekes naiva. Pataki Vilma, népszinműénekesnő. Verő Janka, drámai hősnő. Takács Mariska, szende és társalgási. Ihász Giza, naiva szi;: sznő. Uthy Gizella, drámai anyaszinésznő. Tárnái Lidia, operette-eomika színésznő. Kolozsvári Blanka, Cserényi Adél, Völgyi Ilona, Hegyi Jolán, Győző Alfrédné, Morvái Gizi, Korányi Jolán, Aradi Gizi, Gömöri Vilma, Erdélyi Lili, Bártfai Irma, kar- és segédszinésznők. Férfiak : Balázsi Sándor, drámai apa- és jellemszinész. Rad- ványi Dezső, bariton-énekes. Rátkai Sándor, Operette buffo comicus. Barna Andor, tenor-énekes. Tihanyi Vilmos, szalon comicus, társalgó. Vidor József, hősszerelmes színész. Gyenis Ede, társalgási lírai szerelmes. Győri Emil, siheder comicus. Krémer Sándor, kedélyes apaszinész. Szabadkai József, Kőszeghy Károly, Bokros László, Pogány Márkus, Kállai Károly, Kállai Gyula, Farkas Mihály, Bitta De nem mosolygott senki a tréfás megjegyzésen. Ekkor felkelt helyéről az örökké vidám kétéves önkéntes s kifelé indult. — Hová-hová? kérdezték tőle. Megyek, hozok czigányt. A hetedik századnál van a Pista, a másodiknál a Laczi, a harmadiknál meg a czimbalmos. Néhány perez múlva ott volt a kantinban a czigánybanda. Egy-két pohár borért, néhány jó szóért elmuzsikál reggelig is. Pénzt nem kap, nem is vár, nagyon jól tudja, hogy kevés van az önkénteseknek is. Nincs is rá valami nagy szüksége. Enni, innivalója van, mi kell több a czigánykatoná- nak? Örül, ha ilyen társaságban elsírhatja hegedűjén szomorú sorsát, szivének bánatát. El is sírta, el is muzsikálta. Hegedű szivhez- szólóbban sohase szóllott, mint akkor. A mint fogyott az üvegből a bor, azonképpen oszladozott a rossz kedv, a szomorúság. Egy óra múlva már vig tiszaparti nótákat húztak a czigányok. Az önkéntesek beleénekeltek, majd tánezra kerekedtek. Minden nótára ipás pár tánczolt. A kantinos, a kantinosnő egymásra nézett. Egyik se látott még ilyen csárdást. Ez a csárdás nem volt az a veszedelmes padlóverés, hanem volt rangos, módos, becsületes magyar táncz. A muzsikaszó, a kurjongatás elhallatszott az őrszobába. Meghallotta az inspekeziós tiszt is. El is küldött egy embert megnézni: mi történik. Az meg jelentette, hogy az önkéntes urak mulatnak. Mit? Mulatnak? — kérdezte rossz magyar kiejtéssel. Mond meg parancsolok, hogy a czigány mars haza, a freiwilligerek pedig danuljanak. Igenis kérem alásan. Ls megjelentette az önkénteseknek hűségesen, hogy a czigánynak' mars, a frajbillogos urak azonban danoljanak. Az önkéntesek engedelmeskedtek s tele torokból dalolni kezdtek. A kaszárnya udvara néptelen volt már. Kilencz órát rég elfujták és csak az őr sétált „fel s alá a négy lépés hosszú deszkán. Őrnagy ur Drupkovics roszkedvüen ballagott hazafelé a vendéglőből. A mint a kaszárnya előtt elhaladt, meghallotta, hogy a kantinban nagyban Károly, Darvai Miklós, Győző Alfréd, Bu- csek József, kar- és segédszinészek. Segédszemélyzet: Veisz Mátyás, ruhatáros, szabó. Szatmári József, főszertáros. Fekete János, fődiszmester. Molnár Guszti, szinházszolga, szereposztó. Zenekar: A m. kir. 3-ik honvédkerület szatmári katonai zenekar 14 tagja. Ugyancsak az előleges jelentés szerint a következőkben van megállapítva ez idényre a szini- óvad műsora: Színmüvek: Boszorkány, Tolvaj, Asszony, Tökéletes feleség, Párbaj, Luczifer, Fátum, Toska. Őperettek: Yig özvegy, Rab Mátyás, Su- hancz, Miliárdos kisasszony, Koldus gróf, Tüske rózsa, Zenészkisasszony, Koldus diák. Vígjátékok: Dériné ifiasszony, Tánczos regiment, Lovag ur, Férj vadászni jár, Fösvény, Egérke, Ideges nők, Arany halak. Népszínművek és énekes bohózatok: Ipam- uram, Peleskei nótárius, Helyreasszony, Harang, Bernát, Sárga csikó, Mitörtént az éjjel? Mádi zsidó. A színház megnyitására vonatkozó intézkedések megtétele czéljából a szinügyi bizottság hétfőn ülést tartott, amelyen végleg megállapitották a színházi helyárakat, amelyek a következők: A megnyitó előadások felemelt helyárai: alsó páholy 10 K, fe'ső páholy 9 K, minden más hely 2 K. Rendes helyárak lesznek : alsó páholy 8 K, felső páholy 7 K, földszint 4 első sora 2 K, 5—9. sor 1 K 60 f, 10—13. sor 1 K 20 f. Erkély 1. sor 2 K, 2. sor 1 K 60 f. Karzat 1. sor 80 f, 2—3. sor 60 f, a többi 40 fillér. A szinügyi bizottság megállapítása szerint a színi évad október hó elsejétől november hó 15-éig tart. A rend kedvéért elhatároztatott, hogy nők kalapban a földszinti nézőtéren és az erkélyüléseken meg nem jelenhetnek, botot, esőernyőt, felsőkabátot ugyané helyekre bevinni nem szabad, hanem e tekintetben a ruhatár igénybevétele kötelező, azonban egy drb őrzése csak 10 fillér. A dohányzás a színház összes helyiségeiben szigorúan tilos. Kötelezte a bizottság a színigazgatót, hogy a heti műsort mindenkor péntek délig a szinügyi bizottságnak bemutatni tartozik. Az első heti műsor a következő: Hétfő: „Vig özvegy“, operetté. Kedd: „Vig özvegy“. Szerda: „Tánczos regiment“, vígjáték. Csütörtök: „Tánczos regiment“, vígjáték. Péntek: „Ipam-uram“, népszínmű. Szombat: „Vig özvegy“ (Bórletszünet), Vasárnap: délután: „Boszorkány“, dráma. Este: „Rab Mátyás“, öperette. Változtatás fenntartva. H 1 R K K. — A király névnapja. Ő Felsége, I. Ferencz József, Magyarország apostoli királyának névnapja f. hó 4-én volt, mely alkalomból a nagykárolyi róm. kath. templomban hálaadó istenitisztelet volt, melyen az összes hatóságok résztvettek. — Kinevezés. Tóth Kálmán végzett jogász, nagykárolyi lakost a debreczeni kir. Ítélőtábla a nagykárolyi kir. járásbírósághoz díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Gyászünnepély a főgimnáziumban. A nagykárolyi főgimnáziumban az aradi tizenhárom vértanú halálának évfordulója alkalmával f. hó 7-én gyászünnepély lesz, melyen a gimnáziumi ifjak ének és dalolnak a legények. Rögtön visszafordult, be egyenesen a kaszárnyába. A kapuban találkozott kapitány ur Komorovcsákkal, aki garnisonsinspekeziós volt és éppen a várat viszgálta. — Micsoda lakodalom van itt, kapitány ur? — kérdezte németül. — Mindjárt megnézem, őrnagy ur! És elindult a kantin fele, ahonnan tompán szűrődött keresztül valami ének. Kapitány ur Komo- rovesák rögtön ráismert az énekre. Kardjához kapott, elkezdett haragosan teremtetézni. Az ének pedig most egyszerre csak úgy kiharsogott az udvarra. Úgy látszik kinyitottak valami ablakot. Meglehetett érteni a szövegét is: . . . Valahány csepp esik rajta, Annyi áldás szálljon rája! Most újra betették az ablakot, de az ablakon keresztül is hallatszott, hogyan éneklik tovább tüzesen a dalt. Még hangzott az ének, mikor az őrnagy és a kapitány a kantinba értek. A következő pillanatban már halálos csend támadt. Az őrnagy dörgő hangon kiáltott: — Ki itt a legidősebb ? — Én, jelentem alásan ! mondotta sápadtan, de katonásan a kétéves önkéntes. — Hogy mernek még ilyenkor is énekelni? És mit énekelnek kérdezte tovább gyanakvólag? Senki se felelt. A kétéves önkéntes lesütötte a szemét és nem válaszolt. Az őrnagy újra kérdezte. Ekkor megszólalt hátulról, a sarokból a filo- zopter: — Magyar népdalokat. Őrnagy ur Drupkovics megsemmisítő pillantást vetett a filozopterre s kapitány ur Komorov- csákhoz fordult: — Kapitány ur, ért Ón magyarul? — Ön együtt jött velem a lépcsőn. Az egész utón minden szót világosan lehetett hallani, aki magyarul tud, kell, hogy meg is értette légyen. Mondja meg ön, mit énekeltek ezek ? A kapitány ur ránézett az önkéntesekre. A fiuk ott álltak egy csomóban, ki sápadtan, ki pirulva. Szemeik mereven rászegeződtek és tekintetükből azt zeneszámokkal, szavalattal és felolvasással működnek közre. — Áthelyezés. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Dr. Székely Éde nagykárolyi kir. járásbirósági jog- gyakornokot — a szolgálat érdekében — a szatmánérmetii kir. törvényszékhez helyezte át. — Meghívó. A szatmármegyei függetlenségi párt Nagykárolyban október 9-én este 9 órakor, a megye- gyiilést megelőzőleg a Polgári Olvasókör helyiségében értekezletet tart, a 10-iki megyegyülés tárgy- sorozata ügyében. Mire a párt tagjait meghUom. Hazafias üdvözlettel: Luby Géza, vm. pártelnök. — Nyugdíjba vonuló pénzügyigazgató helyettes. Hosszú, érdemes és becsületes munka után megy nyugdíjba Bartos Zsigmond, nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgató helyettes. A nyugalomba vonuló öreg ur előzékeny modorával nyerte meg mindazokat, akik 39 éves szolgálata közben vele érintkeztek. Kívánjuk, hogy jól megérdemelt nyugalmát még nagyon sokáig élvezhesse. — Szüreti mulatság. A nagykárolyi kath. Legényegylet a múlt hó 29-én tartotta meg szüreti mulatságát. A sikerültnek mondható mulatságon nagyszabású verekedés is történt. — Hegyközségi gyűlés. A nagykárolyi hegyközség közönsége ma délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében gyűlést tart, melynek tárgya a szüret napjának megállapítása. — Eljegyzés. Dömötör János fiatal, törekvő iparos eljegyezte Mátészalkán Szentléleky Mariskát, Szentléleky István tekintélyes iparos leányát. — Házasság. Darányi Iván, banktisztviselő f. hó 8-án köt házasságot Baján Gizi kisasszonynyal Nagykárolyban. — Rózner Henrik helybeli kereskedő folyó hó 9-én tartja esküvőjét Schreiber Ilonka kisasszony nyal Nagybányán. — Jótékonyczélu alapítvány. Kaufmann Márton, nagykárolyi polgártársunk az épülő félben levő nagykárolyi status-quo izraelita iskola részére egy 1000 koronás alapítványt tett. Az alapítvány kamataiból évenként 2 szegény, de jó előmeneteld tanuló 20- 20 koronát kap. — Halálozás. Özv. Biró Károlyné magánzónő folyó hó 4-én elhunyt. Az elhunyt úrnőben Debreczeni István városunk polgármestere anyósát gyászolja. Temetése ma d. u. 4 órakor lesz a Wesselényi- utczai gyászházból. A mélyen sulytott család a következő ,gyászjelentést adta ki. Biró Klára férj. Debreczeni Istvánná, Biró Mariska férj. özv. Tóth Gyuláné gyermekei, Debreczeni István veje, özv. Abos Györgyné szül. Kolmár Ida testvére, Debreczeni istván és Debreczeni Sándor unokái, úgy a magok, mint a nagyszámú rokonság nevében fájdalomtelt szívvel tudatják, hogy a legszeretőbb anya, testvér, nagyanya és rokon özv. Biró Károlyné szül. Kolmár Mária folyó hó 4-én d. u. háromnegyed 6 órakor, életének 66-ik, özvegységének 25-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Drága halottunk hült tetemeit folyó hó 6-án délután 3 órakor fogjuk az ev. ref. egyház szertartásai szeyint eltemetni. Nagykároly, 1907. október hó 4. Áldás és béke poraira! — Honvéd önkéntes iskola Szatmáron. Mint értesülünk, Jókelfalussy honvédelmi miniszter elrendelte, hogy az V. honvéd kerületi honvéd önkéntes iskola Kassáról Szatmárra helyeztessék át. A kerülethez tartozó négy honvédgyalogezred önkéntesei mintegy hetvenen a hét folyamán vonultak be. A szatmári olvasta ki a kapitány ur, hogy biznak benne. Mit mondjon, mit feleljen most az őrnagynak ? Ha megmondja az igazat, valamennyit tönkreteszi. De nem is hazudhatik! És hátha az őrnagy mégis tudja, hogy mi volt az a dal? Hátha ismeri? Az őrnagy eközben elővette jegyzőkönyvét s fiirkálni kezdett. Aztán be sem várta a kapitány ur feleletét, a kétéves önkénteshez fordult. — Hányadika van ma? — Október hatodika, őrnagy ur! Október hatodika! Á kapitány ur agyában egyszerre világosság támadt. Hát azért énekelték azt a szerencsétlen dalt azok a gyerekek?.. Nos hát akkor legyen 1 Az őrnagyhoz fordult és szilárd hangon szólott: — Őrnagy urnák alásan jelentem: egy régi betyár nótát énekeltek! — Az őrnagy fürkésző tekintete belemélyedt kapitány Komorovcsák szemébe. Az állta a kémkedő nézést, amely szeméről lesiklott a kard bojtjára. Az őrnagy kardjára támaszkodott és igy kérdezte : „ — Bizonyos ön ebben, kapitány ur? — Igenis őrnagy ur. E pillanatban elsötétült előtte a világ. A füle zúgott, csak tompán hallotta, mintha valaki nagyon távolról kiállított volna, amint az őrnagy mérgesen vágta oda: — Nem kellene tűrni, hogy jövendőbeli katonatisztek ilyen betyárnótákat énekeljenek. Jó éjt! Elsietett, hogy a kapitány ur alig tudta utolérni. A kapuban hivatalos tisztelettel ajánlotta magát s rohant vissza a kantinba. Az önkéntesek izgatottan várták, mi fog most történni? A legkevesebb, amit hittek, az volt, hogy a kapitányul- most sorba valamennyiüket fel fogja falni. Nem falt fel egyet sem. Még csak nem is szitkozódott. Kardját haragosan a padlóhoz ütötte, szemöldökeit haragosan összevonta s csak ennyit mondott: — Senki egy szót ne merjen szólni erről a dologról. És most mars aludni! Jó éjszakát!
