Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-08 / 26. szám

Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1906. évi 26-ik számához.

Folytatás a főlapról,

mi a nép mellett küzdünk, ép a földosztást akarjuk megakadályozni, ép azt akarjuk elkerülni, hogy a romániai események szintere ne legyen hazánk, hogy kezünkbe vegyük a szo- czialis kérdés megoldását, melyet csak akkor lehet helyesen és bölcsen megoldani, ha a vagyon és értelmiség hozzájárul annak megoldásához akkor, még mikor a nép elkeseredése nem tör ki s nem kényszerit bennünket azzal foglalkozni.

Már régen hirdettem, a kérdés elől kitérnünk nem lehet és megvagyok győződve, hogy a szoczialis kérdések évtizedeken át foglalkoztathatják e nemzet politikai életét úgy, hogy nyomán a béke és áldás virága fog kinyílni, csak nem kell a kérdéstől megijedni, csak el kell felednünk, hogy: én magyar nemes vagyok ! Nekünk úttörőknek ez volt mindig sorsunk. Minden kezdeményezőt félre ertettek, de a haladás szelleme mindig azokat seperte el, kik „osztályok“ nevében állottak ki a síkra. Az osztályok fennmaradhatnak, ha nem „osztásnak érzik magokat, ha e czimen nem kérnek előjogokat magoknak, mert nincs osztály, melynek érdeme mellett ne lenne bűne s érdem csak úgy Ieend elismerve, ha az „osztály“ beolvad a nemzet társadalmába s az elismerve más „osztályoknak“ igényeit, igyekszik azt méltányosan kielégíteni. Ha az „osztály“ egy tagja felriadva kiáltja: kimer el 1 e n ü n k panaszt emelni?! bár ő jóhiszemű is és tiszta, a jogos panaszok áradatát indítja meg. Elismerjük, hogy Domahidy Sándor ur jogosan kiálthatott volna fel: ki mer panaszt emelni ellenem?! de kénytelen lesz elismerni legalább annyit, hogy akadnak egyes osztálytársai, kik ellen jogos panasz van s akkor a törvény nem Domahidy Sándor ur ellen hozatik, hanem társai ellen, kiket kényszerítünk Domahidy Sándorokká lenni.

Őt heve kissé elragadta, vagy csak önmaga eljárását vette bírálat alá, mert lehetetlen, hogy a nép mai helyzetét irigylésre méltónak látná s azon javítani valót ne találna. Vármegyénknek egyetlen egy intézménye sincs, mely a nép nyomorának enyhítésére szolgálna, mely a nyomorékok elaggottak, gyógyíthatatlan betegek elhelyezésére alkalmat nyújtana; —az egyszerű ügyes bajos ember ki van szolgáltatva a formák béklyóinak s legnagyobb részben a lappangó uzsora kezében van, mely nem egyedül a váltóban, hanem munkájának és terményének uzsurás kamatra való eladásában áll. De nemcsak egyedül egy vármegye szűk keretét kell bírálat alá venni, de az ország egyes részein oly gazdasági viszonyok vannak, melyeken segíteni kell, segíteni pedig egyedül a törvényhozás teheti. Az általános titkos szavazati jog kérdése ne ejtsen senkit tévedésbe, mert az csak egy lánczszem az egészből, melyet egyedül előtérbe állítva, melynek folytatását eltagadva, értelmetlen kísérletté válik.

De azért sem értjük Domahidy Sándor feljajdulását, mert ha nem tetszik a mozgalom neki, maga is nagyon könnyű ellenszerét találja meg az „osztály“ érdekeinek megvédésére, de akkor neki még tovább kell menni, mint mi akarnék, mert ha az Írni olvasni nem tudók szavazatát megveszi egy véka búzáért, ami- ha jól tudjuk még — 20—25 kilónak felel meg, egy szavazó 4 koronába kerül, ha 3000 szavazója lesz, az 12.000 korona — ez nem is oly nagy összeg, hogy ne vállalkoznék minden kerületben egy-egy férfi, aki megmenti nem a haza, hanem az „osztály“ erdekeit,ami annál könnyebb, mert Domahidy Sándor ur levele szerint, az Írni olvasni tudók, mind az „osztály“ érdekei mellett lesznek s ennélfogva örömmel állapíthatjuk meg, hogy Domahidy Sándor ur minden aggodalma az „osztály“ sorsa iránt alaptalan.

Válasz

Nagyságos Domahidy Sándor urnák.

Nagyon tisztelt Elődünk !

Nem tudjuk bizonynyal, vájjon Nemzetes Uram kezébe veszi-e még egyszer a Szatmármegyei Közlönyt, avagy szavának áll, és „elfordul tőle“; mindkét esetben azonban kötelességünknek tartjuk, hogy nagyon tisztelt alapitó elődünknek nyílt levelére válaszoljunk. Ha a strucz politikáját követve, a múlt homokjába merített fejét nem veti fel többé a jelen porondjára hivő szavunkra: úgy sajnáljuk, hogy levelét közreadtuk, de ha kimondott szavát nemesen megtagadva a nyílt levél és a mi vezérczikkeinkben foglalt főirányelvek fölött hajlandó velünk e lap keretében becsületes szóharczra kelni: úgy örömmel és tisztelettel vesszük fel megyénk egyik kiváló politikusának, a mi elődünknek felénk dobott kesztyűjét.

Lovagias mérkőzésről lévén szó, melynek előfeltétele nem szükségképpen a harcz, hanem a becsületes megoldás, igyekezni fogunk az alábbiakban — eddig elfoglalt álláspontunkhoz mérten és a Nyílt levéltől eltérőleg — oly tárgyilagosak lenni, hogy szavaink igazságát úgy Nagyságod, mint a Nagyságoddal együtt érző olvasóközönségünk egy része beismerni legyen kénytelen.

A béke jegyében megindított eme szóharczot — mint sértett fél — a magunk álláspontjának igazolásával kezdjük.

*

* *

Magyarországon két közjogilag is elkülönözött politikai párt harczol egymással a parlamenti küzdté- ren idestova már négy évtized óta : a hatvanhetesek pártja és a 48-as párt. A társadalmi fejlődés egyes irányai — az anarchismust kivéve, melynek hazánkban csak az egy gróf Batthyány Ervin a szószólója — az említett pártok mindegyikében érvényesülnek. A libe- ralismus hajdan oly fénylő csillagával minden közpályán szereplő férfi igyekezett magát feldíszíteni, a kon- servativismus helyet talál mindkét párt keretében, és a szoczialismus modern tanait — szükségből vagy meggyőződésből — már minden politikus zászlajára irta.

Sehol országot tehát Magyarországot sem lehet ócska számokhoz kötött irányelvekkel kormányozni; 1848. vagy 1867. nevezetes dátumok hazánk történetében, de kössük politikai felfogásunkat bármelyik számhoz, az akkori keretek között a nyugati szocziá- lis fejlődés hatalmas szárnycsattogása mellett meg nem maradhatunk.

Rosszul teszi nagyon tisztelt Uram, ha azt kívánja, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ irányelveiben még ma is azon az utón haladjon, mint ezelőtt 35 esztendővel. Negyedfél lusztrum nagyon soka modern fejlődés idejében, de százszorosán sok a magyar haza evuluczióját tekintve, a melyben a századok óta felhalmozott, de békóba vert erők jutottak hatalmas kifejezésre. Az absulutismus járma alól felszabadult nemzet tüzes erővel tör előre, s a kiegyezés létrejöttével egyre-másra emeli a gyárakat, hozatja külföldről az ahhoz, és az intensiv gazdálkodáshoz szükségelt gépeket, és a munka műhelyének füstje mellett a gép alárendeltjévé degradált munkás segítségével az életet adó mag mellett elveti — szoczialismust. A szoczialismus megteremtője — a gép !

És nemzetes uram azt akarja, hogy mi a fejlődés eme legszebb 35 esztendejéről tudomást ne vegyünk ; hogy azért, mert elődeink nem követték a velük haladó időt, mi is ott álljunk meg az evoluczió történetében, ahol ők megállották ? Nem, sohasem! Negyvennyolcznak és hatvanhétnek tradícióihoz mi is kötjük magunkat: uj tanokat mi sem hirdetünk, és ha Nagyságod büszke arra, hogy liberalis, úgy mi meg büszkék vagyunk arra hogy a mi zászlónk a szoczialis liberalizmus.

A liberalismus csillsga széles e világon letűnt és elvesztette régi varázserejét. A miért száz év előtt emberhekatombákat áldozták abban most, nehány évtizeddel az elért diadal után, hibát hiba mellett találunk. Nyíltan beszélnek mindenütt a liberalismus csődjéről, az igazán szabadelvű pártok egész Európában visszafejlődésben vannak, és 2 front — a konservatiz- mus és a merev szoczialismus — ellen lévén kénytelenek küzdeni, mind szükebb és szükebb körökre szorulnak, helyükbe pedig uj eszmék, uj irányok lépnek.

Eme beáramló folyamat — az uj irány elleni védekezés annak részben való elfogadása által — képezi hazánkban is az utóbbi évtizedek fejlődésének gerinczét. A liberalismus is belátta, hogy azzal, ha kereteit megtöltjük szocziálpolitikai eszmékkel, tartalmilag csak nyerni fog.

Lássuk most már, miben különbözik a mi liberalismusunk a nyílt levél liberalismusától ?

„ . . . ezen nép igazai felett atyáskodunk, szükségükben segítjük, bajaikban támogatjuk . . . ezen földműves munkásnéppel földünk minden termését megosztjuk. Mint feles és harmados munkásoknak és cselédeknek biztosítjuk megélhetésüket“ mondja a nyílt levél Írója. Szomorú szavak ezek, nagy jó uram, mert az, ami Önnel e szavakat mondatja, nem csak kérkedés a jótékonysággal, hanem a hit is, hogy a földműves és gazdasági munkás sorsán azzal, hogy birtokán őt alkalmazza és a legelsőrendübb szükségleteit kielégíti, teljességgel segített. Nem méltóztatik észrevenni, hogy a munkásnak nem kell a liberalismus ócska jótékonysági elve, neki munkájának a bére kell, melyet megadni nem a charitativ elven, hanem a kötelességen, követelni pedig a munka jogán alapszik. A munkás büszke, és nem kívánja, sem a Nagyságod, sem a mások „atyáskodasát“, mert már régen tudja, hogy nem neki van szüksége a feles és harmados földekre, hanem megfordítva.

35 esztendővel ezelőtt, aki igy érzett és irt, azt lágyszívűnek és túlzottan jónak mondták, ma, ha a Szatmármegyei Közlöny védelmére kell a munkásnak és azt mondja, hogy hitványság három bérescsaládot egy szobában lakatni, lelketlenség nekik ocsut adni tiszta búza helyett: úgy a Szatmármegyei Közlöny csak kötelességét teljesítette, és nem lázitott. Mert az egyenlőség elvét hirdették már 1848-ban is, de igaz harczosai ennek az eszmének csak azóta vannak, a mióta a termelés szövevényessége és a gépeknek mind nagyobb térfoglalása következtében egyre jobban távolodik egymástól jobbágy és földes ur, a mai bérmunkás és tőkés. Aki ma az osztályok eme harczában nem elégszik meg azzal, hogy minden munkás bére legyen egyenlő a munka értékével, hogy a munkásosztály az Istennek nem olyan más fajta teremtménye, a melyet

vállveregetéssel, be nem váltható Ígéretekkel kell kielé- I giteni, hanem velünk egy húsból és vérből való ember, kit éppen mert a legverejtékesebb munkát végzi, a legnagyobb tisztelet és belátás illet meg: a z mondhatja joggal magáról, hogy hive az egyenlőségnek. Mondja meg ezek után Nemzetes Uram : a nyilt levélre, avagy a Szatmármegyei Közlönyre lehet-e ezt igaz lélekkel mondani ?

Az általános választói jogot is lekicsinyli a nyilt levél. Erre nincs mit válaszolnunk, hiszen a fennálló politikai pártok minden tagja megegyezett már abban, hogy Magyarországon béke csak ennek alapján teremthető meg. Vétkes lapsusra kell itt figyelmeztetnem a nyilt levél Íróját, mert arra fogadkozik, hogy megyénkben minden Írni és olvasni nem tudótól megveszi a választói jogot egy véka búzáért: bölcsen elfelejtvén, hogy nem veheti meg azt, mert ezeknek az embereknek még a legliberalisabb Kristóffy tervezet mellett sem lesz választói joguk, lévén az az irni és olvasni tudáshoz kötve.

Téved nagyságod abban is, ha azt állítja, hogy mi földosztást hirdetünk. Ilyen irányú gondolatunk soha sem jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben, és úgy hisszük hogy nem irtunk soha olyat, a miből erre következtetni lehetett volna. A mi fegyverünk az igazság, mely oly erős, hogy ilyféle badar eszmékkel nem kell támogatnunk és erősitnünk. És ha a nép némely helyeken mégis reméli a földosztások idejének elkövetkezését, az nem a mi hibánk, hanem az Önöké, a kik annyira magasan érzik magukat a nép fölött, hogy egy-egy felvilágosító szót kiejteni halálos bűnnek tartanak. Pedig, hej, de sok üdv származnék abból mindkét részre, ha a földesur néha a paraszthoz leereszkednék.

Nagy tévedés azt hinni, hogy ezáltal osztályuk hegemóniája menne veszendőbe. Önök, az államalkotó magyar nemzet törzsökéi a jövendőben is vezérszerepet kell, hogy játszanak a mai társadalmi és gazdasági fejlődésünkben. Meg van hozzá a nevük nimbusza, magyar elméjük és szívok aczélossága. Csak éppen az akaratuk nem lenne meg?

Félre az osztályuralom zárkózott féltékenységével Nyissuk meg az ezeréves vármegye, nyissuk meg az ősi kúriák rozsdás zárait, hadd áramolják be friss levegő a becsületesen kiszolgált, de már elavult eszmék világába.

A kis polgárok, és a munkáselem pedig ne az önök testén keresztül, hanem az önök vezetésével kerüljenek be a közügyek irányításába. Önöknek kell, elsősorban azt hirdetni, hogy az alkotmány bástyái közzé be kell engednünk azokat az elemeket, kiket a munkában megedzett élet-tapasztalat a közállapotok megnyugtatóbb elbírálására és ennek megfelelőleg az ország gazdasági és kulturális érdekeinek a megbízhatóbb godozásra serkent.

Ezt tanítja a kor szelleme is, mely ellenmondást nem tűrő példákkal igazolja, hogy erős és hatalmas állam-élet olyan melyben a polgárság anyagi és szellemi szükségletei egyaránt hathatós gondozásra találnak, csakis az olyan államokban fejlődhetők a mely államokban ezen fejlődés irányításában a dolgozó nép is részt vesz.

Ha ebben a kérdésben együtt érezünk, úgy a Szatmármegyei Közlöny alpitója előtt meghajtjuk zászlónkat, ha nem . .. úgy mi egyedül haladunk utainkon.

A legközelebbi napok meg fogják mutatni, hogy melyikünknek van igaza. El fognak hallgatni a pártszenvedélyek, félre téve a közjogi harczok, és csak arról lesz szó, a mit mi, mióta szóhoz jutottunk, minden sorunkban hirdettünk : az általános választói jogról.

Mindenkit, a ki e zászló alatt tömörül, testvérünkül fogadunk, a ki ellene fordul és hirdetésében csak izgatást lát, megtagadjuk, ha bármilyen kötelékek is fűztek volna hozzá.

Igaz nagybecsüléssel a Szatmármegyei Közlöny szerkesztősége.

H I IN E K.

—- Áthelyezések. Járásbíróságunknál az Elbel Béla aljárásbiró elhunytéval megüresedett albirói állásra Füzesséry György ilosvai kir. aljárásbiró saját kérelmére helyeztetett át. — ugyancsak saját kérelmére Taninecz János szobránczi járásbirósági aljárásbiró az erdődi kir. járásbírósághoz helyeztetett át.

— A gyermekmenhely s vele kapcsolatos intézmények létesítése egy lépéssel tovább halad előre. Mint biztosan értesülünk Nagy László királyi biztos legutóbbi budapesti tartózkodása alkalmával Ruffy Pál miniszteri tanácsossal, ezen ügy vezetőjével abban állapodott meg, hogy nevezett miniszteri tanácsos ur folyó hó 20-án d. e. 10 órakor Nagykárolyban egy szükkörü értekezletre megjelenik, hol a tervezet meg- állapittatik. Ez értekezlet szükkörü lesz, mert ennek megállapodásai csakis alapjául fognak szolgálni egy nagyobb értekezletnek, mely nagy értekezlet előtt a minden vármegyei bizottsági taggal előre közlendő munkálat bizonyos irány elveket akar megismertetni, mely az egész mozgalom irányát s a pénz által szabott határokat körvonalazza.

— Lelkigyakorlatok. Az Oltáregyesület szokásos húsvéti lelkigyakorlatait április hó 7., 8. és 9-én tartja a zárda nagytermében. A háromnapos lelkigyakorlatok minden nap délután fél 3-kor kezdődnek 3—3 szentbeszéddel, a melyeket Varjas Endre, egyesületi igazgató tart. A lelkigyakorlatokra ez utón is meghívja az Óltáregyesület tagjain kívül a róm. kath. híveket — az oltáregyesületi igazgató.

— Istóczy Győző, a 80-as évek hires antiszemita vezéte s volt országos képviselő a napokban városunkban járt, hogy irodalmi munkájának, melyet sajtó alá bocsát, előfizetőket gyűjtsön. Az egykori fé-