Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 42. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szélések, közvacsorák és fáklyásmenetek és igy a tagok kimerülve az előző hónapok fáradtságos küzdelmeiben: a kevés érdekességet nyújtó és kevésbbé fontos tárgysorozatu gyűlésre nem tartották szükségesnek messze vidékről eljönni. A kik pedig érdektelennek tartották a tárgy- sorozatot, hát azoknak többpontnál—egyiknél nagyon kínosan is—alkalmuk volt az ellenkezőről meggyőződni. A 12-ik pontnál: Temesvár- megye átiratánál a nemzetiségi izgatások megfékezése tárgyában — ugyanis, oly hatalmas és szenvedélyes vita fejlődött ki, mely alkalmasnak bizonyult nemcsak a közérdeklődés felköltésére, de a szenvedélyek nagymérvű felkorbácsolására is. Temesmegye felirt a fent- emlitett kérdésben az országgyűléshez és csatlakozásra szólította fel a mi megyénket. Szat- márvármegye közönsége szó nélkül fogadta volna el az állandó választmány csatlakozó indítványát, azonban a román törvényhatósági bizottsági tagok sorából feláll Lukács Konstantin józsefházai gör. kath. lelkész, a krassói kerület volt országgyűlési képviselő-jelöltje és erőteljes szavakkal szól a javaslat ellen. Szavait azonban hangos ellenmondás követi, majd a főispán részéről erős rendreutasításban részesül, mire kimagyarázni igyekszik félreértett szavait, a mivel azonban még inkább maga ellen provokálja a bizottsági tagokat, a kiknek sorából zajos ellenmondások és fenyegető felkiáltások hangzanak. A törvényhatóság álláspontját e kérdésben erősen hazafias, de tulnyomólag érzelmi motívumokat tartalmazó beszéd keretében N. Szabó Antal kir. közjegyző fejtette ki, mely hangos tetszésben részesült s melynek elhangzása után az állandó választmány javaslatát a közgyűlés magáévá is tette. Úgy értesülünk különben, hogy e kérdésben Lukács Konstantin nyílt levelet szándékozik Falussy főispánhoz intézni. A gyűlésről szóló részletes tudósításunk egyébként a következő: Kevéssel fél 11 óra után nyitotta meg az ülést Falussy Árpád főispán. Gróf Károlyi Sándor emlékeiete. Főispán üdvözölvén a megjelent tagokat, napirend előtt meleg szavakban emlékezik meg a közelmúltban elhunyt Károlyi Sándor gróf érdemeiről. A nagyhalott érdemei — úgy mond — ismeretesek Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsági tagjai előtt. Ő volt vezére a magyar gazdatársadalomnak és egész élete előtt csak egy czél lebegett: belevinni azt az európai modern gazdaságba. A nemzet szobrot fog emelni nagy halottja emlékének, mi azonban nem érhetjük be ennyivel. Fogadjuk meg szent esküvéssel, hogy Károlyi Sándor eszméit mindenütt terjeszteni fogjuk, megvalósulásán pedig sohasem szűnünk meg munkálkodni. Legyen a mi jelszavunk is az, a mi a nagy halotté volt: a kié a föld, azé a haza. Végül azt indítványozza, hogy a közgyűlés gróf Károlyi Sándor érdemeit az örök emlékezés ünnepélyesebbé tétele okából jegyzőkönyvbe iktassa és erről az elhunyt özvegyét jegyző- könyvi kivonaton értesítse, mit a törvényhatósági bizottság egyhangúlag elfogadott. A közgyűlés ezután áttért a tárgysorozat le- tárgyalására. Péchy István főjegyző 7 udvari gyászjelentést mutat be, mit a közgyűlés levéltárba tétetni javasol. A tárgysorozat nyolczadik pontjaként letárgyal- tatott a kereskedelemügyi miniszter leirata a Felsőbánya— kapniki viczinális vonalra vonatkozólag. Az állandóválasztmány és a közigazgatási bizottság javaslatával egyetértőleg vármegyei alispán utasittatott, hogy tegyen indokolt felterjesztést a miniszterhez az iránt, hogy ez az ut az állami utak közzé vétessék fel. A kereskedelemügyi miniszter leirata a Mátészalka—fehérgyarmati h. é. vasut-vonalra megadott előmunkálati engedély meghosszabbítása tárgyában tudomásul vétetett. A nemzeti ellenállás consequentlál. Több törvényhatóság a nemzeti ellenállás tárgyában hozott határozatait átiratilag megküldvén, a közgyűlés úgy határozott, hogy eme átiratokat egyetértése jeléül a megyei levéltárban fogja őriztetni. Liptóvármegye átirata az 1886: XXI. és 1886. XXIII. t.-cz. módosítása tárgyában. Ez átirat tartalmával egyetértőleg a törvényhatóság is szükségesnek látja, hogy a törvény ama hézagai, melynek a nemzeti ellenállás megtörésére alkalmasnak bizonyultak: a tapasztalatokon okulva, helyesbítessenek, valamint uj alkot- mánybiztositó törvények alkottassanak; mindezek fölött való szaktanácskozáson pedig — ha a törvényhatóságok e kérdésben ánkétet hívnak össze — magát megfelelő módon képviseltetni fogja. N. Szabó Antal megyebizottsági tag szerint ez a tárgy alkotmányjogilag oly fontos, hogy a törvény- hatóságnak meg kell ragadnia az alkalmat, hogy e tárgyban saját álláspontját is kifejtse. Elfogadja tehát az állandó választmány indítványát, de azt nem tartja elegendőnek. Indítványozza, jelentse ki a vármegye, hogy megfogja keresni az országgyűlést alkotmány- biztosító törvények alkotása iránt. Indítványozza azonkívül, hogy csatlakozzék a vármegye Kolozsvár város törvényhatóságának ily irányú feliratához. Ilosvay Aladár alispán szerint a szőnyegen fekvő tárgyra vonatkozólag ily tartalmú határozatot hozni, nem lehet; természetes azonban, hogy ha Kolozsvár a ma említett határozatát hozzájárulás végett megküldi, az annak idején tárgyaltatni is fog. Falussy főispán ugyanilyen értelemben szólal fel, hozzátéve, hogy. ha Kolozsvár fentemlitett határozatát törvényhatóságunknak megküldi, annak elfogadása mellett eme fontos alkotmányjogi feladatra vonatkozólag, ő önálló javaslatokat is fog beterjeszteni. N. Szabó Antal köszönettel veszi tudomásul a válaszokat. A nemzetiségi Kérdés. A tárgysorozat most következő 12-ik pontja volt az, a mely alkalmat adott Szatmárvármegye törvény- hatóságának, hogy álláspontját a nemzetiségi kérdésben kifejtse. Ez a pont igy hangzik: Temesvármegye átirata az országgyűlési képviselő- választásoknál a nemzetiségi izgatások megfékezése tárgyában. Az állandó-választmány e kérdésben azt javasolja, hogy a közgyűlés csatlakozzék Temesvármegye átiratához és ezt a határozatát közölje az országgyűléssel is. Lukács Konstantin megyebizottsági tag a javaslat ellen szólal fel. — Temesvármegye eme határozata nem keletkezett megfontolás után. A ki benyújtotta, az is csak politikai stréber lehetett és Temesmegye közönsége csak azért szavazta meg ezt az indítványt, hogy tovább mehessen tárgysorozata tárgyalásánál. Az üres kapaszkodás és a meggondolatlan sietség nyilatkozik meg ebben a feliratban. Elnök csenget. Felszólítom a tisztelt bizottsági tag urat — mondja erélyesen a főispán — hogy ne gyanúsítson meg idegen törvényhatóságot. Lukács szavait igyekszik magyarázni. Majd igy folytatja: Ne dobálózzunk az izgatás szóval olyan könnyedén. Ha valaki a büntető-törvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, akkor Temesmegye felirata nélkül is elfogják ítélni, ha pedig az izgatás csak pusztán az agitáczióval egyenlő, vagyis törvénybe nem ütköző eszme mellett izgatunk, úgy nincs joga semmiféle törvénynek vagy közigazgatási rendelkezésnek bennünket ebben megakadályozni. Hát Kossuth Lajos a kiváló államférfiu, a múlt század leglángolóbb lelkű apostola nem izgatott az eszméi mellett ? Vagy Apponyi Albert, Kossuth Ferencz . . . (Felkiáltások:) Azok a magyar állameszme mellett, az alkotmányosság mellett izgattak, magok pedig éppen ezek ellen. (Más oldalról.) Üljön le. Nem szégyenli magát. Elnök: erélyesen csenget. Felszólítom a tisztelt szónokot, hogy szavait válogassa meg a jövőben. Nagy barátja vagyok a szólásszabadságnak, de ha szónok történelmi nagyjainkat és alkotmányos minisztereinket, a kik mindég csak a magyar haza és a magyar állampolgárok egyetemes jólétéért küzdöttek, egysorba állítja az államellenes izgatókkal, úgy kénytelen leszek szónoktól a szót megvonni. Tanulja meg már a szónok, hogy ebben a hazában mindnyájan egyenlők vagyunk. Lukács. Véleménye szerint ő nem élt vissza a szólásszabadsággal. Ha a főispán őt folytonos rendreutasításokkal, a megyebizottság pedig közbeszólásokkal zavarja, úgy ő nem tud és nem akar tovább beszélni. El áll a szótól. Gúnyos felkiáltások röpködtek a levegőben: „Már rég le kellett volna ülnie.“ „Sohase beszéljen maga.“ A többség nevében N. Szabó Antal válaszolt Lukácsnak. Hosszas és általános tetszéssel találkozó beszéd keretében foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Nézzünk szemébe ennek a mumusnak — úgy mond — hogy tisztán láthassunk e kérdésben. Ha Lukács sérelmeket hozott volna fel, szóló azt szívesen meghallgatta volna, sőt vizsgálat alá is venné. De Lukács általánosságban mozgott, konkrét dologgal nem állott elő, mert nem is állhat elő. Ellenben szóló vádolhatja meg a megye nemzetiségeit, hogy azok lelketlenül izgatják a népet. A legutóbbi választáson is tapasztalta ezt Nagysom- kuton is. Örülnék — úgy mond — ha az oláh nyelvet bírnám, mert akkor felvilágosítanám a népet az ő vezérei lelketlenségéről. Ennek a hazának minden állampolgára egyforma gyermeke; nincsenek mostohák és nincsenek kiválasztottak, és ha önök Lukácsék azt képzelik, hogy vendégek e hazában, a kiknek a vendégjog oltalma alatt több szabad a többi állampolgárnál, hát ebben a hitökben csalódni kell önöknek és csalódni is fognak. Czéloz aztán szónok az általános választói jogra, a melyről azt tartja, hogy csak magyarul beszélni, írni és olvasni tudó polgárnak kell megadni. Csatlakozik egyébként az állandó választmány javaslatához s miután a bizottsági tagok is egyhangúlag hozzájárultak ahhoz, elnök azt határozatilag kimondja. Fontos és közérdekű ügyek voltak még a következők : Ilosvay Gusztáv volt főszolgabíró állásától felmentetett. A Fehémry kormány vád alá helyezése. Nagykároly város képviselő-testülete úgy határozott, hogy a volt belügyminiszter ellen annak okából mert városunkba ez év márcziusában törvénytelenül és indokolatlanul csendőrt rendelt ki, vád alá helyezési indítványt nyújt be a képviselőházhoz. Az állandó választmány Nagykároly város indítványát teljesen magáévá teszi és indítványozza, hogy ezen ügygyei kapcsolatban írjon fel a vármegye a képviselőházhoz, hogy úgy az egyes képviselők, mint a törvényhatóságok által összeállított bünlajstromhoz Nagykároly városét is csatolja, és az egész Fehérváry kormányt vád alá helyezze. A közgyűlés ezen indítványt egyhangúlag elfogadta. Nyugdíjazások. Böszörményi Endre csenged járási főszolgabíró és dr. Fekete Sámuel vármegyei főorvos nyugdíjazását a közgyűlés munkaképtelenség czimén kimondja. Ugyancsak nyugdíjazza Rába László vármegyei árvaszéki ülnököt és az ellene elrendelt vizsgálat megszüntetését mondja ki, A helyettes tisztviselők. Brebán Aurél és társai abbeli kérelmét, hogy a vármegye fizetésüket 1907. év végéig havonkénti részletekben utalja ki, a közgyűlés az állandó választmány véleményével egyezőleg elutasítja, mert Nagy Lászlót nem ismerte el törvényes esküt tett főispánjának. Megbízás. Domahidy Pál és gróf Teleki Jenő szolgabirókat a közgyűlés felhatalmazta a kihágási ügyekben való eljárásra. Egészségügyi bizottság. A közgyűlés az állandó választmány ajánlatára a következő bizottsági tagokat küldi ki a vármegyei egészségügyi bizottságba: Kölcsey Antal, N. Szabó Antal, Debreczeni István, Boer Endre, Jékey Zsigmond, Madarassy Dezső, Domahidy Sándor, Papp Béla, Kaufmann Jenő, Cservenyák Károly, dr. Adler Adolf, Csipkés András, Stróbencz Péter, Dr. Aáron Sándor Solymossy István, Reök Gyula, Nonn Gyula, Kovács Dezső, Roóz Samu, Jármy Andor, Luby Géza és Stoll Béla. Felhivatik egyben a közigazgatási bizottság, hogy az egészségügyi bizottságba mérnököt, építészt és gyógyszerészt hozzon javaslatba. A biróválasztások. A reszegei, valamint a dengelegi biróválasztás megsemmisittetett. A csanálosi biróválasztás ügyében újabb vizsgálat rendeltetett el. Nagykároly város színkör épitési Ugye. A színkörre vonatkozólag a megye régi határozata szankczionáltatott és igy az építés megkezdésének most már semmi akadálya sincs. Néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után elnöklő főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére N. Szabó Antal és dr. Adler Adolf törvényhatósági bizottsági tagokat küldi ki, ezután a gyűlést bezárja. HÍREK. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a csekei anyakönyvi kerületbe Fábián Károly földbirtokost, a szakasziba pedig Kiss Ákos segédjegyzőt anya- könyvvezető-helyettesekké nevezte ki. — Hivatal vizsgálat Dr. Róth Ferencz kir. törvényszéki elnök az elmúlt héten a nagysomkuti kir. járásbíróság ügykezelését vizsgálta meg, mely alkalommal a tapasztalt rend és szorgalom felett megelégedését nyilvánította. — Nagykároly város képviselő-testülete folyó hó 1-én Debreczeni István polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: a foglalkozást közvetítésről és cselédszerzésről alkotott s kereskedelmi miniszter által jóváhagyott szabályrendelet kihirdetése tudomásul szolgált. A város képviselő-testülete a szervezeti szabályrendeletet módosította s azt a vármegyei törvényhatóság jóváhagyta. Tudomásul szolgált. Nagykároly város telekkönyvi betéteit a kir. járásbíróság elkészítette s az erről szóló hirdetmény a városháza hirdetési tábláján közszemlére tétetni rendeltetett. Földművelésügyi miniszter a város azon kérelmét, mely szerint a Szatmárra áthelyezett erdőgondnokság helyeztessék vissza, elfogadhatónak nem találta. A pénzügyi bizottsága rendőrök és egyéb szolgaszemélyzet fizetését tekintettel a drágaságra, némileg felemelte s e szerint említettek fizetése júliustól kezdve következőkép állapíttatott meg: Rendőrtizedes évi dija lesz 660 korona fizetés, 80 kor. lakbér; közrendőré 520 kor. és 80 kor lakbér; próbaidős rendőré 520 korona ; és hajdúké 440 korona és 80 korona ; kézbesítőkké 440 kor. és 80 kor. lakbér; utczaseprőké 440 kor. 80 kor. lakbér; polgári leányiskolái szolgáé 440 kor. 80 kor. lakbér; tűzoltóké440 kor. 80 lakbér; kocsisoké 400 kor. 80 lakbér; napszámosoké 400 kor. 80 kor. lakbér. A Kossuth- és Jókai-utczák szabályozási vonala megállapittatott olyformán, hogy a Jókai- utczán a megyeházától a Róth Károly-féle telekig, a Kossuth utczán a Kovács-féle háztól történik ezután egyenes vonalban az esetleges építkezés. A régi baromvásártér közelében felállítandó uj óvoda, illetve gyermek- menhely létesítése (Vida István és társai beadványa) ezúttal nem került tárgyalásra, mert az óvodák államosítása iránt a lépések már megtétettek. Többrendbeli kisebb kártalanítási ügy egyhangú elintézése mellett elnök üdvözölve a jelen voltakat, a gyűlést berekesztette. — A csengeri főszolgabírói állásra, mely az október havi rendes közgyűlésen kerül betöltés alá, mint lapunk múlt számában is említettük, Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyző, a tisztviselői kar e kiváló tagja az egyedüli komoly jelölt. Most arról értesítenek bennünket, hogy a vármegyei bizottságitagok között élénk mozgalom indult meg az iránt, hogy a vármegye e derék tisztviselőjével szemben az abszolutizmus idejében tanúsított kiválóan hazafias magatartásáért őszinte bizalmának és elismerésének adjon kifejezést az által is, hogy mint főtisztviselőt a csengeri járás élére állítsa. Bizonysága ennek a következő felhívás, melyet több tekintélyes bizottsági tag bocsátott ki: Mélyen tisztelt bizottsági tag ur ! Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága, a letűnt korszak nemzeti ellenállásából leszűrt magának egy elvet, amelynek megvalósítását mindannyian czélul tüztük ki, a megüresedendő vármegyei tisztviselői állások betöltésénél. Ez a magasztos elv : előbbre vinni azon tisztviselőinket, kik mint sziklák állották meg helyüket az erőszakos és törvénytiprás piszkos áradatának hullám csapásaival szemben. Szatmárvár-
