Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY fel bennünk, melyet habozunk leirni. Ez a gondolat az, hogy vajon mindezeket érezve, midőn reá fogtuk magunkra, hogy nem tudtuk kifejezni, a valódi ok nem az az erkölcsi bátorság hiánya volt-e, mely ma oly úrrá lett a lelkekben ? vajon egyedül e levélirója-e az, aki e levelet megírhatta, csak neki van lelki ereje szembe szállani a hazaárulás nehéz vádjával?! Dicsérni akartunk s ime ócsárlássá látszik válni Írásunk! Minden perczben jobban érezzük, hogy az a levél nem Írójának gondolata, eszme menete! Nem különös genie, nem különös isteni adomány folyománya, nincs semmi érdem benne, minden dicséretet visszavonunk, mert egyszerűen csak hangot adott annak az érzelemnek, mely annyi ezer és ezer magyar ember lelkében titokban ég, de a mely, ha egyszer az érzők leikéből kimer törni, többet fog szolgálni e magyar hazának, mint a mának hazafias lármája. Eddig tisztelettel övezte Szatmárvármegye minden közéletben szereplő embere Maróthy Sándort. Politikai barátai és ellenfelei egyformán respektálták mély, törhetetlen hazaszereretét, tiszta, befolyástól ment meggyőződését. De ez a Maróthy Sándor, aki a mostani válságos időkben nem törődve a buta tömeg elfogultságával egy bátor, csengő, igaz hangot vág bele az uralkodó őrült disonancziába, ez a Maróthy többet érdemel a tiszteletnél. Bámulattal konstatálja minden gondolkozó ember, micsoda olimpusi magaslaton áll Maróthy azok felett, kik vezetőnek tologatják fel magukat és egymást a politikai élet mezején, s szeretettel nézzük azt a Maróthyt, kit irigyelnünk kell leikéért, szivéért. A fenti nyílt levél megírásához pedig mindenesetre több bátorság kellett, mint egy fenséges kijelentéssel rückvertsconcetrierungot csinálni a csendőrszuronyok elől. A koaliczió és a vármegyei tisztviselők. (Beküldetett.) Nagykároly, jan. 14. Hogy a koaliczió minő útvesztőbe vitte bele az országot, azt mindenki látja és érzi. Leginkább megadták az árát a koaliczió szélsőségbe vitt küzdelmének a szegény póttartalékosok. Negyven—ötven ezer családfentartó kénytelen télviz- idején elhagyni a családját, amely igy elvesztette kenyérkeresőjét és igazi nyomor és szenvedésnek néz elé. Majd kárpótolni fogják! ez a legújabb jelszó. De mikor ? Amikor ebből a kárpótlásból valami lesz, akkorára épenséggel éhen veszhetnek el. És most a vármegyei tisztviselők is azon a ponton vannak, hogy ők is áldozatul essenek annak az ez idő szerint el nem érhető fantomnak, amelyet a koaliczió minden magánérdeken keresztülgázolva kerget. Jól tudom én azt, hogy a nemzeti ellenállás, az adó és a katona megtagadásán fordul meg és ha a vármegyei tisztviselők megtagadják az ellenálló határozatokhoz való alkalmazkodást, elméletivé válik az egész küzdelem. így aztán a tisztviselők két tűz közzé kerülnek. Ha nem engedelmeskednek a kormánynak, ez elcsapja őket, ha pedig a közgyűlésnek nem diferálnak, ez függeszti fel, vagy mellőzi a választásokon. Érezte ezt igen sok vármegye s azért az ellenállásra vonatkozó határozatához hozzá csatolta azt, hogy a tisztviselők tehetik azt, amit jónak látnak. Ez gavalléros és méltányos eljárás volt. Sőt nem egy törvényhatóság, igy legutóbb Jász—Nagykun—Szolnok vármegye megengedte azt is, hogy a tisztviselők végre hajthassák a főispánnak az önkéntes adók szedésére és az önkéntes ujonczok előállítására vonatkozó rendeletét. A mi vármegyénk nem igy járt el. Eltiltotta tisztviselőit attól, hogy az önkéntes adókat elfogadják, az önkéntes ujonczokat előállíthassák. Még ez is hagyján! De az már épenséggel kíméletlenség amit egy legutóbb megtartott tisztiértekezleten határoztak el. Nagyon kevesen jelentek meg azon, egyharmada sem a tisztikarnak s ép azért, hogy a saját eljárásokat fedezzék, kimondták azt, hogy amely távol maradt tisztviselő nyolcz nap alatt nem nyilatkozik az iránt, hogy aláveti magát a tisztiértekezlet határozatainak, vagyis csak a közgyűlésnek, a 60-as bizottság és a főjegyzőnek engedelmeskedik, a főispánnak semmi körülmények között sem, azt hivatalilag bojkottálják. Hát mi ez ? nem megfélemlítés, a szó legridegebb értelmében terrorizálás ? Mert mi lesz, ha a főispán kivételes hatalmánál fogva a nem engedelmeskedő tisztviselőt elmozdítja, végleg helyettest rendel s az illető még nyugdíjjogosultságát is elveszti, amint azt a törvény világosan rendeli ? A koaliczió nagy dicsőségére, kenyér nélkül marad ő is, családja is. Azt mondják, majd kárpótolja a vármegye, a 60-as bizottság, mert ez az állapot úgy sem tarthat soká! — Ez az okoskodás csak ott sántikál, hogy mikor valamely tisztviselőt véglegesen felfüggesztenek, állását veszti, a legrosszabb esettel is számolnia kell, vagyis azzal is, hogy ez a mostani politikai kavarodás évekig is eltarthat. És akkor, hiszi a pisze, de nem én, hogy a 60-as bizottság, vagy a vármegye fogja évekig fizetni az illetők járandóságát. Még aztán — azt sem szabad elfelejteni, hogy ilyen kényszerhelyzetben egész tisztikarokat fognak felfüggeszteni s akkor azt elhinni, hogy 160,000 vagy 180,000 korona évenkénti járandóságot hiánytalanul fog kifizetni a jólétibizottság — bár- gyuság kell. Azért az a tiszti értekezlet sem okosan, sem méltányosan nem járt el, amikor azt akarja, hogy az egész tisztikar vértanú legyen, főleg amikor erre nincs szükség. Dehát a főjegyző urnák társakra volt szüksége s azért határoztatott igy. Ezzel szemben azt kérdezem, hogy Nagy László akkor, amikor megtagadta mint alispán a közgyűlésnek az ellenállás tárgyában hozott határozata végrehajtását, vájjon keresett e — társakat a tisztikarban, hivott-e — össze tisztiértekezletet ? Bizonyára nem, egymaga viselte a felelősséget, az ódiumot. Tagadom azonban azt is, hogy a tisztiértekezletnek volna joga ilyesmit határozni. Az ügyviteli szabályok 53-ik §-ra alapítja határozatát. Ezt pedig nem azért alkották meg, hogy ilyen bolondokat lehessen elhatározni. Ebben a szakaszban ; az állt, hogy a tisztiértekezlet közszolgálati dolgokban véleményt nyílvánithat, nem határoz, hanem az alispán, ha figyelembe veszi azt, ilyen vagy olyan értelemben hoz határozatot. Tehát nem is volt joga a tisztiértekezletnek ilyet határozni, amikor csak véleményeket hangoztathat és ép azért kétszeresen méltánytalan ez a határozat és megfélemlítésre számitó ez a felhívás. . A vármegye első tisztviselője csinálhat politikát, helyt kell állnia érte, ezt értem és méltánylom is; de mikor méltánylom exponált helyzetét a mai viszonyok között, ez nem ad jogot arra, hogy oly tisztviselőket akik távol állanak a politikától, magával rántson, mert igy talán kényelmesebb neki ?! Ilyen kíméletlenül bánik el a koaliczió a tisztviselőkkel, akiknek életpálya a tisztviselő állás s akiknek az ilyen megfélemlítő határozatok nélkül is cseppet sem irigylendő a helyzetük ebben a politikai felfordulásban, mikor naponként aggódhatnak családjuk és a saját jövőjükért. De hát a koalicziónak minden szabad. Szabad egy olyan értekezletnek, amely csak jámbor véleményeket nyilváníthat drákói szigorral, megvetéssel eljárni azon kollegákkal szemben, akik azt sem tudják szegények, hogy hová forduljanak, kinek engedelmeskedjenek ebben a zűrzavaros világban. A politikai ellenvéleményről nem is szólok, hisz azt a koaliczió, a szabadság bajnokai nem létezőnek, einem türhetőnek nyilvánították ki rég. Sajnálatos helyzetbe került eleként a vármegyei tisztikar s azért erkölcsi kötelességemnek tartottam védelmükre felszólalni. Jó lesz azért azt a törvénytelen határozatot vagy vissza színi, vagy mint nem létezőt agyonhallgatni, mert az ilyen határozathoz még a kir. ügyész is hozzá talál szólani. A nagybányai választás. Hogy a féktelen politikai és társadalmi izgatás hová ragadta a kedélyeket, s hogy a felizgatott egyszerű embereket mennyire kiforgatta emberi mivoltukból az elvakult gyűlölet, szomorúan mutatja a nagybányai választás. Puffogott az ólmos bot, félholtra vert ártatlan em- berek hevertek a fagyos földön, s a folytonos, durva j inzultusokhoz méltó kiséret volt a revolverek durranása. És ezt úgy hívják: szabad politikai vélemény nyilvánítás. Kiküldött tudósítónk mint szemtanú tapasztalatai alapján következőkben számolhatunk be a dicső választásról : Tudósítónk két nappal a választást megelőzőleg Nagybányára érkezvén, már ott találta a kirendelt katonaságot. A választást megelőző estén világosan látszott, hogy a Bay párt van többségben. Tényleg ugv is volt. Azonban az éjszaka folyamán az ellenzék oly terrorizmussal élt, mely meghiúsította a Bay párt embereinek minden erőlködését. Előkészületek a választásra. A város a legnagyobb izgatottságban volt. A házak nagyrészén ellenzéki jelölt zászlója lengett, az utcza népe pedig óriási toliakkal volt dekorálva. 9-én felállították a főtéren a szavazási bódét. Megtörténtek az előkészületek a választók beszállítására, melyek, hogy nem minden pikáns és nem kevésbbé veszedelmes I inczidens nélkül folytak le: a választási elnöknek köszönhetők. A választási elnök u. i. a választást megelőző d. u. sehol sem volt található, a mint erről az alezredes, a kirendelt katonaság parancsnoka panaszkodott, sőt a választás napján hajnali fél egy órakor aludta az igazak álmát és kijelentette, hogy senkinek fel nem kel. Akkor mondta ezt, mikor felkérték, hogy intézkedjék arra nézve, hogy a választási tanyák megvédelmeztessenek és az utak a választók bejövetele esetére szabaddá tétessenek. Nem is történt intézkedés. A katonaság egész éjjel nem volt látható. — Így történt azután meg az az eset, hogy 1 óra és fél kettő közt, a felsőbányái utón Laczfaluból jövő választók, a Bay párt szánkón ülő embereit revolver lövésekkel fogadták, mik természetesen viszonozva lettek. Csodálatos, hogy a választók szánkóin csendőrök is voltak és nem léptek közbe. Ugyanakkor a tanyát, hol a Bay párt szavazói voltak, felakarták gyújtani és csak revolver lövésekkel voltak a tettesek elriaszthatok. A falvakban ez alatt nagyban ment a korteske- Jés, folyt a pálinka, a bankó röpködött a kirendelt, csendőrség pedig csodálatos, szinte érthetetlen elnézést tanúsítóit a garázdálkodó részeg ellenzéki kortesekkel szemben, kik a Bay párti választót félholtra verték. Végre elérkezett reggel 9 órakor a szavazás ideje és csodálatos módon mindkét bódéban egyszerre szavazott az ellenzék Nagybányáról és Szinérváraljáról. Két óra alatt tisztában lehetett mindenki az eredményei. Megemlítendő, hogy szavazás alatt az ellenzék emberei mind átjárhattak a Bay párt oldalára és tetszésük szerint csalhatták át a szavazókat, mig a Bay párt emberei nem lettek átbocsátva. A bódé körül ácsorgott egy csomó ember, kiknek szavazati joga nem volt, de a Bayra szavazó embereket a legaljasabb szavakkal illették, igy akarván őket terrorizálni. A hatás emelésére ezédulák hirdették, hogy megérkezik Kossuth Ferencz. De nem jött. Ott ahol a kincstár, városi hatóság, közigazgatás, egyszóval minden a 67-es alap megbuktatására törekszik, más eredmény nem is várható. — Földes Béla függetlenségi jelölt 600 egynéhány szóval győzött Bay Lajos pártonkivüli ellenében. Márcziusig (?) tehát övé a pálma, viselje büszkén. Búcsú a közönségtől. A „Szatmármegyei Közlöny“ a mai számmal politikai lappá alakult át és szerkesztőséget cserélt. Midőn megrongált egészségem miatt megválók a lap szerkesztésétől és kilépek a szerkesztőség kötelékéből, illő, hogy búcsút vegyek az olvasó közönségtől. Hosszú huszonegy éven át vezettem e lap szerkesztését. Mint fiatal ember kezdtem a szerkesztést és mint ősz ember válók meg attól. Tehát az óta majdnem egy negyedszázad múlt el, jóformán egy emberöltő. És ha visszatekintek az elmúlt időre, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy a legnehezebb idők között is igyekeztem kitűzött ezé- iomnak megfelelni, tisztességes színvonalon fentartani a lapot, mindig a helyes középutat követni. Elvem volt kerülni a személyes kérdést, a vidéki lapok gyengeségét, a kicsinyeskedést, gyakran talán az érdekesség rovására is tárgyilagos voltam, de .elértem vele azt, hogy a lap komoly és tisztességes maradt. Azzal a nyugodt öntudattal, hogy mindig a meggyőződés és tisztesség vezetett, veszek búcsút a t. olvasó közönségtől s mondok hálás köszönetét támogatásáért. Nagykároly, 1906. január 13. Baudis» Jenő. HIRE k. —- Személyi hir. Nagy László vármegyénk főispánja szombaton reggel több napi tartózkodásra Budapestre utazott. — Kinevezés és áthelyezés. A m. kir. igazságügyi miniszter Pászkán Sándor szatmárnémetii kir. törvényszéki joggyakornokot a beszterczei törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki. Erdős Ferencz beszterczei kir. aljegyzőt a szatmári kir. törvényszékhez helyezte át. — Előléptetés Csics Lajos helybeli járásbirósági albiró a IX-ik fizetési osztály 3-ik fokozatából ugyanazon fizetési osztály 2-ik osztályába léptettetett elő. — Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Dr. Makoldy Sándor verseczi állami főreáliskolai helyettes tanárt, városunk fiát, rendes tannárrá nevezte ki. — Házasság. Kovács Barnabás tengerész mérnök pólai lakos, január hó 6-áu esküdött örök hűséget özv. Pazuchanits Ignácztié leányának Erzsébet kis-
