Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

nak egyik ellenzője^ dr. Varga János vármegyei főjegyző, a másik Fogarassy Zsigmond orsz. képviselő, a harmadik Nagy József ügyvéd volt, ki Ugocsa vármegyének szintén igen tekintélyes embere.

A kivándorlás kérdéséhez.

Nagykároly, 1907. szeptember 1.

A kivándorlás orvosszereiből egész patikára valót kotyvasztottak már össze szocziológusaink és nemzetgazdászaink. Hangoztatták adórendszerünk reformját, az útlevéltörvény szigorítását, a kivándorlás megszorítását, a Cunárd-szerződés revízióját, munkásjóléti intézmények létesítését és több effélét.

Mi különbséget kívánunk tenni a tekintetben, hogy a javasolt intézkedések a kivándorlásra teljesen kész, preparált emberanyagra vonatkoznak-e vagy sem.

Olyan törvényes intézkedéstől, melyek a már kivándorlót kívánják rendszabályozni, mint: hajó- szerződés megváltoztatása, útlevél-törvény, vissza- vándorlás elősegítése, nem sok eredményt remélünk. Azonban egyenesen veszélyesnek kellene tartanunk az oly törvényes intézkedést, mely a kivándorlást lehetetlenné akarná tenni. Jelen viszonyaink között mégis csak biztonsági szelepül szolgál a kivándorlás, melyen át a népelégedetlenség robbanó fesze- reje is eltávozik. Minthogy azon tény, hogy esáb és ügynöki rábeszélés is kivándorlásra bir némelyeket, az ügynökök csábítását és garázdálkodását meg kell szüntetni. Az útlevél-törvény szigorításától semmit sem várunk, mert útlevél nélkül is elegen távoznak, s ha nehezen fognak útlevélhez jutni, a nélkül fognak menni.

A titkos kivándorlási ügynökök irtása azonban több, mint kívánatos. Az egymás között éles versenyt folytató hajóvállalatok titokzatosan és ellenőrizetlenül működő ügynökeinek kezei messzire érnek és a helyi közigazgatásban is nyomukra bukkanunk.

Tudomásunk van róla, hogy egyes hajóstársaságok a nagy kikötőkben a visszatérő magyarok közül toborozzák legértékesebb ügynökeiket, kiket jól megfizetnek s Amerikába való esetleges visszatérésük esetén ingyen szállítanak. Ezekről a nép véréből való ügynökökről tehető fel leginkább az, hogy olyanokat is kivándorlásra bírhatnak, kik nélkül nem gondoltak volna rá.

Egyáltalán a titkos kivándorlási iigynököskö- dés az egyetlen pont a kivándorlás ügyében, melynek irtására drákói rendszabályokat sem tartanánk szigorúaknak.

A visszavándorlást elősegíteni okvetlen kell. Csakhogy félő, hogy a magyar nemzetgazdaság nem sokat fog nyerni azokkal a kivándorlottakkal, akiket visszacsalogatni lehet.

Az adótörvény revíziója, a progressiv adózás, a legsúlyosabb fogyasztási adók lényeges csökkentése, esetleg elejtése, továbbá a munkás- és népjóléti intézményei létesítése, a létminimum adómentesítése, jó uzsoratörvény alkotása, — oly intézkedések, amelyeknek megvalósítása nem lehet immár eléggé gyors.

Egyébiránt a kuruzslás vádjával kellene illetnünk azt a gondolkodó főt, aki a kivándorlási vész- gyógyítására kész reczepttel állana elő. Évtizedes mulasztások kegyetlen büntetése ez a baj. Népesedési politikánk egész felépítésének elhibázottsága, az alapok rosszul való lerakása, a gerendáknak technikai ismeretek nélkül, ferde szögben való felrakása, ezifraságaitól aránytalanul súlyos tetőszerkezet fölébe helyezése oka annak, hogy diiledezik az egész ház.

én is érzem. Hiábavaló, meddő vergődés ez. Megrontó fátuma azoknak, akiknek rossz sorsuk adatott.

— Bolondság ! — magyarázta nekem azután, egy atyai barátom, akit szintén régen láttam. Nem vagy reális ember ! Fiú, benneteket megront a túltengő fantázia. Behunyt szemmel jártok az életben s álmokat láttok, azokat vizsgáljátok, azokat állítjátok. Láttál te már olyan embert, aki megfogta azt, amit tegnap álmodott ? Reális, becsületes életmód. Ez az, barátom! S ezen az utón az úgynevezett boldogságot feltalálni sohasem késő. Elűzni magunktól a levegőben gyökerező vágyakat. S okosan kielégíteni az élettel járó össztönöket. Ez az élet titka. Látod: én már nem voltam fiatal legény. Az ifjúságom abban telt el, hogy biztos, nyugodalmas pozicziót csináljak magamnak. Hála istennek, sikerült! Akkor azután kiválasztottam magamnak egy nőt, aki elég komolynak, jóravalónak látszott s megházasodtam. Te nem tudtál erről ? Nos : Most házas ember vagyok, gondok nem bántanak, a feleségemmel kölcsönösen megbecsüljük egymást, végezzük híven, becsületesen a magunk kötelességét, fellengző álmok csalóka fantomok nem zavarnak egyikünket sem s boldogok vagyunk. Mondhatom, hogy nagyon boldogok. Hogy okulj és megtérj, javíthatatlan hóbortos, magammal viszlek s megmutatom neked, milyen egy igazán boldog családi kör!

III.

Vitt.

S elégedett, jókedvű atyai barátom otthonában ott kaptam a halavány arczu, szomorú szemű fiatal asszonyt.

Nézetünk szerint nem is marad itt már egyéb hátra, mint vagy bevárni az összeomlást s aztán serényen újra építeni, vagy pedig óvatosan — de sürgősen — kicserélni újakkal az összes alkatrészeket.

Csak igy képzelhetjük el a gyökeres segítséget s akár az egyiket, akár a másikat már csak a nagy választói reform keresztülvitele után várhatjuk. Csak ez hozhatja meg azokat az uj eszméket, uj- áramlatokat és uj törekvéseket, melyek a nép megélhetése vagy kérdés-komplexumának minden részletét megoldani hivatottak és őszintén akarják is.

Végül még egy szép társadalmi feladatra kell e helyen rámutatunk, mely egymagában is hamarosan a kivándorlás csökkentését illetőleg eredmény nélkül alig maradhatna: á háziipar fejlesztés. Olyan háziiparunk, melyből a nagyipar, mint gyökereiből szívhatná éltető nedvét: a szorgos munkában fegyelmezett munkásgenerácziót, —- nincsen. A mi van, az kísérlet, tiszteletreméltó kezdeményezés és némi mult-maradvány, mindössze elenyésző csekélység.

Olyannyira fontosnak látszik előttünk a háziipar megteremtése, hogy a birtokrendszer reformja mellett ezt tartjuk elsőrendű feladatnak, mert amint az a földszerzés s a földben rejlő érték jobb kihasználásának lehetőségét, úgy ez a munka után való megélhetés s a munkaerő jobb értékesítésének biztosítását czélozza. Mindakettő közvetlenül munkásaink megtartását, gyarapodását és családfenntartásuk megkönnyítését szolgálná, ami most, ipari állammá alakulásunk hajnalhasadása napjaiban, hazánk gazdaggá és hatalmassá tételének magasröptű koncep- cziói közepette a — tulajdonképpeni czél.

M—r. L—ó.

A nagy finálé.

Nagykároly, 1907. szeptember 1.

„Ügy“ lett már a Majos Károly darabont alispán kinevezéséből, a mely előbb-utóbb áldozatot fog követelni magának Szatmárvármegye közéletében is. Áldozata lehet azonban ennek a cinikus rehabilitálásnak magának a „nemzeti“ kormánynak tekintélye is, amelynek ingadozó pilléreit a szeptember 5-iki rendkívüli közgyűlés vihara alighanem meg fogja rongálni. És mindezeknél sokkal fontosabb, mert sokkal becsesebb Szatmárvármegye polgárságának politikai meggyőződése, a mai kormányba vetett bizalma, melyet eme botrányos arczulcsapás és ennek tessék-lássék helyreigazítása teljességgel képes felforgatni, megsemmisíteni. A törvényhatósági közgyűlésnek ebben a kérdésben nern lehet más feladata, mint a darabont tisztviselők megbélyegzése alkalmával hozott határozatához az evvel szembe helyezkedő miniszterelnöknek bizalmatlanságot szavazni.

Szatmárvármegye autonom jogú közgyűlése kimondotta annak idején a darabont tisztviselők megbélyegzését. Andrássy Gyula belügyminiszter hiven a vármegye önkormányzatához helybenhagyta a határozatot és az ő hatásköre alá tartozó tisztviselőket, köztük Majos Károlyt is a központi szolgálat tétele alól felmentette. Csorbitatlan maradt tehát a vármegye autonom jogköre és a darabont tisztviselőket elnyelte a feledés homálya. Azonban mi történik ? Wekerle Sándor miniszterelnök merész kézzel fellebbenti Majos Károlyról a feledés fátyolát, egy kinevezéssel felrúgja Szatmárvármegye önjogu és a belügyminiszter által is helybenhagyott ítéletét, fényesen rehabilitálva igy a martiromságot szenvedő „hazafit“ „jogtalan“ meghur- czoltatásáért.

íme a vármegyék hires „önkormányzati joga“, íme a nemzeti ellenállás megcsúfolása.

Mi van már most az autonómiával, a sértetlen önkormányzattal, az ország szabad akaratával ?

Hát a vármegye az ur a közigazgatásban, vagy a miniszterelnök ? Avagy nem-e megsemmisítése ez Szatmárvármegye határozatának ? Nem-e meghurczolása önérzetének ?

Mint már többször megírtuk, Luby Géza és társai a vármegyei sajtó független részének támogatása mellett rendkívüli közgyűlés összehívását kérték, hogy a miniszterelnöki kinevezést és az ennek folytán a vármegye becsű le tén esett sérelmet szóvá tegyék. A főispán a rendkviili közgyűlést szeptember 5-ére hívta össze és már napok óta megindult úgy a fővárosi, mint a helyi lapokban a harcz — a leszerelés érdekében. Maga Luby Géza is, — a ki a kinevezés megtörténtekor azonnal értekezletre hívta össze Szatmárvármegye bizottsági tagjait és a kinek nevéhez fűződik a rendkívüli közgyűlés egybehivása, egy újságíró előtt tett nyilatkozata szerint megnyugszik a kormány ama kötelező ígéretében, hogy darabont tisztviselőt többet nem nevez ki újólag.

Mi azonban és velünk Szatmárvármegye bizottsági tagjainak túlnyomó többsége nem elégedünk meg evvel a tessék-lássék nyilatkozattal. A vármegye autonómiáján esett foltot ez nem mossa le.

Mi elégtételt követelünk e vármegyének, az egész nemzeti ellenállásnak vakmerő arczulcsapásáért. Egy nemzet méltósága elleni merénylet büntetlenül nem maradhat. Azért nincs büntetés, mely elég súlyos volna, még ha a büntetés az is lenne, mitől sokan annyira rettegnek. Azok, kik most rettegnek az indítvány következményeitől, produkálták az indítványt, tehát „fiat Justitia“.

HÍREK.

— Vármegyei rendkívüli közgyűlés lesz szeptember hó 5-én, mely fél 11 órakor veszi kezdetét. A tárgy- sorozat 270 tárgya közül kiemeljük a következőket. Belügyminiszter leirata a vármegye által megszavazott 700,000 koronás kölcsön tárgyában s ezzel kapcsolatosan a Nagykároly-—margittai helyű érdekű vasút segélyezésére felajánlott 150,000 korona segélyre vonatkozó határozat meghozatala. Kereskedelmi miniszter leirata az erdödi járás utjának kiépítése tárgyában. Ugyanaz a Felsőbánya—kapniki viczinális útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele tárgyában. Ugyanaz a Szatmár—udvari—szinérváraljai útvonal kiépítése tárgyában. Luby Géza és társai indítványa a Majos-ügyben. Vármegyei közigazgatási bizottság indítványa Krassó székhelylyel egy uj főszolgabírói járás létesítése tárgyában. Ügyanannak indítványa a sorozások német nyelven való vezetése ellen az országgyűlés képviselőházához intézendő felirat tárgyában. A pusztaszeri Árpád-emlékünnep előkészítő bizottságának meghívója és kérelme az ünnepély előkészítéséhez szükséges költségekhez való hozzájárulása iránt, valamint a szobor létesítéséhez adomány felajánlása iránt. Zemplénvármegye átirata a büntető törvény hatályának a tényleges szolgálatban álló katonákra leendő kiterjesztése tárgyában. Ugyanannak átirata a halál- büntetés eltörlése tárgyában. Győrvármegye átirata április 11-ike helyett márczius 15-ének nemzeti ünnepként törvénybe iktatása tárgyában. A vármegyei központi dijnokok kérvénye napidijaik felemelése iránt. Nagykároly város határozata utczaszabályozás czéljaira történt kisajátítás, a létesítendő állami polgári fiúiskolának fentartásához megszavazott hozzájárulás és a

népnevelési egyesület által megkötött szerződés jóváhagyása tárgyában.

— Hymen. Tőtős Eduárd, városunk fia, nagy- esongovai helyettes jegyző, jegyet váltott Alsóka- raszlón Baranyi Antal nyug. állami iskolai igazgató leányával Anna kisasszonynyal. — Dobossy Endre dr. szatmári ügyvéd jegyet váltott Gitta Kornél rézteleki gör. kath. lelkész leányával, Mariskával. — Szeniczei Szalay Pál dr. eljegyezte Nagykárolyban mándi Mándy Annuskát.

— Lemondott városi aljegyző. Csilléry Ferencz Nagykároly város hagyatékügyi aljegyzője ezen állásáról lemondott.

— Nem lesz szemle. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amely szerint a szokásos ellenőrzési szemlék az idén elmaradnak. A tiszti szemlét, azonban ebben az évben is megtartják.-f- Az ujonczok bevonulása. A hadügyminisztérium rendeletet adott ki, a mely szerint a közös hadsereg ujonczai ez idén október 16-án fognak berukkolni, mig az egyéves önkéntesek, a haditengerészet, továbbá a ménes-intézetek ujonczai már október 1-én tartoznak jelentkezni.

— Annyakönyvi kinevezések, illetve felmentések. Szatmárvármegye főispánja Molnár József Vállajra, Deli Nándort Nagyecsedre anyakönyvvezető helyettesekké kinevezte. Lukácsi Ferencz penészlekí és Erdélyi Ferencz nagyecsedi anyakönyvvezető helyetteseket pedig ezen állásuktól felmentette.

—- Száj és körömfájás Nagykárolyban. Nagykároly városban az utóbbi napokban több marhánál száj- és körömfájást constatáltak. A járványt Husztról ideszállitott marhák hurczolták be. A járvány továbbterjedésének megakadályozására a szükséges óvintézkedések a hatóság által megtétettek.

— Újítás. Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány a piaczi elárusitók részére az eddigi földön való árusitás megszüntetése czéljából 20 elárusító asztalt állíttatott fel, melyeket az elárusitók 12 fillér helypénz lefizetése ellenében használhatnak. Valóban üdvös intézkedés ezen újítás, mert csak egészségügyi szempontból igy volt kikerülhető, hogy a közönség az áruval együtt a föld porát is ne vásárolja meg. A próba különben oly jól bevált, hogy a főkapitány újabban még több elárusító asztalt állíttat fel. Nem tudjuk eléggé ajánlani ezen újítást városunk vezetőinek is figyelmébe, mert hiszen ennek czélszerii- sége nagyon is nyilvánvaló.

— Pásztory Árkád — szanatórium alapitó. Pász- tory Árkád a bikszádi és kisbereznai Szt.-Bazil rendház volt főnöke, a jótékonyságáról ismert emberbarát elhatározta, hogy vagyonának egy részéből a bikszádi gyógyfürdő közelében levő terepi birtokán tüdővészes betegek számára szanatóriumot épít, a melynek minden kiadásáról gondoskodik s jövőre nézve annak további fennállását kellő módon biztosítja.

— Betörés. Dr. Péchy István vármegyei főjegyző nagykárolyi lakásába hétfőn hajnalban betörtek és onnan többféle fehérneműt elloptak. Az ellopott holmik egy része már megkerült.

— Értesítés. A nagykárolyi állami polgári leányiskolába a beiratások az 1907—1908. iskolai évre szeptember 2., 3. és 4-én délelőtt 8-tól 12-ig és délután 3-tól 5-ig tartatnak meg az iskola hivatalos helyiségében. A polgári leányiskola I. osztályába szabályszerűen csak oly növendékek léphetnek be: a) ki életének legalább 9-ik évét betöltötte; b) kinek az elemi népiskola negyedik osztálya számára kiszabott tantárgyakban elegendő jártassága van s ebbeli ismereteit elemi iskolai bizonyítvány által igazolja. A polgári leányiskola bármely osztályába bevehető minden oly tanuló, ki koránál fogva az általa kijelölt osztályba beillik s az előző osztályok tanyagából mangánvizsgálatot tesz, vagy valamely nyilvános polgári iskolából rendszeresen kiállított