Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

SZ ATM ARMEGYEI KÖZLÖNY

vonatkozó törvények életbe léptetésére a vallás- és közoktatásügyi minisztérium terjedelmes rendeleteket intézett Szatmármegye törvényhatóságához, illetőleg a tanfelügyelőhöz. Julius 1-én már mindenütt a törvényekben megállapitott magasabb fizetés, illetőleg a fizetéskiegészités utalványoztatott ki.

— Uj óvodák. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a folyó évben Erendréd, Mezőpetri és Géres községekben megfelelő államsegély kilátásba helyezésével rendszeres óvodák szervezését tette lehetővé. Az állások betöltésére vonatkozó pályázatot már meg is hirdette.

— Felfüggesztés. A csengeri járás főszolga- birája Papp Károly gacsályi segédjegyzőt állásától felfügesztette.

Töke és vállalkozó kedv.

Hazánkban állandóan azon fáradoznak, hogy a külföldi tőkét mentül nagyobb összegben az országba csábítsák, e szót persze legjobb értelmében használva. Kivánatos is, hogy gazdaságunk külföldi tőkével is erősödjék, annál inkább, mert fajunk vállalkozó kedve még mindig igen távol áll a külföld kulturnemzeteinek vállalkozó szellemétől. Megfeledkeznek azonban nálunk arról, hogy a külföldi tőke sohasem fogja a magyar érdeket helyezni első sorba a maga vállalkozásainál, hanem pusztán a saját egyéni érdekét, a mi érthet'ő is: továbbá arról, hogy ennek a tőkének összes tiszta haszna külföldre vándorol és nem a magyar nemzeti vagyont gyarapítja és erősiti, hanem a maga nemzetéét és végre arról, hogy a gazdasági önállóság és függetlenség egyik alapfeltétele hazánk tőkeerejét annyira fokozni, hogy ne szorulj uuk idegen tőkére, — a mely mindenkor csak surrogatum jellegével bir.

De a tényleg meglevő hazai tőke is sokszor nem csekély mértékben terelődik el a reális vállalkozásokba való befektetéstől s e tekintetben utalunk egy hazánkban sajnos mindinkább fejlődő helytelen irányra. A gyors, fáradságos munka nélküli meggazdagodás iránti vágy aránytalanul nagy mértékben fejleszti a játékszenvedélyt az amúgy is gyenge vállalkozási kedvrovásra. Anemhívatásásosak tőzsdejátékától a totalizatőrtől és egyéb szerencsejátékoktól eltekintve, tulsokan tekintik anyagi gyarapodásuk egyik fő tényezőjének a szerencsés véletlent. A sorsjegykölcsönök czimletei ugyan is seholsem örvendenek oly nagy kelendőségnek, mint a mi piaczainkon, amely tekintetben elegendő a közelmúlt két nagy sorsjegymissiónak fényes és gyors sikereire, valamint az osztály sorsjáték üzlet évi üzleteredményeire hivatkoznunk. Á jótékonyczélu sorsjegykibocsátásokról, mint ide nem tartozókról nem beszélve, az említetteken felül egyébként sok alkalommal még azt is tapasztalhatjuk, hogy közönségünk, azon tudatának daczára, hogy még a sorsjegy névértéke sem felel meg teljesen a belső értéknek, vagy gyakran minden számszerű vizsgálódás mellőzése folytán fennforgó teljes tájékozatlanságban is a nagy nyereménynyel kecsegtető kilátás csábjának hatása alatt, még e névértéket messze túlhaladó hajlamnak lehető korlátozása közgazdasági fejlődésünk érdekében felette kivánatos volna.

De sajnálatos jelenség az is, — serre már egyéb alkalmakkor is nyomatékosan utaltunk — hogy még mindig nem vesznek részt ipari vállalkozásainkban tőkegazdag földbirtokosaink és a dúsgazdag főpapvalamit!“ De sajnos, a monokh csakhamar csalódottan esett vissza az összeszoritott szemöldökök alól, mert a sátor szűk nyilásán a várt Leona kisasszony helyet kilépett egy női trikóba, foltos pulá- derbe bujtatott sápadt arczu beesett mellű tiz esztendős fakó kis lány, a ki úgy nézett ki, a vidám tömegben, mint a rózsalevelek közzé dobott penészvirág. — Tassi Zaltán, a társaság humoristája mindjárt egy sikerült szójátékot rögtönzött, összehasonlítva a járásbiró öblös tajtékpipájának szárát a kislány lábszáraival, mig Szentmarjainé a feje búbjáról lelógó, fakó nemzeti szinii pántlikába font hajtincset vette beható szeme alá. A gyermeklányka pedig félénken, bámész szemekkel állt kör közepén, sohase látott ő még ennyi fényességet bele tündökölni az ő sötét életébe. Mosolyogni próbált, a mi sehogyse sükerült neki, s hányta a csókokat jobbra- balra vékony kezeivel.

Aztán ő idétlen rekedtes hangján elkiáltotta magát. Hopla! — a mi jel volt a mutatványok megkezdésére.

Bukfenczet vetett a levegőben, majd hanyatt feküdt a porondon, kinyújtotta vézna kis testét, aztán fellökte magát, arra igyekezve, hogy talpával megveregesse feje búbját, miközben gyönge kifieza- modott csontjai ropogtak, mint mikor a pajkos iskolás gyermek mogyoró héj jat tör szét a lábai alatt. — Mikor nagy nehezen feltápászkodott, egy pár kinos köhintés jött ki száraz melléből. — Hogy ezt elfojthassa, zsebkendőjét szájához szorította, hazug mosoly alá rejtve fájdalmát. — A fehér vásznon ott rikitott egy kis csöpp pirosság . . . édes meleg vér ... de hát ki vette volna ezt észre a nagy vidámságban.

Kezébe vette a tányért és imbolygó lépésekkel mindig mosolyogva indult az úri nép felé.

— Oh, ti szép mosolygó dámák, viruló-rózsás- arczu hajadonok és ellenállhatatlan monoklis selado- nok, nyúljatok be most erszényeitekbe és az átkacza- gott isteni komédiáért ne sajnáljatok egy pár krajczárt dobni ennek a sápadt, lassan, kínosan haldokló gyermeknek a tányérjára.

ság, a mely két osztály együtt működve, óriási összegeket helyezhetne el ipari vállalatokban a nélkül, hogy ez mezőgazdaságunk hátrányára volna. Alert nyilvánvaló, hogy ezek az ipari vállalkozások első sorban a birtokokon termelt nyersanyag feldolgozását czéloznák, a mi nemcsak a mainál sokkal belterjesebb mezőgazdasági és állattenyésztési üzemre indítaná a birtokosokat, — úgy, hogy ezen a .réven is a jelenleginél sokkal nagyobb jövedelemre tehetnének szert — hanem aránylag csekély beruházással sikeresen versenyezhetnének azokkal a külföldi gyárakkal, amelyek a magyar nyersanyagot megvásárolva és telepük helyére szállítva, ott feldolgozva újra beviszik Magyarországba.

Oly kézzelfoghatóan biztos jövedelem kínálkozik ezen a téren nagybirtokosainknak, hogy valósággal megdöbbentő, miért nem követik ebben a tekintetben a külföldi nagybirtokosok módszerét, a kik a, legnagyobb iparvállalatoknak is tulajdonosai és azokból óriási jövedelmeket húznak, nem is szólva arról, hogy implicite birtokaik forgalmi értékét is aránytalanul növelnék.

De nem a szóban levő egyének magángazdasága érdekel bennünket, hanem a nemzeti vagyon szaporodásának fokozása és az ez által mielőbb elérhető gazdasági függetlenség. Ha a nevezettek egyéni vagyonaikat nem tekintik munka és vállalkozás által még ezután is szaporítandóknak, ezen avult felfogást illetőleg kell, hogy kizárólag önmagukkal legyenek tisztában.

A mi azonban a nemzeti vagyon szaporítását az ez iránti, minden egyes e haza polgárát arány- lagos részben terhelő feladatot illeti, egymagában távolról sem elegendő például egyéni szükségleteit hazai eredetű czikkek bevásárlása által fedezni, hanem a versenyző többi államok rohamos gazdagodásának mértéke által váratlanul terjedt látkör- ből kell a kérdést tekinteni. - '

Amerikának mesébe illő, a francia és angol nemzeti vagyonokat messze túlszárnyaló gazdagodása, a Carnegie, Rockefeller, Vanderbilt, Morgan, Gould és a többi miliárdosok vagyontömegeinek eddig hallatlan nagysága teljesen eltolta a magán és a nemzeti vagyonok határait, illetve ezek mértékeit. Az említett és hasonló bármily hazafias, de anyagi kihatásukban aránylag kisméretű eszközökkel csak- legfeljebb erkölcsi sikereket értünk el, ahhoz, hogy e hazának anyagi hasznára lehessünk, cselekedni és nem szineskedni kell.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Szatmáivármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én pénteken tartotta július havi rendes ülését, a tagok nagy részvétele mellett. Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Luby Béla, Luby Géza, N. Szabó Antal, Jékey Zsigmond, Madarassy Dezső, Jármy András, Böszörményi Zsigmond, E)o- maliidy Sándor, Papp Béla, PÍachy Gyula, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Schönpflug Richárd, Bodnár György, Kovács Dezső.

Fal ussy Árpáp föispád távollétében Ilosvay Aladár alispán pontban 10 órakor megnyitja az ülést. Jelenti, hogy Gróf Károlyi István és Böszörményi Emil bizottsági tagok távollétük miatt kimentették magukat.

Napirend előtt Luby Géza interpellál a kémény- seprési dijaknak a fehérgyarmati járásban szabály- ialanul való kivetése és behajtása ügyében. Miután ez ügyben már egy Ízben határozott a bizottság, kérdi: milyen eredménynyel járt az alispáni intézkedés.

Ilosvay Aladár alispán válaszában előadja, hogy a szolgabirák a vizsgálatot megejtették és az erről szóló jelentéseket a napokban várja.

Alispáni jelentés.

Péchy István főjegyző felolvassa ezután az elmúlt junius hóról szóló alispáni jelentést. E szerint a múlt hónapban a vármegye közigazgatásában semmi nevezetes esemény nem történt. A munkás mozgalom nem ölt fenyegetőbb jelleget és igy joggal remélhető, hogy az aratási munkálatok békében fognak befejezést nyerni.

A bizottság tudomásul vette az alispáni jelentést.

Tisza István cselédei.

Ezután munkás ügyeket tárgyalt a bizottság. Nagy és élénk vitát provokált Gróf Tisza István urai uradalma néhány hónapos cselédjének felebbe- zése. Tisza gróf urai intézősége ugyanis a tavasszal 22 kisegítő munkást alkalmazott a gróf birtokán. A munkabér szerződésben ki volt kötve, hogy ezen munkások mindazon munkálatokat tartoznak teljesíteni, amelyeket az éves cselédek' teljesítenek. A munkaidő reggel napfeljötte előtt egy félórával kezdődik és naplemente után egy félórával végződik. Szabó Imre és 22 társa a kikötött munkaidőn túl az igás jószág gondozását nem teljesítette, miért is az uradalom őket a csengeri szolgabirói hivatalnál félje- entette. A főszolgabíró ennek következtében a 22 munkást azonnal végrehajtható 10—10 napi elzárásra ítélte. Felebbezés folytán az ügy a közigazgatási bizottság elé került, amely Jármy András, Ilosvay Aladár és Domahidy Sándor felszólalása után egyhangúlag helybenhagyta a főszolgabírói határozatot.

Ügyészség, árvaszék, államépitészet.

Ezután Papp Béla kir. ügyész, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök és Kacsó Károly az államépitészeti vezetője tették meg szokásos havi jelentéseiket.

Pénzügy.

Placliy Gyula pénzügyigazgató terjesztette be ezután az elmúlt hó adóbefizetéseiről és a hátralékos adókról szóló jelentését.

Böszörményi Zsigmond tudomására hozza a pénzügyigazgatónak, hogy a szinérváraljai járásban az adóvégrehajtó könyörtelenül hajtja be a hátra- 1 ékos adótartozásokat. Megtörtént — úgymond — hogy az országúton békésen haladó kocsit a végrehajtó feltartóztatta és lefoglalta. Ez ellen orvoslást kér.

Plachy Gyula pénzügy igazgató, felvilágosító és megnyugtató szavai után a bizottság a jelentést tudomásul vette.

Ezután Dr. Aáron Sándor vármegyei tiszti főorvos tett jelentést Szatmárvármegye rnult havi közegészégügyi állapotáról, melyet általában kielégítőnek mond. A főorvos számos iskolát látogatott meg a vármegyében és az azokban tapasztalt egészségügyi hiányok, különösen ivóeszközök pótlására vonatkozólag azonnal intézkedett.

Népoktatás ügy.

Végül Bodnár György kir. tanfelügyelő tette meg szokásos havi jelentését, melyből kitűnik, hogy úgy ő, mint a két segédtanfelügyelő junius hónapokban is számos iskolát látogatott meg és különösen a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv tanítását, a tankönyvek használatát híven ellenőrizte. A jelentés szerint a tanfelügyelőség sem államellenes tanok hirdetését nem konstatálta, sem kitiltott tankönyveket nem talált. Beterjeszti továbbá Bodnár György tanfelügyelő, a nagykárolyi status quo izr. népiskola építési terveit. Az iskola-épités azonnal való megkezdésének most már nincsen semmi akadálya. A bizottság a tanfelügyelői jelentést örvendetes tudomásul vette.

Ezután Ilosvay Aladár, alispán az ülést bezárta.

Egyesített adókönyvecske

Mindig az egyszerűsítés felé törünk, — mindig a szóbeliségek érvényesítésére törekszünk, mégis olyan komplikáltak az ügyek, oly nagy a papírfogyasztás, hogy alig képesek a papírgyárak a hivatalokat ellátni!

Az ipart is fejleszteni, pártolni kell, ha mindjárt az igazság lassúsága árán is; nálunk, Magyarországon az adófizetők nagy zöme falusi szántóvető, s többnyire az is olyan írástudatlan ember, aki sem a számot, sem a betűt nem ismeri!

Ennek daczára adórendszerünk jóvoltából többféle adónemeknek boldog fizetője, vagy ■— végrehajtást szenvedője!

Ezért nyugtául, s megőrzésü1 kap egy adókönyvecskét ;

ha hadmentességi dijat fizető, vagy családtagja, ismét kap egy adókönyvecskét;

az útadó, községi adó stb. tartozások lefizetéséhez ismét kap egy adókönyvecskét;

az egyházi tartozásokhoz kap egy adó könyvecskét ;

az ártér fizetéshez kap egy adókönyvecskét;

a birtokossági és pásztorfizetésekhez kap egy adókönyvecskét.

Pártoljuk az ipart! a gyáripart!

Szóval ellátják egy egész „Családi könyvtárral,“ még pedig olyannal, hogy külsőleg mind egyforma; ha pedig a belsejét nézi a tulajdonos, — az Írástudatlan ember is kiolvassa belőle, hogy keserves keresményének egy bizonyos része van beleírva!

Megtörténik aztán, hogy e sok hasonlatos könyvből, mikor adót megy fizetni, elviszi az egyházi könyvet! mikor ezt kifogásolják, haza megyen, s elvisz ismét egy olyant ami ismét nem alkalmas neki.

Háromszor-négyszer megjárja a lakást, a maga fáradtságára; az adószedők bosszúságára, amig a megfelelő könyvecskét eltalálja.

Aki tehát, egy egységes adókönyvecske készítésének eszméjével s keresztülvitelével foglalkozott, az üdvös, hasznos, életrevaló, praktikus dologgal töltötte idejét.

Egy ilyen egységes adókönyvecske a napokban nekem is kezembe akadt.

Hallottam, hogy a -vármegyei jegyzői egylet foglalkozott ezen könyvecskével; de persze, ezen egyleti gyűlésről a vármegyei lapok soha sem hoznak tudósítást! miért ? . . hiszen az egész működése oly nyilvános a jegyzői egyletnek, hogy épen ezen egyesületi gyűléseket nem akarja közzé tenni a nagyközönség előtt. Hogy tehát ez ügyben mit határozott ? nem tudom; de azt elmondhatni nyugodtan e könyvecske összeállítójáról, hogy elég ügyesen, praktikusan s körültek intőleg és előreszá- mitólag állította azt össze.

Más elbírálás alá kerül azonban, annak haszná1 hatósága !

A könyvecske album alakú, nagyszabású olyan füzet, a melyet hosszában kétszer, keresztben egyszer hajlítanak kétfelé, s ez által a kiterjesztett album-lap tizenhat-felé van osztva.

Ez még tűrhető lenne, ha a könyvecskék szépen tisztán érintetlenül kezeltetnének egyik adófizetéstől a másikig! de tudni való az is, hogy az, gerendán, ládafiókban, komótban s Isten tudja milyen helyen tartatik úgy, hogy a gyürések helyén már akkor sem lehet Írni ha azt a penész még át nem járta! pedig többnyire ez a sorsa a szegény ember adókönyvecskéinek; s igy az, a használatra nem olyan alkalmas, mint amilyen jó a — kivitele.

Hár em igen! Tessék úgy összeállítani egy adóköny fecskét — s erre nagy szükség is van —