Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-18 / 33. szám
SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre |5 -5ü ügyes szám ára 20 fillér. *Ss- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Nagykároly, 1907. augusztus XXXIII. évfolyam. 18 33 szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. A székhely kérdés. Nagykároly, 1907. aug. 17. — ő — Régi mese, hogy ha a macska nincs otthon, czinczognak az egerek. De ebből viszont az is következik, hogy ha macska egyáltalában nincs is a házban, úgy az egerek még többet merészelnek, követelőleg lépnek fel . . . A vármegyei székhely epedve óhajtott zsíros falatja után régen czinczognak már az arra éhes egérkék. — Mindenkor hallani lehetett az ezutáni vágy okozta czinczogásukat, a mikor sejtették, hogy kilátás lehet a konczra, de ismét elhallgattak. Volt mindég vagy legalább is a legutóbbi időkig valakink, ki megzavarta ábrándos álmaikat és elhessegette őket a jó prédától. Az utolsó hetekben azonban nagyot fordult a földgolyó. A halál ostromát nem bírta tovább feltartóztatni a mi szilárd várunk és egy gyászos pillanatban capitulált. Meghalt gróf Károlyi István. Éreztük a halál pillanatában már, hogy sokat, nagyon sokat vesztettünk és elleneinknek a halál hozta bátorsága és harczra készülődése sokszorosan fájdalmasabbá teszi reánk nézve az elmúlás gondolatát. — Kidőlt a mi erősségünk legbiztosabb támasza és a szerintük alapot vesztett épületet kikezdik jogtalan és indokolatlan támadásaikkal . . . Jól értesült helyről vettük azt a tudósítást, hogy a vármegyei székhelynek városunkból leendő elvitelét czélzó és köztudomás szerint régen vajúdó actió a vármegye egyes köreiben ismét erősödő félben van, sőt mint értesülünk, e kérdést már a legközelebbi rae- gyegyülésen egy indítvány alakjában szóvá is akarják tenni. Midőn e tárgyban felszólalunk, mindenekelőtt le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ez actióinak komoly színezete egyelőre nem lehet, de mindenesetre komolyan megfontolandó az a körülmény, hogy még a mai napig is vannak a megyében érdekkörök, kik Nagykároly város ősi jogait confiskálni szeretnék es a kik elfeledik, hogy azon a helyen, mely helyet megszentelt egy Kölcsey szelleme, hogy azon a helyen, a honnan az ő eszméi kiindultak nemzethóditó körútjukra tovább kell hatnia és vezérelni az ő szellemének, hogy annak a korszaknak, mely a magyar nemzet történetében aranybetükkel van beírva, ott kell folytatódnia, a hol az megkezdődött, s hogy a hazafiság ama szent oltárának — melyet a nagy Kölcsey emelt a nagykárolyi vármegyeház közgyűlési termében, leromboltatnia nem szabad, annak, mig magyar magyar lesz, ott kell állania, a hol azt ő emelte és ott kell tovább ápolni azt a szent tüzet, a melyet ő meggyuj- tott, a hol azt ő meggyujtotta. De fel kell szólalnunk e tárgyban most azért, mert Nagykároly város közönsége most egy nagy jövőjére, és fejlődésére nézve döntő jelentőségű létkérdés megoldása előtt áll, a képviselő-választás küszöbén. — Most a választást megelező perczekben kell felhívnunk városunk közönségét arra, hogy megválasztandó képviselőjének kösse szivére azt, hogy soha, de soha ne feledje el azt, hogy e várossal szemben nargy kőte’lézéhséget vállal el, hogy e város érdekeit szem előtt tartva, minden erejével azon legyen, hogy e város ősi jogait és az azokhoz fűződő szent hagyományokat mindenkor megőrizze, a maguk integritásában fentartva, hogy ott, a hol a jogtalanság a jogosság ellen tör, egy talpalatnyit sem engedjen és e város jogos igényeit necsak megóvja, de jogait terjessze és minden olyan merénylet ellen, mely e város ellen intéztetik, a legnagyobb erélylyel szálljon harczba és akkor bennünket mindenkor és minden körülmények között oldala mellett fog találni, mint segítő társait. De figyelmeztetjük e várossal szemben fennálló kötelezettségére a vármegye főispánját is, hogy e város ősi jogait mindenkor és minden melléktekintet nélkül mindenkivel szemben és minden irányban megóvja, nemcsak mint e város fia, hanem egyszersmind mint a megye és a város érdekeinek kötelezett őre, mely díszes helyen nemcsak a jelen bizalma, de a múlt hagyományai is táplálják erejét és erősitik positióját . . . — A jegyzők rendkívüli közgyűlése. A „Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egylete“ augusztus 20-án délután 3 órakor, a Máriavölgyi fürdőben rendkívüli közgyűlést tart. — Tárgy: 1. Jásznagy- kunszolnok vármegyei jegyzői egylet indítványára kedvezményes vasuti-jegy ügye. 2. A gyűlés napjáig beadandó indítványok. — Indulás Szatmárról augusztus hó 20-án a délelőtt 9 órakor induló vonattal, érkezés Máriavölgyre délben. — B o d o k y Béla, egyleti elnök. — Uj hid a Szamoson. Matolcs, Fehérgyarmat, Mátészalka községek a kereskedelemügyi miniszterhez kérvényt nyújtottak be, hogy a Czégény-matolcsi Szamos átmetszésén fennálló kompközlekedés helyett építendő hid költségeit fele részben vállalja el. A miniszter leirata ezen ügyben most érkezett meg. A leirat szerint a miniszter hajlandó a kérelmet teljesíteni, elébb azonban felhívja a vármegyét annak bejelentésére, hogy a hid létesítése esetén mily összeggel járulna a költségekhez. Egyben utasitja az állami építészeti hivatalt, hogy a. hid építési költségeiről egy hozzávetőleges számadást 'készítsen. Választás előtt. Lapunk múlt számaiban már jeleztük azon mozgalmak első hullámveréseit, melyek a megüresedett nagykárolyi mandátum betöltése és elnyerése körül megindultak. A választási harez megindult és lengenek a zászlók, virítanak a tollak, kipirulnak az arczok, munkához Iáinak a kortesek, puhittatnak az emberek és drukkolnak a jelöltek. Fel virul megint a „kedves polgártársnak hajnala, készülnek a rögtönzött szószékek és megint felvirul ránk a demokra- tisnms korszaka, a legftnyásabb úri kortes minden kényeskedés nélkül parolázik majd személy válogaT A R C Z K. Embervadászat. Irta: Zöldi Márton. A Szatmármegyei Közlöny eradeti tárczája. Az áldatlan 1850-ik esztendő márczius havának utolsó napjaiban Kerecsényi Imre volt honvédtüzér- hadnagy, ki hónapok óta az Ilkey családnál rejtőzött, menelkülni volt kénytelen. Valaki feljelentette a zsandároknak. Annak a szomorú időnek legnyomoruságosabb, legundoritóbb hajtása a kém volt. Este hat órakor történt, hogy egy fiatal szabómester Kis Pál benyitott az llkeyek nagy fehér házába, mely a város szélén a Kőrösparton terült el. A torná- czon Ilonával találkozott, Ilkey Péter hajadon leányával. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabómester, azt hiszem, ösmer engem ? — Igen, hangzott kissé határozatlanul. — Én Kiss Pál vagyok, szabómester, nagyon fontos üzenetet hoztam, — Kinek ? — Az önök ispánjának . . . tetszik érteni ? Kerecsényi Imre mint ispán tartózkodott Ilkeyéknél, s többnyire a tanyán volt Oly véd mellett a három Kőrös összefolyásánál. A fiatal leány félhomályban is látta, hogy Kiss Pál I arczát nyugtalanság önti el. A hangja is tompán csengett, mint a megriadt embereké. Megsejtette a veszedelmet. Gyorsan, energikusan intézte a kérdést. — Valami baj fenyegeti az ispánt ? — A legkomolyabb baj, kisasszony. Feljelentették s a zsandárok már talán útban is vannak üldözésére. — Jézus Mária. — Kisasszon}', mondotta a fiatal szabó, itt az imádság nem használ. Meg kell menteni az ispán urat, azért jöttem. Ilona kezét nyújtotta. — Köszönöm. — Arra még ráérünk . . . Tudom hogy ön a menyasszonya . . . hol van a kedves uraatyja — Nincs itthon, csak holnap estére várjuk. A szabó közelebb lépett. — Akkor nekünk kell cselekedni . . . Hol van az ispán ur? — Bent a dohányzóban. — Annál jobb . . . menjük hozzá. Kerecsényi nyugodtan ült a dohányzóban, hol két gyertya mellett egy nagy angol újságot olvasott. Mikor meghallotta, hogy miről vah szó, mosolyt erőltetett arczára. Meg akarta menyasszonyát nyugtatni. — Teringettét, mondotta, ha igy áll a dolog, ! akkor egy házzal odább kell állani. — Felkelt és Ilona vállára tette a kezét. — Már harmadszor esik meg velem, hogy rejtekhelyei el kell hagynom. Megtanultam a bulydosás fortélyait. Különben is zsebemben van a külföldre szóló útlevél. Ne félj, Ilona, itt csak arról van szó, . hogy az ember ne veszítsen el egy pillanatot sem. Hamar magamra kapom ezt a jó báránybőr bekecset. — A fiatal szabó elébe állt.-— Megálljon ispán ur, ezt a bekecset én veszem magamra. — Ön ? — Én. A kucsmát is. Termetünk meglehetősen egyforma. — De mi czélja annak ? — A fiatal szabó arczán fájdalmas vonás húzódott végig. Tekintetéből, hangjából különös szomorúság áradt. — Ne kérdezze, mondotta tétován, nekem önt meg kell mentenem. Meg, minden áron, még az életem árán is. Ehhez szükségem van bekecsre és a kucsinára. A zsandárok a nagy füzestől egész a szalontai erdőig engem fognak üldözni . . . Ön siessen, azalatt menekülni. — De nem lesz önnek ebből baja ? — Semmi, mindenre gondoltam ... Ne húzzuk beszéddel az időt. Azzal gyorsan magára kapta a báránybőr bekecset és kucsmát. * — Isten önnel, mondotta az üldözött honvédtisztnek és mielőtt még egy kérdést is intézhettek hozzá, elrohant. Három órával később a félhold sugara két zsandár szuronyból csalt ki apró sugarakat a kígyós mizsei országúton. Az egyik zsandár értelmes, magas homloku ember volt, tömött szőke bajuszszal. Társa, ki mellette haladt, alacsony zömök férfiú volt, degenerált, közömbös arczczal, melyből a ferde nagy orr, ijesztően emelkedett ki. — Bizonyos, kérdezte az alacsonyabb zsandár, hogy erre szökött meg ? — Egész bizonyos, válaszolt a másik. A pék látta. Már tegnap óta leselkedik utána. — Komisz ember az a pék, mondotta a buta- képű zsandár. A másik vállat vont, — Hát igen, kém, spicli . . . Olyannak is kell lennie. Nekünk mindenesetre megkönnyítette a munkánkat. Pontosan leírta, hogy milyen báránybőr bekecs és milyen kucsma van rajta. Az idő sokkal hűvösebb, semhogy útközben levethetné . . . Azt hiszem, holnap délre már vason kisérjük vissza. Az értelmes arczu zsandár jóslása nem vált be. Ez az ember nem szívesen teljesítette azt a szolgálatot, mit hivatása elébe szabott. Nem törődött volna vele sőt talán örült volna titkon, ha az üldözött honvédj tiszt megmenekül, a nélkül, hogy őt, a zsandárt, szol h
