Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
Nagykároly, 1907. junius 23. 907 VI 2\ 25. szára. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. z=r SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: * Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Hazaárulók. Nagykároly, 19 '7. junius 23. — ő.— Ezer éve múlt már el annak, hogy a magyar nemzet e haza földjén küzd, harczol fennállásáért létéért, és függetlenségéért. Folytonos harczban, folytonos küzdelmek között peregnek le az évszázadok és e nemzet történelme nem a békés visszavonultság, hanem a létért folytatott küzdelem jegyében tűnik fel a világtörténelem lapjain. Véres harczok, élethalál küzdelmek közepette igyekezett megóvni a nemzet a maga nemzeti mivoltát és a századok folyamán igen sokszor aggasztó, veszélyes sebektől vérzett a nemzet teste. Bástyái voltunk évszázadokon keresztül az akkor művelt nyugatnak nevezett Nyugat- Európának, mi voltunk a közvetítők a nyugat és kelet között, mi tartóztattuk fel a czivili- satió ellenségeinek vészthozó hordáit és mi szivárogtattuk át lassanként hozzájuk a fejlődés és tökéletesedés fenntartó életnedvét. Más nemzetnek, mely ily világboldogitó feladatot teljesít, meg van legalább az az elégtétele, hogy saját kebelén belül polgárainak legintensivebb részvétele mellett teljesítheti missióját és mig a külvilággal harczban áll, saját polgárai a legnagyobb jólétben, a legnagyobb egyetértésben élnek egymással. Más nemzetek legalább annak nem voltak kitéve nemes feladataik közepette, hogy nemzeti önállóságukat saját polgáraikkal szemben kelljen megvédeniük. Mi azonban a sorstól ezen kedvezményben nem részesültünk. A mi fejlődésünk sohasem a béke áldásai közepette következett be, nekünk minden időben küzdenünk kellett saját hazánkban azért, hogy megmaradhassunk magyarnak, nekünk mindenkor saját honfitársainkkal szemben kellett magunkat megvédenünk és az ő ellenkező törekvéseikkel szemben kellett megvédeni a magyar állameszmét, a magyar nemzet hegemóniáját. Erre oly szomorú példa nem volt még a világtörténelemben, mint épen hazánkban. Népek, melyek e haza kenyeret eszik, melyek azt az állampolgári biztosságot élvezik, a melyet e haza nyújt nekik, melyek e haza emlőin táplálkoznak, fordulnak ellene és a hűtlen kutyát is megszégyenítő háládat- lansággal fordulnak fenntartójuk és táplálójuk ellen és ádáz dtihvel és hazug álsovinismussal követelnek olyan jogokat, olyan engedményeket, a melyek őket soha meg nem illették, és mint jogos igényeiket tüntetnek fel olyan jogokat, melyeket mi csak emberi méltányosságból ajándékoztunk nekik. És a nemzetet ezen válságos napokban ismét utoléri végzetes hibája, a határozatlanság és az erély hiánya elleneivel szemben. Ha ez egy más országban történik, ha egy más nemzet törvényhozását akadályoznák kötelesség- szerű munkájában olyanok, kiknek csak az a nemzet adott jogot saját jószántából, akkor azokat már régen kiverte volna onnan a nemzet felszentelt hajlékából, csak mi, a folytonos küzdelemben megaczélosodott magyar nemzet vagyunk olyan tehetetlenek velük szemben. A nemzeti kormány nem képes velük szemben érvényesíteni a magyar nemzet évezredes jogait, a nemzeti kormány paktált addig velük, mig végre a fejére nőtte*, és a sok befogadott tót, horvát, szerb veri nőst ki e nemzetet a saját házából. A szégyen pirja fut végig minden magyar ember arczán, a mikor olvassa azon szemtelenségek sorozatát, mit a horvátok és a nemzetiségi képviselők elkövetni merészelnek, szégyen pirja a miatt, hogy Európa népei napról napra olvashatják és meggyőződhetnek arról, hogy van egy nemzet Európában, melyről azt hiresztelték el, hogy nemzeti önállóságáért és jogaiért meghalni tud és meghalni kész, hogy a ki ezen jogait bántani merészeli, oroszlán bátorságával és erejével ront támadójára ; és Íme az oroszlán alszik, a nemzetiségi és horvát egerek és hiénák bántatlanul mászkálnak lepihent testén és bántják büntetlenül, megtorlat- lanul. Mindenütt széles e világén, a hova csak hírlap jár, nevetni fognak a történetiró tévedésén, a ki e nemzetet a hősök hőseként tüntette fel. Nevetni fog, mert elképzelhetetlennek tartja mindenki, hogy legyen egy nemzet, mely nem ur a saját hazájában, T A R C Z A. A harisnyakötő. Irta : Benda Jenő. 1. örömtől és elragadtatástól, hogy ime, végre is övé lett a szép, finom urinő. Es mint a jó gazda, amikor uj birtokot szerez, külön megcsodált, külön értékelt mindent, ami erre való. A nő szemét, a nő alakját, a nő haját, a csipkés fodrokat, a gyönyörű selyem ruhát s mindenek felett a bájos, hangulatos harisnyakötőt. Reszkető kézzel megsimogatta s forróságtól ki- cserepesedett ajakkal csókolgatta. hogy lehet egy nemzet, melyet alattvalóinak egy söpredéke kinozni és tehetetlenné tenni képes . . . De nem! A kik ezt hiszik tévednek. Az alvó oroszlán nem a kimerültség miatt nem tud elbánni elleneivel. Nem. Az alvó oroszlánban oly mérhetetlen erő és képesség lakozik, mint talán egy nemzetben sem széles e világon. Az alvó oroszlán álma nem természetes. Őt mesterségesen altatták el, és tartják mély álomban azok, kiknek kötelessége volna arra ügyelni, hogy álma zavartalan és nyugalma háboritatlan legyen. Ezek nem teljesitik kötelességüket, ezek nyitották meg házának kapuit a betoladó jövevények előtt. Ébredj szerencsétlen álmádból Magyarország ! Üss szét a nyomorultak között, kik jogaidat bitorolják és jóságoddal vissza élnek. Kergesd ki őket szentélyedből, zavard őket vissza piszkos odújukba és tedd őket örökre lehetetlenné. Ne szájkosarakat tégy szájukra, de fojtsd meg őket, hogy soha többé életre ne kenhessenek. A legnagyobb bűn a hazaárulás és a legpiszkosabb dolog a hálátlanság. Ezek a magyargyülölő vérebek elkövették veled szemben mind a két meg nem bocsátható bűnt. Nincs büntetés, mely velük szemben igazságos ne volna. Mindent megérdemelnek. Ki velük. Európa népei ismét rád fognak ismerni és felgerjedt haragod bizonyára meg fogja őket semmisíteni. És ha azok, kik akaratodat végrehajtani vannak hivatva, szintén gyengék e nagy feladatra, vagy nincs elég bátorságuk hozzá, úgy kergesd szét őket is. A ki velük szemben nem elég erélyes, az nekik czinkosuk és pusztuljanak azok is. De neked fel kell ébredned. Ütött a tizenkettedik óra. Munkára! — Hogy bűnhődnek a darabontok? A vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya folyó hó 29-én d. u. 4 órakor a megyeháza kistermében ülést fog tartani. Ezen az ülésen fognak határozni a nemzeti ellentállásban részt nem vett vármegyei főtisztviselők fegyelmi ügyében. A dr. Adler Adolf, mint vármegyei tiszteletbeli tiszti főügyész által benyújtott vádindit- vány a vád alá helyezett főtisztviselők büntetéséül Írásbeli dorgálást indítványozott. harisnyakötő. Úgy vélte, joga van hozzá, mert sok millió férfi közül éppen csak őt a karcsú, a vállas, az erőteljes barna fiút választotta kedveséül a finom és szép urinő. Egyedül csak őt és senki mást. Ugyanazért mélyen lenézte az összemberiséget, s különösen lenézte barátját, Simont, a penészes, szeplős, vöröshaju ifjút. Hajh ! van-e asszony, nemlátó és rossz Ízlésű, aki ennek ajándékozna egy harisnyakötőt ? 6. László büszke volt, de jószivü, ugyanazért nem szakított meg Simonnal minden összeköttetést. Sőt barátkozott véle s társul szegődött hozzá egy nagy lumpolásban, egy vágyakkal sorvasztó, forró éjszakán. Ekkor már tizenkét napja volt az övé, a gyönyörű, lenge, hangulatos harisnyakötő. Lumpoltak, ittak, becsiptek, sírtak, rosszul lettek, megvirradtak. S kábultan zúgott, fájt fejük, az álmatlan koponya. Ekkor tanácsolta Simon a szőke hajú penészember: — Menjünk a fürdőbe ! 7. Mentek. Egy üres kabinban hozzáfogtak a vétkezéshez. És amint ott álltak egymással szemben félig öltözötten, félig vetkezetten, Lászlóval egyszerre újra forogni kezdett az egész világ. Mert ime a szőke- hajú, penész-ember egyik pipaszárlábán kaczéran, szemtelenül ott pihent az a bizonyos másik lenge, finom és költői harisnyakötő! Szép volt, mint egy bájos, hangulatos, izgató költemény. Rózsaszínű selyem-szalag, tündöklő fényes, simulékonyan puha. Ezen — mintha kiterjesztett szárnyakkal pihenő lenge pille volna — egy könnyű kis csokor. S a csokor közepén elrejtve egy tündöklő ezüst csatt. Ilyen volt az a harisnyakötő. Egy szép, finom urinő harisnyakötője. 2. László imádta a szép, finom urinőt. Esengett utána, előbb tiszteletteljes távolból, azután tiszteletlen közelségből. A finom urinő kaczérkodott vele, ugratta, azután kikaczagta — végül azonban mégis meghallgatta. Rendszerint igy cselekednek a finom urinők. És egy szép napon László végre is meglátta a suhogó selyem szoknyák rejtegetett, bájos rabját, a finom költői, lenge harisnyakötőt. 3. Gyönyörű szép nap volt ez. Szenvedélyes, tobzódó szerelmi ünnep. Egy hideg és ködös, kellemetlen téli délután jó melegre fütötték a kedves kis garzon-lakást. Szigorúan berumozott forró teát ittak és sokat csókoíództak. László mámoros volt a nagy 4. Es mondta mosolyogva, kedvesen, a finom urinő : — Ha annyira tetszik, tudod mit? az egyik felét neked adom! Az egyik felét te viseled, ennek az órának az emlékére, a másikat én. Nesze 1 És gyűrű helyett szenvedélyes szerelemre igy jegyez el bennünket egy pár megosztott harisnyakötő. 5. _ így lett Lászlóé a finom költői és lenge harisnyakötőnek az egyik fele. És különös bizsergő gondolatokat ébresztett benne a kis frivol, mihaszna jószág. Mintha saját előkelő, bájos egyéniségéből ajándékozott volna neki egy darabot kedvese, a finom urinő. Arra a másik harisnyakötőre gondolt, amelyik régi helyén van, a legszebb asszony lábán, csipkék, fodrok, suhogó selyemnemüek édes börtönében. S ilyenkor mindig átmelegedett, erősebb áramlásba fogott vére s gőgös önérzet töltötte el szivét : — Enyém, az én kedvesem, a finom urinő ! 5. És büszkén ment az utczán és önhitt lett és krakéler. Ezt tette vele a frivol kicsinyke, mihaszna
