Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 64. szám
Nagykároly, 1906. deczember 8. S4=. szidincLXXXIT évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP------ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. = 90 ' in LO SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész érre 5 korona.-5» Egyes szám ára 20 fillér. <-&Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-ut« 2. sz.) küldendők. A magyar orvosok szervezkednek. Nagykároly, 1907. deczember 7. (X) a gazdasági megváltás zászlaja alatt küzdő modern társadalom az utolsó időben nálunk két erős segitő csapatot kapott: a tanítókét és az orvosokét. Fejcsóválva, rosszaié arczkiíejezéssel fogadta a hipokrizis a tanitók mozgolódását, a kik szintén szeretnének ember módjára élni. És ugyancsak az idealizmus hanyatlásáról, a rut önzés homloktérbe tolakodásáról rebesgetnek most, mikor az orvosok sztrájkkal fenyegetőzőnek, ha nem javul helyzetük. Hogy az idealizmus hanyatlóban van, az nagyon meglehet, de hogy az önzés nem rut, az ma már tudományos igazság. Értsük meg egymást. Világért se szeretnők, ha akár a tanító, akár az orvos a társadalom nyilt ellenségeinek sorába szegődnék és a szélsőségek apostolává fajulna. Mind a kettőnek sokkal nagyobb, dicsőbb és elismertebb szerep jutott mindezideig a nemzet fentartás nehéz munkájában, hogy sem közremunkálásukról könnyű’ szívvel lemondhatnánk. De azt azután ne várja tőlük senki, hogy merő önfeláldozásból ők maguk nyomorogjanak, családjuk éhezzen és rendjük Tekintélye összezsugorodjon. Pedig utólfogja Őket érni ez a sors, ha erejük széjjel forgácsolódik és meg nem menti őket a bukástól semmi egyeb, mint az öntudatos, végső czéljaival tökéletesen tisztában levő szervezkedés. A magyar orvos vár és tűr elég reg óta. Tizenöt esztendőt tölt el a középiskolában és az egyetemen, mig némi kórházi gyakorlattal diplomához jut és gyakorlatba kezd. Aztán megkezdődik a keserves hajsza, akár a fővárosban telepszik le, akát a vidéken. A fővárosban a kevés kiváltságos és boldog kivételt nem számítva a rengeteg többség tülekszik, egymást marja, egymás sarkát tapossa és még ez a struggle for life sem menti meg a nyomortól. Végre boldog, ha ő is beszegődhetik valamely rabszolgatartó*« egyesületbe és lesz belőle egyesületi orvos, aki évi háromszáz- forintért napi háromszáz emeletet fogyaszt el átlagban. A szegénynek nincs nyugta se éjjel, se nappal, szaladgál napestig amig összeroskad. Pihenésről, önképzésről, tudományos folyóiratok és könyvek olvasásáról nala szó se lehet. A vidéki orvos sorsáról jobb nem is be szelnünk. Az aztán igazán nem embernek, semmiesetre sem müveit embernek való. Paraszt szekéren járni, hóban-fagyban éjszaka idején, órák hosszat és —- egy koronáért: ezert nem volt érdemes húsz évig tanulni. És hogyan irtózik a magyar paraszt ma is az orvostól! Csak akkor hívja, mikor vagy maga, \»agy a cseledje halálán van, akkor is azért, mert a büntetéstől tart. Ds mit várjuk mi- -.z .egyszerű gazdától vagy zsellértől az orvos megbecsülését, mikor az úri rend is adósa marad neki ezzel a tisztelettel. A tisztelettel is, a tiszteletdijjal is. Magyarán kimondva, a nehéz muqka becsületes bérevei. Ezrével meg ezrével van nálunk olyan úrinak nevezett család, a melynek nincs jelentékeny számlája szabónál, vargánál, divatárusnál, fűszeresnél, mészárosnál, legkevésbbé pedig az ügyvédnél. Annál egyáltalán nincs, mert az bevasalja rajta az utolsó fillérig. Ellenben az orvos? . . . Az várhat. Néha január elsejéig, néha a legközelebbi január elsejéig—és^nem ritkán soha napjáig. Megmentette az életedet ? Visszaadta az anyát a családnak ? A haláltorkából ragadta vissza gyermekedet? Meg'ehet. De ez a kötelessége, erre esküt tett. Te pedig nem tettél rá esküt, hogy fizetni fogod adósságod. Erkölcsi elismeréssel úgy sem maradsz adósa. És ugye bár, a mai olcsó világban ebből az erkölcsi elismerésből telik bőveri^ a doktornak fára, ruhára, sőt — húsra is. És ha szervezkednek a magánosok és az állam e gyalázatos „erkölcsi elismerése“ ellen, akkor nincs igazuk, akkor önzők, szívtelennek és fölforgatók? Könnyű azt mondani. De ahhoz, hogy ilyen kemény ítéletet mondhasson róluk az állam és az egyén, előbb fizesse ki már nagyon is fölszaporodott orvosi számláját. T A R C Z A. Szalmaözvegységem története. — A .Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Arra kérem az igen tisztelt olvasó közönséget ne haragudjon reám, hogy ujjólag humorral vegyített tárczaczikket Írok, de nem tehetek róla, ha már az újságírás mesterségére vetemedni bátorkodtam, viselnem kell annak következményeit is. Felelős szerkesztőm (igaz, hogy csak a lapért felelős) mindig Budapesten időzik családja körében, (hazaérkezése napját legközelebb személyi hírek rovatában fogom közölni.) összebeszélt kiadóinkkal s kiadták nekem a rendeletet. „Tessék a lap érdekében tárczarovatot Írni." Hát mire való a kőnyomatos kérdém őket? Laptölteléknek volt reá az egyhangú felelet. Hiába! bármiként is vonakodtam, felmondás terhe alatt még kellett Ígérnem a ezikk megírását, pedig tessék elhinni nem tartozik mesterségem közé. Bocsánatot kérek tehát olvasóinktól, hogy szegény ember létemre reá lévén szorulva a laptól nyert javadalmazásra, olyasmibe fogok, a mi jogosan képezheti kritika tárgyát, nem lévén más tárgyam, magamról kell beszéljek, mert félek, ha másról irok, lovagias elégtételt kérnek tőlem érette, pedig ettől — anyagi tekintetek okából, — szerfelett óvakodom. Annak előre hocsájtásával, hogy házasságunk 2-ik évében vagyunk, orvosi rendelet folytán feleségemnek fürdőre kellett mennie. ___ Ho gy miért? ma sem tudom, részemről csak az utókuráját érezem ma is, mert kiadóim e czélra felvett előleg czimén blokkokkal fizetnek. Nem ismerek nős embert széles e világon, a ki ne örvendene azon, ha megismerheti a szalmaözvegységet ; úgy voltam vele én is, kiváncsi kezdtem lenni, csak egy volt a bökkenő, ellenőr maradt mellettem, mert daczára apósom és az én minden reábeszélő tehetségünk igénybevételének, nem sikerült anyósomat reá venni, hogy feleségemet fürdőre» kisérje. Megkezdődtek az előkészületek. — Két hétig zavaros volt a leves; k.ozmás a vastagétel, (húsra takarékosságból nem tellett). De tűrtem minden szó nélkül, várva a boldog órát, a mikor elmondhatom magamról, „szalmaözvegy" vagyok. Siettettem az elutazást. — A bérkocsit a vonat indulás előtt 2 órával a ház elé rendeltem s igy sikerült, felpakoitan az indulás előtt egy negyed órával kiérni a vonathoz. Számtalan jó tanácsok meghallgatása után, feleségem vasúti-jegyét megváltva, vonatba segítettem, egy mehet kiáltás, trombitaszó, egy füty, kendőlobogtatás, könybelábadt szemek (tessék elhinni, hisz akkor még csak 2 éves házasok voltunk) s a vasszörnyeteg elrepítette kis feleségemet, a messze távolba.................................................... Sz abad vagyok ! (de nem mint Hunyadi László) igy kiálték fel s mig az állomástól hazáig értem folyton azon törtem a fejemet, miként lehetne szalmaözvegységem első napját egy jó mulatsággal megkeadeni, — meg kell azonban jegyeznem, hogy apósommal megegyeztünk abban, hogy ő vaddisznóra való vadászás örve alatt résztvesz a mulat- ságban. Sanda szemeket vetett reám az öreg, a midőn előadva a körülményt, (mely ellen anyósom szörnyen tiltakozott), hogy nem akarom anyósomat a részemre való főzéssel fárasztani s igy ma vendéglőben étkezem s apósom a maga részéről helyeselve elhatározásomat, eddig nálla nem tapasztalt erély- lyel adta elő, hogy ő sem vacsorái otthon, mert vaddisznó lesre megy. Választ se várva, vette fegyverét és vadásztáskáját nyakába akasztva, megindultunk együtt vadisznó lesre. Eddig eljutottunk, de most már az volt a főkérdés hová megyünk? Hosszas vitatkozás árán végre megegyeztünk abban, hogy a „Központi Szálloda"' éttermében vacsorálunk s vacsora után bemegyünk a kávéházba egy kis jó zenét hallgatni. Beléptünk a szálloda éttermébe. A fényesen világított éttermet megszemlélni alig volt időnk, 3 pinezér is ugrott elénk s nem kellett hozzá 2 másodpercz, meg voltunk fosztva kabát, kalap s sétapálczától s azok a tisztaságtól ragyogó fogasra lettek helyezve. A vendéglős hajlongva lépett elénk s a legnagyobb udvariassággal kérdezte tőlünk, mit parancsolunk ? Legelső sorban helyet a leülésre s azután vacsorát felelénk, miközben nagy nehezen sikerült a zsúfolásig megtelt étteremben részünkre helyet csinálni. Alig helyezkedtünk el, már kezünkbe volt az étlap, melyről a legfinomabb, alig számbavehető árral számított ételek számtalan sorozata volt olvasható s a melyek még jobban felcsigázták az amúgy is erős étvágyunkat. Nem volt csuda, ha egy heti böjtölés után hozzá fogtunk az étlapnak természetben való lemor- zsolásához; böftök, carmonádli, őzderék, vaddiszóMegérkezteit a karácsonyi játékszerek, karácsonyi és újévi ajándéktárgyak nagy választékban JACOBO VICS JÓSEF uridival NagySybanarn0kában Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága e hó 7-én tartotta rendes havi ülését. — Az ülés minden lényegesebb felszólalás nélkül folyt le. Az egyedüli felszólaló Böszörményi Sándor volt, a ki a községekben megyeszerte csatangoló szo- czialista agitátorok ellen kért erélyesebb intézkedést. Alispán távollétében elnöklő főispán válaszolt a felszólalásra megnyugtatólag, hogy a belügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg legközelebb rendeletet bocsát ki az ily egyénekkel szemben való eljárásra. Addig is felhívják a főszol-
