Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

tekintet nélkül készséggel adunk helyet lapunk hasábjain.

Válasz a „ Szatmár-Németi a-nek.

A Szatmár városi függetlenségi párt orgánuma legutóbbi számában a Majos ügyről ezikkezik, melyben személyem is bizonyos vonatkozásban említve lévén — indíttatva érzem magam személyesen válaszolni.

Sajnosán veszem mindenekelőtt tudomásul azon „leszerelő" tendencziát és hangot, a mely az egész czikken átvonul, a mely úgy látszik a kormányra jutással együtt mint „mameluk“ örökség szállott át bizonyos függetlenségi politikusokra. Ilyeneket egy függetlenségi párt orgánumában olvasva Lengyel Zoltán összes vádjai hangosan csendülnek meg az ember fülében s csak az a szerencse, hogy a párt tagjai a szatmári kisiparosok — kik bizonyára úgy gondolkoznak, mint az én nagykárolyi polgártársaim — aligha osztják képviselőjük és orgánumuk „leszerelő“ nézeteit.

A czikk abból a feltevésből indul ki, hogy ha a Majos ügyben a vármegye sérelme orvoslást nyer. Wekerlének buknia kell és utána bukik a kormány.

Engedelmet kérek, de ha ez komoly beszéd — mert én csak üres és még hozzá nevetségesen együgyű ijesztgetésnek tartom, — akkor ez nagyon furcsa leleplezést tartalmaz.

Ha ugyanis Wekerle nem képes azért, hogy a nemzeti eszme és Szatmárvármegye becsülete elégtételt nyerjen Majos Károlyt elbocsátani, akkor ez a bécsi kamarilla előtt egy olyan porban csúszást jelent a kormány részéről, a mire igaz magyar ember , nem mondhat mást, minthogy bukjon Wekerle és bukjon az egész kormány ha igy viselkedik.

Csakhogy nem viselkedik ám igy. Andrássy Gyula gróf annak idején elbocsátotta Majost és azóta sem nevezett ki egy darabontot sem és még sem bukott még sem ő, sem a kormány, tehát Wekerle Sándor is megállhat helyén Majos és más darabont nélkül is.

Ha nem igy volna, akkor bizonyára nem Írhatná oly komoly kormány lap, mint a „Budapesti Hírlap“ ez ügyben azt, hogy teljesen érti a Szat- mármegyeiek felháborodását, helyünkbe ugyanezt tenné is, mint a mit mi teszünk, mert nem beszéd, hogy volnának kényszerítő magasabb tekintetek, mivel tud minisztériumot, mely azok daczára is ellenáll, mert g e r i n c z e van. így beszél egy 67-es lap. Tanulhatna tőle Tisztelt Szatmár-Németi.

A másik férfiú, akinek állását szintén nsigyon félti a tisztelt függetlenségi orgánum Falussy Árpád.

Meggyőződésem, hogy Falussy Árpád a czikktől távol áll, habár a természetes az volna, hogy függetlenségi párt orgánuma mielőtt a függetlenségi főispánról ir, a különben is hétfőn Szatináron időző főispánt azon nyilatkozatai alapján, melyekét a Majos, ügyben Károlyban tett, meginterjúvolta volna.

Nálunk ugyanis azt mondotta, hogy teljesen együtt érez a vármegyével, indokoltnak tartja az egész mozgalmat, ily értelemben informálta a kormányt és a maga részéről a rendkívüli gyűlést azonnal összehívna, állásánál fogva azonban előbb a kormánynyal személyesen tárgyalnia kell.

Ugyebár, a kinek egy mozgalom kellemetlen, a kinek állására veszélyes, az nem nyilatkozik igy, tehát vagy, a Szatmár-Németinek nincs igaza, vagy Falussy Árpád főispán nem mondott igazat. Meri az utóbbit állítani tisztelt Szatmár-Németi ?

daliás derékség ez a karakteristeikus alakja, ilyen korán kidüljön az élők sorából, a hosszú életet any- nyira előmozdító fény, jólét ölén!!

De nem ezért sajnálom én benne az ember korai elhunytét, hanem azért, hogy önkéntelenül feltolakodik a kérdés elhunytéval, hogy legalább boldog volt-e emberileg, mig élt?

És éppen abban találja meg az én lelkem az igaz okot a részvétre, hogy az olyan szív és lélek világa, mint az övé volt, nem lehetett boldog. Az ország ünnepelt főurának ideális leiké, érző szive a mai sivárkorban nem adhatott boldogságot. Sokkal finomabb szálakból volt szőve, sem hogy eszményi gondolkozása, nemesen érző keble a külvilágban és önmagában nem találta volna meg minduntalan az okot arra, hogy ne legyen megelégedett.

Most már nyugovóra tért! Hiába, minden a múlandóságnak van alávetve !

Hol van azaz idő, mikor a tündérszép Cseko- nics Margit gróf kisasszonyba pesti bálok ünnepelt bálkirálynéja az ország első gavallérjának, Károlyi Pistának nyújtotta a kezét! Akkor ez valóságos országos esemény volt!

És most? Gyászoló özvegye siratja azt,akinek ő igyekezett mind azt a szeretetet, ragaszkodást pótolni, a mit az emberek nem adhattak neki. Hiába, ő nem tehetett arról, hogy arisztokratikus hideg külseje nem melegséget, de hidegséget támasztott körülötte!

A Károlyi ősi nemzetség sírboltja ismét megnyílt az uj lakó előtt! A Károlyi nemzetség egyik dísze tért örök nyugovóra!

Károlyi György grófnak, a leggazdagabb magyar nábob legkisebbik fia is megtért apjához. A család ismét együtt van örök nyugovóján.

Nagykárolyiak feledhetetlen grófja, isten veled! Álmodjál ott annak a hazának, nemzetnek boldogságáról, a melyet e földön mindennél jobban szerettél, mert annyira magyar voltál! Még ha büszke voltál is, talán arra voltál olyan büszke királyfiak barátja, hogy magyar voltál!

Áldás emlékedre!

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

Egy momentum mindenesetre a főispán magatartásában igazat látszik .adni á Szatmár-Németinek, az nevezetesen, hogy a személyes megbeszélés késik, hplott az ilyet mihelyt lehetséges eszközölni kell, már pedig Wekerle szerdán reggel Pestre érkezett és Gróf Károlyi István haláláról kedden este a főispánnak még sejtelme sem volt. Az ennek következtében támadó nyugtalan érzést el fogja oszlatni a főispán azzal, hogy a rendkívüli közgyűlést pár nap alatt összehívja.

De hát józan észszel és becsületes magyar hazafias érzéssel mérlegelve a dolgot, mi kára lehet Falussy Árpádnak, ha a vármegyével tart. Nálunk nincs, ellenvélemény a Majos ügyben, innen tehát nem fenyegeti veszedelem. Felülről? Ismétlem nem hiszem a kormányt a kamarilla oly szolgájának, hogy a főispánt ily dolog miatt elbocsássa és ha mégis tenné, ilyen dolog miatt bukni a legfényesebb dicsőség és az illetőnek carrier]ét örökre megállapítja. Ha a kormány úgy gondolkozna, mint a „Szat- már-Németi“ állítja, akkor Falussy Árpád bizonyára égy perczig sem habozna odadobni neki bizalmi , állását és a nemzeti ügy jelszavával, mint a nagykárolyi kerület ellenzéki képviselője vonulna be a parlamentbe.

Most pedig áttérek a személyemmel foglalkozó részre. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy az egész Majos elleni actiót az én érdememnek rója fel a Szatmár-Németi, azonban igazságérzetem nem engedi, hogy koalicziós .elvtársaim, tehát a függetlenségiek és különösen Luby Géza ur tetteit a magaménak tulajdonítsam, hogy pedig' az actiót ezek vezetik, annak eklatáns bizonyítéka a fehérgyarmati függetlenségi pártgyülés jegyzőkönyve, mely a szatmári gyűlést egyenesen függetlenségi gyűlésnek nevezi, tehát nekünk néppártiaknak jelenlétéről tudomást sem vesz. Furcsa észjárásra mutat a Májos élleni actió odaajándékozása a klerikálisoknak. Ez nem jelent kevesebbet, Tisztelt Függetlenségi Párttagok ! mint hogy Önökről azt tételezi fel a Szatmár-Németi, hogy úgy megijednek az én személyem alakjában falra festett klerikális fantomtól, hogy. egyszerre Bécsnek engedelmes pudlikutyácskáivá válnak, melyek farkcsóválva kérnek bocsánatot a császártól a Majos ügy feltevéséért.

Nem akarom most a nemzeti ellenállást felhozni arra, hogy hányszor állottak „klerikális“ hazafiak szemben „radikális“ hazafiakkal, csak arra emlékeztetem Önt. Tisztelt Szatmár-Németi! hogy akkor nem volt kifogása az ellen, hogy klerikális kezekben is lobogott a nemzeti zászló és ha akkor jó volt, úgy ma miért riasztgatja el attól a zászlótól elvtársait. Hazafiságból-e' vagy radikálízmusból ? A melyre nézve nem szabad felednünk,, hogy Kris- tóffy is elvének vallja.

Még ha igaza volna is a Szatmár-Németinek abban, hogy á mozgalom vezetője én a sötét, reac- tiós néppárti volnék, akkor se lehetne habozni egy pillanatig sem egy igaz hazafinak a Majos elleni mozgalomhoz való csatlakozásban, mert nem az a kérdés ki indít meg egy ügyet, hanem, hogy mi az az ügy, azonban távolról sincs igy, és bár mi néppártiak tehetségünkhöz képest részt veszünk a mozgalomban, de egyedül vezetni már csak csekély számunknál fogva sem tudnók.

Feltétlen meggyőződésem, hogy a szatmárme- gyei negyvennyolezasok nem ülnek fel a klerikális rémmesébe öntött „leszerelési“ actiónak. Bár tehát igy a czikk miatt legkevésbbé sem nyugtalankodtam, mégis jól esett ezzel együtt tudomást szereznem a fehérgyarmati függetlenségi párt julius 29-én tartott gyűléséről, a hol kimondaük, hogy nemcsak hozzájárulnak a szatmári gyűlés határozatához, hanem már az esetre is intézkedtek, ha a főispán a gyűlést össze nem hívná.

Azt hiszem a fehérgyarmatiakat nem fogja a Szatmár-Németi klerikalismussal vádolni, sem pedig azt nem vonja kétségbe, hogy ők a vármegye legerősebb és minden melléktekintetek nélküli 48-sai, ez a határozat, tehát mindennél fényesebb czáfolata a Szatmár-Németi által, felállított tendencziozus feltevéseknek', igaz bizonyítéka a vármegye valódi küzdő hazafiai érzelmének és garantia arra, hogy a mozgalom — bármennyire akarnák is bizonyos körök — leszerelhető nem lesz.

Nagykároly, 1907. augusztus 2.

•'Szabó Albert dr.

A vasúti indóház építéséhez.

A kereskedelmi minisztérium tározójának tárgyalásakor. részletesen megírtuk,, hogy városunk 950,000 korona költségelőirányzattal uj állomási épületet kap. A kereskedelmi kormány , ezen elhatározása Nagykároly városának' egy régen érzett hiányát fogja pótolni, mert az az állapot, ami városunkban e téren ezideig volt, nemcsak a mostani megnagyobbodott forgalomnak nem felelt meg, hanem már. évekkel ezelőtt tűrhetetlen volt.

A állomás átalakítási munkálatok e hó elsején már megkezdődtek és az alépítmények, — töltés, sinlera- kás pár hónapon belül befejeződnek és rövidesen az épületek át- illetve újjáépítéséhez is hozzákezdenek!

A tulaj donképeni uj állomásépület, mint köztudomású, a Kálmánd-utcza tengelyébe lesz építve, ami természetes és máskép el sem gondolható. Ismeretes azonban, hogy milyen - botrányos külseje volt a legutolsó napokig vasúti állomásunknak. A volt fürészgyári bejárattól kezdve egész , az állomásépületig egy elkép- zelhetlen rosszul kövezett, száraz időben portengerrel, esős időben kerékagyig érő sárral fedett ut vezetett, melynek jobboldalán a Jakab-féle telek után egy oly

elképzelhetetlen külsejű félig-meddig betömött gödör éktelenkedett, melyeknek megpillantása az első pillanatra a l.egroszabb benyomást keltette fel abban, kinek első Ízben volt szerencséje Nagykároly városát meglátogathatni.

Ha az uj állomásépület elkészül, annak környezetébe nem fog beleilleni e fenti két dissonáns részlet. Miért is már előzetesen is felhívjuk városunk vezető köreinek figyelmét arra, hogy a fenn jelzett állapotokon most, a pályaudvar rendezésével kapcsolatosan feltétlenül segítenünk kell, nem is említve azt, hogy a hozzájáró ut feltétlenül a legintenzivebben lesz világítandó, mert az az állapot, ami világítási tekintetben eddig ott Uralkodott, még csak a közbiztonsági követelményeknek sem felelt meg és minden túlzás nélkül mondhatjuk, sokkal inkább illett a legsötétebb Afrika legelhagyatottabb falujához, mint Nagykároly városához.

HÍREK.

— A vármegye közigazgatási bizottságának legközelebbi ülése folyó hó 9-én lesz.

Megtámadott választás. Csilléry Ferencznek Nagykároly városnál hagyatókügyi jegyzővé történt megválasztása ellen Orosz Lajos képviselőtestületi tag felebbezéssel élt.

— Pályázat. Nagykároly városnál egészségtantanári állásra pályázat van hirdetve, melyre a kérvények augusztus hó 12-ik napjának délután 5 órájáig adhatók be.

— A Kossuth-asztaltársaság tiltakozása. A Kossutli-asztaltársaság választmánya ma egy hete ülést tartott, amelyen táviratilag jelentette be Kossuth Ferencznél a Majos Károly kinevezése miatti tiltakozását. Andrássy Gyula belügyminisztert pedig ugyancsak táviratilag üdvözölte.

— Nagy népies dalünnepély. A nagykárolyi dalegyesület mielőtt az egri dalversenyre menne, a mai napon a Löveide-kert helyiségében népies dalünnepélyt rendez, melyen az egri verseny-darabok lesznek előadva A csekély beléptidij a verseny-ut költségeinek fedezésére lesz fordítva.

— Bordás Imre temetése. A múlt hét folyamán elhunyt Bordás Imre városi képviselőtestületi tag temetése nagy részvét mellett folyt le. Gy. Kovács József ev. ref. lelkész méltatta a temetésen az elhunyt elévülhetetlen érdemeit.

— Elmaradt tánczmulatság. A Nagykárolyi Építőiparosok Szövetsége által a tegnapi napra tervezett tánczmulatság gróf Károlyi István közbejött halála miatt két hétre elhalasztatott.

— Nagykároly város költségvetése. Nagykároly városnak 1908. évre összeállított költségelőirányzatát a városi tanács már elkészítette és ez a legközelebbi csütörtöktől fogva 15 napon át közszemlére lesz kitéve, amikor is azt mindenki megtekintheti. A költségelőirányzat ki is lesz nyomtatva és a városi képviselő-testületi tagoknak megküldve.

— A városi czimer. Nagykároly városnak azon ezimere, amelynek adományozásáról a múltban már részletesebben irtunk, eredetben Ó Felsége a király sajátkezű aláírásával ellátva a napokban érkezett le a városhoz.

— Meghiúsult küldöttség. A Nagykárolyban állomásozó vasúti tisztviselők múlt hó 30-án küldött- ségileg akartak tisztelegni dr. Falussy Árpád főispánnál, hogy őt Nagykárolynak lakbér-illetmény tekintetében felebb való sorozásánál közbejárására felkérjék. Azonban a debreczeni üzletvezető helyettes a vasutasok e szándékát megtudván, a küldöttséget szándéka végrehajtásától egyszerűen eltiltotta.

— Házasság. Fried Bernát polgártársunk fia, Fried Adolf pfortseimi aranyműves a mai napon lép házasságra Klein Márton polgártársunk Etelka leányával.

— Szerkesztöváltozás. Dr. Kovács Dezső a „Szatmárvármegye“ laptársunk eddigi felelős szerkesztője a lap múlt heti számában búcsúzik a lap olvasó- közönségétől, s a viszonyok változta miatt a lap szerkesztésétől visszalépett. Az uj szerkesztő Schröder Béla újságíró a lap múlt szerdai számában mutatkozik be az olvasóközönségnek. Bemutató írásában nagy, nemes ideálok szolgálatába szegődik, mely fogadalmához, üdvözölve őt laptársunk ólén, a magunk részéről jó szerencsét és kitartást kívánunk.

— Megnyíltak az óvodák. A városi hatóság tudomásul adja, hogy a szamárhurut és kanyarójárvány miatt bezárt óvoda és gyermek menhelyek megnyittattak.

— A kivándorlásról. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Szatmárvármegye törvényhatóságához rendeletet küldött, a melyben utasítja a hatóságot, hogy a kivándorlók útleveleinek kiadásánál különös figyelemmel legyenek arra, hogy a kivándorlók itthon maradó tizenöt évnél fiatalabb családtagjairól a kivándorlók gondoskodjanak. Itt közöljük, hogy megyénkből a folyó év első felében 4430-an vándoroltak ki Amerikába,

— A csanálosi tanuló-ifjuság 1907. évi augusztus hó 4-én, vasárnap, a szervezendő kath. ifj. egyesület javára Tempfli Sándor nagy vendéglőj ében tánczmulatságot rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépti-dij: személyjegy 1 kor. 20 fillér.

— Versenytárgyalás. Az 1907. évi október hó

1 -tői 1908. évi szeptember hó végéig Szatmár-Néme- tiben, Máramarosszigeten és Nagykárolyban állomásozó honvéd csapatok részére szükséges zab, széna, alom, ágy-szalma és tiizifaszükséglet biztosítására