Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-26 / 21. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY — Olvasóinkhoz. A „Szatmárvármegye“ ez. lap e heti számában egy már rég fel nem szolgált csemegével kedveskedik olvasóinak. Miután összes helybeli laptársainkkal már megvívta a maga harczát, most már reánk fordítja figyelmét és a legutóbbi vármegyei közgyűlésről szóló tudósításunkat arra véli felhasználni, hogy annak alapján bennünket a koaliczió harezmo- dorának megfelelöleg darabont stb. jelzőkkel tiszteljen meg. Midőn mindenek előtt a leghatározottabban visszautasítjuk azt a vádat, mintha a mi tudósításaink a valóságnak meg nem felelők volnának, miért is az említett közgyűlésről szóló eqész tudósításunkat s megjegyzéseinket a maguk egészében fenntartjuk és hogy lapunk a Nagy László féle korszakhoz térne vissza és darabont elveket követnet csak arra mutatunk rá, hogy lapunkat nem Nagy László alapította, hanem az már egy 33 éves lap és hogy lapunk mintegy 4 hónap óta követi azt az irányi, mely minden elfogulatlan olvasó szemében úgy tűnik fel, mint a nagy, hatalmas és független Magyar- ország utáni törekvések egyik szerény harezosa, és olvasóink megítélésére bízzuk, hogy beváltotta-e lapunk azt a fogadalmat, melyet előttük négy hónappal ezelőtt tett, vagy nem. A felelet csak igenlő lehet reánk nézve és igy mi azzal, hogy a „Szatmárvármegye“ mit ir rólunk, nem törődünk és nem fogunk törődni ezután sem, ha azonban ezt a rágalmazó irányt ezután is követni fogja velünk szemben, úgy kényszerítve leszünk a harezot vele szemben más hangon felvenni és ebben a harezban nem mi leszünk a légy őzöt tek. — Szatmárvármegye jövője. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Ősszel esik az eső. Soha sincsen jó idő. Nem tudjuk egész bizonyosan, de valószínűnek tartjuk, hogy a fentebbi vers szatmár- megyei eredetű. Itt szeretnek mindenféle kifogásokat keresni arra, hogy ne kellessen dolgozni. És nem is dolgoznak. Szatmárvármegyében ezidő szerint nem lehetne tudni, hogy miféle politikai felfogás dominál, ha Luby Géza bátyánk nem nyugtatná meg néha az ő fehérgyarmati választóit, hogy még mindig létezik. Társaságokban, magán érintkezésekben pedig naponta nagyobb és nagyobb elégedetlenség hangzik akoaliczió ellen, de az elégedetlenek előttünk érthetetlen okokból nem mernek a-porondrakilépni. Egyszóval Szatmárvármegyében a politikai közélet stagnál. Hova fog ez vezetni? nem tudjuk. Hogy jóra nem, az bizonyos. Hol van a régi szatmármegyei vir • tus amivel a megyegyüléseken úgy szerettek egyes emberek elhenczegni ? Az egész ország megmozdult a kormány szolgalelküségével, tehetetlenségével szemben, csak Szatmárvármegye közönsége ül tovább is hallgatag ajakkal, ami nemcsak szomorú, hanem Kölcsey vármegyéjének traditióit megszégyenítő valami. Bácsalmás! Jöjjön el a te országod! — Szatmármegye igazoló választmánya a jövő hét folyamán ülést tart. — Hivatalátvétel. Madarassy István, vármegyénk központi főszolgabírója hivatalát folyó hó 27-én fogja átvenni. — Uj tag a népnevelési bizottságban Szatmárvármegye népnevelési bizottságába uj tagul Ardeleán Coriolán szatmárvidéki esperes, a nagykárolyi gör. kath. román egyház papja lett kiküldve. — Mátészalkán csütörtökön a volt városi albirói állásra Veres Lajos esküdtet választották meg. ban, a Howard-féle eszméket tartják szem előtt. A gyárak és műhelyek egy csoportba kerülnek, s a várostól halmok és fás-övezet által vannak elválasztva. E gyártelep szél iránti fekvése is kedvező, hogy ne rontsa a város levegőjét. Külömben a füst is a lehető legkevesebbre szállittatik le, mert a gyárak hajtó ereje többnyire gáz és villamosság lesz, a többiek pedig jó füstemésztő készülékkel szere- lendők fel. Hasonló czéllal legújabban még a következő városvállalatok indultak meg; Angliában a társadalom vezérlő egyéniségei (Eaorl Grey, kanadai főkormányzó, a londoni püspök, Barnett, a Toynbec-Hall igazgatója stb.) ez évben megalapították a „Garden-Suburb-Frust“-ot, amely Hampstend mellett 320 acre-on épit ilyen telepet. Innen földalatti vasúton 10 perez alatt már London nagyobb forgalmú részeibe lehet majd érni. Hasonló alakulatok találhatók már: Skóciában In- vernessliireben az angol alumínium-társaság, Jóikban az Ears wick-trust vállalata. Rowntrec kezdeményezésére, Francziaországban Benoit Lévy szerint Páris mellett írók, tudósok, művészek készülnek egy ilyen szövetkezési kísérletre. Egy másik kizárólag művésznek szánt kert-város tervéről is olvashattunk a napokban. Ezt Dél-Francziaországban akarják építeni a Földközi tenger mentén egy ókori város romjain. A csöndes meditációnak szánják és száműzik belőle a távírót, telefont, vasutat. Ez az artista város ilyen Ruskin-féle ideák mellett természetesen nem jöhet majd modern számba. Németországban Pützer darmstadt közelében levő Rams- tadt. Kicsiben ilyenek Svédországban Djursholm és Saltsjobden, Dániában Lungbi, az egyesült-államokban a Narional Cash Register telepe : Dayton (Ohio), Ausztráliában Dalgety. Kétségtelennek tartjuk? hogy a kert-városok, ha — bár csekélyebb számban — de mégis meg— Jegyzői gyűlés. Szatmárvármegyében a mátészalkai járás jegyzői egylete Mátészalkán a városházánál rendes közgyűlést tartott. Az egylet belügyein kívül a jegyzői nyugdijsza- bályrendeletet tárgyalta. E tárgyban az egylet egyik tagja azon érdekes indítványt tette, hogy a nyugdij-alapba beszámítandó legyen minden jegyzőnek a hitelesen (munkakönyv által) kimutatható mellékjövedelme is; mert a jegyzői fizetés megállapításánál, a magánmunkálatok is figyelembe lettek véve; ezek tehát a jegyzőknek hatóságilag megállapított s megszabott munkadijhoz kötött olyan jövedelmük, amely az ő fizetésük kiegészítését képezik; igy tehát — nyugdij-alapul is bevonandók. Érdekesebb volt azonban az indítvány azon — minden néven nevezendő tisztviselőt érdeklő része, amely a lakbért is bevonni kéri a nyugdíjalapba ; mert az indokolás szerint a lakpénz épen olyan érdembe hozott s megszolgált javadalma a tisztviselőknek, mint a fizetése; laknia pedig a tisztviselőknek úgy a nyugdíjazás előtt, mint annak utána is kell. Vajon az állami tisztviselők nem fogják-é ez indítványt magukévá tenni ? Mégegyszer a horvát kérdésről. Szatmárvármegye május 14-iki közgyűlésének lefolyásáról becses lapja 20-ik számában megjelent tudósítás, rokonszenvesen méltatta a horvát kérdésben beadott indítványomat és. annak elfogadása érdekében tett felszólalásomat. Örömömre és elégtételemre szolgál, hogy véleményeink találkoznak és ez bátorít fel arra, hogy . a kérdéshez utólag még néhány megjegyzést fűzzek. A közgyűlésén indítványom ellen elhangzott felszólalásokban nem annyira tárgyi ellenvetésekkel, mint inkább személyes motívumokkal találkoztam és ez volt oka annak, hogy a további disputától tartózkodtam, mert személyes vagy személyeskedő indokokkal valóban ninps sok kedvem és nincs sok értelme vitába bocsátkozni. Hogyan czáfoljam azt, ha valaki feltétlenül megbízik a kormány csalhatatlanságában ? Erde- ines-e felelni az agyonkoptatott „darabont“ érvelésre? Legfeljebb arra vagyok kiyáncsi, meddig liasználható-e ez még fel érvek helyett az igazság ellenében? Meddig bírja még a közönség jóhiszeműsége, türelme és jéizlése? Egy tárgyi érvet mégis, sajnálattal kell consta- tálnom és ez — az Ausztria és Magyarország közt levő közjogi viszonynak egy kalap alá vonása a Magyar és Horvátország közt fennálló viszonynyal. Nem tudom, mit szól ehhez a főispán ur, mert bár passionátus közbeszóló az elnöki székben, épen itt jónak látta hallgatni. Az én „közjogászi“ tudásomat gúnyosan tette megjegyzés tárgyává, midőn tartományt mondtam kapcsolt részek helyett és nem volt egy rektifikáló szava sem a nagyobb közjogi botlásra, midőn nézetem szerint inkább helyén lett volna. Sajátságos, hogy az ujrendszer, mely nem régmúlt ellenzéki korában oly kényes, oly szőrszálhasogató volt közjogi dolgokban, mily elnéző és türelmes ma. Mily hamar megtanulta feledni azt, a mit igaznak tartott és cselekedni azt, a mit elitéit. Ma minden jó, mi tegnap még rossz volt •—. és a valósulnak, enyhíteni fogják a nagyvárosok által okozott ismert bajokat. Annál nagyobb mértékben, mennél több ilyen telep létesül. Akár külön szövetkezet, akár nagyvárosi iparkolónia formájában alakulnak is megannyi közlekedő csövei lesznek a közelükben fekvő nagyvárosnak, amelynek ember, anyag-, munka- feleslegét levezetik s esetleges hiányait pótolják, úgy, hogy az eloszlás mindenesetre helyesebb lesz. Emellett ez a levezetés kedvezőleg hathat majd a nagyvárosi telekjáradék csökkentésére, úgy, hogy a kisajátítások olcsóbb voltánál fogva, a közegézségügyi követelményeknek megfelelőbb városrendezési munkálatok házlebontások, utcza térnyitások, szélesítések stb. könnyebben lesznek keresztülvihetők, mint a mai exorbitáns telekárak mellett. Korántsem gondoljuk azonban, hogy a kertvárosok fölöslegessé fogják tenni a nagyvárosokat, hogy még oly nagy elterjedésük is teljesen elnép- teleniti s megszünteti majd azok-at. Képzeletben megengedhetjük, hogy a Hertzka állam-regénye valaha megvalósul annyiban, hogy azok az óriás kapitálisok, amelyeknek ma London, New-York, Páris, Berlin, Bécs, stb. a nevük, a történelem változásai folyamán csakugyan elhagyatott kőhalmazok, érdekes romok és emlékek lesznek, akár Sidon és Tirus, Téba, Ninive a régi Róma, mert a história a társadalmi és gazdasági erők és erőközpontok hallatlan eltolódásaira bőven szolgál példákkal, de helyükben bizonyára támadnak és fejlődnek uj, hatalmas és óriási czentrumok, a történelem uj szereplőinek cselekvési szinterei, amelyek ez irányt váltott erőket gyújtópont módjára összegyűjtik. Erre minden intenzivebb állami és társadalmi életnek mindenha szüksége is lesz. miért nem rég szétszedték volna az embert, az most - hazafias és nemzeti! Nehéz ezt bevenni, sőt lehetetlen annak, ki nyitott szemekkel lát és nem elfogult. Mily igaza van, tisztelt szerkesztő ur, hogy mi történt volna azzal a főispánnal a múltban, ki ily indítványt ellenezni mert volna ?! Mily remek, a hazafias lelkeket megrázó és meggyőző dictiót hallottunk volna főispánunktól, ha feltéve, de meg nem engedve például ez Tisza alatt történik és ő még ellenzéki bizottsági tag — csupán ? De mi történt volna azzal a kormánynyal a melyik Horvátországgal ily engedményes alkudozásokba bocsátkozott volna! Rettentő arra még gondolni is, Csak emlékezzünk a horvát útlevél kérdésre vissza, mely a mai engedményekhez képest csekélység volt, mert csak arról volt szó, hogy az útleveleken a magyar nyelv mellett a horvát is felvétessék, mily óriási vihart keltett. De hát messze menne tovább Mustrálni az idők és emberek nagy változásait. Még csak becses lapja tudósításának két pas- susára szabadjon megjegyzést tennem. Az egyik az, mintha én felszólalásomban kijelentettem volna, hogy a jelenlegi kormány iránt bizalommal viseltetem. Ezt nem tettem; pártokhoz nem tartozván; nem is tehettem; indítványom megtételében tisztán hazafias aggodalmaim vezettek és a kérdést, mint pártokon felül álló, magyar hazafias kérdést fogtam fel és úgy igyekeztem kezelni, hogy abban pártokra való tekintet nélkül minden jó magyar ember együtt- érezhessen és azért bizalmatlanság kifejezése sem akart lenni indítványom a kormány iránt. — A másik az, hogy becses lapja szerint indítványom leszavaztatott. Engedelmet kérek, ezt lehet is — szabad is kétségbe vonnom Igaz annyiban, hogy a főispán ur igy mondta ki a határozatot, de hogy a szavazásból a többséget meglehetett volna állapítani, azt nem ismerhetem el. A főispán ur úgy tette fel a kérdést, hogy a kik az állandó választmány javaslatát elfogadják, — tehát indítványomat elvetik, - azok álljanak fel. A kérdés feltevése előtt igen sok bizottsági tag ülőhely hiányában már különben is állott, ezek tehát nagy zavarban lehettek, hogy mit csináljanak, ha megakarják szavazni indítványomat. Még igy is, e nolle velle állni kényszerülők szavazatának beszámításával is legalább is kétséges volt a többség, de ellenpróbát hiába kértünk, — a főispán ur egyszerűen, hatalmi önkénynyel kimondta a határozatot, hogy indítványomat a többség elvetette. Es ez történt annak az uj rendszernek uralma alatt, mely zászlójára irta a szigorú törvényesség, pártatlanság, igazság és tisztult közéleti erkölcsök uralmát, a múlt minden bűnének kigyomlálását és az alkotmányosság, parlamentárizmus követelményeinek még a külső formákbarrts szigorú betartását. Hogy is dalolt csak hajdan Juvenális? Szuhányi Ferp.ncz. Nagykároly r. t. város 1906. évi zárszámadása. Feifer Ede városi számvevő Nagykároly rendezett tanácsú város 1906. évi zárszámadását, mely magában foglalja I. a házipénztári számadást, II. a községi közmunka-pénztár számadást, III. a vámosközuti-pénztár számadását, IV. a szegénypénztár számadását, N. az összesített kezelés alatt álló különféle átalányok számadását és VI. a villamosmű-pénztár számadást — a városi tanácshoz beterjesztette. A zárszámadás szerint a város bevételeinek főösszege . . . 415,872 K 80 f, Kiadásainak főösszege ..... 324,053 „ 41 .. Na gykároly város összes cselekvő vagyona az 1906. év deczember 31-iki leltár szerint......... 110,774 „ 92 „ Csele kvő hátralék............. 91,083 „ 81 . Ös szesen: 2.329.898 K 83 f, Szenvedő vagyon (tartozás) . . . 1.528,305 „ 81 . Marad tiszta vagyon.......... 801,592 K 92 f. H I K E K. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád Takács Gyula penészleki lakost Szatmárvármegye törvényhatóságához díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki. Városi tisztújító közgyűlés Nagybányán. Nagybánya rendezett tanácsú város tisztújító közgyűlése folyó hó 22-én folyt le nagy érdeklődés mellett. A gyűlésen a gyengélkedő alispán helyett Péchy István vármegyei főjegyző elnökölt. A polgármesteri állásra Gellért Endre régi polgármester és Dr. Makray Mihály kir. járásbirósági albiró pályáztak, melyre az utóbbi 14 szavazattöbbséggel lett megválasztva. Városi tiszti ügyész 13 szótöbbséggel Dr. Stoll Tibor ügyvéd lett. Változás még annyi esett a régi tisztikarban, hogy alkapitánvnak Halmai Imrét, mérnöknek ifj. Grund- böck Istvánt és számtisztnek Székely Mihályt választották meg. — Az uj városi törvény. E czimen dr. Nagy Ferencz, a közigazgatási ügyek alapos ismertetője egy’ vaskos füzetet bocsátott ki, melyben azon elveket kür- vonalozza, amelyek irányadó szempontokul veendők fel az uj városi törvény készítésénél.
