Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

tás nélkül mindenkivel és az eddig semmibe sem vett „mindenkink megint „grata personó“-k lesznek az úgynevezett „valaki“-k előtt. Végig hallgatunk megint egy néhány előre elkészített „rögtönzött“ beszédet, megcsinálják a jelölt urak ékes szóvirágokkal kötött csokrokban az önálló vámterületet, önálló jegybankot, magyar vezényleti nyelvet, az általános választói jogot stb. stb.; árulnak a korcsmárosok, keresnek a fiakeresek, bevernek egy csomó fejet, hallunk egy pár kortesnótát ... Itt a képviselő- választás ! ! !

Szatmárvármegye központi választmánya a folyó hó 15-én tartott ülésén a választás napjául e hó 22-ikét tűzte ki.

Hosszas ide-oda való tájékozódás és házalás után végre a kikötésre teljesen alkalmas biztos révbe ért a függetlenségi jelöltet keresők hajója. A nagykárolyi függetlenségi párt Papp Béla volt nagykárolyi ügyvéd, jelenleg szatmári kir. ügyész nevét, irta kibontott zászlójára és az ő nevével indul a kétségtelenül érdekesnek Ígérkező választási harczba.

Papp Béla nagyon is ismert harczosa a függetlenségi eszméknek. Az ő neve városunk és vidékének közönsége előtt maga a megtestesült puritánság és elvhüség. Ismeretes előttünk neve mint a nagykárolyi függetlenségi párt sok éven át volt buzgó elnökkéé és ismeretes azon igazi elismerésre méltó tevékenység, melyet mint a nemzeti ellenálláskor alakult 60-as bizottság elnöke kifejtett. És hogy a függetlenségi eszmék fejlesztése, propagálása és terjesztése körüli érdemei felsőbb helyen is méltányolva vannak, fényesen igazolja az a körülmény, hogy Kossuth Ferencz, midőn a helybeli függetlenségi párt Papp Béla jelöltségét tudomására hozta, azt örömmel vette tudomásul és értesítette is a pártot, hogy Papp Béla jelöltségét a központ is örömmel és melegen fogja támogatni.

Hisszük és reméljük, hogy Papp Béla átérzi velünk együtt azt a nagy feladatot, mely a nagykárolyi választó-kerület esetleges megválasztott képviselőjére hárulni fog. Tudja és tudni fogja azt, hogy ennek a kerületnek polgárai már évek óta harczolnak, küzdenek e város részére olyan intézményekért, melyekhez a városnak ősi jogai vannak és érezni fogja azt, hogy e város abban a sínylődő állapotban, a melyben most van, nem maradhat. Hiszen ha ő lesz a kerület képviselője, ő ide fog jönni közénk és itt látni, tapasztalni fogja azokat a hiányokat, melyeknek megszüntetésén hiába fáradozunk oly régi idők óta és reméljük, hogy az a hiány, a mi reánk oly nyomasztólag hat, őt is a leginten- sivebb munkásságra fogja ösztönözni, mert hiszen az ő szükebb hazájáról van szó.

A harcz azonban más irányban is megindult. A néppárt is állít jelöltet, sőt a szoezialista párt is részt kíván venni a választási küzdelemben.

A néppárt N. Szabó Albert helybeli ügyvédet lépteti fel. Hogy van-e tere e kerületbe a néppárti eszméknek azt eddigi fellépéseiből bárki megítélheti, azonban ha valamelyik másik párttal esetleg fusionálna, a függetlenségi jelöltnek nézetünk szerint elég komoly ellenfele volna, mely ellenfelet kicsinyelni nem szabad, mert ezen esetleges köny- nyelmüsködésnek szomorú következményéi lehetnének. Figyelembe kell vennünk a néppártot már azért is, mert hiszen tagja a koalitiónak és nagyon sok olyan szavazó van, a ki épen ezen indokból nem sokat fog gondolkozni azon, hogy vájjon ne támogassa e szavazatával a néppárti jelöltet, mert hiszen az is tagja a koalitiónak, azonkívül pedig Szabó Albert egyénisége is nagy befolyással lehet a küzdelem eredményére, mert sok személyes hive van neki is, a kik, ha néppárti elveit nem is osztják és más néppárti jelölt fellépése esetén minden erejükkel ellene fordulnának, vele szemben vagy nem is

gálati mulasztás terhelte volna. De a szolgálatot szigorúan értelmezte. Már éjjel volt, mikor a csorvasi csárdást felzörgette . . . Valószínűnek tetszett, hogy az üldözött ember itt tartja az első pihenőt.

A csárdás sietve nyitott ajtót a hatalom rettegett fegyveres embereinek. Arra a kérdésre, hogy nem volt-e ott estetájt egy báránybőr bekecses és kucsmás úri forma ember, sietett a következőket válaszolni:

— Dehogy nem, nincs egy órája sem, hogy itt járt. Piritóst evett és három félmeszely bort ivott. Egy kis szalonét is vitt magival az útra.

— Hát arról nem beszélt, fakgatta a zsandár, hogy honnan jön és merre igyekszik?

— De igen, válaszolta a csárdás. Elmondta, hogy a bicsei tanyáról jött, amelyik az Ilkey uraságé, hogy ott ispán volt, de most valami baj miatt el kellett gyünnie. Az éjszaka Csabán fog meghálni, ott sok az ösmerőse. Emlegetett valami Rolkót . . .

— Rolkót?

— Igen.

Hajnalban a két zsandár Csabán volt, hol az ott állomásozó zsandárok segélyével megtalálták Rolkó házát. Az öreg ur már ébren volt és készséggel adott választ a zsandároknak.

— A Kerecsényi urat keresik? Itt volt . . .Félórája sincs, hogy elment . . . kocsit kerített és áthajtott Gyulára . . . Azt mondta, hogy sürgősen kell beszélni Mitvay Sámuel szürszabóval, kinek a fiával együtt szolgált.

Negyedóra múlva a két zsandár forspontos kocsin ült és egy jó óra múlva már ott álltak a Misvay szür- szabó udvarán. Az atyamester csodálkozva válaszolt a zsandárok kérdésére.

— Hát nem tetszettek vele találkozni a vármegyeház utczában . . . Valami sürgős dolga van Két- egyházán, az oláh papnál ... az öreg Argyelánnál.

SZATMARMEG YEI KÖZLÖ

fognak élni szavazati jogukkal, vagy reá fognak szavazni, esetleg a szoros baráti kötelék parancsoló szavait nem tudván elnémitani.

A mi pedig a szoezialista párt jelöltjét illeti, az nem sok vizet fog zavarni, az ő fellépése inkább a zászló becsületéért fog megtörténni és komoly ellenfélnek sem együk, sem másik jelölttel szemben sem tekinthető.

A függetlenségi párt jelölő nagygyűléséről részletes tudósításunk a következő.

A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága f. hó 15-én d. u. 3 órára a Polgári Olvasókör kelthelyiségébe hívta össze a jelölő nagygyűlést. A gyűlésen mintegy kétszázan jelentek meg, akik között a választó-kerület vidéki községei is képviselve voltak. Dr. Adler Adolf pártelnök a jelölő gyűlést pontban a kitűzött időben megnyitván, elparentálta gróf Károlyi Istvánt, majd ismertette a gyűlés összehívásának czélját, t. i. azt, hogy a Gróf Károlyi István halálával megüresedett képviselői állás betöltésre vár. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as pártnak tehát képviselőjelöltről kell gondoskodni. Bejelenti, hogy tekintettel arra, hogy a Gróf Károlyiak közül senkisem volt hajlandó a felajánlott mandátumot elfogadni, a párt végrehajtóbizottsága abban állapodott meg, hogy a képviselőjelöltséget Papp Béla kir. ügyésznek, a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt volt elnökének * ajánlja fel és kéri ezen jelöléshez a kerületi nagygyűlés hozzájárulását. A jelen voltak éljenzéssel vették tudomásul az elnök szavait és Papp Bélát a nagykárolyi választó-kerület függetlenségi és 48-as képviselőjelöltjéül egyhangúlag kikiáltották. Azután Luby Béla, a csengeri kerület országgyűlési képviselője emelkedett szólásra és rövid, de tömör szavakban vázolta Papp Béla érdemeit és a jelölésre méltó voltát.

Adler Adolf dr. pártelnök indítványára egy küldöttség indult el, hogy Papp Bélának a gyűlés határozatát tudomására adja és őt programmbeszéd- jének elmondására meghívja. Alig múlt el tiz perez, Papp Béla már a gyűlés színhelyén volt, hol őt hatalmas éljenzés fogadta. Az uj képviselőjelölt meghatottan köszönte meg a jelölést s kijelentette, hogy azt örömmel elfogadja. Sokáig habozott — úgymond — hogy a jelölést elfogadja-e, vagy nem, mert hiszen érezte, hogy mily súlyos feladat az: Gróf Károlyi István örökébe lépni. Annál is inkább habozott, mert a parlamentbe nem vihet mást magával csak szilárd elvhűséget és lankadatlan munkakedvet.

De látva azt a lelkesedést, a melylyel jelölték és mert illetékes egyének megígérték, hogy őt nagy munkájában támogatni fogják, engedve a kötelesség parancsszavának, elfogadta a jelölést és kéri a választókat, segítsék diadalra vinni azt a zászlót, amelyet Magyarország függetlensége érdekében ime, kibont. Progrannnot — azt hiszi — felesleges adnia, mert hiszen itt Nagykárolyban, ahol ő a választó polgársággal, mint a függetlenségi és 48-as párt elnöke évtizedekig együtt működött, az ő politikai hitvallását ismerik. Programmja különben is négy szóból áll és ez a: szabad, független, önálló Magyar- ország. Hive az általános választó jognak, a sajtó és gyülekezési szabadságnak, a közoktatásügy minél tágabb téren való fejlesztésének.

Rövid, de tartalmas programmbeszédét a jelenlevők nagy tetszéssel fogadták s utána a hallgatók hatalmas éljenzése zúgott föl.

A jelölő gyűlés fénypontja Dr. Kelemen Samu, szatmári országgyűlési képviselőnek hatalmas con- ceptióju beszéde volt, melylyel a választóknak Papp Béla támogatását ajánlotta meleg figyelmükbe. A beszéd — bár annak politikai részével nem mindenben értünk egyet — valóságos remeke volt a

A zsandárok délben ott voltak Árgyelán tisztelendő urnái, egy patrialkális szakállu öreg papnál, ki nyíltan, egyenesen válaszolt. Hogy láttam-e ? Persze hogy láttam. Itt szilvoriumoztunk jó félóráig. Meg is dicsérte a szilvoriumomat. Csak azt apprehendáltam, hogy nem akart ebédre itt maradni.

— Hová ment?

— Sarkadra, a Bajcsy urasághoz . . .

Bajcsy, vidéki kis földbirtokos, ki nagyot hallott, hosszasan mondta el, hogy az üldözött ispán mikor érkezett és mikor indult el. Úgy tudja, hogy Szalontára ment . . .

Ssalontán is megtalálták nyomát a bekecses, kucsmás embernek. Nagyváradon is, egy nappal később Belényesen is . . . Mindenütt előttük járt, de elfogni nem tudták.

Ez az embervadászat a jóindulatú zsandárt is izgalommal, dühvei töltötte el. Az embertelen foglalkozás megfosztotta nemesebb tulajdonaitól. Szitkozódott, káromkodott . . .

— Ha utolérem, agyonlövöm, mint a kutyát. . .

De nem érte utói . . . Az erdélyi határon elenyészett minden nyom ... A két zsandár agyonhajszolva elkeseredve tért vissza a kétheti eredménytelen embervadászatból.

Az üldözött szabó egy nappal hamarabb ért visz- sza. Lelkesség sugárzott az arczáról. Érezte, hogy hőstettet vitt véghez.

Késő este volt, mikor beállított Ilkeyék házába. Átadta a kisasszonynak a kucsmát és bekecset. Hálásan szorongatták a kezét. Az öreg Ilkey megölelte.

— Derék fiú vagy öcsém.

A fiatal szabó nagyott sóhajtott.

— Kénytelen voltam az lenni, mondotta szemét lesütve, mert az áruló a feleségem nagybátyja volt, ha elfogták volna, akkor agyonütöttem volna a spiclit. . .

N Y

szónoklatnak. A közönség áhittal hallgatta végig, sajnálkozva, hogy a nem mindennapi élvezetben csupán csak három negyedóráig volt része.

A gyűlést Adler Adolf felszólalása fejezte be, mely után kiosztották a piros kortes-toliakat, melyeket a jelenlevők két perez alatt elkapkodtak.

A választási harcz igen hevesnek és részleteiben igen érdekesnek ígérkezik.

H I É E K.

A Szent-lstván napi népünnepélyt ez idén a nagykárolyi Dalegyesület rendezi a szokott érdekes programmal. A sorsjáték főnyereménye egy fejős tehén. Azon hölgyet, aki a legtöbb képes levelezőlapot fogja eladni: a dalárda szerenáddal fogja meglepni. A nemes czélt szolgáló ünnepélyt a közönség meleg pártfogásába ajánljuk.

— A képviselő-választás. Szatmárvármegye központi választmánya a nagykárolyi első választó-kerületben megüresedett képviselői állásnak választás utján leendő betöltésére folyó évi augusztus hó 22-ik napját tűzte ki. Választási elnök dr. Kovács Dezső, jegyző dr. Tóth Zoltán. Szavazatszedő küldöttségi elnökök : Roóz Samu, dr. Péchy István, szavazatszedő küldöttségi jegyzők : dr. Sternberg Zoltán, Szintai Gábor. Helyettes elnökök: Berger Ármin, Csipkés András, id. Vetzák Ede. Helyettes jegyzők: Luby Géza, dr. Sternberg Endre, Csilléry Ferencz. A választás a jelzett nap reggel 8 órakor a nagypiacztéren lévő vámházban és a mellette e czélra építendő bódéban fog végbemenni, a választóknak a választásnál sem bottal, sem fegyverrel megjelenni nem szabad. A választáson a rendet 400 közös-hadseregbeli katona, 80 gyalogos és 40 lovas-csendőr fogja fentartani.

— Meghívó. A Kun István védnöksége alatt álló „Nagykárolyi Kossuth Lajos Asztaltársaság“ az elaggott iparosok és árva gyermekek részére kiosztandó segély czéljaira a „Polgári Olvasókör“ összes helyiségében 1907. évi augusztus hó 24-én szombaton tombolával egybekötött tánczvigalmat rendez. Belépő-jegy személyenként 1 korona 60 fillér, melyhez egy tombola-jegy jár. Tombolajegy 60 fillér. A mulatság kezdete este 8 órakor. Felülfizetéseket a társaság hazafias és emberbaráti czéljaira tekintettel köszönettel vesz és liirla- pilag nyugtáz. Jó zenéről és Ízletes ételek és italok kiszolgálásáról gondoskodva van. Rendező-bizottság: Simkó Aladár, elnök. Orosz Lajos, pénztárnok. Zinner István, ellenőr. Pintyei Ferencz, jegyző. Akkermann Antal, Bálintffy József, Bántó Bálint, Birócsák János, Budai Pál, Csókás László, Drágus István, Dipold Éerencz, Fleisz János, Gergely Mihály, ifj. Griszháber Albert, Gufárt Antal, Gufárt Márton, Hornyák Sándor, Kabelik. Gyula, Kalina Ferencz, Kiéli Ödön Komáromi József, Kozsár József, Kuk Jenő, Nagy Jenő, Nagy Gusztáv, Nemes Ferencz, Némethy Sándor, Papp János, Papp Sándor, Periinger István, Poszeth Márton, Schnell Károly, Sipos István, Steib Antal, Steib József, Dr. N. Szabó Albert, Szabó Gyula, Szabó József, Szabó Sándor, Török István, Széchenyi Lajos, Yaluka Antal rendező-bizottsági tagok.

— Harcz a szövetkezet ellen. A szatmármegyei Gazdasági Egyesület fogyasztási és értékesítő szövetkezete nemrégiben nyílt üzletet nyitott a Hám János-utczában, hol nem szövetkezeti tagoknak is szolgálnak ki árukat. A szövetkezetnek ezen működése efien legutóbb a szatmári füszerkereskedők mozgalmat indítottak. Szombaton délután a Kereskedelmi Csarnokban tartottak értekezletet e tárgyban, melyen majd minden füszerkereskedő részt vett. Az összejövetelen azonban egyelőre semmi érdemleges tárgyalásba nem bocsátkoztak s annyit határoztak el, hogy a jövő gyűlésen fognak határozni.

— Dalárdánk az egri versenyen. A nagykárolyi dalegyesület 29 tagja Vitek Károly, karnagy vezetése alatt szerda éjjel Egerbe utazott, hogy ott a Dobó-szobor leleplezése alkalmából megtartandó országos dalversenyen részt vegyen. Ismerve dalárdánk kitűnő készültségét, reméljük, hogy a versenyen derekasan megfogják állani helyüket. A dalár- disták 19-én érkeznek vissza városunkba, hogy a 20-án általuk rendezendő népünnepélyen részt vegyenek.

— Uj iskola. A nagykárolyi status-ejuo izraelita hitközség — mint már erről több Ízben megemlékeztünk — mintegy 35000 korona költséggel uj iskola épületet épit,. melyben a tanítás még ez évben megkezdődik. Az építést Jakabffy Gábor helybeli építész nyerte el, saját terve és költségvetése alapján.

— Házasság. Spitz Sámuel tasnádi kereskedő f. hó 20-án köt házasságot Nagykárolyban, Róth Mátyás borkereskedő leányával, Mariskával.

— Halálozás. Perls Jakab, a nagykárolyi status- quo izraelita hitközségnek harmincz éven át volt rabbija folyó hó 13-án 83 éves korában meghalt. Az elhunyt rabbi egyike volt Magyarország legismertebb papjainak. Nagy tudása, emberszeretete, jósága és bámulásra méltó jelleme még nem is oly régen körébe vonta a zsidók tudományának elsajátítására vágyók nagy tömegét és még élete utolsó éveiben is igen sokan felkeresték, hogy vallási kérdésekben döntő jelentőségű szakvéleményét kikérjék. Egyháza tagjai odaadó szeretettel csüggtek rajta, mely szeretet impozáns módon nyilvánult meg a megboldogultnak e hó 14-én történt temetésénél. A ravatalnál, mely a status-puo izraelita templom előtt volt felállitya, az elhunytnak országos hirü fia, dr. Perls Ármin pécsi főrabbi és Fűrth Ferencz, helybeli főrabbi tartottak megható és gyönyörű gyászbeszédeket.