Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-31 / 7. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY hát bölcseség az: kormányzati tétovával megerősíteni ; a mesterségesen kieszelt jogfosztást. Csakugyan olyan nagyon kell a rubrika ahhoz, hogv egy ember törvényes korában, törvényes kötelességének önként eleget tegyen ? Hat mire jó az a belépési bizbnyitvány ? Ha egy katonai sorozóbizottság a községben megjelenik s akár trombitával, akar dobszóval felhívja a községbeli ifjakat, jótallunk a felől, hogy azok majdnem kivétel nélkül fognak jelentkezni. Ott tanuk jelenlétében a személyazonosság, kor stb. megallapittat- ván, a sorozás akadály nélkül megtörténik. S ha akkor az illető ezred létszámába fel van véve s behívásáról ott mindjárt értesül, vájjon törvénytelenné fogja e tenni az illető besorozását az a körülmény, hogy az ezredtől é-kező kimutatásokból lesznek az állítási lajstromok, nyilvántartások es hasonló cze- remóniás rubrikák utólagosan kiegészítve? Bizony nem. Egész nyugodtan fog az ujoncz bevonulni a szolgabiró és elöljáróság kegyes engedélye nélkül, egész rendesen le fogja szolgálni törvényes katonai idejét és boldog lesz, ha biztosítják azon jó akarat ellen, mely a magasabb politika dicsőségére élet- czéljaitól évekkel vissza akarta vetni. Hát nem erőszakot, nem szuronyt, nem felfüg- geszteseket és elbocsátásokat követelünk mi, hanem egy kis Colombus bölcsességet, mely felfordult közállapotaink között valahára utat törjön a nép érdekének védelmére. Botrányos közgyűlés. Nagykároly, 1906. január 30. (R. L.) Nagykároly város intelligencziáját napok óta oly események tartják izgalomba, melyek képesek arra, hogy a társadalmunkban évtizedek óta szeretettel és' gondos odaadással ápolt felekezeti békét hosszú időkre feldúlják. A valláái türelmetlenség eme eklatáns példája a reakció korhadt bagolyvárában, a Polgári Kaszinóban tört ki. A kaszinónak évi rendes közgyűlése vasárnap délután 3 órára volt össze hiva. Már a közgyűlést megelőző napokon hallottuk egyes felvilágosodott választmányi tagok ajkáról ezt a sokat mondó kijelentést: „Már megint, olyan dolgot akarnak csinálni, a mi az én gondolkodás módommal és meggyőződésemmel nem egyezik.1 Akkor nem értettük e szavakat, de most tisztán áll előttünk azok jelentősége. E szavak értelme az, hogy a Polgári Kaszinó tagjainak egy része a közgyűlést megelőzőleg titkos értekezleten elhatározta azt, hogy a kaszinó választmányában helyt foglaló négy izraelita polgártársunkat kibuktatja. Az elhatározást tett követte. Az előzetesen megbeszélt puccs fényesen sikerült: a négy választmányi tag közül csak Sugár Emil jutott be egy szavazattöbbséggel. Álljunk meg egy pillanatra a tények regisztrálásánál. A 20-ik században élünk, a felvilágosodottság, a liberalizmus, az egyenlőség századában. Tovább megyünk! Nagykárolyban élünk, oly városban, hol a társadalmi haladás, az ipar, a kereskedelem, a szellemi középosztály egy igen tekintélyes részé zsidó polgártársaink sorából kerül ki. Es ebben a században, és ebben a városban a Polgári Kaszinó szellemi niveauja még olyan, hogy a tagok 76 zsidó és tagsági dijukat pontosan befizető polgártársuk közül nem találnak olyan négy alkalmas egyént, a kit választmányi tagul válasszanak. A választást követő órákban, mikor a szomorú eredmény már nyilvánvaló volt, valószínűleg az elnökség köréből sugalmazva, oly hírek terjesztettek, mintha a zsidó választmányi tagok nem vallásuk, ha- ném politikai pártállásuk miatt, buktattattak volna ki. Mosolylyal kell fogadnunk a védekezésnek eme gyáva módját. Hiszen az elnökség — ép úgy mint mi — nagyon jól lehetett értesülve, hogy a tagok egy része micsoda merényletet készül elkövetni a Kaszinó belbékéje ellen, sőt kis előrelátással a következményeket is előre tudhatta volna, — módjában állott tehát még idejekorán hagyományos többségére támaszkodva a múlt esztendei lisztát megszavaztatni. Ha pedig azt látta, hogy a jelenlevők egy része a zsidó választmányi tagokat — mondjuk politikai ellentétből — szavazó czéduláján huzgálja, akkor oda kellett volna hatnia, hogy a kibuktatott tagok helyébe ugyanoly ' vallásu, de függetlenségi érzelmű polgárok választassanak. Hogy pedig az elnökség ezt nem tette, avval határozottan részesévé vált e vérlázitó esetnek. Még egyet! Lapunkról volt szó, tehát belső életünkről és igy annak idején nem emlékeztünk meg a Polgári Kaszinó választmányának egy határozatáról, mely bennünket szorosan érintett. Lapunkat, mely minden izében a haladást, a modern eszméket szolgálja, a Polgári Kaszinó a magyar közgazdasági élet legkiválóbb lapjával a Pester Lloyd- dal együtt helyiségéből kitiltotta. Mi e két eseményben szoros összefüggést látunk; a hazaffyas reakczió mig egy részről a felekezeti békét dúlja fel, másrészről egy a kereskedelmi világ legkitűnőbb lapját, másrészt egy helyiérdekeket szolgáló és a modern kultúra szolgálatában álló újságot bojkottál. /’E két esemény hatása következtében a kaszinó 76 zsidó tagja ki fog lépni a kaszinóból. A kilépést bejelentő .ivet, a melyet még csak tegnap bocsátottak ki, már eddig is mintegy negyvenen írták alá. A Kaszinó a 76 tag kilépésével válságba fog -sodortatni: A zsidóság, mely a tagoknak V3 részét teszi ki, kerülni fogja ezt a helyiséget; nem fog ott kártyázni, tánczolni stb. A vezetőségnek azonban ennek daczára is erkölcsi kötelessége a Kaszinó éléről tovább állani. Az ő této- vaságának, az ő nembánomságának volt köszönhető a vasárnapi inczidens, viselje tehát annak konsequen- cziáit. Különös gazdálkodás. Kasznár: — Nagyságos uram, őszinte nyilatkozatot kell tennem: alig van már zab a parádés lovak számára. Földes ur: — Hát venni kell! K.: — Nincs rá pénz. F.: —. Hitelbe kell venni. K.: — Nem adnak. Rengeteg sok pénzt fölemészt az a tiz telivér. F.: — Hát akkor mit csináljunk? K. : — Adjuk el a lovakat. F. (elszörnyedve) : Megbolondult maga ! Azokat a remek állatokat, amiknek hire hetedhét vármegyére terjed, hogy olyan jukkerfogat, olyan két hátas, meg olyan négyes nincs sehol senkinek! Ezeket adjam el, a családom büszkeségét ?!. Soha ! K.: — De mikor úgyis csak parádéra valók, arra is ritkán használódnak. F.: — Mindegy! A család büszkesége az első! K.: — Legalább nyolczat adjunk el. Drága jószágok. Most még szép summa pénzt kaphatnánk érettük. Kifizethetnők belőle az adósság kamatait s ezen felül még maradna is hasznos beruházásokra. F.: — De a család büszkesége! Mit mondana a világ ? K.: — Két lóval rs lehet parádézni. F. : — (meggondolkozva). — Hát mit adnának a nyolcz darabért ? K. : — Azt hiszem . . legalább tízezer forintot. F.: — Annyiért nem eladó! Legalább húszezerét kell kapnunk érettük. Alább nem adom, nem egy krajczárral se. Esküszöm. Érti: esküszöm !. .. (Egy hónappal később.) K.: — Az adósságért bepereltek bennünket. Az igás ökröknek se tudok már mit adni. A nyolcz lovat megvennék tizenkétezer forintért... F.: — Nem adom húszezren alul. Hisz tudja, hogy megesküdtem reá ! Hát maga esküszegésre akarna engem csábítani?! Húszezer, vagy semmi... K. : — De akor éhen vesznek és se pénz se parádé. Az ökrök is utánuk mennek, adósságot se fizethetünk, a szükséges befektetésekre se telik. F.: Mindegy, hadd vesszenek ! Húszezer vagy — semmi ! . (Egy hónappal később.) K.: — Nagyságos ur, a paripák felvették a néhai nevet. F:: Mind a nyolcz ? K.: — Mind a tiz! F.: — Azt kell mondani a világnak, hogy valami ragályos betegségben hullottak el... Oh jaj, családom büszkesége ... Oh jaj, családom büszkesége . . De legalább senki se vetheti a szememre, hogy esküszegő lettem. Amit én egyszer kimondok, abból nem engedek ... János, hűtsön be hat üveg pezsgőt!.. Kasznár ur. Leisszuk magunkat bubánatunkban .. * * * Mi ez ? Nemde a koaliczió politikai gazdálkodása a látszat és a parádé kedvéért. H I I^E K. — Olvasóinkhoz! — Politikai lappá változásunk óta láthatta érdeklődő közönségünk, hogy minden személyes hajszától, kicsinyes egveni érdekektől menten tisztán arra törekedtünk, hogy mint „újság“ minden irányban helyesen, elfogulatlanul, őszintén tájékoztassuk olvasóinkat a napi politikai, társadalmi stb. kérdésekről. Ok nélkül nem támadva sem egyent, sem intézményt, de nem is félve senkitől, nem törődve az egyre jobban ugráló terrorral, szolgáltunk eddig és szolgáljuk ezentúl is közönségünk érdekeit. — Természetes törekvésünk azonban, hogy lapunk előfizetőit, kik bizalmukkal megajándékozni szívesek voltak, egyébb téren is szorosabban csatoljuk magunkhoz. Evegből tudatjuk előfizetőinkkel, hogy bármelyiküknek, bárminő természetű ügyében, közigazgatási, pénzügyi, árvaszéki beadványában, panaszában annak állásáról, intézéséről, befejezéséről szívesen és azonnal szolgálunk felvilágosítással. Egy válaszos nyilt levelező lap eleg arra, hogy esetleg tetemes költséget takaríthassanak meg vele előfizetőink. Nem egyeseknek triviális üldözésével, hanem ilyen módon óhajtunk mi szolgálni azoknak, kik méltányolni tudják a hepcziáskodástól ment tisztes sajtót. — Oltáregyesüieti hangverseny. A Nagykárolyi Oltáregyesület, — melynek feltétlenül elismerésre méltó érdeme, hogy pangó, lehetetlen közállapotainktól megbénított társadalmi életünkbe egy kis elevenséget igyekszik vinni, — szépen sikerült felolvasó estélyt rendezett vasárnap délután hat órakor a polgári kaszinó dísztermében. Nagy és előkelő közönség hallgatta végig a műsort, meíynek majdnem minden száma jogosan tarthatott számot az érdeklődésre. Foltinek Bella kisasszony vallásos tárgyú, komoly és szép szavalata, Maj- dig Béla ur csinos czimbalomjátéka, Mondik Endre ur igazán meglepően szép, tisztán csengő énekelőadása egyformán lelkes tapsokkal lett honorálva. Nagyon kedves volt dr. Fodor Gyula szatmári tanár humoros felolvasása, melyben jól ismert emberekről finom, szellemes tréfákat mondott el hálás hallgatóinak. Cseh Lajos piarista igazgató-tanár hosszadalmas; szabadelőadást tartott a Madonna festészetről, melyet közepén kellett megszakítania a megindult általános társalgás miatt. A A Polgár Gy. Ödön által előadott monológ minden ócskasága mellett is hatást ért el. — A szatmári színház mint eddig, úgy ezentúl is a Krémer Sándor kezén marad. A közgyűlés ugyanis a múlt héten 10 szótöbbséggel elhatározta, hogy a színházat inég egy evre Krémernek adja ki. — Közgyűlés. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank folyó hó 28-án délelőtt 10 és fél órakor tartotta évi rendes közgyűlését a részvényesek nagy érdeklődése mellett. A közgyűlés elfogadta az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentéseit és azon javaslatait, mely szerint az elmúlt evre vonatkozó 55018 korona tiszta nyereségből osztalék fejében részvényenként 26 korona vagyis összesen 26000 korona fizettesék ki, 16000 korona a tartalékalaphoz csatoltassék, 9500 korona az alapszabályszerü jutalékra, 1000 korona a vesztesegi tartalékalapra, a maradvány pedig az igazgatóság által meghatározandó czélra fordittassék és úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta. Elnök és vezérigazgató megbízatása lejárván, a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elnökké ismét Berger Ármint, vezérigazgatóvá ismét Kaufmann Jenőt választotta meg. A közgyűlés bezárása után az azon résztvevők barátságos lakomára gyűltek egybe a „Magyar Király“ éttermében, a mely a legkedélvesebb hangulatban a késő esti órákig tartott. A felköszöntők sorát dr. Adler Adolf az intézet ügyésze nyitotta meg, aki Berger Árminra és Kaufmann Jenőre ürítette poharát. Majd Jeney Géza részvényes emelkedett szólásra, és az intézet 14 éves fennállása alkalmából meleg hangon üdvözölte az intézet köztiszteletbe álló elnökét, érdemes vezérigazgatóját és a tisztviselőket. Végül R o o z Samu az intézet alapítóit éltette, Peiszner Lajos pedig a tisztviselők nevében köszönte meg a részvényesek és az intézet vezetőségének hosszú időn át mindenkor tapasztalt humánus bánásmódját. — Betörés a gör. kath. templomba. Szombaton éjszaka ismeretlen tettes betöréses lopást követett el a görög katholikus templomban. Feltörte a templomi perselyt, honnan állítólag nagyobb összegű aprópénzt vitt el. A feljelentést Kindris Gábor a hitközség gondnoka tette meg Csorba Gyula rendőr-alkapitánynál, a ki azonnal kiment a helyszínére és megállapította, hogy a tettes a Jókai-utcza rácsos-kapuján át mászott be az udvarra és a templom egyik rozoga ajtaját benyomva, jutott a perselyhez, melynek a lakatját is lecsavarta. A frissen esett hóban megtalálták a betörő lábnyomát, melyen Csorba alkapitány felméréseket eszközölt és ezen az alapon indította meg a nyomozást. — Fúzió. Az épitőmunkások helybeli zárt szervezete vasárnap,d. e. 10 órakor tartotta meg a tagok nagy érdeklődése mellett értekezletét, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy egyesületüket feloszlatják és testületileg az épitőmunkások országos szakszervezetéhez csatlakoznak. — Egy nyilatkozatra! Niveaunk fenntartása érdekében elhatározott szándékunk volt, hogy a Sz.-nek esetlen piszkalódásaira egyáltalában nem válaszolunk. Had éldegéljen ő belőlünk, — mi az ő írásaiból Ízlésünk és újságírói lelkiismeretünk sérelme nélkül egy sort sem vehetünk át. De hogy némileg tájékozódva legyen közönségünk az ott megjelent dolgok értékére nézve, — múlt számában Taub Géza ur aláírásával megjelent nyilatkozatra vesztegetünk pár szót. Taub Gézaur, lapunk volt társszerkesztője és korrektora, a Sz. folyó hó 26-iki számában nyilatkozik, hogy nem ma: radhatott meg hazafiatlan lapuiknál, mert nem tűri el a szive, hogy megkritizáljuk nemzetünk, -— pardon ! — koalicziónk nagyjait. Ő távozik, s lelke egész felháborodásával szidja jobbsorsra érdemes lapunkat. Jo! — Hogy hazája iránt égő szeretetet ki milyen formában nyilvánítja, ahhoz nem lehet szavunk. Taub ur távozása mélyen sújt bennünket, sújtja különösen olvasóinkat, kik jövőben nélkülözni fogják a „járdák tisztántartása télen“ — „a műtrágya alkalmazása az évelős növényeknél“ és az „időjárásról“ szóló érdek- feszitő közleményeket. De majd csak megvigasztalódunk mi is, — az olvasók is. Hanem különösnek tartjuk azt, hogy Taub ur, ki körülbelül a második számunk megjelenése után hozzánk szerződött január hóra 30 koronákért korrektornak, ki a 30 koronákat lelke egész hazafias felháborodásával zsebre vágta, ki a 30 koronákért nálunk (hála Isten !) egy sort sem dolgozott, noha állandóan felajánlotta soha igénybe nem vett irói tollát, — hogy Taub ur szükségesnek találta ezek elhallgatásával „Nyilatkozatban“ önteni ki honfi bánatát. Ugyan Taub ur, ugyan Taub ur! Miután pedig valószínűnek tartjuk, hogy a bűntől fertőzött 30 korbnát nem tűri meg az ön hazafias erszényé, ajánljuk: ajándékozza oda a megszorult vármegyei tisztviselők fizetési alapjára. Ön nagy ember lesz, ott nem fogják megszagolni a pénzt, mi pedig levezeklettnek tekintjük azt a hibánkat, hogy önt — ha csak korrektornak is — szerződtetni akartuk. — Öngyilkos iparosmester. Hétfőn délelőtt hatalmas pisztolydörrenés zavarta meg a hajduváros nyugalmat. Eldördült a végzetes lövés és az ezt követő pillanatban Jobbágy Gyuláné és 6 gyermekének
