Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 58. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Zrínyi Ilona. A magyar női eszmény egyik legnemesebb megtestesülése a magyar asszony hitvesi, anyai és honle- ányi erényeink magasztos, lelkes példája Zrínyi Ilona, aki ezelőtt kétszáz esztendővel, 1703. február 18-án halt meg távol hazájától és — gyermekeitől, a kisázsiai — Nikomédiában. Életét a sorscsapások sötét felhői borították, de a lelke hősies elszántságát, csodálatos kötelességtudását nem bénították meg a szenvedések. A Zrínyi és Frangepán család vére folyt ereiben. Még fiatal leány volt, mikor családjára mindkét felől ránehezedett az akkori nemzeti érzésű magyar főurak végzete. A bécsi politika összeesküvésbe hajtotta a Zrínyieket és Frangepánokat is s mikor Zrínyi Pétert és Frangepán Kristófot Bécsújhelyi lefejezték, a hatalom üldözése már a feleséget is sújtotta Zrínyi Ilonában, aki időközben a Wesselényi-féle összeesküvésben részes I. Rákóczi Ferencznek lön neje. Zrínyi Ilona tiz évet töltött férje oldalán, 1676-ban özvegygyé lett. Két évig csupán gyermekeinek: Júliának és Ferencznek élt. Szive azonban boldogságra vágyott s csakhamar lángra is lobbant • egy nála másfél évtizeddel ifjabb, testben és lélekben egyaránt kiváló ifjú: Thököly Imre iránt, akinek nevét akkor már körülhordotta országszerte a hir, mint a magyar szabadság zászlóvivőjét. Thököly Imrével 1682-ben Munkács 'várában tartotta meg az esküvőt. És ezzel rálépett arra az útra, melyen a legnagyobb szenvedések töviskoszo- ruja és az el nem múló dicsőség koronája várt rá. A házasság megkötésekor Thököly sikerei tetőpontján állott. Több csatában legyőzte a császári hadakat, várakat foglalt el tőlük s a török szultán pártfogásából a fejedelem és Felső Magyarország királya czimet viselte. A fény mögött azonban ott lesekedett már a bukás komor árnya. A török, kinek segítsége a .kurucz fölkelés legfőbb biztosítéka volt, mindinkább ' kiszorult az országból, egyre-másra vesztette a csatákat, a császári hadak sikerei elnémították a nemzet legnagyobb részében a bécsi udvartól szenvedett sérelmek hangjait s a kuruczérzésüek javát is belevitték a másfélszázados török iga ellen küzdők táborába. Thököly hívei mindinkább fogytak. A bajok, mindjobban szaporodtak. És a szerető hitves hős lélekkel viselte a fölmerült bajok özönét. Végrehajtotta távollevő ura rendelkezéseit, gondoskodott a fölvidéken szükséges intézkedésekről s még vigasztaló, erősítő szavakat is tudott találni olykor csüggedő férje biztatására. Thököly ege mindjobban borult. Bajaihoz, aggodalmaihoz még hozzájárult az is, hogy a török bizal- matlankodni kezdett. Éz események Zrínyi Ilonát súlyos lelki válság elé állították : összeütközésbe hozták hitvesi érzését anyai szeretetével. Férje ugyanis azt kívánta, hogy fiát, a kis Rákóczi Ferenczet kezesül küldje a szultán udvarába. Az anya azonban semmi áron sem akart fiától megválni. Thököly végre is maga ment Nagyváradra, hol fogságba vetették s a házaspár ezután hét évig nem látta egymást. Ez alatt Zrínyi Ilonát az erős munkácsi várban ostrom alá fogta Caprara tábornok. A hőslelkü asszony nem rettent meg ettől a veszedelemtől sem. Egy maga állott csekély őrségével az egész császári sereggel szembe s mégis három évig állotta vitézül az ostromot. Ekkor irta urának: „senki sem engemet, sem gyermekeimet megijedt állapotban nem látott és lássa meg az ellenség kikkel tett fel, ha asszony-ember T A R C Z A. Hervadt levelek. i. Mily zord, hideg az őszi alkony . . . Haldoklóban az őszi rózsa, S hervadt, foszlott fehér virága Szomorkodik földig hajolva. Óh mintha én volnék-e virág! Mély bánatomban el el nézem: Felettem is ily zordon ősz van És hervadok, meghalok — érzem. II. Dalra vered fel zongorádat S dalod tova repül ... A hosszú, unott őszi estén Magad vagy egyedül. Magad vagy! és nem is tudod, hogy Titkon egy árny alak Ott áll merengve, áhítattal Az ablakod alatt. III. Áthallik édes kaczagásod Ablakomat, hogy ha kitárom. Óh mintha látnám kedves arczod Be’ szép, csodás, tündéri álom. A tavaszt juttatod eszembe És álmodom tenger virágról, Pedig-pedig szivemben ősz van És künn a levél — hull az ágról i vagyok is, megmertem várni őket, vigyék hírét máshová is . . .“ Gyermeke neveléséről e szorongattatásai közepette sem feledkezett meg, megható emléke maradt fenn ennek abban a két köszöntő versben, melyet fia és leánya mondtak neki születése napjára. A hosszú ostrom végre is a vár bevételével végződött. Zrínyi Ilona élete ettől kezdve a szenvedések hosszú lánczolata. Vagyonát lefoglalták. Gyermekeit elszakították tőle. Fiát a jezsuiták nevelő-intézetébe, leányát zárdába adták, a magyar nemzet legnagyobb ellenségének : Kolonics bíborosnak gyámsága alá. Ót magát is elfogták s csak nagy nehezen engedték meg számára azt a kegyet, hogy leányával egy fedél alatt az Orsolya- szüzek bécsi zárdájában tölthesse napjait. Szabadságát férje szerezte vissza. Kicserélte a zernyesti szerencsés ütközetben elfogott Heissler osztrák tábornokkal. A sokat szenvedett asszony tehát újra egyesült férjével,-de gyermekeitől örökre elszakittatott. El kellett hagynia hazáját is. A balszerencse súlyától megtört, elbetegesedett, harminczöt éves korában megöregedett férjével bujdosásnak indultak. Semmit se vittek el magukkal a hazából, csak törtreményeiket s lelkűk fájdalmait. A pogány török azonban irgalmas volt. Tisztességes megélhetésükre évidijat biztosított. Előbb Passzarováczban telepedtek meg, majd a zentai csata hatása alatt kötött béke után, még mész- szebb kerültek a hazától. Konstantinápolyon keresztül a kisázsiai Nikomédiába (mai török neve: Iszmid) kellett vándorolniok s itt a hizanczi császárok egykori kedves nyaralóhelyén töltötték le életük hátralevő napjait. Egy évvel Nikomédiába való költözködésük után 1703. febr. 18-án örök álomra hunyta le szemeit a sokat szenvedett nő s két év múlva követte férje Thököly Imre is. Tetemeit Konstantinápoly Galata nevű külvárosban fekvő lazarista templomban helyezték nyugalomra, Thökölynek Kisázsia földjében ástak sirt. Halála évében fia II. Rákóczi Ferencz már bontogatta a magyar szabadságnak Thököly kezéből kihullott zászlóját, hogy aztán rövid ideig tartó, de a nemzet emlékezetében örök fénynyel ragyogó küzdelem után ő is oda kerüljön a hova anyja: a keserves száműzetésbe s végül a galatai templom sirba. Rákóczi ünnepély városunkban. Hazánk nagy fia, a magyar szabadság dicső bajnoka hamvainak hazai földre szállítása alkalmából városunkban több ünnepség lesz. Ezeknek sorrendje a következő: Yasárnap október 28: A helybeli e v. r e f. templomban a Budapesten tartandó temetési ünnepély kihirdettetik és a püspöki utasítás folytán a harangok meghuzatnak fél 12-től 12-ig. Este 6 órakor a helybeli kath. legény egylet saját helyiségében Rákóczi ünnepet rendez. Hágen Mariska, Fetser Jolánka, Kuuk Jenő és Kovács Sándor szavalnak. Lesznek még kurucz dalok és ünnepi előadás. Hétfőn október 29: A róm. kath. templomban d. e. 9 órakor ünnepélyes isteni-tisztelet, melyen az összes hivatalok, hatóságok és iskolák részt vesznek. — Főgimnáziumunk ifjúsága d. e. 10 órakor a városi tornacsarnok helyiségében Rákóczi-ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Himnusz, énekli a vegyes kar. 2. Rákóczi... irta: Szabolcska Mihály, IV. Nem tudja senki a világon, Hogy titkon mennyit szenvedek! Csak ti tudjátok szenvedésem Lehulló sárga levelek. Sorsunk is egy: még alig éltünk Felénk zudult a fergeteg, S most hervadnak már észrevétlen Lehulló, sárga levelek. ____ —y—s. Ha lottak estélyén. Halottak estéje van. Midenki igyekszik a temetőbe, hogy legalább egy évben egyszer lerója kegyelete adóját elhalt kedvesei sirhalmán. Hiszen maga a természet is már olyan szomorú és kihalt. Oda van a kert pompája, a rét viruló szőnyege, a mező arany- kalászszal hullámzó tengere, az erdő lomb sátora. Az álomra szenderülő földre, mint halotti lepel borulnak a lehullott sárga falevelek. Bus őszi szél rezgeti a leveleitől megfosztott fák lombtalan ágait. Az egész természet a hervadásról, elmúlásról beszél. Ma kétszeresen érezzük az elmúlás gondolatának nehéz voltát, szomorú hangulat vesz rajtunk erőt s borongó kedélylyel megyünk ki a temetőbe, hogy ott a természet és az emberi sors múlandóságának közvetlen képétől megragadtatva, elhalt kedveseink emlékének szenteljünk egy pár perczet. Megélénkül a temető, mely másszor oly csendes, oly elhagyott s a melynek csendjét nem zavarja más, csupán egy-egy gyász zsolozsma, melylyel egy uj lakót kisérnek sirjaba. Felgyulnaka sírokon a kegyelet gyújtotta mécsek példázva mintegy az emlékezet lobogó fáklyáját. Egy pillanatra feledve a világ zaját megilletődve állunk meg a kivilágított sirkert kapujában. Minden arczon a megilletődés s a csendes fájdalom tükröződik vissza. Óh hiszen ki volna az, kinek ne volnának elvesztett kedvesei, szüle, házastárs, gyermek vagy rokon ? Elfogultan lépem át a halottak birodalmának küszönét. A sirok mellől bus halovány arczok köny- nyező szemek tekintenek reám. szavalja Bornemissza Sándor VIII. o. t. 3. Gyászbeszéd, mondja Dr. Barna Leander kegyesrendi tanár. 4. Mikes, irta Lévay József, szavalja Sikolya István Vilii. o. t. 5. Rákóczi imája, énekli a vegyeskar, zenekisérettel. D. e. 10 órakor úgy a helybeli zárdában, mint az elemi f i u i s k o Iá b a n Rákóczi- ünnepélyek fognak tartatni. Az előbbi helyen Dr. Titz Antal kegyesrendi házfőnök, az utóbbi iskolában pedig Kruppa Mihály tanító fogja a nagy nap jelentőségét megmagyarázni. A z e v. r e f. t e m p 1 o m b a n d. e. fél 12-órától 12-ig és délután 5 órakor harangzúgás. Az állami polgári leányiskola délután fél 4 órakor Rákóczi emlékünnepélyt tart következő műsorral: L Hymnus. Éneklik a növendékek. 2. Endrődy: Édes szülőanyám. Költemény. Szavalja Weisz Irén I. o. t. 3. Endrődy: Rodostó. Költemény. Szavalja Tóth Margit I. o. t. 4. Endrődy : Rákóczi a határon. Költemény. Szavalja Uray Éva I. o. t. 5. Rákóczi a magyar nemzet történetében. Felolvasás. Tartja Nikkel Irma az intézet tanárnője. 6. Rákóczi arczképe előtt. Mondja Jékel Anna III. o. t. 7. Szabolcska : Rákóczi atyja. Költemény. Szavalja Sepsy Margit II. o. t. 8. Kurucz dalok. Énekli a kar. 9. Jánossy Gusztáv: Zrínyi Ilona. Költemény. Szavalja Janitzky Hona III. o. t. 10. Rákóczi kesergője. Zongorán előadja Gáspár Anna km. o. t. 11. Petőfi; Rákóczi. Költemény. Szavalja Székely Melánia III. o. t. 12. Várady-Ábrányi: Rákóczi Ferencz Rodostón. Melodráma. Szavalja Földessy Matild IV. o. t., zongorán kiséri Láng Margit zenetanár. 13. A király képe előtt. Mondja Kuszka Mária IV. o. t. 14. Rudnyánszky: Éljen a király! Költemény. Szavalja Singer Mariska II. o. t. 15. Farkas: Rákóczí-induló. Költemény. Szavalja Rozner Rezsin IV. o. t. 16. Rákóczi-induló. Énekli a kar. Az ünnepély az intézet dísztermében lesz. Belépő-dij 1 K. Az ünnepély jövedelme a Rákóczi szoboralaphoz fog csatoltatni. A hazafias ügy pártfogását a t. közönség jóindulatába ajánlja az igazgatóság. Kedd október hó 30. A heíybeli ev. ref. templomban délelőtt 9 órakor isteni-tisztelet imával. Rákóczi Ferencz temetése. A Kassán tartandó temetési szertartási menet sorrendje a következő: 1. A menetet megnyitja a lovasrendőrség egy lovas rendőrtiszt vezetésével. 2. Gróf Hadik János belügyi államtitkár, a menet lovas kapitánya. 3. Négy kürtös lovon, czimeres zászlós harsonákkal. 4. Abauj-Torna vármegye és a többi vármegyék népies lovas bandériuma négyes sorokban. A törvény- hatóságok alfabetikus sorrendjükben. 5. Szabolcs vármegye 12 diszruhás népies lovas bandériuma négyes sorokban. 6. A 14. Rákóczi-vármegye népies küldöttségei nyolczas sorokban (egyenkint 20—40 taggal) saját zászlóikkal és a vármegyék színeit viselő vállszalagokkal viszik a vármegye koszorúját. 7. Kassa szab. kir. város és a szomszédos városok iskoláinak küldöttségei. 8. Egyletek és testületek küldöttségei, zászlóikkal esetleg koszorúikkal. 9. Fuvózenekar. Ott egy gyászos nő térdel kicsiny fiával egy sírkereszt előtt. Talán férjét gyászolja, ki korán itt hagyta. Gyászruháján s a sirdomb frisseségén látszik, hogy még nagyon friss lehet a seb, melyet az elhunyt kedves elvesztése okozott. Amott egy házaspár áll a kivilágított sirhalmak mellett. A vaskerítéssel körülvett sirhalmak talán a szülőket s korán elvesztett gyermekeiket rejtik magokban. Itt három gyermek sir a kettős sirhalom fellett, keseregve a jó szülék sirdombjain. Szegények, mily hamar magokra maradtak az élet küzdelmeiben ! De itt még mindenütt fényeskedik a síron felgyújtott kegyelet, azonban a temetőnek távolabbi részeire sötétség borul s hidegen zuhog a bus őszi szél. Talán idegenek sírjai vannak ott sötétesen hagyva, kiknek nincsennek itt e városban rokonai vagy ismerősei? Vagy talán már mindnyájan ott feküsznek, kik egymást szerették s e mai estén a sirhalmakról megemlékeztek voln? Ki tudja azt, arról csak besüppedt sirhalom s a mohos sírkereszt regélhetne. Itt feküsznek elfeledve, elhagyatva örökre, sirjokra nem jár ki a kegyelet, hogy porladozó hamvaiknak megadja a kegyelet adóját. Lelkemet megragadja egy gondolat s szivem összeszorul annak megdöbbentően mélységes voltától. Vájjon örökké itt fognak-e porladni a nyugvó hallottak, vájjon elmulik-e, megsemmisül-e egészen az ember ? Merengésemből a kis kápolna csengő harangszava riaszt fel. Épen fejem felett cseng a harang szava, hivogatólag, bátorítólag. Merengésemben nem vettem észre, hogy a kápolna melle jutottam. Bemegyek, hogy itt az Isten színe előtt mondjak el egy imát a megholtaknak lelki üdvére. Az oltár felett a Megváltó jóságos, isteni arcza tekint felém s nekem úgy látszik, mintha bátorítólag, felemolőleg tekintene rám s mintha ezt mondaná: ne félj, nem örökös börtön a sir, a ki bennem hiszen, feltámad az, mint föltámadtam én ! E hitben megnyugodva hagyom ott, a lassanként elsötétülő temetőt s többé nem úgy tekintem azt, mint a halálnak birodalmát. Bizton tekintek Jézusomra -s hiszek benne rendíthetetlenül s hiszem, hogy e hitem megtart engem, hiszem, hogy majd feltámadunk ! _____ Vjlaky M.
