Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
SZATMÄRMEG YEI KÖZLÖNY összegeket szándékszik felvenni a vármegyei közigazgatás egyes hiányainak pótlására, uj állások rendszeresítésére, stb. Bejelenti továbbá, hogy már rég tervezi, miszerint Szatmárvár- megyében egy uj főszolgabírói székhelylyel biró járást akar rendszeresítietni. Az uj főszolgabírói székhely Krassóban volna, amely már évtizedekkel ezelőtt főszolgabírói székhely volt. Ennek valamint a Luby Géza által panaszolt hiányoknak létesítése illetve kiegészítése czél- jából a legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlés utján fog a kormányhoz felterjesztést intézíetni. A bizottság ily értelemben határozott. \ közigazgatási bizottság tudomásul vette, az Erendréden megüresedett személyjogu gyógyszert árjogositvány Pintér Ferencz, budapesti okleveles gyógyszerésznek adományoztatok A kir. tanfelügyelő jelentéséből megemlítjük, hogy a tankötelesek összeírására vonatkozó szabályzatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter olyan formán módosította, hogy ezentúl a tankötelesek közül, még pedig az iskolai évad megkezdése után csak azok lesznek összeírva akik az iskolába be nem iratkoztak. A kir. pénzügyigazgató, vármegyei főorvos, vármegyei árvaszéki elnök és a kir. ügyészség statisztikai jelentései a szokott keretekben mozognak és semmi különösebb adatokat nem tartalmaznak. A bizottság ezután felebbezési ügyeket intézett el. Az egész ülés különben unalmasan, vontatottan folyt le. A teremben a tikkasztó nyár hangulata uralkodott. A legjobban izzadt Plachy Gyula, aki egy szekérnyi aktát referált. Válasz a „Válaszra.“ Lapunk múlt számában „Válasz a „Szatmárnémetinek“ ezim alatt megjelent nyilatkozatra vonatkozólag Dr. Kelemen Samu, Szatmár város országgyűlési képviselője, a következő nyilatkozat közlésére kért fel bennünket, mely nyilatkozatnak az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva szivesen adunk helyet lapunk hasábjain, azon reményben, hogy ezzel is megkönnyitjük az illetékes köröknek az odiosus Majos ügy lebonyolítását. A nyilatkozat szó szerint á következő: Szabó Albert és társai az1 kívánják, fejezze ki a vármegye bizalmatlanságát a miniszterelnökkel szemben, keresse meg hasonló értelmű nyilatkozat tétele iránt az összes törvényhatóságokat, és kérje fel a vármegye képviselőit, hogy fejezzék ki ugyanezt az álláspontot a törvényhozásban. N. Szabó Albert és társai vagy akarják ennek az akcziójuknak a sikerét vagy nem. Ha akarják, akarniok kell a kormányválságot is, ha nem akarják, akkor akcziójuknak még látszólagos komolysága sincs. Igaz, Szabó ur úgy fakad ki, hogy hadd bukjék inkább az egész kormány. De legyen szabad megjegyeznem, hogy nekünk és a nemzetnek nem vigasz az, hogy él Nagykárolyban egy ifjú óriás, aki e nagy zűrzavar esetén is hajlandó lesz az ország kormányzását átvenni és akit N. Szabó Albert csak szerénységből nem nevez meg. N. Szabó ur Andrássy Gyulát is tetemre hívja. De ime Andrássy megmaradt a kormány tagjának, Andrássy nem fejezte ki bizalmatlanságát Wekerle iránt, pedig ha bizalmatlan volna, nem maradna vele egy kabinetben. Ő úgy látszik, rosszabb magyar, mint N. Szabó Albert. Szól N. Szabó ur a szatmárnémetii függetlenségi pártnak és képviselőjének leszereléséről is. Hát minket ez a nagy hang nem ijeszt meg. Nekem a törvényhozásban is volt módom megmutatni, milyen „leszerelő11 ember vagyok. Amikor a sajtónak szabadsága meg volt támadva és az akkori igazságügyminiszter a készülő sajtóreformról olyan nyilatkozatot tett, amely a 48-as sajtó szabadsággal ellenkezik, ötödmagammal nem vettem tudomásul a választ. És mikor egy miniszter diffamáló vádak ellenében nem akart bírósághoz fordulni, — Nagykároly, fájdalom elhunyt képviselőjével együtt igen kevesed magammal azok között voltam, akik ezt nyilatkozatban követelték. Ez pedig azt jelenti, hogy ha ez a követelés nem teljesül, akkor a képviselő levonja belőle a következményeket a maga személyére nézve. Csakhogy a szatmárnémetii függetlenségi párt és csekélységéül is megfontoljuk, mit és mikor kell követelnünk. Es nem teszünk úgy mint az a siró gyermek, akit mikor megkérdeztek, hogy mit akar, hát nem tudott egyebet felelni mint azt, hogy „sírni akarok.“ A függetlenségi1 főispánnak pedig nehézségeket teremteni akkor, mikor a szomszédos kerületben képviselő választás előtt állunk és ott előreláthatóan függetlenségi és néppárt ütköznek egymással össze, minden lehet, csak nem czéltudatos függetlenségi politika. Ezt vármegyei elvbarátainknak is meg kell érteniük velünk együtt. Dr. Kelemen Samu. Magunk részéről e nyilatkozatra vonatkozőlag csak annyit jegyzünk meg, hogy a vármegye tekintélyes részének és főképen N agykároly városának a Majos ügyben elfoglalt álláspontját a szatmári függetlenségi párt és Szatmár városának általunk nagyrabecsiilt képviselője már csak annyiban sem érezhetik át teljesen, mert ők saját tövényliatósági jellegüknél fogva a vármegyei ellenállásból úgyszólván teljesen ki voltak kapcsolva, s igy az ő nézetük e téren nem fogadható el irányadóul. Másrészről pedig nem osztjuk a főispánra vonatkozólag közölt aggodalmait, mert hiszen köztudomású, hogy a főispán a szeptemberi rendkívüli megyegyülésen a Majos ügyet tárgyaltatni fogja, ami különben természetes is és mást a főispántól, mint függetlenségi főispántól nem is várhattunk és nem is vártunk. Választás előtt. A Gróf Károlyi István halálával megüresedett nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselői állása betöltése czéljából nagyban folynak az előkészületek. Nem tudjuk, lesz-e a választásnál valamelyes bonyodalom, mert ez az előjelekből még nem következtethető A képviselőház elnöke Justh Gyula a vármegyei alispánt már felhívta a központi választmány összehívására és ez által a választás határnapjának kiírására. Az alispán a központi választmányt folyó hó 14- éré hívta össze gyűlésre és akkor fogják a választás határnapját kitűzni. A választás határnapja a legnagyobb valószínűség szerint jövő hó 9-én lesz. Luby Géza, országgyűlési képviselő a vármegyei függetlenségi párt elnöke, a választás ügyében a nagykárolyi kerület párt elnökségének tagjait folyó 8-án este 6 órára értekezletre hívta össze. Az értekezleten Luby előadta, hogy — amint már a meghívóban is jelezte, oda kell törekedni, hogy lehetőleg vármegyei ember választassák meg nagykárolyi képviselőnek és eme ténykedésnél minden külső befolyás érvényesülését meg kell akadályozni. A nagykárolyi függetlenségi párt végrehajtó bizottsága pedig pénteken délután 6 órakor tartott ülést, amelyen a bizottság tagjai közül 55-en jelentek meg. A gyűlésen Dr. Adler Adolf pártelnök elnökölt, ki az ülés tulajdonképeni megkezdése előtt gróf Károlyi István képviselő elhunytét jelentette be, kifejtvén egyúttal azokat az érdemeket, amelyeket az elhunyt gróf a párt felvirágoztatása érdekében szerzett. A gyász jeléül az ülést öt perezre felfüggesztette. Elnök az ülést újból megnyitván, szomorodott szívvel jelenti be két végrehajtó-bizottsági tagnak Reszler Simonnak és Bordás Imrének elhuny tát, indítványozza, hogy ezek emléke jegyzőkönyvileg örök ittessék meg. A gyűlés az indítványt elfogadta. Elnök bejelenti, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az intézkedések uj képviselő jelölésére megtétessenek. Bejelenti, hogy a főispán a képviselőjelöltség elvállalására gróf Kárblyi Gyulát, Arad- vármegye főispánját kérte fel, ki azonban azt elfogadni nem hajlandó. A főispán erre néhai gróf Károlyi Gyulának egyik fiát, Károlyi Mihályt kérte fel, azonban ezen felkérésére végleges választ még nem kapott, Adler Adolf pártelnök tehát ajánlja, hogy a végrehajtó-bizottság gr. Károlyi Mihályt jelölje a képviselőségre s a legközelebbi csütörtökre összehívandó kerületi jelölő pártgyülés elé ilyen javaslatot terjesszen. Ezt a végrehajtó-bizottság gyűlése hosszabb vita után tudomásul vette ugyan, de hogy a jelölő közgyűlés ezt a javaslatot ha tározattá fogja-e emelni, az a körülményekből Ítélve még ezideig kétséges. A végrehajtó-bizottság elhatározta, hogy a csütörtöki nagygyűlést követő vasárnap a választókerület összes falvaiban nagy agitáczionális gyűléseket fog tartani. * * * A fenti tudósítások fényesen illustrálják azt az állapotot, melybe a nagykárolyi függetlenségi párt és a nagykárolyi választókerület jutott Gróf Károlyi István elhalálozásával. A nagykárolyi választókerület mandátumával házalni kell. Házalni kell addig, a mig nem kapunk valakit, a ki hajlandó elvállalni az ország egyik legtekintélyesebb kerületének mandátumát. A párt maga egészen tanácstalanul áll a nagy kérdés égető megoldása előtt, mert a kik nélküle az ő előzetes meghallgatása nélkül jelöltet akartak állítani vállalkozásukkal csődbe jutottak. És az a kétségbeesett vergődés a mit most folytatni kell, elszomorító példája annak, hogy mennyire nem vezet czélhoz az, ha egy nagy érdekcsoport ügyeit egy ember akarja a többiek meghallgatása nélkül ellátni. A függetlenségi párt e kérdésben egyetlen döntő faktora annak végrehajtó bizottsága az egész jelölt keresésről mit sem tudott és ázt csak azon befejezett tény elé állították, hogy Gróf Károlyi Gyula a jelöltséget elfogadni nem hajlandó. E miatt tehát uj jelölt után kell nézni és ezt az eddig eljáró egyének Gróf Károlyi Mihály személyében vélik feltalálhatni, jóllehet az uj jelölt jelenleg valahol külföldön van és onnan fog kelleni valahogy előkeresni. Az ő jelölését fogják a jövő héten összeülő jelölő gyűlésnek ajánlani. Nem akarunk az uj jelölt személye ellen nyilatkozni, hiszen nem ismerjük. És ez a nagy baj, hogy nem ismerjük. Neve sem mint országos emberé, sem mint helyi nagyságé nem ismeretes és itt Nagykárolyban sem ismerjük és nem is tartozik a Károlyi grófok károlyi ágához és igy összeköttetésben velünk soha nem volt. Előbb tehát hogyha megérkezik a kapitány ur, s ő haptákot kiállt, mint a sóbálvány olyan mereven álljanak a glédában. A száját ki ne nyissa köszöntésre egy se, mert egy pofonnal úgy betapasztja, hogy valamennyi fogát lenyeli ebédre. Ha pedig valamelyikhez szólana a kapitány ur, az keményen szalutáljon, s okosan feleljen a kérdésekre. Komorovcsák kapitány nem soká váratott magára. Nagy kardcsörtetve megérkezett. Sapkáját mélyen a szemére húzta, bajuszának egyik fele lefele, másik fele felfelé ágaskodott. Meghallgatta az őrmester jelentését s megszóllitotta agléda végén áló nagy legényt. Keményen recsegett a hangja, mint a trombita: — No tudod-e már, mi a katona első kötelessége ? A nagy tahó tanácstalanul állt, s kétségbeesett pillantást vetett őrmester ur Sólyomra, a ki a kapitány ur háta mögött állott. Az őrmester mérgesen integetett neki, hogy szalutáljon, s hogy feleljen. Vári Szabó János, igy hívták a nagy taliót, azonban nem értette mit integet neki az őrmester ur. Zavarában levette sapkáját, végig törölte vele verejtéktől gyöngyöző homlokát, s mély, öblös hangon válaszolt a kapitány urnák: — Igenis, tudom. Az a katona legelső kötelessége, hogy ne köszönjön a kapitány urnák. Komorovcsák kapitány urat egyszerre elöntötte az epe. Jobb kezével mérgesen sodorintott egyet bajuszán, balkezével kardját verte a padlóhoz, miközben kegyetlen káromkodásra fakadt. — Micsoda bagázs ez ? Micsoda ostoba nép ? ! És én ezekből neveljek jó katonákat ?„ Ilyen emberekkel menjek én az ellenség ellen? Őrmester próbálja meg, vegye munkába őket. Dolgozzon velük éjjel-nappal, hátha tud belőlük valamit faragni. Nektek pedig csak annyit mondok, hogy négy hét múlva újra visszajövök és ha még akkor is ily szamarak lesztek, valamenyiteket kiküttetlek. Ezzel ott hagyta a regrutákat. Szavát megtartotta, feléjük se nézett négy hétig. Őrmester ur Sólyom egész komolyan hozzáfogott a regruták kiképzéséhez. Munkájában az altisztek s az öreg katonák segédkeztek. Kora reggeltől késő estig állani meg járni tanultak. Mert a katona állni is, járni is újra tanul. Olyan állással és járással, a milyen a közönséges emberé, nem lehet megverni az ellenséget. Ahhoz parádé-mars szükséges. Mi a parádé-mars? Ezt nem lehet csak úgy könnyen megmagyarázni. Felemeled a lábad a földről, olyan magasra, mintha kádba akarnál lépni, aztán kinyújtva, lecsapod a földre, olyan erővel, hogy a kavicsok felrepüljenek talpad alól a kaszárnya tetejére. Ezt cselekedd minden lépésnél, mert ez a parádé-mars. Vigyázz azonban, hogy a föld megremegjen lábad alatt, a kavicsok kopogjanak a kaszárnya tetején, mert ha nem, úgy rossz a parádé-mars, s őrmester Sólyom leszedi rólad a keresztvizet is. Azzal, hogy lábad feltörik, vagy eltörik, ne törődj semmit. Ott van az ezredorvos ur, helyre hozza az, ha bajod történik. Mint ahogy helyrehozta a két első beteget is. Az egyik beteg egy kereskedőlegény, a másik Vári Szabó János volt. Azt láz gyötörte, ennek lábát törte fel a bakancs. Egy reggel mindkettő az ezredorvos elé ment. Kevés szavú, goromba beszédű, öreg ember az ezredorvos. Nagyon tudományos lehet, mert egészen kopasz a koponyája. A két legényt először czudarul összeszidta, hogy milyen nyomorult, satnya népség, aztán megkérdezte a kereskedő legényt ? — Mi bajod? — Alássan jelentem, lázam van. — No az nem nagy baj! Most rögtön takarodj a századhoz, huzz a lábadra könnyű bakkancsot s egy álló hétig le ne vesd! — Hát neked mi bajod? — kérdezte Vári Szabó Jánost. — Regemencz árcz orvos urnák jelentem alássan, a lábamfáj. Feltörte a bakkancs, valami flastrom kéne rá. — No ez se nagy baj. Ne félj nem halsz bele. Itt van két khininpor. Az egyiket itt mindjárt vedd be, a másikat meg éhomra lefekvés előtt. A két legény csodálkozva összenézett. Ezt észrevette az orvos ur s Vári Szabó J,ánosnak rögtön be kellett vennie a khininport. Atkozott keserű lehetett, mert egészen eltorzult az arcza tőle. Nem volt pedig min csodálkozniok. Mindenki tudta az ezredben, hogy az öreg doktornak csak két orvossága van: a khinin, meg a könnyű bakkancs. S azt is tudta mindenki, hogy ezt a kettőt rendesen elszokta cserélni. Szándékosan tévesztette-e össze, vagy sem, annak csak ő volna a megmondhatója. Az azonban bizonyos, hogy rendkívül nagyra volt a tudományával. Hogy azonban az ezrednél egészen más véleménynyel voltak felőle, az legjobban bizonyítja az, hogy egészen természetesnek találta mindenki, mikor két év múlva megbukott a törzsorvosi vizsgán. Az öreg ur pedig ezen végkép elkeseredett. Először leszamarazta a vizsgáló-bizottság tagjait, aztán ledobta magáról az uniformist, kardját a földhöz csapta s beadta lemondását. Feléje se nézett többet az ezrednek, nem búcsúzott el még a kapufélfától se. Most valahol a vidéket boldogítja a praxisával.
