Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Egy indítvány. Lapunk múlt heti számában már megírtuk, hogy a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Majos Károly ideiglenesen nyugalmazott anyakönyvi felügyelőt és vármegyénknek a darabont korban helyettesített főjegyzőjét az anyakönyvi felügyelői állások megszüntetése folytán a budapesti kir. adófelügyelőséghez végleges minőségben pénzügyi tanácsossá nevezte ki. Ismeretes lapunk olvasói előtt, részint a fővárosi, részint a helyi lapokból az a kavarodás, mely ennek a kinevezésnek nyomán támadt. Ismeretes az az indítvány is, melyet a Luby Géza és dr. Szabó Albert megyebizottsági tagok által Szatmárra össze hivott és az ellenállásban tevékeny részt vett megyebizottsági tagokból álló értekezlet egy összehívandó rendkívüli megy egy ülés elé terjeszteni határozott oly czélzattal, hogy ez a kinevezés, mint a vármegyei ellenállás csúf arczulütése megtoroltas- sék és a pénzügyminiszter, illetve miniszterelnök a képviselőbáz által e kinevezés miatt felelősségre vonassák. Az inditványnyal kapcsolatosan a fővárosi lapokban azt olvashattuk, hogy ez a gyűlés a megyeháza dísztermében a főispán jelenlétében történt. Sajnos, ez nem felel meg a valóságnak. Pedig megfelelhetne. Csakhogy sajnos, mi még ennyire nem vontuk le a nemzeti ellenállás és a nemzeti kormányzat következményeit. Mi, illetve ők megtartották ezt a gyűlést Szatmáron, messze a megyeházától és messze a főispántól. De hogy igy történt, az azt hisszük, nem az összehívókon múlott. Ok itt is megtartották volna. Azonban egyik helybeli laptársunkban megjelent azon bir sem felel meg a valóságnak, mintha ez a gyűlés a megyei néppárt gyűlése lett volna, koránt sem. A néppárt, mint ilyen, jelenleg véletlenül sokkal óvatosabb volt. Nem tagadjuk, ezek az előzmények is már eléggé bővelkednek politikai pikantériákban. Annál csiklandósabbaknak látjuk azonban a következményeket. A megyegyülés össze is fog jönni. Lesznek is meglehetősen jelenlevők, hiszen az ilyesféle dolgok mindnyájunkat érdekelnek és izgatnak. De mit fog mondani a megyegyülés ? ? ? A megyegyülés ? ? ?!! Nem szoktunk és nem is akarunk tippelni. Nem-e fog kisérteni ezen a megyegyülésen a vármegyei fegyelmi választmánynak nem régen hozott és lapunkban ismertetett határozata? Nem fog-e következni valami félhivatalozás ? Valami lefuvás ? Mert hiszen valaki mégis csak védelmébe fogja venni a szegény tönkretenni szándékolt miniszter- elnököt. Mert hát vannak olyanok is, a kiknek ez kötelessége volna és talán lesz is. Mi fog történni ? Mi fog történni? Vájjon Szatmárvármegye lesz-e az, aki meg fogja buktatni a nemzeti kormány miniszterelnökét. Mi aláírjuk annak az indítványnak minden sorát, minden betűjét. A kinevezés tényleg arczulcsa- pása a vármegyei nemzeti ellenállásnak. És ha a megyét nem bántotta az a nyugdíj, a melyet az ellenállásban részt nem vett és elmozdított tisztviselőinek fizetnie kell, úgy a belügyminisztérium is elbírta volna egy nyugalomba küldött anyakönyvi felügyelőnek nyugdiját. Mert ezt kell feltételeznünk, hogy e miatt kellett valahová betenni Majos Károlyt ? És jön ,a sok sürgöny, mely éjjel is kézbesítendő. Jön. És nő a kavarodás perczről-perczre, óráról-órára . . . Nagykároly város rendkívüli közgyűlése. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Nagykároly városnál megüresedett tisztviselői állások választási aktusa, vasárnap, julius hó 21-én. A rendkívüli közgyűlésen, mely a vármegyeháza nagytermében volt,' 108 városi képviselő vett részt. Oly nagy szám ez, a minő még eddig soha sem szerepelt városi választásoknál Nagykárolyban. Természetesen szavazattal nem biró érdeklődők is számosán voltak jelen a teremben. Pont tiz órakor megjelent Ilosvay Aladár alispán s megnyitotta a gyűlést rövid beszéddel. A városatyák szives elnézését kérte, hogy a gyűlést nem a városháza, hanem a vármegyeháza nagytermébe lxivta össze. Tette ezt azért, mert lábbaja miatt még mindig akadályozva van a járásban, az üresedésben levő állások betöltését pedig továbbra is elhalasztani a város érdekében nem akarta. A gyűlés Debreczeni István polgármester indítványára, hitelesítőkul és bizalmi férfiakul Schusz- terits Ferencz, Spitz Antal, Nagy Jenő, Schnell József és Papp István képviselőket választotta meg. A kijelölő választmányba elnök a maga részéről Debreczeni Istvánt és Csipkés Andrást nevezte ki, a közgyűlés Rooz Samut és Stróhmájer Ferenczet választotta meg. A szavazatszedő küldöttség elnöke Dr. Jékel László, jegyzője Néma Gusztáv lett, tagjaiul Somossy Miklóst és Szalay Bálintot választották. A kijelölő bizottság visszavonult és egy fél óra alatt az összes jelöléseket megejtette. Jelölték' pedig az egyes állásokra a következőket: j A hagyatékügyi aljegyzői állásra Hadady Bélát, Huszár Jánost, Marosa Jánost, Hegedűs Domokost, Friedl Ernőt, Keresztszeghy Gusztávot, Csilléry Ferenczet és Serényi Jenőt. II. oszt. adótisztnek Tömpe Károlyt, Orosz Károlyt és Kőhalmy Zoltánt. II. oszt. írnoknak Scholtz Jánost, Reszler Antalt, Köröskényi Timóthot és Kőhalmi Zoltánt. Adóvégrehajtónak Köröskényi Timóthot és Czégényi Józsefet. Az elnök azonban e jelöléseket nem adta tudtul egyszerre a választó közönségnek, hanem minden választás előtt közvetlenül hirdette ki arra az állásra történt kandidálást. A szavazás először a bagyatékügyi aljegyzői állásra lett elrendelve. 108-an szavaztak le összesen. Hadady Béla 12-őt, Huszár János 21-et, Friedl Ernő 25-öt, Keresztszeghy Gusztáv 22-őt, Csilléry Ferencz 28 szavazatot kapott s igy ezen állásra Csilléry Ferencz választatott meg. Ezután a II. oszt. adótiszti állás betöltése következett. Ezen állasra Orosz Károly 44 és Kőhalmy Zoltán 2 szavazatával szemben 48 szavazattal Tömpe Károly eddigi adóvégrehajtó lett megválasztva. A II. oszt. irnoki állásra jelöltek közzül Reszler Antal 26, Köröskényi Timóth 13, Kőhalmy Zoltán 2 és Scholcz János 46 szavazatot kapott, az állást tehát Scholcz János nyerte el. Az adóvégrehajtói állásra Czégényi Józseffel szemben közfelkiáltással Köröskényi Timóthot választották meg. Ezután a megválasztot tisztviselők, a távollevő Csilléry Ferencz kivételével, letették a hivatalos esküt, s ezzel a választó gyűlés fél 12 órakor, az elnöklő alispán éltetése közben véget ért. A képyiselő-testület e hó 27-én is gyűlést tartott Hetey Abrahám h. polgármester elnöklete alatt, melynek egyedüli tárgyát a cselédszerző iparról készült szabályrendelet kihirdetése és Csilléry Ferencz uj hagyatéki jegyző eskütétele képezte. A békekonferenczia. A művelt nemzetek parlamentjeinek delegátusai most tanácskoznak Hágában a békéről, vagy mondjuk inkább a háboiuk korlátozásáról. Meri hiszen az úgynevezett világbéke, egyelőre legalább, az elérhetetlen ideálok világába tartozik. De azért minden békekonferenczia egy-egy lépés az ideál felé. Nem beszélhetünk békéről anélkül, hogy szóvá ne tegyük azt a tényezőt, a mely a békés állapotot megbontja, a művelt világ szégyenfoltját, a háborút. A háborúkat legtöbb nyíre a nemzetek s az uralkodók terjeszkedési hajlama idézi elő. Egy múló ábránd, egy szeszély, egy földdarab miatt békés polgárok milliói vérzenek el a csatatéren, háborút viselő államok pedig tönkre jutnak erkölcsileg és anyagilag. A békebarátok a háború ezen fajtája ellen küzdenek hitük mindén erejével, lelkesedésük el nem alvó tüzével, és törhetetlen örök bizodalommal. A haszonlesés, a konczért való marakodás harczát akarjál! megszüntetni a parzifisták, nem pedig, mint a békemozgalom ellenségei állítják, a védelmi har- czot. Ellenünk akarják lázitani, ránk akarják zúdítani a művelt világot, amidőn azt állítják, hogy a békebarátok a hadsereg feloszlatását kívánják. Hiszen első sorban magyar emberek, hazafiak vagyunk és csak azután békebaráíok. Mi a hadsereg fölösleges voltát hirdetjük, a nemzetőrség fennállását azonban szükségesnek tartjuk egészen addig, mig be nem következik az az állapot (s hogy befog következni, az bizonyos), midőn egyáltalán nem lesz szükség védőre, azon egyszerű okból, mert nem fogják egymást marczangolni az államok, meri nem fognak egymás tulajdoná’-a, földjére vágyakozni. A háborúskodás, a küzdelem a vérünkben'van, s hogy a barczot a társadalom kicsinye-nagyja oly fenséges színjátéknak tartja, abban a legnagyobb bűnös az irodalom. A költő hálás témának tartja a harczba menő ifjú alakját, s öntudatlan-akaratlan hamis tanokat hirdet. Lángoló lelkesedéssel festi a háború jelenéseit és nem gondolja meg, hogy a verseit olvasó fogékony lelkű ifjút vagy leányt megnyeri a háború eszméjének. A leányt époly mértékben, mint az ifjút. Alig akad, ifjú leány, aki ábrándja netovábbjaként nem a háborút köszöntené. Rozgoúyi Cecília, Dobó Katieza szerepére vágyik mindahány. A szerényebbje megelégszik azzal is, hogv háborús időben tépést készít a sebesülteknek vagy babért fon visszatérő szerelmese homlokára. De ha aztán visszajő csonkán, bénán szerelmes hőse, mi lesz akkor ? Roskadozva hordják mindketten a keresztet, s a hős katona hitvese kétségbeesve, örökös lemondásban éli le életét a magával tehetetlen nyomorék oldalán. Legelső sorban az ifjúságot kell megnyernünk a békemozgalom számárai A félrevezetett, elvaki- tott ifjúságot, a mely úgyszólván csecsemőkorától fogva a háborúról szóló magasztos leírásokat snivje magába. Az apró gyermek már a mesében is csak azt keresi, a mely a hófehér táltosról, villogó kardról, piros katonasipkáról regél. Alig ismerek kis fiút, akinek legfőbb végyát nem az képezi, hogy huszár lehessen és a háborúban sok-sok németet levághasson. Nem csoda tehát, ha ilyen tanulmányok után az amúgy is könnyen lelkesülő ifjúság rajong a háborúért s szivdobogva várja azt a pillanatot, amikor ő is kiveheti részét a nagy mészárlásból, a háborúból. A történelem „nagy“ jelzővel illeti Napóleont, aki pedig minden genialitása mellett is csupán kárt okozott korának. Százezernyi asszony keserű könnye sem bírja lemosni, eltörölni azt a tenger nyomorúságot, amely Napoleon uralkodása után Franeziaországra szakadt. De hát úgy kívánta a hazai becsület, vagy mondjuk inkább a czézári hóbort, a féktelen uralomvágy. A háború mérhetetlen nyomorúságot hoz mindenkire, s a gazdasági és erkölcsi züllés, amelybe egy-egy háború után az országok esnek, nem mérhető fel sem a hadisarczczal, sem a véres harczok árán megszerzett földdarabbal. Hány ember szenved börtön mélyében, mert éhező családjának lopással akart néhány garast, vagy egy falat kenyeret szerezni? A tulajdonjog megsértőjét súlyos szabadság- vesztéssel büntetik, azt az embert pedig, aki ráuszítja a sereget a védtelen falvak, városok lakóira néhanapján megengedve nekik azt is, hogy úgy szerezzenek maguknak élelmiszert, ahogy tudnak, tehát fosztogassanak, raboljanak, azt az embert mondom, egy sikerült hadi ténye után kitüntetik! Mi a kulömbség e két ember között? Azt hiszem, a tolvaj, aki a darabka kenyér eltávolításával sokkal kevesebb nyomorúságot idézett elő, mint a sikerült haditény megalkotója, a hadvezér, ha jogi szempontból nem is, de emberi szempontból bizonyára kisebb bűnös, s aki azt feleli erre: „C’est la querre“ ez a háború, az nem méltó a külturember nevére. A békebarátok a háború megszüntetésével nem azt akarják elérni, hogy minden küzdelem megszűnjék e földön. Ez sajnos, lehetetlen. Hiszen az élet nem egyéb csendes tragédiánál, mint Kiss József mondja örökszép költeményében: „Azok a néma, nagy tragédiák, Hol nem vér foly, csak titkos köny pereg Vad örvényt rejt a sima felszín mélye, Megoldás nincs, se bűn, csak bünhődése, 0 ezek sújtok mindenek felett!“ Ne adjuk fel a küzdelmet, ne hajoljunk meg gyáván a kényuralom előtt. Nem mindig a hideg aczél a győztes! Az ész uralma tartósabb az erőszak uralmánál. Magyar békebarátok ne csüggedjetek! Ti kicsiny, lelkes csapat, ne veszítsd el önbizalmadat, a félrevezetett tömeg gunykaczaja közben sem. Látom, mint nő beláthatatlan sokasággá a ti önkéntes seregetek, a béke nemtője suhogó, fehér szárnyain lebeg fölöttetek, kezében a béke olajága, szemében a mindent megbocsátó szeretet fénye ragyog. Magyar asszonyok, hallgassátok meg kérésemet. Gyülekezzetek zászlónk alá, oltsátok gyermekeitek szivébe a béke szeretetét, segítsétek diadalra vinni a béke lobogóját, méltóbb kezekre nem bizhatjuk ügyünk terjesztését, mint reátok! Magyar békebarátok, merítsetek kitartást abból a hitből, hogy ez a mi ügyünk nemes és igaz, s ezért a miénk a tökéletesedő emberiség rokonszenve, a miénk a haladás s az élet, a jövő! H I E K. — Gr. Károlyi István betegsege. A napokban Edvárd angol király a budapesti angol konzultól telephon utján kért értesítést Gr. Károlyi István állapotáról. A konzul ugyancsak .telephon utján Nagykárolyból kért felvilágosítást, amelynek alapján aztán értesítette Edvard angol királyt, hogy a gróf súlyos beteg ugyan, de orvosai még mindig bíznak felgyógyulásában. Változás a kegyesrendiek nagykárolyi társházában. A rendkormány a nagykárolyi társház tagjai közül Rády Józsefet Váczra, Boross Antalt Lévára, Barna Leandert Sátoraljaújhelyre helyezte át, Varjas Endre káplán pedig a rend kötelékéből kilépett. Szelay Pál világi tanárt a rend az idén nem alkalmazta. Az áthelyezettek, illetve elbocsájtottak helyébe Nagykárolyba jönnek: Karsay János Kolozsvárról, Dr. Komáromy Károly, Braneczky József tanárok és Palmann Péter káplán, mindhárman Budapestről. Világi tanár Lőrik Ernő lesz. Itt említjük meg, hogy Nagykároly város tanácsa folyó hó 20-án a főgimnáziumnál általa fenntartott világi tanári állásra Orosz György nagykárolyi lakost választotta meg. — A nagykárolyi Kossuth Lajos-szobor bizottság ülése. A nagykárolyi Kossuth-szobor bizottság folyó hó 21-én ülést tartott. Elnöklő polgármester előterjesztette Kaffós Ede szobrász-művész azon értesitését, hogy a Nagykárolyban felállítandó Kossuth Lajos szobor gipsz-mintája teljesen elkészült és azt a bizottság a szobrász budapesi műtermében megtekintheti. Az ülés határozatából kifolyólag a szobor- megbirálására Hetey Abrahám főjegyző, helyettes polgármester vezetése alatt Nonn Gyula, Dr. Kovács Dezső és Stróhmayer Ferencz bizottsági tagok tegnap Budapestre utaztak. A gipsz-mintát egy budapesti gyárban fogják bronzba önteni. — Tánczmulatság. A nagykárolyi Építőiparosok Szövetsége saját pénztára javára folyó évi augusztus hó 3-án, szombaton a Polgári Olvasókör nyári helyiségében, kedvezőtlen idő esetén a kaszinó összes termeiben, zártkörű nyári tánczmulatságot rendez. Beléptidij személyenkint 1 korona 20 fillér, családjegy 3 korona. A mulatság iránt igen nagy az érdeklődés, s hisszük, hogy ez lesz az idény egyik legsikerültebb mulatsága. A rendezőség a meghívót a napokban bocsátja ki. — Egy érdekes döntvény. Nagykároly város hatósága eddig szigorúan megkövetelte a ház- tulajdonosoktól, hogy a házaik előtt elvonuló utczai árkokból a gyepet kivágassák és az árkokat egyébként is állandóan tisztán tartassák. Akik ezt nem tették, azokat minden egyes
