Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 59. szám
/ s z Borostyán Femnoz, Réb Jfl|jjps, Serbán Anna szavaltak. Lelkes ns kedve^ezavalataikon meglátszott az alapos készültség, mi bizonyára a tanító érdeme. Az állami polgári leányiskolában, lapunkban jelzett program szerint folyt le az ünnepély. Az ev. ref. templomban kedden tartatottak meg az ünnepségek. A hivatalok s lelkes közönség betöltik teljesen az Isten házát. A zoltár eléneklése után Gy. Kovács József segédlelkész a következő szép imát mondta melyet szószerint közlünk, hisz minden egyes szava a hazáját szerető magyar pap szivéből fakadt: Nagy Isten, édes jó Atyánk 1 Ünnepi magasztos szent érzelemtől áthatva sziveinkben, leikeinkben a múlt dicső és siralmas téréin merengve jöttünk fel szent házadba, hogy leborulva trónusod elé hálát rebegjenek ajkaink, hogy nyelveink dicshymnuszokat zengjenek nagy nevednek. Hálát adunk neked édes jó Atyánk, hogy erőben, egészségben felvirrasztottál bennünket e reggelre, hálát és dicséretet mondunk, hogy megengedted érnünk e napot, mely után oly régóta epedünk, sóvárgunk. Te intézed oh nagy Isten a nemzetek életét, sorsát. Te vezeted áldott kezeddel a népeket egyik helyről a másikra, te mutatsz ki nekik helyet, melyet hazájuknak mondhatnak. A Te bölcs gondviselésed akarta azt, hogy egyik nemzet könnyű szerrel, mig a másik hosszú, kínos küzdelmek és fiainak vére hullásával tudjon csak hazát szerezni. Te akarod, hogy egyik nemzet egyetértésben, örömben, boldogságban éljen, mig a másiknak egére sötét, terhes felleget küldesz, szivébe a pártoskodásnak, egyenetlenségnek csiráit ülteted, hogy hatalmadat éreztetve, megalázhasd, szemeiből könnyeket fakaszsz és porba sújthasd azt. Te akarod azt is oh nagy Isten, hogy az emberek közül némelyek hatalmukban elbizakodva, szivükben megkeményedve, az igazság és szeretet érzetét eldobva, béklyót verjenek lélekre és testre, leigázzák embertársaikat s porba sújtsák azokat, a kik testvéreik a Jézus Krisztusban. De Te támasztasz hatalmas Isten olyan férfiakat is, kiknek szivében a szabadságnak, a jognak és hazaszeretetnek szent lángja lobogva ég és annak tüze egedet verdesi. Te akarod bölcs Istenünk, hogy a gonosz ármány látszólag győzedelmeskedjék, mig a jó pillanatra elbukjék, de viszont a te igazságod és szentséged juttatja állandó győzelemre, dicsősségre az erényt. Hálát adunk neked jó Atyánk! hogy az igazságot, az igazat, jót diadalra juttatod, az erényt méltóképen megjutalmazod. Hálát adunk, hogy ezt a napot, melyen imá- dásod sátorában összegyűltünk ilyenné teremtetted e sokat szenvedett magyar nemzet életében. Te tudod, hogy kik voltak nekünk Rákóczi, Tököly és vitéz társai, hiszen Te adtad őket nekünk, Te oltottad szivökbe a hazának szerelmét, mely zászlót és kardot adott kezükbe, erőt és bátorságot szivökbe, diadalt munkájokra . . . s aztán kitartást a lemondásban, megnyugvást a változtatlanban, békét és türelmet a száműzetés lélekölő napjaiban. Hálát adunk neked jó Atyánk I hogy megengedted érnünk e napot, melyen a hányt-vetett Nagyok, a szabadság martyrai hazai földben folytathatják megzavart álmukat, szebb dicsőbb, boldogabb jövőről, szebb, dicsőbb, boldogabb hazáról, melyek megteremtése a bujdosás szomorú vándorbotját adta kezükbe, melynek létrehozásán izzott agyuknak minden porczikája még akkor is, mikor a száműzetés keserű kegyelem kenyerén éltek, mikor a szabadságért, függetlenségért rajongó lelkűk, béklyóba verve csak a megnyugvásból meríthetett újabb életerőt. Csöndesség lett egyszerre, Mert az imént még nyöszörögteg és pityeregtek a kis szerencsétlenek, de a mint az az asszony bejött és reájuk nézett, rögtön elhallgattak. Bizonyára sok verésben volt részük. — Elmúltak mind egy esztendősök — folytatta azután beszédét — ezek már. vasat is ehetnének. A doktor ur is mondotta, hogy már egy kis húst is kaphatnak, hogy erőre jöjjenek. — Úgy, hát a doktor ur mégis felügyel ? — Felügyel? Mire kell itt felügyelni? — mondta kihívó, kellemetlen nevetéssel az asszony. — Itt vagyunk mi: én meg az apán. Elegek vagyunk mi is. Nem is érdemes igy vigyázni! Ha akarnank és ha nem lennének becsületes emberek, bizony többet is kereshetnénk, mint a mennyit most keresünk. Mert úgy tessék elgondolni, hogy nem nagyon örülnek ám az eféle porontyoknak se az anyák, se az apák. Mindenki szeretne szabadulni tőlük. De náluuk ez nem létezik! Mt becsületesen tápláljuk és gondozzuk őket, Itt bizony nem hal éhen egy sem. — Kapnak ezek, uram mindent! A leányom úgy tömi őket mintha kis libák lennének vagy kis malaczok. A király is megnyalhatná a száját, olyan ételeket kapnak. És nem is tudom, mi a bajuk, hogy mégis ilyen nyavalyások 1 Rossz a fajtájuk, ez van benne ! A legjobb kukoriczagancza se hizlalja meg őket; se a gö- lödény, se a máié. Még a tejes kenyeret eszik a legjobban. És csak nőnének legalább. De olyanok, mint a vakondok. — Járnak őket látogatni ? — Némelyiknek eljön az anyja 1 De biz’ azok a szegénynépek nem érnek rá, hogy ide utazgassanak. Csak úgy Írásban kérdezgetik hogy van a gyerekük, mikor a pénzt küldik. — Hát férfiak nem jönnek ki néha ? ATMAR megyei közlöny Hálát adunk neked jó Atyánk! hogy a szenvedés tüzében megszentelt hamvak immár hazai földbe helyeztettek, hogy kijelöltetett a magyar Golgotha, hova könnyeit hullatni, hazaszeretet tanulni kell járulni e haza minden hü fiának. Oh e napon s ennek tudata rázzon fel minden magyart aléltságából, közönyösségéből, hogy méltóképen a nagyokhoz ünnepélyes, magasztos, szent érzelemtől hevítve szivében lerójja kegyeletét, háláját, tiszteletét azok emlékének. Jó Atyánk, Istenünk! adj a visszahozott Nagyok kihűlt porrészeinek nyugalmat e könynyel és vérrel áztatott haza rögében, teremts hamvaikból hozzájok hasonló, hazájukért élni és halni tudó honfiakat ! Jó Atyánk, Istenünk! ne hagyd soha magára e sok megpróbáltatást szenvedett magyar nemzetet, e hazát, melynek minden porszeme honfi vérrel van megöntözve. Ne enged, hogy e haza fiainak szivében feltámadjon újra a viszály, gyűlölet, nagyra- vágyás, pártoskodás és egyenetlenség, sőt inkább cselekedjed, hogy e haza viruljon, fiainak szivében békesség, igazság, egyetértés, szeretet és boldogság uralkodjék mindenkoron, hallgasd meg kérésünket hatalmas Istenünk, szent fiadnak a Jézus Krisztusnak érdeméért Ámen. Az ima bevégzése és a Miatyánk befejeztével a közönség elénekelte a Hymnus első két versszakát, mire a közönség emelkedett hangulatban hagyta el a templomot. Az ev. ref. elemi fiú- és leányiskolában a Rákóczi-ünnepély október 29-én, délelőtt 9 órakor tartatott meg, melyen a tanulók a Szózat és Hymnus éneklésével, alkalmi költemények szavalásával, az osztálytanítók pedig emlékbeszédek tartásával áldozatuk a nagy fejedelem és bujdesó társai áldott emlékének. Másnap, október 30-án, minden tanító a templomban tartott isteni tiszteletre vezette tanítványait. Az iparos tanoncziskolában, — miután október 29-ike nem tanítási napra, hanem hétfőre s hozzá országos vásári napra esett, különben is alkalmas hely hiánya miatt a tanonczokat egy helyre hozni nem lehetvén, — a Rákóczi-ünnepély a rendes tanítási idő alatt osztályonként tartatott meg és pedig október 30-án a III., II., B) I. osztályokban, október 31-én az A) I., B) Előkészítő és A) Előkészítő osz- táiyokban délután 5--6 óra között a Szózat és Hymnus éneklésével, alkalmi költemények szavalásával és az osztálytanítók által előadott emlékbeszédek tartásával. Halottak napja. November elseje az a nap, a melyen az egész keresztény világ azokra gondol, akik már nem lehetnek itt közöttünk, csak a szivekben és az emlékezetben élnek. Kertté lesz minden temető, tengerré a köny, a mely a halottak holnapi virágát, megöntözi s íöléke- sitet busfényben tündöklő sirhalmokra borulva, emlékszik mindenki a régiekről, e világból kimentekről, a kikre gondolva olyan jól esik hinni a vallás tanításában, hogy íöltámadunk. Azok a virágok azok a mécs világok és azok a könyek, melyekkel halottak napján az élő világ az elmúlt világnak adózik, nem vesznek kárba soha. A halottak jók és hálá- datosak, megfizetnek nekünk a maguk módja szerint, a mikor a rájuk való emlékezéssel megerősithetjük a lelkünket és megkónyithetjük — Az apák? Nem nagyon! Hejj uram, ott Pesten még komisszabbak lehetnek az emberek, mint nálunk. — Miről gondolja ? — Mert ha kivetődik egy-egy ur ide hozzám a gyerek ügyében, hát már előre félek. Valamennyi csak szid engem, hogy mért nem teszem el már láb alól a gyerekeket. Istenem a saját gyerekét! — Persze maga nem hallgat egyre sem ? — Hogy hallgatnék ? Megesne a szivem, ha elpusztítanám valamelyiket. — Meg azután be is csuknának. — Be is csuknának ! Úgy van, uram ! Pedig hát higyje el. tekintetes ur, hogy nem helyes ez a törvény. Minek kínozni ezeket a szegény férgeket, mikor úgy se lesz belőlük semmi. A ki a világra hozta őket, miért is nem pusztíthatja el? Csak nyomorúságukra hagyja az őket életben. Úgy is elvesznek. Csakhogy lassan. Én mondom ezt, hogy nem helyes a törvény ! Pedig hát épenséggel abból élek, hogy a törvény nem engedi ezeket a szegényeket mindjárt elpusztítani. Azért dobják ide nekünk, hogy csináljunk velük, a mit akarunk. De mi fel nem akarjuk őket nevelni. — Ganczával, máiéval meg fekete kenyérrel? — Nem is tarthatjuk fáczánnal, — nyelvelt a menyecske. Azzal tartjuk, amivel tudjuk. Ha az Isten akarná, úgy is felnőhetnének, de nem akarja. Mert az Isten okosabb, mint az emberek, akik a törvényt hozzák. Tudja, hogy ezekre itt semmi szükség nincs, eleg nyomorult, szegény van már úgyis, hát magához veszi őket; rendre mind. Az Isten jó! A két kezét imára kulcsolta és bátran, szabadon nézett fel az ég felé, mintha számadása teljesen rendben lenne azzal, aki ott fent lakozik.. . magunknak a járást ezen a töretlen utón. A temetők bus pompájából e napon szeretetben és emlékezetben megerősödve emelkedik fel az élet s mintha csak ennek külső kepét akarnák megmutatni már a halottak is, ott a maguk nagy kertjében. A .hol máskor olyan nagy a csendesség e napon sürü, mozgalmas tömeg, kocsik tábora és a koszorúkat hozó társaságok teszik mozgalmassá a képét: a halottak birodalmában elevenen lüktet az elet. Lelkesedést, birodalmat, erőt és vigasztalást adnak a halottak cserébe a koszorúkért, — ez a kamatja a halottas napi emlékezésnek. HIRE K. — Előléptetés. Papp Ferencz hadi tengerészeti mérnököt Papp Endre vármegyei írnok fiát, városunk szülöttét a hadügyminiszter folyó évi november 1-től tengerészeti kapitánynak léptette elő. — Gratulálunk ! — Eltörlik a virilismust. A törvényhatóságok igazgatásában korszakos jelentőségű törvényjavaslat van készülőben Andrássy Gyula belügyminiszter ugyanis azt a szenzá- tiós kijelentést tette a lőváros több vezető férfia előtt, hogy az adóczenzus alapján szervezett törvényhatósági bizottsági tagság intézményét a virilismust eltörli. — Készül a törvényjavaslat, mely demokratikus alapon az általános választói jog elvével alkotja meg a városok és megyék jövendő törvényhatósági bizottságát. A törvényjavaslat rövidőn belül a parlament elé keiül. Áz egész ország közvéleménye helyesléssel, örömmel fogadja a miniszter kijelentését, mert nem helyes dolog, az, hogy valaki csak azért mert gyáros, gazdag háztulajdonos, vagy nagybirtokos befolyásolja a törvényhatóság közügyeinek intézéséit. Szaniszld község méltó fénynyel s kegyeletes lelkesedéssel áldozottak hazánk dicső emlékezetű fejedelmének II. Rákóczi Eerencznek s halhatatlan életű bujdosó társainak. 29-én reggel 8 órakor ünnepélyes gyászisteni tisztelet volt a róm. kath. templomban, melyen részt vett a tanuló ifjúság tanítóik vezetése mellett; a községi hatóság s igen tekintélyes számmal felekezeti külömbség nélkül a helyi előkelőség és polgárság. Bethoven magasztos gyászindulója mellett vette kezdetét az ünnepélyes aktus melyet Székely Gyula s. lelkész végzett. Ezután a róm. kath. elemi iskola feldiszitett egyik termében fényes Rákóczi ünnepély folyt le. A válogatott s gazdag tartalmú programú minden izében igaz kuruczos volt. A Hymnus elélneklése mellett Soltész István tanító emelkedett szólásra s hazafias melegséggel s megkapó élénkséggel ecsetelte Rákóczit a szabadsághőst, szomorú hontalanságát és diadalmas vissza jöttét. Székely segéd lelkész mondott azután gyújtó hatású beszédet, példa képül állítva Rákóczit az ifjúság elé, hogy mint kell élni és meghallni a hazáért. Igen szépen illeszkedtek az ünnepély keretébe a szebbnél-szebb kuruczdalok. Végül a „Szózat,, elénéklése után véget ért a minden részében felemelő hazafias- ünnepély. — Adományok a helybeli Kossuth szobor-alapra. Gróf Károlyi István ur újabban 213 K 40 fillért fizetett be a Kossuth Lajos-szobor alapra, a mely összegből: 10 K Dessewffy Emilné Butyhanyi Ella grófnő, 2 K Marie Richard, 70 K Gróf Almássy Dezsőné, 10 K Bánffy Alice grófnő, 100 K Almássy Ilona grófnő adománya, 21 K 40 f pedig többektől gyűjtött összeg. — Avasfelsüfa uban az állami elemi iskolában folyt le dicsőséges fejedelmünk, fenséges nagy Urunk emlékének szentelt ünnepély. Marosán Viktor igazgató tanító megnyitó beszéde után C súlyán János és Hauler János tanítókkal a gyermekek a Hynust énekelték el, majd Marosán igazgató szép szavakkal méltatta az ünepély jelentőségét a melyben bővebben kiterjeszkedett az avasi román népnek Rákóczi szabadság harczában való hazafias szereplésére. A gyermekeket buzdította, hogy legyenek hasonló jó hazafiak őseikhez s ha kell a haza érdekében ép úgy szabjanak síkra mint a régiek. A gyermekek alkalmi szavalatai után a „Szózat“ lélekemelő accordjaival ért véget a szép ünnepély. Az állami számvevőszék vizsgálata városunkban. Rakovszky István v. b. t. t. a m. kir. állami számvevőszék elnöke, dr. Gerber Ferencz állami számvevőszéki számvizsgáló, min. számtanácsost Szatmár- és Szilágyvármegye területén több állami hivatal kezelésének megvizsgálásával bízván meg a kiküldött a zilahi adóhivatal vagyonkezelésének, és számvitelének megvizsgálása végett Zilahra érkezett s a vizsgálatot már meg is kezdte. Az állami számvevőszék vizsgálata ezúttal első Ízben érinti az ottani adóhivatalt s amint értesülünk, ez a vizsgálat nem csupán a pénzkezelés és számvitel rendjének ellenőrzésére szorítkozik, hanem czélja mint az állami számvevőszók enemü vizsgálatainak általában — az is, hogy a vizsgálatok folyamán szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján az egyenes adók és egyéb közszolgáltatások kezelése és elszámolása körül követendő eljárás lehetőleg egyszerü- sittessék és megbízhatóbb alapra fektessék. Ezen vizsgálatokat ezúttal különösen az egyenes-adó rendszerünknek folyamatban levő reformja teszi aktuálissá.
