Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-09 / 64. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

annyi más, immár túlélte magát és nem állhat fenn tovább az uj kor polgárosodási iránya mellett.

Az a kor, mely általános elvvé emelte — azt az igazságot, hogy a születés nem adhat kiváltságot, nem állhat meg az elv egyoldalú alkalmazásánál, hanem észszerű következetességgel tovább haladva azt az igazságot is el kell ismernie, hogy a véletlennek semmi adománya nem adhat megkülömböztetési igényt, mert csupán csak a hasznos munkásság számolhat elismerésre, az értelmi súly szerint osztandó ki a közbecsülés, tekintet nélkül arra, hogy az élet bármily ágában nyilvánuljon is a hasznos munkásság és értelmi súly.

Bizonynyal a költészet és művészet ritka szép adományai az Istennek és a kik szivünket nemes érzésekre és elménket világos gondolkodásra tanítják, és serkentik, méltán számolhatnak tiszteletünkre és szere- tetünkre ; de vájjon csupán a költészet és művészet teszik-e az emberiségnek e nagy erkölcsi hasznot ? A gazda a- ki példát mutat, miként lehet a meddő talajt dúsan termő földdé átalakítani; az iparos, aki megmutatja hogyan lehet a holt rögből élő értéket előállítani; a kereskedő, aki megmutatja, kogyan lehet a jólétnek uj forrásokat nyitni, csak olyan példaadói az erkölcsös gondolkodás és hasznos munkásságnak, mint akár a költő, a művész s Howe, a varrógép első készítője e részben egy hajszálnyival sem kevésbé méltó az emberiség hálás tiszteletére, mint Humbolt, jóllehet ez utóbbi a ,vComos-“t irta meg, előbbi pedig csak egy kis gépet talált fel, de e gép által egyik emberi szükséglet tetemesen olcsóbbá lett és sok millió ember az aszkórtól óvatik meg.

Az igaz, hogy a költő hasznos munkássága sokkal szélesebb körben terjesztheti ki erkölcsi hatását és közvetlenebb hatást is idézhet elő, mint bármely más emberi foglalkozás, de ez nem ok a nagyobb tiszteletre, mert ez épp úgy a veletlen müve, mint akár a születés, akár a lutri nyerés, ez csak szerencse, de nem érdem.

A jelenkor, mely mind realisztikusabb húrokat penget, a gyakorlati életben elért eredményeket becsüli a legtöbbre. Ezeket pedig, csak ernyedetlen, szakavatott munkásság által lehet elérni. Az ideális korszak napja csaknem teljesen letűnt, az élet zordonsága arra tanítja az embereket, hogy mindennapi kenyérért való küzdelemben erősen kell megfeszíteniük izmaikat. A földi lét boldogsága, az embertársak elismerése és a megelégedettség ; mind csak az élet czelja felé való törekvés — munka által érhető el.

Hogy a munkahevében nem szabad megfeledkezni erkölcsi kötelességeinkről, az természetes; de az élet magvát, a jelenkor irányát kétségtelenül a munka képezi s ennek teljes erőnkkel hódolni az egyesek és a haza boldogulása érdekében mihdannyiunk legelső mellőzhetetlen kötelessége.

H I K E K.

— Lapunk jelen száma a közbejött ünnepre való tekintettel egy nappal előbb jelent meg.

— Esküvő. Gulácsy Tibor, fehérgyarmati szolga- biró tegnap esküdött örök hűséget Dr. Serly Gusztáv és neje técsői Móricz Ilka nevelt leányának, Péchy

Látják uraim mondd a vendéglős, a mióta átvettük a szállodát és a fővárosi utazók elegáns és a mai kor igényeinek megfelelően berendezett kényelmes szobáinkat megismerték, azok folytonosan el vannak- foglalva, de e?rek daczára az újonnan érkezőket is el kell helyeznem s igy ismétlődni fog az az eset, hogy nekem és családomnak — mint az a múlt héten is történt — napokon keresztül a bil- liárd alatt kell hálnom, mert az utasok lefoglalják a magánlakásomat is.

S mialatt ő az elszállásolás iránt intézkedett, mi átmentünk a kávéházba.

Hasonló ragyogó kivilágítás mint az étterembe, az asztalok éppen úgy elvoltak foglalva kávézó és kártyázó közönséggel. A tulajdonos részéről a legnagyobb udvariasság, csak az a megjegyzés, hogy ennek orráról hamarább észre vehető szemita eredete mint bátyjáéról.

Térdig hajolva kérdezé mit parancsolunk ? S amint kiejtettük szánkon a feketekávé iránti óhajunkat, már az asztalon párolgott a forró fekete.

. Mialatt apósom Tóni barátunkat újabb vadászkalandjaival mulattatta, szétnéztem a kávéházban.

Első a mi szemembe ötlött a cassa tündére Bella. (Ez a mostani neve).

Jelenleg Jóska barátunk mulattatja, beszédközben gyakran felhangzik bájos kaczagása, mert Jóska házassági ajánlatokat tesz neki, miközben azzal biztatja, hogy a nagypiaczon emeletes palotát épit számára. (Erre a hazugságra már Lipi is el- szégyelené magát.)

Egyik sarokban kártyáznak, a kibiczek körül ülték az asztalt, s látható, midőn fejükkel bólingat- nak egy sikerült játszma esetén.

A billiárd állandóan el van foglalva.

Egy másik asztalnál Vigli bácsi sakkozik Fischer apóval. Veszekednek, mi közben valaki ellopja az öreg királyát, mit észre véve Yigh bemondja a mattot. Állandó derültség !

De hallga! Megszóllal Krizsán György hegedűje, először busát játszik, szinte sir a hegedűje, azután átcsap a vígba, felragyognak szemeink s elhangzik az első üveg bor megrendelése.

Az első üveg kiürítése után csakhamar jött a második s azután még sok számtalan.

Öregem, minthogy Tóni már a sok vadász-kalandtól maga is felcsapott vadásznak s nyakán egy bolhát fogott 2 igy nem hallgatott reá, udvarolni

István, vármegyénk főjegyzője testvérhugának. — A család a következő értesítési adta ki: Dr. Serly Gusztáv és neje técsői Móricz Ilka örömmel tudatják nevelt leányuknak, péchujfalusi Péchy Ilonkának, péchujfalusi Péchy Kálmán és neje técsői Móricz Erzsébet leányának gulácsi Gulácsy Tiborral, gulácsi Gulácsy Gyula és néhai neje bilkei Galgóczy Szeréna fiával f. évi deczember hó 8-án Nagykárolyban tartandó házasság- kötését. Nagykároly, 1906. november hó. — Gulácsi Gulácsi Gyula és neje marosnémethi Balika Flóra örömmel tudatják fiuknak, gulácsi Gulácsy Tibornak péchujfalusi Péchy Ilonkával, Dr. Serly Gusztáv és neje técsői Móricz Ilka nevelt leányával f. évi deczember hó 8-ikán Nagykárolyban tartandó házasságkötését. — Czégény-Dányád, 1906. november hó.

— A zenemükedvelök hangversenye. A helybeli zeneműkedelök egyesülete folyó hó 1-én tartotta színi előadás, hangverseny és tánczmulatsággal egybekötött első hangversenyét. Az érdekesnek ígérkező mulatság iránt városunkban élénk érdeklődés mutatkozott s habár nem is zsúfolásig megtöltött közönség előtt is folyt le az előadás, a megjelent közönségnek igen kellemes mulatságban volt része. A műsor első számaként az „Előre“ indulót és „Ünnepi nyitány“-t Suppétól játszta a 20 tagból álló zenekar elég összegvágó előadásban, mit a közönség tapssal honorált, minek következtében a zenekar egy nagyon bájos „La Mando- linata“ czimü dalt „piccicato“ játszott el. Második volt Adler Margit k. a. zongoraszáma, ki .Mendelsohn „Rondo Capricoso“ czimü. ^darabját csinos előadásban mutatta be s a kitüntető tápsok következtében még „Hentelt“ egy darabjával pótolta meg. Ezután Mozart „Quintett“-jét Obholczer .Gyula (I-ső hegedűn), Dr. Cservenyák Károly (Il-ik hegedűn), Dr. Tietz Antal (mély hegedűn), Pechy László (gordonkán) és Vitek László karmester (zongorán) adták elő igen élvezetesen. „A miniszterelnök bálja“ czimü egyfelvonásos vígjátékot adták azután elő, melyben Kovács városi tanácsnokot Aigay Ödön műkedvelőt felülmúló tehetséggel, Kovácsnet Dr. Cservenyák Károlyné úrnő a tőle mar megszokott műveszettel, Élizt Özv. Ti- csénszky Lajosné úrnő csinosan és diszkréten, Tol- lagi hirlapirót Kende Peter elég ügyesen játszották 'meg. Jó volt Juhász Ernő is, mint házmester es Taub Géza élethü, mint hordár. Bank-Bánkbó! a. „Bordal“-t játszotta ezután a zenekar és a Hunyadi-indulóval végződött a kissé hosszú műsor, melynek minden egyes számát tapssal jutalmazta a közönség. A közreműködő hölgyeknek a rendezőség egy-egy szép virágcsokorral kedveskedett. A közönség nagy része á hangverseny után eltávozott és csak igen kevesen maradtak ott a tánczhoz, mely reggeli 3 óráig tartott. — Éjfélkor a rendezőség Bum-Bum czimmel egy-mulattató-alkalmi lapot adott ki.

— Honvédség köréből. Holes György m. kir. honvéd százados a hét folyamán városunkban időzött s felülvizsgálta a honvéd lövölde építkezését. A látottak felett úgy, zászlóaljparancsnok, mint Táby Miksa honvéd századosnak a legnagyobb elismerését nyilvánította,

— Esküvő. Ormós Gyula Adolf államvasuti mérnök folyó hó 4-én esküdött örök hűséget Rajkovits Vilmának, Rajkovits Gyula vasúti hivatalnok leányának.

— Hivatalvizsgálat. Kovács Alajos miniszteri fogalmazó múlt hó 30-án megvizsgálta a városi anyakönyvi hivatalt, hol mindent példás rendben talált.

kezdett a bájos Belluskának, daczára hogy Jóska mérges tekinteteket vetett reá.

Csalogatta asztalunkhoz (nem Jóskát, hanem a tündért) nem jött, megígérte néki, hogy levéteti Huszty Zoltán helybeli fényképésznél, ki oly szép fényképeket készít, hogy kicsiny hijján az alakok megszóllalnak, mind hiába! ismét tagadó választ nyert, mert a tulajdonosok az üzleti tisztességet tartják legelső sorban szem előtt s a cassirnőnek tiltva van helyiségét elhagyni.

Folytattuk a kvaterkázást, Krizsán is odajött asztalunkhoz s játszott nekünk szebnél-szebb nótákat, miközben az éjboltozaton a hajnal pírja kezdett felderengeni.

Váltig biztattam öregemet menjünk már haza, mindig tagadó volt válasza, azzal argumentált, még nem jött ki a vaddisznó a sűrűből.

Már bóbiskolni kezdtem, midőn egy óriási czuppanás kiverte az álmot szememből.!

Óriási kavarodás támadt a kéyékázban. Fischer bácsi ijedtében saját királynőjével kiütötte a királyát, a biiliárdozók ijedtökben posztót szakasztottak, a kibiczek összeverekedtek a játékosokkal, a fizető-pinczér ijedtében a konyha ablakon ugrott ki.

Mi történt? rohant be ijedten a vendéglős?

Az egész kavarodásnak Jóska volt az oka.

Ugyanis addig ostromolta a (bájos Belluskát a boldogító igenért, a mig szive felmelegedett az esdeklő szavak hallatára s megígérte neki., hogy felesége lesz. Ebbéli örömében azután oly osattanós puszit nyomott menyasszonya orczájára, bogy a Jerikó falait megrendítő trombita harsogás, csak tücsök dala volt hozzá képest.

Mig az ijedt arezok a nyert felvilágosítások folytán mosolyra derültek, az alatt nekem sikerült — a eompániától megszöknöm . . .

Mi igiisan volt a nap már az égboltozaton, mikor femyitám szemeimet, iszonyú zaj hallatszott a szomszéd szobából s a mint a hangokból kivehettem, anyósom vallatta öregemet a vaddisznó vadászat eredményéről . . .

Ijedten ugrottam ki az ágyból s hirtelen felöltözve, rohantam a táyirda-hivatalba s sürgönyöz- tem feleségemnek, hogy meguntam szalmaözvegységemet s kérem, hogy a legközelebbi expres vonattal térjen haza. Addig is lakásomat áttettem a szerkesztőségi irodába, a hol várom Tóth Jóska barátom mogbizottait 1'iádala.

— Ezüst menyegző. Strohmájer Ferencz kereskedő polgártársunk és neje szül. Vida Vilma úrnő, kedden ünnepelték házasságuk huszonötödik évfordulóját „Ferencz“ napjával kapcsolatosan, mely alkalommal a család sok barátja és tisztelője jelent meg az ünnepeltek házánál, hogy' jó kivánataiknak kifejezést adjanak.

— Olvasóinkhoz! Lapunk főrnunkatarsának szenzácziós bűnügyi tárgyalás czimü czikkét szedési tévedés folytán jövő számunkba hozzuk, miért is szives elnézést kérünk.

— Ferencz estély. A nagykárolyi Kossuh-asztap társaság f. évi deczember hó 2-án a törzs-asztalnál ünnepelte meg az országos függetlenségi párt szeretve tisztelt elnökének névnapját. Az asztaltársaság érdemdús elnöke aláírási felhívást bocsátott ki a rendezendő társas vacsorára s ennek daczára csak 26-an voltak azok, akik visszaemlékezve az alig egy éve történtekre, ismételten egybegyűltek a Kossuth-asztalnál ünnepelni néhai apostolunk fiának névünnepét. Az ünnepi beszédet Kun István elnök mondotta. Beszédet mondottak még Dr. Kovács Dezső, Dr. Nemestóthi Szabó Albert, Dr. Adler Adolf. Azután Drágos István állott fel szólásra, ki ecsetelte az iparosok helyzetét — az előző szónokoknak szavaira válaszolva kérte, hogy ne tekintsék az iparosoknak az ünnepélyből való távol- maradását annak, hogy hazafiul lelkesedésükben lankadtak volna, de egyfelől az anyagiak hiánya miatt nin- csennek abba a helyzetbe, hogy a közvacsorán megjelenhessenek, másfelől abból kifolyólag, hogy a magyar iparnak és varosunknak dicsőséget szerezzenek, az iparosok nagy része azzal van elfoglalva, hogy a védőegyesület által rendezendő kiállításra tárgyakat készítsenek. Végül Schnebly Károly ’a magy-ar iparosokért emelte poharát. Feltűnést keltett városunkban az, hogy daczára annak, hogy a társaság tisztán az elnök kérésére 12 fiokot létesített, egyik vendéglős sem tartotta érdemesnek Ferencz-estely rendezését. Hiába. Tempore mututur 1

— Tambura zene városunkban. Fejes Ferencz a polgári olvasókör jóhirnevü vendéglősé Szabadkáról egy 8 tagú tambura zenekart szerződtetett, ki esténként terített asztalok mellett játszik az olvasókör éttermében.

— Lovassági laktanya városunkban. A honvédelmi miniszter leiratot intézett Szatmar vármegye alispánjához az iránt, hogy hivja fel Nagykároly városát, miszerint nyilatkozzék hajlandó-e városunkban egy lovassági laktanya építésére ? mert tervbe vette, hogy a közel jövőben Nagykárolyban egy osztály lovasságot helyezzen el.

— A tiszti kauezió leszállítása. Régi panasz, hogy a katonatisztek nősülését a nagy kauezió előteremtése akadályozza. Most úgy látszik kilátás van arra, hogy a kaueziót ha nem is szüntetik meg, de csökkenteni fogják, még pedig 60 ezer koronáról 30 ezer koronára. Ezenkívül az uj rendszer szerint a főhadnagytól kezdve a katonatiszt kauezió nélkül veheti elfelebbvalója leányát.

— A helybeli népkonyha, vasárnap e hó 9-én délelőtt 11 órakor nyittatik meg, a megnyitáshoz ez utón hivja meg az egyesület választmányi tagjait, az egyesület jótevőit és az iránta érdeklődőket az elnökség.

— Jacobovits József úri- divat és műiparáru üzlete ezúton is felhívja a nagy érdemű vevőközönséget, hogy szükségleteit mielőbb beszerezni kegyeskedjék, hogy a kiszolgálásra nagyobb súlyt fektethessen, s hogy az által kikerülhesse a karácsonyi munkahalmaz miatt előállható torlódásokat.

— Hivatás áldozata. Miként lapunk legutóbbi számában megírtuk: Weres Gyula uradalmi lovászt végzetfeljes szerencsétlenség érte. — A szerencsétlen ember f. hó 4-ig feküdt eszmélet nélkül, mig 5-én délelőtt megváltotta hosszas szenvedéseitől a halál. — Temetése 7-én folyt le óriási részvét mellett. — Legyen neki könnyű a föld.

— Halálozás. Tóth Józsefné született Kugler Erzsébet életének 73-ik évében f. hó 5-én elhunyt.

— Mégis legszebb karácsonyi ajándék az ékszer, sóhajt fel minden nő ki azt a sok remek szép újdonságot látja a melylyel a Löfkovits Arthur, debrenczeni ékszerész-órás kirakatai vannak telve. És ha még hozzá vesszük, hogy e szép ékszereket aránylag igen olcsón szerezhetjük meg, úgy bátran ajánlhatjuk a Löfkovits nagy képes árjegyzékének meghozatását.

— Ismét a rendőrség. Igazán bámulatos az, hogy a darabontok ideje lejárt, mégis városunk rendőrsége nap-nap után érezteti hatalmát a védtelen egyénekkel szemben. Még alig telt el pár nap a mikor megírtuk lapunkban, hogy őrállásra kirendelt őrszem holtrészeg állapotban egy gimnazistát akart a rendőrségre bekísérni, ma újabb rendőrségi botrányról kell beszámolnunk. Ugyanis f. hó 4-én este 6—7 óra között az iskolából hazatérő inasok éktelen lármát csapva vonultak fel a piacz felé. Az őrállomásra kirendelt két őrszem csendre intette őket s midőn ez nem használ, le akarta főkolomposokat tartóztatni. Az inassereg futásra vette a dolgot, mint általában tudva van a főkolomposok elől, mire a rendőrök kardot rántva, üldözőbe vették őket s sikerült a hátul szaladok közül kettőt elcsípni. Ezt eddig igen helyes dolognak tartjuk, de a mi ezután következett, az már nem történhet meg megtorlás nélkül müveit államban. Ugyanis a rendőrök egyike valami Gara nevű, az általa letartóztatott inast anélkül, hogy az megtagadta volna az engedelmességet, először ököllel, később karddal agyba-főbe s fejét a Róth Alajos üzleti kirakatához verte a mintegy 100 főre menő összegyűlt közönség óriási megbotránkozására, jóllehet az alig 12—15 éves gyermek összetett kezekkel könyörögött, hogy ne bántsa, mert nem ő volt az, a ki a lármát csinálta. Úgy tudjuk, a hogy a fegyver használat a rendőrségnek csak kivételes esetben van megengedve, kíváncsian nézünk tehát elébe a vizsgálatnak, mely hivatva lesz kideríteni a valót, miért kellett Gara rendőrnek egy védtelen gyermeket ököllel és karddal összeverni.